2009.03.18. 11:31| Szerző: Chipie

Hiába próbálták meg könyvklubnak álcázni magukat, a tegnapi nap során egy beépített rendőrtiszt sikeresen lebuktatta a már régóta Csobánkán garázdálkodó Szöszi Gerillák elnevezésű terorrista akciócsoportot. A fiatal nyomozó telefonon értesítette a hatóságokat a két főterrorista pozíciójáról

 

A lebukás pillanata

 

Képünkön éppen kiemelik a tömegből az egyik fővezért.

Címkék: barátok gergő lujzibujzi  |   | 2 komment
2009.03.16. 22:23| Szerző: Chipie

Igazából a Gergőről akarok már írni a szülinapja óta egy kis számvetést, hogy miből mennyi meg mekkora, meg mit tud és mit nem, de ehelyett most inkább azt írom le, ami ma este volt, mert muszáj, mert annyira szeretem a gyereket, a nagy lovat, hogy elképesztő, annyira édes és okos és tündércsillagbogár, és olyan jókat lehet már vele beszélgetni, bő egy hete van nagyon rákattanva az űrkutatásra, van egy jó kis könyvünk erről, egy hete esti mese helyett abból olvasunk és magyarázok, a gyerek már kívülről fújja a bolygókat a Naptól való távolságuk szerint, mindnek tudja a korát, típusát, olyanokal dobálózunk folyton hogy ősrobbanás meg neutroncsillag meg vörös óriás meg űrállomás meg mittomén, de ma este miután becsuktuk a könyvet, arról kezdtünk beszélgetni, hogy magyarok is jártak már az űrben, és hogy akár ő is mehet majd, és megkérdezte, hogy tényleg???? és mondtam neki, hogy tényleg, és erről beszéltünk, hogy azt hogyan lehet, és láttam-hallottam-éreztem, hogy most tényleg leesett neki, amit már mondtam korábban is, hogy belőle BÁRMI lehet, vadakat terelő juhász meg minden, és annyira boldog volt és izgatott, és szőtte tovább a gondolatait, hogy akkor ő igenis űrkutató lesz, és ki fog fejleszteni egy olyan robotszondát, amit a Szaturnusz belsejébe is bele lehet lőni, és fel fog fedezni új bolygókat, és és és, és én majdnem elbőgtem magam, annyira aranyos volt. :-)

És annak is nagyon örülök, hogy úgy néz ki, elmegyünk a Down-napra, a Vígszínházba, ahol lesz koncert meg programok meg arcfestés meg minden, együtt az egészséges és Down-szindrómás gyerekek, és bár kicsit tanakodtam, hogy említsem-e neki egyáltalán, mert még az is lehet hogy fel se tűnne neki, ha én nem szólnék, hogy DS gyerekekkel játszik, és ugye itt éppen ez a cél valahol, aztán rájöttem, hogy a Lujzinak nem, de neki biztos feltűnne, hogy valahogy mások, és mivel ő a tipikus hangosan bekérdezős gyerek (Anyaa, miért olyan nagyok annak a néninek a fogai, és miért így kifelé állnak a szájábóóól? :), így ma a kádban a Down-szindrómáról meséltem neki, elmondtam, hogy alakul ki, a kromoszómákat meg mindent, meg hogy általában miben különbözik tőle mondjuk egy DS-es gyerek, hogy lehet hogy lassabb, vagy nehezebben érteni a beszédét de nagyon kedves és barátságos és nagyon vidám, és csomót beszélgettünk erről, mert persze harminckétezer kérdése volt, de nagyon okosan és tündérien reagált, mondta, hogy majd akkor ő is nagyon kedves lesz, és nem fog hangosan beszélni, csak szépen odamegy majd egy Downos gyerekhez, akivel szeretne játszani, és megfogja a kezét, és aranyosan megkérdezi majd, hogy akar-e vele játszani, és vigyázni fog rá.

Olyan furcsa, hogy még nincs ötéves, és már kész kis ember, már tanulja az empátiát, saját személyiséggel bír, és olyan dolgok érdeklik, hogy hamarosan elő kell vennem a gimis tankönyveimet, és mostanában már rendesen élvezem a beszélgetéseinket, mert már érzem, hogy teljesen érti, amit mondok, nem is kell nagyon lebutítani a mondókámat, és okosakat mond, brilliáns a logikája, annyira büszke vagyok rá.  Bocs az ömlengésért, de ez most kijött :-D 

Címkék: pömpöllér  |   | 9 komment
2009.03.16. 14:15| Szerző: Chipie

Teljesen forradalmiatlan és hazafiatlan galád módon azzal ünnepeltük a március 15.-ét, hogy a két nagyobb gyerekemet elvitte az apjuk a motorkiállításra, ahol remekül érezték magukat kicsik-nagyok, nálam meg közben összegyűlt a Szex és Csobánka :-), azaz a 3 barátnőm, mind gyerek nélkül, és mivel négyen voltunk az egy szem ittmaradt egyévesre, olyan igazi jó sírva-röhögőset dumáltunk végre anélkül, hogy a négyünk összesen 10 gyerekéből valamelyik folyton konfrontálódott volna a másikkal, kettő kiközösített volna egy harmadikat, míg egy negyedik öngyilkos akart volna éppen lenni valamilyen konyhaeszközzel, szóval így most komplex, összetett mondatokban beszélgettünk,  mindenki befejezte a sztoriját, hihetetlenül élvezetes volt :-D

Mindeközben a zuram is úgy jött haza, hogy nagyon jó volt a két gyerekkel, egy szem hiszti vagy balhé sem volt, nagyon jól viselkedtek, minden motorra felültek, kérésre lejöttek, és nagyon élvezték, Lujzi még a színpadra is felment, ahol sok ember előtt mórikálhatta magát, és mélyinterjút is készítettek vele, mint a legfiatalabb modellel. Hogy hívnak? Lujzivagyok! Hány éves vagy? Kettő! Kééépzelem. :-D

Ilyenkor azért simán bevillan a jövő, amikor azt a képet esélyesen viszont fogom látni, reményeim szerint legalább bukósisakban...

 

 

 

Az elszánt tekintet már megvan :-)))

 

 

És a macának se kell már sokat gyakorolnia a pózolást, amikor majd 15 év múlva ugyanitt fog pucsítozni, csak éppen bőrgatyában mondjuk. vááááá.

:-D

Címkék: pömpöllér lujzibujzi  |   | 1 komment
2009.03.14. 22:44| Szerző: Chipie

Családi vállalatunk lakások és irodák por és szöszmentesítését vállalja, különleges, saját módszerünkkel garantáltan tiszta lesz padlója. :-D

Ez egyébként az egyik állandó esti program, belekapaszkodni apa lábába, aki húsz-harmincszor körbevonszolja őket a lakásban, miközben ők visítanak. Kérdés, mi lesz, ha majd Gergő is be akar csatlakozni . :-D

Címkék: pömpöllér lujzibujzi  |   | 2 komment
2009.03.14. 07:41| Szerző: Chipie

Nagyon remekbeszabott képekkel nem tudok szolgálni, mert az ünnepelt eléggé elfáradt már, mire felköszöntöttük, mert ugye megvártuk, hogy apa hazaérjen a munkából, hogy a tesók elpakolják az asztalról a legókat és hogy végetérjen a leó és fred a tévében, így aztán szegény Gergő már teljesen félárbocra engedve, némileg apatikusan figyelte az eseményeket, de azért kicsit gyurmázta a tortáját, amit ezúton is szeretnénk megköszönni Norkának, nagyon nagyon finom lett!, halvány érdeklődéssel nézegette az ajándékait, amikre értelemszerűen a két testvére úgy ugrott rá, mint tigris az őzre, majd valaki magyarázza el egyszer, hogy a zenélős-villogós babajátékok miért hozzák vad tűzbe az ötéves és hároméves csemetéket a célszemély helyett, aki rezignált mosollyal figyeli, ahogy őrjöngenek, és nyolcvanharmadszorra is elzenéltetik a cuccal, hogy óldmekdonálhedöfarm. :-D

tortamaszatolás, ahogy kell, manccsal :-)

 A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! :-)

 

ez az ajándék? Hmm, Jean, kérem a kesztyűmet!

 

Hagyom, hogy a plebs verekedjen a koncon :-)

 

Címkék: gergő ünneplős  |   | 6 komment
2009.03.13. 15:06| Szerző: Chipie

Ma egyszerre van péntek 13, Gergő szülinapja és nyílt nap az óvodában, úgyhogy reggel elénekeltük a boldogszülinapotot :-), majd az egyévest védőőrizetben hátrahagyva mindkét kezemen egy-egy csemetével belibegtem az óvodába, ahol már mindenki full kokárdában nyomult, és a cica csoport uniszónó ordította a Nemzeti dalt egymásután háromszor, majd áttértek a Kossuth-nótára, és még a fakardjukat is lóbálták közben, szóval az alaphangulat megvolt, Lujzinak több se kellett, lelkesen fejest ugrott ebbe a gomolyagba, irtó  jól érezte magát, teljesen levette a lábáról a csoportot, az óvónőket megvette kilóra, pedig direkt olyan pólót adtam rá reggel, amire rá van írva, hogy I'm a little monster, csak hogy ne mondhassák, hogy nem szóltam, de hát lyenkor bű és báj a nő, most meg pláne lubickolt ebben a szerepben, mert mint kicsit, meg leendő ovist, azonnal körbefogták, komoly pártfogói akadtak, a körjátékban összevesztek azon, hogy ki fogja a kezét, hogy ki hívja be a körbe, meg ilyenek, a nőce meg üdvözült fejjel állt középen, mórikálta magát, festett, gyurmázott, babázott, kirakózott, és egyszer sem keresett, hogy hol vagyok, aztán persze elfáradt a rengeteg ingertől meg a brutális alapzajszinttől, így hálistennek nem is tiltakozott az ellen, hogy kézenfogjam és hazahozzam.

Istenem, nemsokára már csak egy kicsivel leszek itthon, szénné fogom unni magam :-D

 

Címkék: gergő lujzibujzi  |   | 7 komment
2009.03.12. 09:45| Szerző: Chipie

Tegnap ugyanis az történt, hogy átjött Norka barátnőm, aki enyhén kényszeres típus, és nem bírja a rendetlen, rendezetlen, szabálytalan dolgokat (nem is értem amúgy, hogy miért nem rohan ki sikoltozva tőlünk időnként :-)), és meglátott a Pömpöllér füle mellett lengedezni két hosszú hajszálat, amiket hajnyíráskor ottfelejtettem, vagy akkor még nem voltak ilyen hosszúak, vagy leguggoltak, tudja a frász, a lényeg, hogy Norka azonnal ollót kért, és lenyisszantotta azt a két bosszantó hajat, és azt hittük, ezzel letudtuk a problémakört, az ollót hanyagul elhelyeztük az asztalon és vidáman csacsogtunk tovább. Majd megjelent Lujzika, megsimogattam a fejét, és ledöbbenve érzékeltem, hogy a kezemben maradt egy marék szőke haj. 

Megfrizurázta magát ugyanis a szentem, és még örülhetek, hogy nem a szemét szúrta ki elbújva a fürdőszobában. :-D

Ugyanis az én lányom nem bírja elviselni, ha vele valami nem történik meg, ami mással igen, és ez néha ilyen elképesztő méreteket ölt, ezen most csak nevettünk, a haj megnő, semmi gáz, és nem olyan látványos, elöl vágta le, frufruszerűen féloldalt, de pl két napja, amikor Gergő olyan szarul volt, és ordított és görcsölt és minden, akkor az ő nagyszerű és empatikus nővérkéje túlordította, hogy ő is beteg, neki is fáj a hasa, ő is gyógyszert akar, ő is beteeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeg!

És én megértem, de valahol mégsem. :-D

 

UPDATE: Norka már életveszélyes fenyegéteseket helyezett kilátásba, ha nem írom le, hogy bár kényszeresnek kissé talán tényleg kényszeres, de éppen ezért azt az ollót, amivel ő levágta Pömpöllér kiálló hajszálait, ő igenis visszatette a helyére, és a Lujzi egy másik ollóval nyírt bele a hajába, nem azzal. Szerkesztőségünk egyúttal ezúton szeretne elnézést kérni a "hanyagul" jelző, és a "Norka" személynév egy oldalon való feltüntetéséért. :-D

Címkék: lujzibujzi  |   | 6 komment
2009.03.10. 14:23| Szerző: Chipie

Szegény kicsi mindenbe belenyúl, tegnap 39 fokos lázzal ébredt éjszaka, és brutális hasmenéssel, nem tudjuk eldönteni, hogy gyors vírus-e, vagy heveny gyomorrontás, mára ugyanis sokkal jobban van, jön-megy, és a hasmenése is múlóban, de tegnap majdnem az ügyeletre szaladtam vele, annyira fájt a hasa, hogy kerek egy órán keresztül üvöltött torkaszakadtából kínjában, én meg már sírtam, hogy nem igaz, hogy sehogy sem tudok neki segíteni, végül barátnőm iderobogott mindenféle hasfájásűző cuccal, amiből a zselés melegítőpárnácska effektíve csodát tett, hanyattfektettem a visító-tekergő gyereket, ráraktam a hasára kétoldalt a két tűzforró párnát, mire szegény abbahagyta az üvöltést, kiterült, kéjesen nyögni kezdett, és úgy maradt húsz percig, és utána látványosan jobban lett. Most drukkolok, hogy inkább a gyomorrontás verzió legyen érvényes, és a nagyok ne kapják el ugyanezt, nagyon szar volt így látni :

Címkék: betegség gergő  |   | 8 komment
2009.03.10. 14:18| Szerző: Chipie

Ezt muszáj volt lefotóznom, mielőtt ordibálni kezdtem volna, összedolgozik a két zsebzsivány, Lujzi akkurátusan leadogatja a cd-ket a kicsinek, aki akkurátusan szétszedi őket, és a két felét akkurátusan lehajigálja a földre, ja és természetesen mindezt úgy, hogy előtte kibelezték a játszóasztalt, és mindketten belemásztak :-D

Címkék: gergő lujzibujzi  |   | Szólj hozzá!
2009.03.06. 11:57| Szerző: Chipie

Könnyen elképzelhető, hogy záros határidőn belül már csak egy gyereket kell pelenkáznom, ugyanis a lánylény eldöntötte, hogy márpedig ő ovis lesz, és nagylány, és vécébe fog pisilni, amiben valószínűleg elég nagy szerepet játszott az a három csomag bugyi, amit az apja vett neki a múltkor, és amikben két napja gyönyörködik, mert ugyan nem hercegnősek (ember állítja, félóráig keresgélt, mire össze bírt olyanokat kaparni, amiken egy darab rohadék barbie vagy hercegnő sem nyomult), de nagyon helyes kis szívecskések meg kockásak, meg egyáltalán, BUGYIK!

Úgyhogy most kitört a bugyiláz, esélyesek vagyunk egy jó kis megfázásra, ugyanis a nő nem hajlandó semmit rávenni a Bugyira, mert akkor nem látszik,  így dupla zokniban, pólóban és bugyiban parádézik egész nap, a vécébe/bugyiba pisilés aránya egyelőre 50-50 %, reggel lejön, az az első szava, hogy kéjem a codaszép bugyiiiiiiit! és onnantól nincs megállás. Hú, mennem is kell mosni, mert most pisilte össze az utolsót a csomagból :-D

De nagyon büszkék vagyunk rá. :-D

 

 

Természetesen a fejlődésben a legkisebb se akar lemaradni, így ő most újfent nekilátott a fognövesztésnek, nagyon szenved szegénykém, nyálzik, taknyozik, nyűglődik, de elég eredményesen növeszti az új fogakat, bár némileg érdekes helyen, ugye kint van már nyolc foga, alul-felül négy, és most az újakat nem melléjük növeszti, hanem 1-1 hely kihagyásával, azaz most éppen a felső négyesei vannak félig kint, miközben a hármasoknak még se híre se hamva, viccesen fog kinézni, az tuti :-)

És nagyon komolyan rosszalkodik továbbra is, kezd elég komoly plezúrgyűjteménye lenni, lehozom reggel hatkor, és hétre már leesett a kissámliról, a fotelről, és egy karton ásványvízről, kiborította mindkét szemetest, és beledugott pár legót a számítógépbe, és még nem ittam kávét :-D

de ezzel együtt nagyon imádnivaló kis bernáthegyi, (tényleg olyan, lapátkeze van, majdnem akkora lába, mint a Lujzinak és nyálzik :-), és olyan okos, hogy az apja már egész komoly teóriákat dolgozott ki magában arról, hogy valószínűleg nem véletlen, hogy a magyar népmesékben - amelyeknek tudvalevőleg van valóságalapjuk - mindig a legkisebb, a harmadik gyerek a legokosabb, legügyesebb, ő nyeri el a királylányt meg mindent. Így legyen :-)

 

(P.S: miért ennyire pasik a pasik már kicsinek is? Gergő, ha sikerül megkaparintania a távirányítót, AZONNAL vmelyik sportcsatornára kapcsol, és úgy a hatodik alkalom után kezdem azt hinni, hogy nem véletlen, ahogyan az sem, hogy újabban CSAK úgy alszik el, hogy ha mellette fekszem oldalt, ő kényelmes hanyattfekvésben, keresztberakott lábbal (frankón!), egyik kezével lazán markolja a cumisüveget, a másikat meg könyékig belemártja a pólómba és markolássza a mellemet. :-D ó anyám

Címkék: gergő lujzibujzi  |   | 9 komment
2009.03.05. 13:24| Szerző: Chipie

Tegnap végre végre végre elmentünk kettesben vacsorázni a zurammal, legutóbb egy évvel ezelőtt sikerült egy ilyet abszolválni, és azt hiszem, csak kisgyerekesek érthetik meg az eufóriámat, hogy milyen jó is az, szépen felöltözni, sminkelni, ékszerezni, a zuramat ingben, szépen látni, gyerekeket otthonhagyni és ellibbenni.

Lujzi nagyon édes volt, bejött a fürdőszobába, ahol éppen festettem magam, és teljesen átszellemülve rebegte, hogy ANYA NADON DÖNÖJŰ VAGY!! persze aztán amikor meglátta a nyakláncomat, már csak annyit bírt kinyögni, hogy .....ÉN!.....ÉN!......ENYÉM! :-)

És elmentünk a Náncsi nénibe enni, és isteni volt, nagyon finomakat ettünk, végre megkóstoltam a szarvasgombát, amire már régen kíváncsi voltam, jelentem, nem csak sznobságból zabálják, tényleg nagyon finom, a zuram az én tiszteletemre kizárólag libából készült ételeket fogyasztott :-))), és nagyon jót dumáltunk, röhögtünk, hálistennek, amikor sikerül kicsit kettesben lennünk, és kiszakadnunk a gyerek-elnyomattatás alól, mindig megnyugszom, mert rájövök, hogy még mindig nagyon szeretem, és hogy még mindig tudunk nagyokat beszélgetni úgy, hogy nem kerülnek szóba a gyerekek.

És amit csak a dohányos szülők érthetnek meg, évek óta először cigiztem melegben és ülve :-) Mert ugye a galád cigiző szülő hol cigizhet? Kint, kabátban és papucsban, vacogva, állva, mert megérdemli.

A kiskorúak közben remekül elvoltak itthon két ifjú titán gondjaira bízva, az egyik a takarítónő-bébiszitter szupernőnk, aki a pótanyjuk is néha, meg az ő barátnője, nagyon jól megoldották, mikor elmentünk, még három ébren lévő gyermeket hagytunk itt, mire hazajöttünk, mindenki békésen aludt az ágyában, szóval minden királyság.

Annyira kellenek az ilyen alkalmak, mint egy falat kenyér, erre mindig rájövök, néha muszáj kicsit kiszállni a mókuskerékből, és olyan jó volt randizni a zurammal, kinyitotta  nekem a kocsiajtót, meg tüzet adott, meg minden. :-D

Címkék: személyes  |   | 3 komment
2009.02.28. 13:20| Szerző: Chipie

Ez fog engem a sírba vinni, a szösz.

Lujzi ugyanis retteg tőle, és bármennyire is röhög rajta az ember elsőre, mostanra csíkokban kezdek őszülni, amikor az atomtiszta kádból (esküszöm, vízengedés előtt szöszkontroll van), felhangzik a rettegő sikítás, hogy ANYASZÖÖÖÖSZANYAAAASZÖÖÖÖÖSZ!,  és bemegyek, és a liba eszelős pánikban mutogat a vízbe, mintha legalábbis godzilla és egy vérkrokodil szerelemgyereke harapdálná a lábujját, és közben ott lebeg valahol egy másfél milliméteres zokniszösz, ami a kislábujjára ragadt, és hiába próbálkozunk folyamatos terápiával (mondogattad már valaha egy zokogó kétésfélévesnek csillapító hangsúllyal, hogy neem kell félni a szösztőől, a szösz aranyoos, a szösz a barátuunk? :-D páratlan élmény :-D

A múltkor megfogtam neki egy Gonosz Szöszszörnyet, rátettem a tenyeremre, megnéztük közelről, rétettük a bátyja orrára, hogy lása, nem falja fel, tíz perc istenkedés után hajlandó volt a tenyerére venni a szöszt, még mosolygott is, ám amikor a szösz leesett a tenyeréről a vízbe, újrakezdődött a sikoltozásos menekülés, komolyan hihetetlen a liba :-D

De hogy pozitívat is mutassak, a ceca megalkotta a héten élete első figurális ábrázolását, méghozzá apáját rajzolta le, és hát szerintem zseniális, igaz, hogy egy csirkelábakon táncoló krumpli van a rajzon, de akkor is ügyes, az ábrázolt személy meggyanúsított, hogy segítettem neki, de nem.

ez meg egy kukac

 

Címkék: lujzibujzi kreatívgyerek  |   | 10 komment
2009.02.25. 21:27| Szerző: Chipie

Ezennel kinyilvánítom Gazpömpöllér hivatalos trónfosztását, mert ez Gergőgyerek valami egészen elképesztő ütemben csinálja a dolgait, és akkora beturbósodott büdös zsivány, hogy csak lesünk.

Mert az egy dolog, hogy igaza lesz paramami barátnőmnek, aki szerint azért sír éjszaka, mert feszíti a fejét belülről a sok agysejt, és ennek ékes bizonyítéka az, hogy tegnap azon kaptam a kis majdnem egyévest, hogy formaberakózik. :-O

Basssz, az még a Lujzinak se megy igazán így majdnem háromévesen, ez a kis térdig érő egérmakett meg talál egy fa ötszöget a lakás egyik sarkában, felkapja és elrobog vele a hozzáillő fa formaberakó házikóhoz, és elkezdi begyömöszölni a _megfelelő_ lukba a cuccot, majdnem seggreestem a meglepődéstől, odaadtam neki a többi formát is, aztán hálistennek azokat nem a megfelelő lukba illesztgette, de akkor is illesztgette, aztán ha sikerült bepasszíroznia, benyúlt, kiszedte, kezdte elölről, én meg hüledeztem.

De mindettől eltekintve a legsúlyosabb, hogy elkezdte a függőleges térhódítást, megmértem, 18 másodperc alatt teker fel az emeletre 20 lépcsőn, és ami a legjobb, mindenre, de mindenre felmászik, a kanapéra, a székekre, rááll a porszívóra, és egyensúlyozik rajta, ha meg bekapcsolom a tévét és nem figyelek oda pár percig, ez a látvány fogadott ma kábé ötvenszer :

Azonkívül most már rettentően el kell pakolni, mert valamelyik nap is simán megölt egy ottfelejtett müzlistálkát, bármit felfedez az asztalon, levadássza, és azonnal elrohan vele a búsba, időnként a válla felett hátralesve, hogy üldözi-e őt az ellen. És bekapcsolja a mosógépet, elindítja a mosogatógépet, kipakolja a szekrényeket, szétpakolja a lábasokat, kiborítja a szemetest, a szennyest, szétszórja a legót, és még ezer más dolgot. És csinálja mindezeket a gazficokságokat egy olyan édes, zabálnivaló módon, hogy még bosszankodni se lehet, mert folyamatosan röhögni kell rajta. :-)

Kéééész vagyok. :-D

Pedig tényleg nem speedeztem terhesen.

Címkék: gergő  |   | 10 komment
2009.02.25. 20:41| Szerző: Chipie

Ezeket így frissiben, mielőtt elfelejtem, az elmúlt pár nap termései, gyöngyszemek :-D

-Ül a kádban, és hangosan gondolkodik: Ha egy ember immunrendszere legyőz egy betegséget, akkor ellenanyagokat termel az ellen a betegség ellen, és akkor az az ember védett ember lesz. - szünet - A szarvasbogár meg védett állat. De az hogy lehet?

imádom, ahogy kombinál. :-D

Tegnap multitaskingoltam, és miközben a csemeték a kádban áztak, én gyorsan nekiláttam kiszedni a szemöldököm, gyerek egyszercsak észrevette, hogy valami számára szokatlant csinálok, és ezt a bájos kérdést tette fel: Anya, mit csinálsz? Szeded a szemöldöködből a tetveket? :-D

Szintén tegnap az óvodával kisze-bábot égettek, ami ilyen télűző népszokás, erre ma battyogunk hazafelé, és frankón nekilátott morogni, hogy micsoda dolog ez, hogy elolvad az egész hó, tiszta latyak minden, de ő tudja ám, hogy miért van, nem kellett volna elégetni azt a kisze-bábot, még ilyet. :-D

Óvodai öltözés közben, mondom bújjon bele a hótaposójába, mire leírhatatlan hangsúllyal morogja maga elé: Most komolyan, MINDIG nekem kell felvenni a cipőmet???!!!!??

mint egy álruhás királyfi vagy mi, mondtam neki, igen kisfiam, mindig. :-D

Elvágtam a kezemet, beragasztottam, de aztán délutánra lejött a ragtapasz, legózunk este, döbbenten nézi: Anya, leesett a sebedről a ragtapasz! Mondom, tudom, nem baj, már nem kell. Mire ő felháborodva: de akkor most a véres kezeddel nyúlkálsz a legóhoz??

 

és egy logisztikai kérdés a végére, ti hogy oldanátok meg azt a helyzetet egyedül, amikor Egyeske, Ketteske és Hármaska pucéran pancsolnak a kádban, de persze Hármaska mellől egy milliméterre nem lehet elmozdulni, mert azzal szórakoztatja magát, hogy ülve felemeli az egyik lábát, örül neki, hogy kibukkant a vízből, majd felemeli a másikat is, és azzal a lendülettel hanyattesik :-), naszóval és akkor ebben a lélektani pillanatban Ketteske bejelenti, hogy kakilni kell?

2009.02.23. 15:13| Szerző: Chipie

Egészen elképesztő, hogy mennyire különböznek a gyerekeim, kromoszóma-alapú lehet ez a cucc, merthogy nem neveljük őket erre, sőt, de Pömpöllér személyében sikerült egy klasszikus alfahímet összehoznunk, Lujzibujzi meg a létező legpuncibb punci, és gyakorlatilag nem tudok egy közös tulajdonságot találni bennük, hacsak a testvérszekálásra való hajlamot nem deklarálom annak. A kicsiről még nem tudok nyilatkozni, de hogy nem lesz piskóta az se, az tuti, tegnap reggel effektíve bekapcsolta a dvd-lejátszót, benyomta az eject gombot, kivette belőle a cd-t, becsukta, a cd-t meg felrakta a cd-állványra, én meg csak néztem, mint hal a szatyorban. :-D

Van ugye Pömpöllér, akit az alábbi dolgok érdekelnek (a teljesség igénye nélkül) : űrhajók, motorok, autók, kamionok, vulkánok, huszárok, rómaiak, műholdak, dinoszauruszok, íjászkodás, farkasok, csillagok háborúja, halálcsillag, darth vader, gladiátorok, robotok, kalózok, harcosok, foci - amik így hirtelen eszembe jutottak, szóval olyan szinten pasi, hogy az már-már karikatúrába fordul, amikor pl nem hajlandó felvenni egy pólót, mert van rajta egy cérnavékony rózsaszín csík a többi barna meg bézsszínű csík között, vagy amikor a Lujzi félt éjszaka és én mindenféle tündérekről meg táncoló barbikról duruzsoltam neki, és közben visszafogottan fuldokoltam a röhögéstől, mert hallottam, ahogy a takaró alatt a gyerek azt suttogja ezerrel, hogy FÚÚÚJ FÚÚÚJ FÚÚÚJ UTÁLOM UTÁLOM UTÁLOM :-D

 

A Lujzi meg? Mindent szeret, ami rózsaszín, pici, csillog vagy flitteres. Főbb érdeklődési körei a kiscicák, kispipik, macikák, bababogárkák, a kisbabák, ösztönösen babázik, pelenkáz, betakar, simogat, érdeklik még a cipők, a szoknyák, a kalapok, a kendők,a kesztyűk, a sminkelés, a múlt héten megtalált valami ezeréves rúzst abból az időszakból, amikor még festettem magam, mint a normális emberek, és a csaj simán kirúzsozta magát vele hosszában orrtól állig, az ékszerek, minden ami barbis, szivecskés, hercegnős, királylányos, a múltkor beraktam egy barbis mesét, amiben ott ropták tüllszoknyában a kis rüfkék,  Lujzi a végletekig átszellemülve nézte, sóhajtozott, és olyanokat rebegett maga elé, hogy Lujzi táncol, Lujzi hercegnő, Lujzi táncol, Lujzi hercegnő, pedig Isten látja lelkem, én amennyire tudom, próbálom a normális mederbe terelni, de aztán mindig rájövök, hogy kislányoknál ezt valamiféle átmeneti skizofréniának kell tekinteni, amit a legtöbben hálistennek kinövünk, és ilyenkor erőnek erejével emlékeztetem magam arra a szomorú, de kétségkívül igaz tényre, hogy nekem is volt kikönyörgött rémséges púderrózsaszínű lakkretikülöm 6 évesen, és most már talán kezdem sejteni, anyámnak mekkorát kellett nyelnie, hogy megvegye :-D

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy Pömpöllér effektíve nem fél és nem is félt soha semmitől, értem ezalatt a klasszik kisgyerek-félelmeket, az én gyerekem szereti a sötétet, a bogarakat, pók- és giliszta-fan, szereti a kutyákat, a lovakat, mittomén, valószínűleg, ha szembejönne velünk egy élő T-rex, biztos elszaladna, de a hétköznapi dolgok őt soha nem rémisztették meg, nem is értettem a fórumon, amikor az anyukák panaszkodnak, hogy ettől meg attól fél a gyerek. Ehhez képest a Lujzi akkora paragép, mint ide Lacháza, fél a pókoktól, a kukacoktól, a bogaraktól, újabban a sötéttől, kislámpával tud csak aludni, amitől persze a báty morog, fél a hajszálaktól (ez komoly, ha lát egyet valahol, sikít, és rohan hozzánk, és azonnal el kell tüntetni róla, apjával azon röhögtünk, vajon mikor döbben majd rá, hogy a fején van belőle egy csomó :-D, fél a szöszöktől, az esőtől, a széltől, valamelyik nap a negyedik mesét tudtam csak elolvasni Pömpöllérnek, mert ugye Lujzi hiába kapja meg a kis píszi annapetijét elalvás előtt, a bátyja meséjére is odagyűlik, és a meseköny, bár szolidan, de illusztrálva volt, és minden mese második oldalán talált valamit, amitől sikoltozhatnékja támadt, így buktuk be a kiskakas gyémánt félkrajcárját, mert a török szultán morcosan nézett a képen, a csillagszemű juhászt, mert a sündisznók is rondán néztek, a többet ésszel mint erővel-t, mert volt benne egy vaddisznó, szürreális egy este volt. :-)

Ez itt pediglen, Darwin előtt tisztelegve, a Lujzi által kreált, az apja szerint lényének kvintesszenciáját kifejező új faj fényképe így befejezésül, az úgynevezett Tüll-Rex. :-D

Címkék: triumvirátus  |   | 8 komment
2009.02.23. 14:45| Szerző: Chipie

Én igenis ugyanazt szoktam reggelizni, mint a nagyok. Kérdés?

És így szoktam kiborítani. :-D

Címkék: gergő  |   | Szólj hozzá!
2009.02.23. 14:41| Szerző: Chipie

elvitték a gyerekeimet a zblorgok, azért nem írtam, de szerencsére azóta már visszahozták őket.

 

Címkék: gergő lujzibujzi  |   | 2 komment
2009.02.18. 11:01| Szerző: Chipie

Ilyet is tudnak, Gergő belealudt a kajálásba, Lujzi meg kihagyta a déli alvást, és mellépunnyadt :-)

Amúgy most alvási válság van, ez a két kicsi összeesküdött ellenem, Gergő átlagban háromszor kel éjszaka, 4-5 körül megint le kell vele cihelődnöm a kanapéra, hogy ne keltse fel a többieket, és ehhez most betársult az, hogy Lujzi is bekattant, pedig ő mindig jó alvó volt, ezért bízom benne, hogy csak átmeneti a dolog, de egy hete minden éjszaka felébred úgy három körül, van, hogy üvölt, van, hogy csak simán megjelenik az ágyunk mellett és bemászik, vagy be se mászik, csak elkezd szöszmötölni körülöttünk, namármost az álmosság meg a lustaság nagy úr, mint darth vader, úgyhogy párszor hagytuk, hogy közöttünk aludjon, ami önmagában nem lenne gáz, csak éppen amikor már ott van Gergő is, akkor a két kis lökött felrugdossa-fetrengi egymást, meg minket, és az egész éjszakánk tönkremegy, úgyhogy mostanában esténként pénzfeldobással döntjük el, ki szán az éjszakájából plusz 40 percet arra, hogy a libát visszaterelgesse az ágyába, és megdumálja, hogy ne üvöltse teli torokból, hogy nem akar aludni, mondjuk speciel tökmindegy, mert ma az apja volt a soros, persze nem ébredt fel az első sírására, én persze igen, megbökdöstem, hogy mehet libát nyugtatni, át is ment, én azonnal visszakómáztam, és arra ébredtem, hogy bökdös, hogy menjek és csináljak valamit a lányommal, mert ő agyoncsapja, kitámolyogtam, beraktam a lányt az ágyába, az ordított, Pömpöllér felébredt, Gergő felébredt, és beletelt legalább tíz percbe, mire sikerült kiszednem a csajból, hogy mi a problémája, és akkor ott rögtön agyvérzést is kaptam, ugyanis az volt az ő rettenetes gondja, hogy azt a baldachint, amit este talált meg a szekrény mélyén, és rakatott fel az ágyára nagy boldogan, merthogy hercegnőágy, jupijéé, azt vegyem le onnan. Levettem, csaj bekussolt, felborult, és aludt, én meg a fogam között szűrtem a bazdmegeket :-)))

És tudom, hogy az érettségijük környékén már biztos nem fog egyik se az ágyam mellett üvöltözni, de az még olyan messze van. :-D

Címkék: gergő lujzibujzi hülyealvás  |   | 8 komment
2009.02.17. 11:54| Szerző: Chipie
Címkék: személyes  |   | 1 komment
2009.02.17. 11:06| Szerző: Chipie

Kiscsibész egyre inkább őrült professzor-jelleget kezd ölteni, vagy nem is tudom, mert bedurrant a hajnövekedése, és göndörödik is, de a homloka fölötti tíz centis sávban nem, ott csak sima és rövid hajszálak vannak, amitől a gyerek úgy néz ki, mint akire különösen hülye sapkát adtak a szülei, vagy éppen a glóriáját növeszti, nagyon vicces :-)))

 

Amúgy meg örülünk, mert a gyerek újabb, nagyon hasznos dolgokat tanult meg, például örömében sikítani, meg izomból csapkodni meg jóó messzire dobálni dolgokat, meg új szót is tanult, amit tökéletesen érthetően és jókor alkalmaz, azt, hogy HAMM! :-)

Címkék: gergő  |   | 3 komment
2009.02.16. 20:00| Szerző: Chipie

Megvan a hét gyerekszája, zenét hallgattunk most este, előbb Halász Juditot, majd amikor vége lett a cd-nek, beraktam a Peer Gynt-öt. Gyerek elmélyülten legózik, lemegy a nyitány meg még pár perc, mire felnéz, és elismerő hangon megjegyzi: Mennyit ügyesedett ez a Halász Judit! Biztos rengeteget gyakorolt!

:-)))))))))) gurultam :-)))))))))

Címkék: pömpöllér szájak  |   | 4 komment
2009.02.16. 12:27| Szerző: Chipie

Egészen elképesztően cukimuki lett a lányom, néhe legszívesebben kifutnék a világból, amikor képtelen normálisan beszélni, hanem csak bájolog, édeleg, bazsalyog, és kb ilyen fejet vág hozzá :-)

Emellett viszont meg kell zabálni, mert pl tegnap egész nap egy egy centis műanyag bababogárral játszott, aminek 3 mm-es cumi volt a szájában, és Lujzi volt az anyukája, lefektette aludni, betakargatta

mesélt neki, megpuszilta,

 

hozta a cumiját, és melléfeküdt aludni,

 

majd rettentően boldog volt, amikor Bababogár végre bevágta a szunyát :-D

Címkék: lujzibujzi  |   | 4 komment
2009.02.14. 09:30| Szerző: Chipie

Tegnap volt 11 hónapos a kis lukasfejű, és már napok óta akarok írni róla, hogy mekkorát fejlődött most agyilag, úgy látom, letudta hamar a mozgásfejlődős részét a bulinak, és most agyra gyúr, elképesztő. Más gyerekhez nem tudom, és nem is akarom hasonlítgatni, de a két nagytestvéréhez képest is hihetetlen ütemben fejlődik, persze az is lehet, hogy azért, mert harmadik gyerek, és folyamatosan ott van előtte a példa, van kiket utánozni, de csak nézünk, mint hal a szatyorban, hogy mi mindent tud. Mert tudja, hogy a kisautót tologatni kell, a kisrepülőt meg a levegőben berregtetni, tudja, hogy a műanyag karddal csapkodni kell a másik kardot, hogy ha zene szól, táncolni kell (erről majd megpróbálok egy videót, csak többnyire a röhögéstől nem kapok levegőt:-))), hogy a telefont a füléhez kell tenni és beszélni bele, hogy a távirányítót meg a tévé felé kell tartani és nyomkodni, ha odafér valahogy a dvd-hez, azonnal az eject gombot nyomja, épp úgy, ahogyan a számítógépen is, ha csak egy mozdulata van, mielőtt odaérek, tuti a cd-tálcát nyitja ki. Kukucsol, kergetőzik, pápázik, tapsol, ha rászólok, röhögve visszamondja, stimmelő hangsúllyal, hogy NE-NE-NE!, ha hisztizik, azt szokta sírni, hogy ÁNNYÁ ÁNNYÁ ÁNNYÁ, ha hívogatom, mondja, hogy GYEGYE! A cipőjét rakosgatja a lábára, a kezét dugja a pulcsiba, ha elveszünk tőle valamit, ordenáré hisztit képes csapni, ha valamelyik tesója az ölembe ül, ordenáré hisztit  képes csapni, ha nem kap a vacsoránkból, mert nem kaphat, ordenáré hisztit képes csapni, szóval vígan elvagyunk :-))))

Címkék: gergő  |   | 7 komment
2009.02.13. 13:34| Szerző: Chipie

Amennyiben nem tudtátok volna, a legfrissebb kalóz-trend a cicás felső és a szalmakalap, természetesen a távcső  és a pisztoly mellett, melyek elengedhetetlen kellékei az igazán áptudét, menő és üde tengeri rablónőnek. :-)

Címkék: lujzibujzi  |   | 4 komment
2009.02.11. 15:28| Szerző: Chipie

avagy rendeljen Ön is gyereket, esztétikus, praktikus, kis helyen elfér, tisztítása relatíve könnyű, keveset fogyaszt, és nem utolsósorban környezetbarát.:-D

Címkék: pömpöllér lujzibujzi  |   | 7 komment
2009.02.10. 14:08| Szerző: Chipie

Anya, a Gergő megint lopik! -mondja az én lányom, és igaza van, a kis gazficok most már nagyon felér mindent, és ami az asztal peremétől nincs legalább 20 centi távolságra, azt azon nyomban lerabolja, legyen az teli pohár víz, kenyérvágó kés, tarhonyával teli tányér, legómentőautó, szegény lepusztított, legyalult, elejétől megfosztott számítógépünket is folyamatosan betámadja, és amikor rászólok, angyali fejet vág, és mondja, hogy NE-NE-NE!!!

 

Hoppá, lebuktam!!

 

 

naaa, anya, csak ezt az egy gombot hadd nyomjam meg!!

 

 

Legalább a kártyabeolvasót megszereztem!

Címkék: gergő  |   | 6 komment
2009.02.10. 14:02| Szerző: Chipie

na, azt a Lujzi is erősen tud, többféle nézése van, mint Zoolandernek, de ez a legütősebb :-))

Címkék: lujzibujzi  |   | 2 komment
2009.02.09. 23:04| Szerző: Chipie

Bár most éppen pocsadék módon visszajött a tél, hétvégén, amikor még szépen sütött a nap, azért megtartottuk a szezonnyitó utcai bandabiciklizést-bográcsozást. A zuramról ugyanis tudni kell, hogy abban a pillanatban, hogy nem kell hólapáttal ösvényt vágni a kerti sütőig, azonnal elkapja a kinti főzés láza, és a haverjával spontán bográcsozásba kezdenek, aminek mi örülünk.

Szegény Pömpöllért nagyon lepusztította a hosszú láz meg a benti kornyadozás-tévézés-legózás, környékén nincs a nyári formájának, ment két kört a biciklivel, majd öt percet köhögött, még ötöt pihegett, majd újra felült a nyeregbe, és ment tovább, remélem, hamar visszanyeri a végeláthatatlanul és rendíthetetlenül cangázós formáját, rossz ilyen gyengének meg fáradékonynak látni.

És, tárárárámm, Grübedlimalacot hivatalosan is kihelyeztük a placcra, bemutattuk a faleveleknek és kavicsoknak, eleinte nagyon tetszett neki, de mivel az utcánk lejt, ő meg ezidáig csakis szőnyegen gyakorolta a két lábon való közlekedést, nagy lelkesedésében dobott két csúnya arcraesést, és onnantól kezdve megvonta a bizalmát ettől az egész aljas, billegős, orvul támadó kinti világtól, és a továbbiakban kizárólag különböző női hölgyek kezei között tudta elképzelni a nomád életet.

itt még bizakodik :-)

 

itt meg egy felrepülő galambot néz rendkívül értelmes tekintettel, majd a kattintást követő pillanatban hanyattesik a betonon a nagy figyeléstől, és úgy dönt, hülyeség ez az egész :-))))

 

Két és fél óra biciklizés után beköltöztünk hozzánk, ahol is a kölkök remekül elszórakoztak, kedvenc extrém sportjuk a "Meneküljünk a távirányítós tankkal az óriási Gergőszörny elől", amit mindenki óriási megelégedésére játszottak, főleg Gergő élvezte, sikongatva kergette az ide-oda tolató kis tankokat :-D

 

majd miután felvittem aludni a Tanktiprót, végre kiboríthatták a legót a szőnyegre és körbehasalhatták, na onnantól kezdve tudtunk mi is nyugodtan beszélgetni :-)

 

És a végén még megmutatom a gyerek legújabb kreálmányát, amit tökegyedül épített, füzet, könyv, anya és apa nélkül, és szerintem állat :-D

 

na ennyi mára, mostanában nem jutok géphez, mert a zuram át akarja alakítani az oldalát és folyton azt buzerálja, de majd megcsapkodom. :-D

2009.02.05. 20:42| Szerző: Chipie

mit írjak, barátnőm babájánál a mai, 18. heti ultrahangon nem találtak szívhangot. Annyira iszonyú, hogy az ember csak lófrál a lakásban, rója a köröket és nem és nem és nem tud mit kezdeni magával. Holnap fekszik be a kórházba, küldjetek neki sok erőt meg drukkot meg kitartást, hogy minél hamarabb hazamehessen a két szép fiához.

 

Címkék: személyes  |  · 2 trackback  | 16 komment
2009.02.04. 21:04| Szerző: Chipie

Úgy örülök, előkerült az én kisgyerekkori rongybabám, teljesen csoffatag, de használható állapotban, én teljesen elérzékenyültem tőle, ez a baba végigkísérte a gyerekkoromat, imádtam, pedig elég rondácska szegény, amolyan retro-waldorf jellegű, és odaadtam Lujzinak, és imádja, pedig vannak sokkal szebb babái copffal meg ruhával, meg mittomén, de idáig nem nagyon babázott, ezt a kis cseklő-nyakló frottírocskát meg szent ereklyeként hurcolja, altatja, betakarja, becézi, és amikor odaadtam neki, elmagyaráztam, hogy ez anyáé volt, és szeretném, ha vigyázna rá, kistányér szemekkel nézett rám, és megígérte.

:-))

Címkék: lujzibujzi  |   | 6 komment
2009.02.04. 20:55| Szerző: Chipie

fogok nyafogni, elhatároztam, pedig még jócskán szarul van a kiscsalád, de rájöttem, hogy minek ecsetelgessem itt milyen három atomlázas nyűgös gyerekkel, milyen félóránként lázat mérni, priznicelni, cseppenteni, puffantani, aggódni, akinek van legalább egy gyereke, annak elég felszorozni hárommal a saját élményeit, akinek meg nincs, az majd rájön :-))))

Úgyhogy inkább röhögök, és izgatottan készülök a holnapi napra, amikor erős esély látszik arra, hogy hetek óta először kiteszem a lábam az ajtón, és elmegyek egészen a cba-ig, durva lesz. :-)

És akárhányszor kel fel Grübedlimalac éjszaka, és akármennyire ki vagyok akadva esténként, azért egy ilyen vigyor, és máris meg vagyok véve kilóra. (amúgy nagyon durván sápadtak mindannyian, kéretik megfigyelni Gergő fülét, ami effektíve világít :-(

Címkék: személyes betegség gergő  |   | 2 komment
2009.02.03. 22:16| Szerző: Chipie

az idei nyár slágere az inox, és aki igazán trendkövető akar lenni, kiegészítőként kutyás bébimamuszt húz a kezére. Képünk illusztráció. :-D

Címkék: lujzibujzi  |   | 2 komment
2009.02.03. 21:32| Szerző: Chipie

Azért néha kicsit megijedek, amikor a gyerek pl a következő kérdést teszi föl szó szerint:

Anya, ha a harminc méter magas Brachiosaurus, amelyik növényevő, ott lett volna Pompeinél, amikor a Vezúvból kitört a piroklasztikus ár, akkor ő túlélte volna, mert kilógott volna a feje belőle és kapott volna levegőt?

Aztán megnyugszom, amikor három perccel ezután elénekli a Petőfi Sándor gatyába táncol kezdetű örökbecsűt. Még nincs minden veszve.

:-)

 

(amúgy meg még mindig nagyon beteg és lázas  mindenki, erről majd később jön egy hosszú, önsajnáltató összefoglaló, melyben felterjesztenek a Mártír Édesanyák Florence Nightingale Díjra, de én büszkén visszautasítom. :-)

Címkék: pömpöllér szájak  |   | 7 komment
2009.02.02. 17:53| Szerző: Chipie
Címkék: gergő  |   | 5 komment
2009.02.02. 14:47| Szerző: Chipie

Amúgy jelentem, voltunk dokinál, nincs nagy vész, beleszaladtunk egy vírusba, hogy influenza-e vagy sem, azt így nem tudni, de igazából valószínűleg nem. Két nagy már jól van, reggel még lázasak voltak, akkor csillapítottam, azóta funkcionálnak, esznek-isznak-rombolnak, úgyhogy dráma nincs, de reggel még elég ramatyul volt a bagázs.

Gergő az ma délben purcant ki, a képen látható nyöszörgős fetrengést váltogatta a rajtam való zihálásos kapaszkodással, de aztán neki is hatott a lázcsillapító, és újra békésen pusztít, a taknya az mondjuk félelmetes, kezdem azt hinni, hogy valami külön kis tartályban hordozza magával, mert ennyi takony egyszerűen nem férhet el egy ilyen kicsi gyerekben, de ha így is van, nagyon jól rejtegeti.:)

Címkék: betegség triumvirátus  |   | 7 komment
2009.02.01. 11:48| Szerző: Chipie

Szeretném beadni a felmondásomat, per pillanat csak annyi a baj, hogy nem tudom kinek címezzem, tegnap estére ugyanis én dőltem össze, láz, hidegrázás, fejfájás, takony, köhögés, minden, ami fincsi, na mondom éljen, de legalább a gyerekek betegsége után omlottam össze, erre lejön reggel Pömpöllér és 38.8-al felborul a kanapén, ha most ez az influenza, és a kicsik majd most jönnek, ha abbahagyják az antibiotikumot, akkor esküszöm, felharapom az ereimet.

Kurvaélet.

2009.01.31. 14:11| Szerző: Chipie

Azért ittam ilyen sokat, mert a legtöbb testrészem vízből áll!

:-))

Címkék: pömpöllér szájak  |   | Szólj hozzá!
2009.01.31. 10:40| Szerző: Chipie

Mivel a szobalány aznap kimenős volt, a grófnő arra kényszerült, hogy saját maga vasalja ki a barbis bugyiját. Nem is olyan vészes - gondolta magában, miközben békésen tologatta a vasalót.

Majd dolgavégeztével azonnal fel is próbálta az ominózus ruhadarabot - természetesen pelenkára és harisnyára, ahogyan azt a Főúri Divat legfrissebb számában ajánlották.

de még mindig csend volt, béke, és nyugalom.

Majd megjött Grübedli.

Címkék: gergő lujzibujzi  |   | 4 komment
2009.01.30. 20:48| Szerző: Chipie

Muszáj megmutatnom, olyan édes, ha megkaparintja a telefont, azonnal a füléhez teszi (na jó, a környékére, ami gyakran a tarkója:-), és gagyarászik bele, miközben fel-alá sétál a lakásban, teljesen vicces a saját viselkedésemet viszontlátni törpeméretben. :-)

Címkék: gergő  |   | 7 komment
2009.01.30. 20:31| Szerző: Chipie

Köszönjük az érdeklődéseket, hálistennek az összes egyméteres jól van, még némi köhögés fellelhető itt-ott, meg egy kis takony light, és még szedik az antibiotikumot, de alapvetően az élet visszatért a rendes kerékvágásba, bár én tegnap kicsit megrokkantam, hőemelkedésem volt, és úgy nagyjából mindenem fájt, de kiélvezve, hogy végre a tér-idő kontinuum egy olyan pontján vagyok szarul, amikor éppen se nem terhesedek, se nem szoptatok, jól teletömtem magam gyógyszerrel, és mára sokkal jobban vagyok én is, de tegnap bitang rossz volt a közérzetem, ha szegény törpe csak fele ilyen szarul érezte magát, nem csoda, hogy vonyított, mint a migrénes farkas.

(újabb wtf kérdésem van, szerintetek miért van a patikában vett gluténmentes keksz elejére németül az írva, hogy garantáltan tej, tojás, szója és mogyorómentes, a hátuljára ragasztott magyar nyelvű címkére viszont az, hogy tejet, tojást, szóját és mogyorót tartalmazhat?????? Még szerencse hogy igazából nem allergiás a gyerek csak próbából vettem, hogy hátha a kiflicsücsök bántja a hasát éjjelente, de mondjuk ha fulladós allergiás lenne, vajh odaadhatnám ezt neki nyugodt szívvel nyolcszázért? )

Címkék: betegség gergő  |   | 4 komment
2009.01.28. 14:40| Szerző: Chipie

Oké, tudom én, hogy az a sorsunk, hogy a gyerekeink leválnak rólunk és önálló életet élnek, de azért mégis kicsit túlzásnak tartom, hogy a tíz hónapos gyerekem is lelépjen. :-)

Kivittem a szemetet ugyanis, és nem csukhattam be rendesen az ajtót, mert mire felnéztem, hogy hol a grübedlimalac, nem láttam sehol, csak távolról hallottam a vidám gagyarászást, mert a ded fogta magát, kilökte az ajtót és a bálnás rugdalózójában kisétált rajta. Mire kiszaladtam, már egy pocsolyában toporgott vígan, és amikor felkaptam és behoztam, úgy röhögött, mint aki a világ legjobb viccét hallotta. :-)

Hova lesz a világ, kéremszépen, az egyéves szülinapjára a slusszkulcsot fogja kérni?? :-)

 

(amúgy szerintetek normális, hogy a negyedik nap antibiotikum után még mindig 38 fok a láza? )

Címkék: gergő  |   | 7 komment
2009.01.28. 12:58| Szerző: Chipie

Nézegetem a tv-műsort, és hirtelen ez figyel be az arcomba, nem tudom, csak én találom vérgáznak, hogy élveboncolás van a szupicuki családi filmben??????

 

Breki világot lát (am. családi film, 2002) (12)

Breki, Kurutty és Gukker, a három béka, elhatározza, megnézi, mi van a mocsáron túl. A sok kaland után végül mindannyian egy gimnázium biológia óráján találják magukat, ahol fel akarják boncolni őket.

 

Eszem megáll.

Címkék: személyes  |   | 4 komment
2009.01.26. 22:33| Szerző: Chipie

Javulóban vannak a csimoták, légzésileg még mindig nagyon durva a helyzet, valamikor a nap folyamán mindkettő rajtam fetrengett, és így közelről hallgatva őket, teljesen olyan volt, mint Darth Vader a pornószinkronstúdióban :-) de már nincs lázuk, Lujzi csicsereg és ugrabugrál, bár 5 perc páros lábbal ugrálás után 5 perc köhögőroham jön, Gergő még nyűgös, de neki az antibiotikum kikezdte a gyomrát, hiába kap normafloret, hasmenése van és fáj a hasa, ezzel nem sok mindent tudok kezdeni, próbálom elterelni a figyelmét, amiből kifolyólag így estére a lakás úgy néz ki, mintha bomba robbant volna, és szűk ösvényeken közlekedem a szanaszét szórt játékok, legók és műanyag katonák között :-)

De Pömpöllér már volt oviban, sőt mi mentünk érte a kicsikkel, és még ott maradtunk kicsit játszani az udvaron, azaz kábé egy órát voltunk levegőn, ami az elmúlt héthez képest zsírkirályság, holnap megyünk vissza a dokihoz, hát remélem jókat fog mondani és mérni.

Ezenkívül csak annyi van, hogy megállapítottam, hogy a lányom némileg autisztikus, ma rátalált a katicás hátizsákjára, és azt játszottuk el kábé hétszázszor, hogy kinyitotta, belerakott két dm-es mininaptejet, majd odahozta, hogy cipzározzam be, mert azt nem bírta, majd megfordult, és tartotta a hátát, hogy adjam fel rá. Ráadtam, arrébb ment két métert, kicipzározta, kivette belőle a két mininaptejet, visszarakta, majd odahozta, hogy cipzározzam be, adjam rá, becipzár, ráad, elmegy, kinyit, kivesz, berak, jön, és ezt így egymás után vagy egy órán keresztül, már röhögtem, hogy ilyen nincs, de aztán eszembe jutott Gazbáty kábé ugyanennyi idősen, amikor az apjával számoltuk, hogy hányszor fogja meg ugyanazt a kartondarabot, amiből kiesik egy másik, állapítja meg, hogy eltört, rakja vissza, majd ejti ki megint, állapítja meg, hogy eltört, rakja vissza, komolyan mondom, minden gyerek futóbolond, csak olyan cukik, hogy elnézzük nekik :-))

Ja és bréking nyúz, Gergő megtanulta a kérem-köszönöm-tessék-játékot, és ezzel beállt az autista szakkörbe, mert vele meg ezt kell csinálni végtelennek tűnő negyedórákon át, hogy átnyújtok neki egy valamit, majd nyújtom a tenyeremet  és elkérem, majd maikor odaadja, örömtől csillogó hangon megköszönöm, és azonnal dugom az orra alá, hogy tessék, és így tovább, és így tovább és akkor nagyon boldog, és még azt is elfelejti, hogy ő most éppen egy bacilusoktól gyötört kisbabamártír. Komolyan, ehhez képest megépíteni a huszonharmadik legórakétát már kész kikapcsolódás :-D

Címkék: betegség triumvirátus  |   | 5 komment
2009.01.25. 16:36| Szerző: Chipie

 tegnap volt reményeim szerint a mélypont, a két kicsi teljesen összeomlott, Gergő egész nap sírt, hol csak nyöszörögve, hol üvöltve, vagy aludt, totálisan rámpiócázta magát, egész nap nem rakhattam le a karomból, úgyhogy egy 12 kilós feszengő-vonyító csomaggal a kezemben csináltam a verklit, Lujzi is szarul volt, lázas, fuldokolva köhögött, úgyhogy felhívtam a dokinkat, aki hálistennek egy turbó jófej, soha pénzt el nem fogadó, szabad és ünnepnapokon is funkcionáló higgadt félisten, és mondta, hogy este kijön a rendelőbe, szaladjak le a betegekkel (3 percre van tőlünk), megnézi őket. Így is lett, és hálistennek hálistennek hálistennek, hogy levittem őket, mert van a dokinknak egy kis kütyüje, amivel egy csepp vérből megnézi a CRP-értékét a gyereknek, a CRP az egy fehérje, ami bakteriális gyulladásoknál van jelen a vérben, vírusfertőzés esetén értelemszerűen nincs, és ez nagyon megkönnyíti a diagnosztizálást, na megnézte az enyémeknek is, és hát Gergőé 49, Lujzié viszont 77 lett, ami elég magas, 15 alatt normális, 100 fölött kórház, és a 77-ből hétfőre simán 100 fölötti érték lett volna, ha nem nézzük meg, ááááááh, így viszont hazajöttünk, be se álltam a kocsival, ember ment is ügyeletes patikát keresni, és most turbó antibiotikumon nyomja mindkét gyerek, mert ez egy baktériummal felülfertőzött vírusfertőzés, csak hogy megint belenyúljunk a tutiságba. Gergő azért ordított egész nap szegénykém, mert fulladt, nehézlégzése volt, és alig kapott levegőt, és a doki mondta, hogy a babák ettől simán bepánikolnak egy idő után, azért nem lehetett lefeszíteni rólam, mert rémült volt szegény törpém, úgyhogy ő kapott ilyen babyhaleres bepuffantós cuccot, ami, az antibiotikummal kombinálva működni látszik, az éjszakánk még rémes volt, húszpercenként nyöszörgött fel, együtt aludtunk a kanapén, én persze kábé nullát, de reggelre mindkét kiskriplimnek csak hőemelkedése volt, és működnek, Gergő újra jön-megy, és végre vigyorog, félelmetes volt látni ezt a tejbetök gyereket úgy, hogy nulla mosoly és semmi reakció a jól bevált kacagtatós fogásokra. Lujzi meg ugyan még eléggé zihál, és alig eszik (persze a ciniminis lecsúszott szárazon, ez egyébként a teóriám, hogy ebbe, meg a whiskasba tuti gyárilag drogot tesznek, egyszer megkóstolja a macska vagy a gyerek és soha többé nem kér mást, namindegy), de már remekül képes azon hisztizni, hogy nem mehetett el ő is kirándulni a bátyjával, akit a jófej barátnőmék kiemeltek a kehes tömegből és elvitték túrázni, egyrészt, hogy ő is szívjon már végre friss levegőt, másrészt meg hogy én ne kapjak feltétlen idegösszeroppanást :-)

Úgyhogy ez van, azért még van némi gyomorideg, még fulladoznak, köhögnek, nyűgösek, de ha holnapig se megy föl a lázuk, ki merem majd jelenteni, hogy időben elkaptuk a dolgot, érdekes, bár Gergő volt szarabbul, és jobban aggódom Lujziért, hiába, nálunk ő a szűk keresztmetszet.
 
Címkék: betegség gergő lujzibujzi  |   | 8 komment
2009.01.24. 14:39| Szerző: Chipie

Pirospont jár viszont Pömpöllérnek, mert bár nagyon nehéz őt elviselni a bezártsági agyroggyanása miatt, nagyon empatikusnak bizonyult, tegnap óta, mióta Lujzi kókadt, nagyon aranyos vele, a szokásos egymást csesztetés helyett olyanokat művelnek, hogy olvadozok, magához öleli, puszilgatja, a lány meg átszellemülten hajtja rá a fejét és olyanokat mond, hogy én bátyusom, szejetlek, Géza meg cirógatja, és így nézik a mesét, és tök türelmes vele, pedig a lány a rossz közérzetből kifolyólag eléggé nyűgös-visítós, de a Szent Báty még a legóit is odahordja neki.

Apropó legó, behalok a gyereken, egyre ügyesebb és kreatívabb a legózásban, persze elfogult vagyok, de szerintem ez a tökegyedül épített Pod racer ott van a szeren (gyengébbek kedvéért, akik nem néznek hetente Starwarst:-), ezzel versenyzett az ifjú Anakin Skywalker a fogathajtó versenyen)

Címkék: pömpöllér kreatívgyerek  |   | 3 komment
2009.01.24. 14:14| Szerző: Chipie

Na most dőlt be a két kicsi, reggelre egységesen 39,3 lett a láza mindkettőnek, és ezúttal nem fahrenheitben, ájuldoztak is szépen kétfele, lassan kirakom a kapunkra a közkórház és járványközpont táblácskát, abban bízom csak, hogy ők most értek el abba a stádiumba, amiben Pömpöllér volt két napja, amikor egy éjszakát végiglázongott, és másnapra sokkal jobban lett. Igazából Gergő viseli szarabbul, egész nap ordít és nyűglődik, pedig levittem a lázát, Lujzi a lázcsillapítás után egy órával már csicseregve reggelizett.

Az élet nehéz, ámde legalább nem könnyű.

A képen pedig két egyenpizsamás beteg éppen testzsírt mér :-)

Címkék: betegség triumvirátus  |   | 4 komment
2009.01.23. 22:10| Szerző: Chipie

merthogy a gyereknek alakul a humorérzéke, és azt most megmondom, hogy ugyanolyan rettenetesen cinikus és mocsok beszólásai lesznek, mint a drágalátos apjának :-)

Történt ma ugyanis, hogy elmentünk a boltba, és kifelé jövet csoszogott velünk szembe egy öreg néni bottal a bejárat felé, mire az én kisfiam lazán megjegyzi (hálistennek a néni nem hallotta):

Ez a veterán autó se biztos, hogy elér a célig...

Hirtelen azt sem tudtam hogy most röhögjek, vagy nyakonverjem, rászóltam, hogy hé, nem szemtelenkedünk öreg nénikkel - és kimagyarázta!!!! Mert mindent kimagyaráz, ez is apai örökség, hogy hát ő csak arra gondolt, hogy a veterán autókban öreg alkatrészek vannak, és a néni csontjai is már biztos olyan régiek és kopottak, és azért kell lassan mennie, blablabla.

:-)))))

Címkék: pömpöllér szájak  |   | 1 komment
2009.01.23. 21:30| Szerző: Chipie

Nyavalyogni fogok, előre szólok, vááhhhhhhhh. Merthogy azvan, hogy Gazpömpöllér egy bitang gyerek, és már tök jól van, egy estét-éjszakát volt nagyon lázas, most még némileg taknyos és ha nagyon rohangál, akkor rájön a köhögés, de ezektől eltekintve teljesen funkcionális, ebből kifolyólag megőrül most már egy hete itthon bezárva, és megőrjíti a testvéreit és természetesen engem is, pörög és rohan és olyan gyagyalék, hogy az már fáj, és már kiütéseim vannak a legótól, és társasjáték-mérgezésem, és egész nap ment a tévé, amitől meg lelkiismeretfurdalásom, hogy a minimax neveli a gyereket, de egyszerűen nem bírom egy idő után, merthogy a két kicsi meg nagyon szarul van, mindkettő lázas, köhög, zihál, nemalszik, Gergő tapadókorongokat növesztett magára, és az életet kizárólag kézbentartva tudja elképzelni a nap nagyrészében, lerakásra spontán olyan sikítós üvöltéssel reagál, hogy sorban állnak a sakálok a receptért az ajtónk előtt, Lujzi meg nyűglődik és nyavalyog, és még a szar is szar, én meg kezdek kipurcanni abban, hogy hárompercenként üvölt valaki, vagy ha éppen nem, akkor hisztériázik, hogy anya, mikor legózol már velem, és cseppentek és fújok és szívok és kenegetek és dörzsölök és rázogatok és adagolok és természetesen este sincs nyugalom, alighogy leraktam a két nagyot már sír is föl a kicsi, aki fölsírja középsőt, aki nem hagyja visszaaludni a kicsit, amitől a nagy is felébred és morog, és természetesen a MüPa annyira értékeli az én uram fantasztikus hangmérnöki tudományát, hogy majd minden este benntartja tizenegyig, mert az neki jó.

Mondjuk speciel tegnap itthon volt este, ami nagyon jól jött, tekintve, hogy Gergő annyira szarul volt, hogy kb 10 másodpercenként köhögött, és ettől nem tudott aludni, egy órán át altattam nulla eredménnyel, majd amikor tizedszer köhögte magát vissza félálomból, lehoztam, rajtam szendergett egy-két órát meg köhögött, aztán végülis elaludt nagy nehezen a babakocsiban, én értelemszerűen a kanapén, ember felment a szobánkba, majd hajnali egykor Lujzika telehányta az ágyát és átköltözött mellé (ebben mondjuk hálistennek nem vírus a ludas, hanem a vacsorára bezabált négy darab nutellás palacsinta, szépen nézett ki a lepedőn, ó jeee), majd Pömpöllér is ott landolt mellette egy kicsit később, valami vízivásos ürüggyel, úgyhogy megint migrált a család, most ahogy leírtam, azon gondolkodom, lehet hogy direkt kéri magát minden esti koncerte a jóember ? :-) Megérteném. Frankón.

Címkék: betegség triumvirátus  |   | 10 komment
2009.01.21. 13:14| Szerző: Chipie

Hogy idézzem Szily Lászlót, a gyerekek téli influenzája egy lázzal, köhögéssel, orrfolyással, és egy nagyobbfajta készpénzmáglya elégetésével járó tünethalmaz. És ez így van. :-)

Pömpöllér benyalta ugyanis az aktuális köhögős vírust, sípol a tüdeje, mint állat, a kicsik is kezdik a taknyozást, dráma nincs, doki látta őket, csak logisztikailag vicces a folyamatos ilyen csepp, olyan szirup, orrszívás, orrfújás, ezzel kenés, azzal bedörzsölés, az meg, hogy a patikában mennyit hagytunk ott erre-arra, már a meseszerű kategória.

 

És mindennek tetejébe az én édes szép kicsi lányom egy közepes összeveszés végső érveként a fejemhez vágta, hogy POFA BE! mire én gyakorlatilag seggreültem, hogy honnan szedi, mert ráadásul tökéletes helyen és időben használta, én meg csak kamilláztam. Na de félelmetes logikámmal rájöttem, hogy csak egyetlen embertől hallhatta ezt, és csak egy bizonyos időben, méghozzá a drágalátos testvérbátyjától, aki persze előttünk nem mond ilyeneket, de ezek szerint este, villanyoltás után, amikor kettesben maradnak a gyerekszobában, és Lujzi, aki a papagájok zömével ellentétben hajlamos a sötétben  való csicsergésre, zavarja az ő nagyszerű testvérét, ezt kapja az arcába, gondolván, úgyse halljuk.

Deccvatájkóll csúnya bukta, most volt nagy lelkiélet, hát majd meglátjuk, gyanítom, nem ez az utolsó alkalom, hogy megpróbálja átverni a fejünket.....:-/

2009.01.20. 12:43| Szerző: Chipie

Két napja ez nálunk az abszolút és totális sláger, térdenállva könyörögnek, hogy megnézhessék mégegyszer, kábé olyan hetvenszer néztük meg, és minden egyes alkalommal a szőnyegen gurulva, fetrengve és vinnyogva röhögnek rajta, én meg rajtuk, bár bevallom, a csőszájú pink tehenek azért engem is megmozgattak :-)

https://www.youtube.com/watch?v=QTXyXuqfBLA

 

(amúgy ha tudja valaki, hogy hogy lehet úgy videót beilleszteni, hogy ne csak a link jelenjen meg, hanem egy olyan kis ablak, amiben el lehet itt is indítani, ne habozzon megosztani velem)

Címkék: röhej  |   | 4 komment
süti beállítások módosítása