valaki segítsen, a gyerek megint bekérdezte a tutiságot. Nézte a Magyar Népmeséket, majd utána odajött, és a következőt kérdezte:

-Anya, a szegényeknek miért van mindig sok gyerekük?

Na? :-)

Mondjam azt, hogy nincs pénzük fogamzásgátlóra, vagy kezdjek el neki magyarázni a globalizációról és a túlnépesedésről ??

Szóval magyarázza el nekem valaki, hogy miért van az, hogy egyfelől a gyerekem olyan okos, mint a nap, olyanokat kérdez, hogy leesek a székről, iszonyúan érdeklik a klasszik kisfiútémák, úgysmint a dínók, a bolygók, a vulkánok, a gladiátorok, a vikingek, a kurucok, simán dobálózik olyan szavakkal, hogy magmakamra meg szeizmográf, meg olyan profi vulkánt rajzol magmakamrástul, kitörésestül és kétoldalt kocsival kétfelé menekülő tudósostul, hogy lehidalok 

és fullos mentőállomást épít legóból, és komplett sztorikat játszik el a kis biszbaszokkal

 (nem látszik jól a képen, de a kék autó egy ún. kisbabatárolót húz maga után, amiben a beteg kisbabákat mentik, azt hiszem, soha életében nem hallotta azt a szót, hogy inkubátor, mégis épített egyet).

Szóval ilyen a gyerek, zseniális és tüneményes és okos és ügyes - és mindennek ellenére mostanában az elviselhetetlenség határát súrolja megint, és rendszerint azzal, hogy úgy viselkedik, mint effektíve egy szellemi fogyatékos, hörög, artikulálatlanul ordít mindenféle óvodából hazahurcolt idióta mondókát, ha szólok hozzá, rám se bagózik, majd amikor a negyedik szólásnál már emeltebb a hangom, akkor meg megsértődik, és elkezd rángatózva ordítani, akkor már azért lehet rá szólni, követelőzik, majd amikor nem kapja meg, amit éppen kitalált magának, beduzzog és morog, mint a bolhás kutya, a testvéreivel önjelölt gestapósat játszik, azaz ha valami rosszat csinálnak, és én rájuk szólok, ő úgy gondolja, itt az ő ideje, odarobog, és lebasz egyet mondjuk szerencsétlen Lujzinak, alig bírom megfékezni, és elmagyarázni neki, hogy ezt nem csinálhatja, nem ő az anyja, hanem én, a szidás meg büntetés az én dolgom, ő nem szankcionálhat, és nem és nem és nem fogja föl, olyan, mint aki egyszerre tolt speedet meg kokót, esküszöm.

Iszonyúan feszegeti a határait, és a türelmemet, most épp a legújabb, amit még sose hallottam tőle, hogy ő utálja az ovit, kérdem, miért, mert ott mindig csak parancsolgatnak az óvónők, ő olyan ovit szeretne, amiben nincsenek óvónők, csak gyerekek, és különben is, miért kell neki szót fogadni az óvónéniknek??

Úgy érzem magam, mintha egy kiskamaszom lenne, frankón belázadt, és kőkeményen próbálja átvenni a család fölött az uralmat, amit persze nem hagyunk, és mostanában óriási konfliktok vannak velem is, az apjával is, esténként meg mi vitatkozunk az apjával, hogy mit is kéne meg hogy is kéne.

nagyon okos és nagyon ügyes, olyan büszke vagyok rá, hogy ihaj! Most már totálisan kétlábon közlekedik, és bár még durvább hatások, mint pl Gaz Pömpöllér menetszele képesek felborítani, de sitty-sutty lábraáll megint, és megy és megy és megy, kezek lazán ökölbeszorítva a vállak magasságában, mint egy vízhordó pantomimes, és totyog, hihetetlen cuki, és már fel is áll egyedül, és kanyarodni is tud (nem röhög, ez nem is olyan egyszerű, mint azt mi gondoljuk), meg hirtelen visszafordulni, meg apróbb tereptárgyakat átlépni, meg lehajolni és felvenni valamit a földről, és emellett még okos is, a nem szócskát például tökéletesen érti, azt is hogy gyere, pápázik, próbál tapsolni, utánoz, csettintget a nyelvével, puszira visszacuppog, a múltkor meg majd megzabáltam, annyira aranyos volt, valami maradék főttkrumplit akartam beletuszkolni, és gondoltam, a pempőkkel ellentétben, amikbe nem hagyok neki belemancsolni, ezt hadd gyurmázza, meg próbálja csak meg egyeüdl enni, és nagyon édes volt, mert odanyúlt a tányérhoz, gondolom, várta hogy rászóljak, vagy arrébb húzzam a tányért, ahogy szoktam, de amikor semmi ilyesmi nem történt, meghökkenve rám nézett. Én csak vigyorogtam, mondtam, fiam, ezt mancsolhatod. Mire megint odanyúlt, de csak egy kicsit, olyan próbaszerűen, majd megint leste a fejem, hogy mit szólok. Ezt ígyeljátszottuk még kétszer, majd felfogta, hogy ezt most akkor lehet, és bősz vigyorgások közepette nekiállt alkotni :-)

Lujzival remekül eljátszanak, érdekes, Pömpöllérrel mostanában nem olyan jó a viszony, de Pömpöllérnek úgy általában a világgal nem olyan jó most a viszonya (erről majd később), szóval folyton cipelészi, meg rángatja, meg szekálja, meg idegrohamot kap tőle, és ezt őbabasága annyira nem kultiválja, Lujzival viszont halál jól el tudnak játszani félórákon át, kábé azon a szinten, mint a kölyökmacskák azaz ülnek egymással szemben és röhögnek, meg megpróbálnak egymás szájába tuszkolni nagyobb műanyag játékokat, majd megint röhögnek, majd megpróbálják egymás fülét megharapni, röhögnek, majd Lujzi elbújik a pöttyös labda mögé és onnan ugrál elő, és Gergő mindig meglepődik és kacag, szóval igazán hálás közönség, és nem utolsósorban szemgyönyörködtetőek.

A képen Lujzi éppen Gergő seggével folytat meghitt, vidám beszélgetést. .-D

Egyúttal szeretnénk bejelenteni, hogy Vermeer van Delft egy újabb, eddig nyilvánosságra nem hozott művére bukkantak Csobánkán, ahol, mint kiderült, a Mester sokat tartózkodott egy unokanővérénél. Valószínűleg a csobánkai szép leányok ihlették az eddig ismeretlen remekművet, melynek címe: Lány karalábéval.

A nap ászanáját, a Delfin  a vízesésben-t bemutatja Grübedli nagymester, a táj (azaz vidéki) jóga kilencfogú nagymestere. Vigyázat, jelentős gyakorlat szükségeltetik hozzá, de ha sikerül elsajátítani, jelentősen javítja a közérzetet, mondhatni állandó vigyorgásra serkent, valamint a környezetünkben lévő tárgyak folyamatos rágcsálására.

Merthogy most már lehet együtt fürdetni a hármat elég lazán, Gergőbergő végre felfogta, hogy nem muszáj agyvérzéses örömmel hánykolódnia a kádban, elég, ha ücsörög és pancsol, így már el lehet néha engedni, persze csak pillanatokra, és még akkor is előfordulnak ilyen csúnya hátasok :-)

amiket szerencsére csak pár másodpercnyi hökkent riadalom követ (háttérben a roppant szimpatikus és együttérző nagytestvér )

majd a kádba visszahelyezve a gyerek automatikusan megint vigyorgó üzemmódba kapcsol

merthogy alapjáraton az van. :-)

Mert azt tud. Meg ötletelni is, ma reggel azzal kergetett szívinfarktusközeli állapotba, hogy ő mégsem kalóz akar lenni farsangkor. Hanem meteorit bazeg.

:-)

Csak kevesen tudják, de régesrégen, mikor még csak pelyhedzett a szakálla, a Télapó sokat wellnesselt Csobánkán. :-)

Úgyis közeleg a születésnapom, igazán megerőltethetné magát valaki és megajándékozhatna eggyel, de istenigazából jótanácsokat is szívesen fogadok, mert per pillanat teljesen tanácstalan vagyok, hogy mégis mi a búbánatot kezdjek a kiscsibésszel, aki alvás tekintetében egyszerűen kriminális. Mondjuk, oké, még így is jó az átlagom a két jóalvó gyerek után, tekintve hogy Pömpöllér hat hetes kora óta este nyolctól reggel nyolcig aludt, kivétel nélkül, akkor is ha beteg volt, négy és fél év alatt a két kezemen meg tudom számolni, hányszor ébredt fel éjszaka, emlékszem, egygyerekes (így kell ezt írni?) szülőkként még lazán elmentünk este ide-oda, nagymama ült a bébiőr mellett, de szívnyugalommal mentem el, tudtam, hogy nem fog felébredni, és hát valóban nem. A délutáni elvással már voltak nagy csaták, míg végül feladtam, akkoriban születtek a hülyealvásos képek zömmel, mostanra már abszolút nem alszik ebéd után, ő tudja.

Ugyanígy, bár Lujzi nem ennyire korán, de azért relatíve normális időben átaludta az éjszakákat, ebéd után pedig önállóan megfogja a cumiját meg a fétisbárányát és puszikat dobálva felslattyog a szobájába, bemászik az ágyába, alszik, ébredés után pedig leslattyog, kezében hurcolva a délutáni toalettjét, úrinő ugyanis nem viseli ugyanazt délelőtt, mint délután ugyebár. Ő mindig is ufó volt abból a szempontból, hogy soha nem igényelt altatást, erre már kéthetes korában rájöttem, amikor nyűgös volt, fáradt, én ringattam a kezemben, ahogyan az már anno a bátyjával bejött, ő egyre jobban ordított, végül leraktam a babakocsiba, mondván, lányom, ha úgyis ordítasz, akkor tökmindegy hol teszed, mire a nyuvla megkönnyebbülten hanyattvágta magát, hogy végre sikerült megértetnie velem, hogy mit akar, és elaludt, és onnantól úgy kellett altatni, hogy ágyba berak, megpuszil, kimegy, ő meg aludt, mint a  lőtt nyúl.

Az is igaz, hogy az ember ilyenkor hajlamos elhinni, hogy ő csinál valamit jól, pedig nem, azaz igen, de tulajdonképpen mindegy, hozott anyagból dolgozunk, én legalábbis úgy gondolom, és ez most be is bizonyosodik, merthogy Gergőnél azt tudom a két kezemen megszámolni, hogy hányszor aludta végig az éjszakát, de az is lehet hogy egy kezem elég lenne hozzá banyek. Nagyon lassan haladunk, most már legalább az ágyában alszik, és nem kell vele a kanapén héderelnem a földszinten, hogy ne üvöltse fel a család többi tagját, nem kell órákon át tologatni a babakocsiban, hogy amikor másfél óra után, amikor szinte hallottam, ahogy pusztulnak az agysejtjeim végre félálomban hátradőlök, ő kiegyenesedjen a babakocsiban és ordítson, szóval javul a helyzet, javulgat, de a normálistól még mindig fényévekre vagyunk. Ma például fél nyolckor aludt el, és tízig háromszor kellett felmennem hozzá, mert torkaszakadtából üvöltött, hirtelen, a semmiből, felrohanok, megsimizem, visszafektetem, betolom a szájába a cumit, öt perc alatt visszaalszik, én lemegyek, és 45 perc múlva kezdődik elölről, és nem fogzik, és nem hascsikar és nem beteg, és nekem már nagyon tele a petefészkem azzal, hogy megszűnt az esti pár óra nyugalom is, ami az ép elmém egyik nagyon fontos kelléke, hogyha már egész kibabrált nap legózok és kirakózok és autózok és fésülök és segget törlök és etetek és itatok és vakarok és öltöztetek és vetkőztetek és békítek és szidok és már a melltartómból is legódarabka pottyan ki  (ember szerint lehet hogy  észrevétlenül legóvá mutálódok, azért :-), akkor legalább este lerakhassam a seggem a kanapéra békésen, azzal a tudattal, hogy most lefekvésig van pár órám magamra meg a zuramra. De hát nem.

Igazság szerint ordítani kéne hagyni egyszer, mert az pl Pömpöllérnél bevált, egyszer, nyolc hónaposan meghülyült a gyerek alvásilag, mert nála akkor indult be az összes nagymozgás szinte egyszerre, elkezdett mászni, felállt, stb, és egyszerűen nem bírta éjszaka abbahagyni a pörgést, és óránként ébredt arra, hogy négykézláb van, és akkor persze üvöltött, és kábé ugyanezt eljátszotta velünk, mint most Gergő, akkor is kiakadtunk, és kábé egy hét zombiság után beadtam a derekam és feladtam az elveimet, és hagytam sírni a kölyköt, és persze a nappaliban bőgtem, ő a szobájában, de egy óra bömbölés után elaludt, és másnapra megjavult, és visszatért a régi, alvós énjéhez, szóval most is megérlelődött bennem, hogy nem nagyon látok más megoldást, csak éppen ez eléggé kivitelezhetetlennek tűnik, mert ugye ha hagyom ordítani, felordítja a többieket is, váááááá, mondjátok meg mit csináljak.

szépek, zsiványok, és az egészséges életmód elkötelezett hívei, főleg ami a kanapén való ugrálás életminőség-javító hatását illeti

Már nem emlékszem, min duzzogott, de mostanában ez a klasszikus duzzogópóz, ökölbe szorított arc, világfájdalom, fejtámasz

Majd az apja beszólt neki valami vicceset, és látszik, ahogy próbálja még visszagyűrni a fejét durcásra, de már nagyon nehéz, mert ott a kitörni készülő pukkadozós röhögés

és végül a felszabadult mosoly, és a szemében a felhőtlen imádat, ahogy az apjára néz, nem véletlenül nevezem Nagy Apaistennek egyébként. Szeretjük. :-)

feminista bejegyzés következik, pedig alapvetően nem vagyok az a szüfrazsett-típus, de a tények azok tények, nem tudok tőlük elvonatkoztatni, és az például tény, hogy amíg a két fiam eddig nem jelentéktelen károkat okozott a környezetében, hogy csak azt említsem például, amikor Gaz Pömpöllér háromszor borította fel az apja (szerencsére) kisebbik motorját, egyszer magára, a másodiknál letört a motorról a gázkar meg a pedál meg a tükör, a harmadiknál a hátsó lámpaszerkezet, nem forintosítanék, meg amikor kincskereső térképet karcolt a feketemetál kocsi hátsó ajtajára jó sok X-szel, meg amikor lerántotta a tíz centi vastag üveglámpát, meg amikor egyetlen rúgással eltalálta szivacslabdával a doki rendelőjében a csilivili karácsonyi üvegdíszt, meg amikor kétszer egymás után törte be a szobája ajtaját fakockával, amikor háromszor törte le a zuhanyrózsát a helyéről, míg végül negyedjére feladtuk és azóta sem vettük újat, majd ha megnőnek jelszóval, és hogy el ne feledkezzek kisméretű, de lelkes tízhónapos követőjéről, aki eddigi rövidke pályafutása alatt is sikeren letépte a számítógép elejét, eltört két hangfalat, két kerámia sütőedényt meg egy porszívócsövet, szóval ezekkel a tényekkel szembe, amik így elsőre és hirtelen az eszembe jutottak, a lányom esetében nem tudok semmit sem állítani, talán csak a sok hajcsatot, amit venni kell a hajába. :-)

szóval így konklúzíve a pasik elég kártékonyak, hangosak, és mindig csinálni akarnak valamit, de szeretjük őket.

de vehetjük akár a tegnap esti banzájt is, szerintem eléggé előrevetítette a jövőt, amikoris mi, nők járunk majd folyton közbe diplomáciailag a kakaskodó pasik között. Mert tegnap is egyedül voltam este, lévén már megint nyikorgott valaki a müpában, és egyszerre vittem fel a hármast aludni. Amíg a nagyoknak meséltem, addig Gergő remekül elvolt, mindössze a fullos gardróbszekrényből pakolta ki és szórta kupacba az összes nyári ruhát, node sebaj, mese végetért, mindenkit betakargattam, megpuszilgattam, elláttam ezzel-azzal, cumival, báránnyal, vízzel, mittomén, villanyt lekapcsoltam, és vittem Gergőt altatni a másik szobába. Hamar el is aludt, a másik szobában is néma csönd és sötétség, pedig ilyenkor még sutyorogni szoktak, hmm, mondom, de jó, már el is aludtak. Aha, persze, megyek le, hát lent randalíroznak, pontosabban Gaz Pömpöllér, aki rá van kattanva a számítógépre, hiába van teljes tiltás, ha csak esélye van, stikában odasurran és szanaszét nyomkod és kattintgat mindent, most is meg volt már nyitva vagy tizenöt ablak összevissza, ideges lettem, leteremtettem, mire persze Mr. Önérzet véresen kiakadt, és ilyenek ordibált nekem, hogy nem én vagyok a világ ura, mire muszáj volt bemenni a vécébe röhögni, de aztán persze tovább veszekedtünk, én mondtam, hogy ha ennyire nem álmosak, hogy le bírnak jönni este kilenckor számítógépet buzerálni, akkor legyenek kedvesek összepakolni a sok legót meg minden szemetet, amit szanaszét hagytak, persze azt már nem akarta, bebújt az asztal alá és ordított. Mindeközben Lujzi, cumival és báránnyal szép csendesen pakolt, időnként bebújt az asztal alá ő is, és megsimogatta a bátyját, és ahogy hallottam, békítőleg sutymorgott a fülébe, hogy deje, pakójjá, nyugalooom, nyugaloom, semmibaj, dejeszépen, jóó? Deje, vedd föl az autót, deje, jó?

Iszonyú aranyos volt - persze azért árnyalta magáról a képet, mert amikor végre rend lett, báty iszkolt föl aludni, ő viszont odacsicseregte nekem, hogy nem alszik, és hát nem is, és ha megpróbáltam szelíd erőszakkal a szobájuk felé tuszkolni, azonnal pörzsöltmalacvisításba kezdett, mert tudta jól, hogy nem akarom, hogy a tesói felébredjenek, így hát lent maradtunk mi ketten, minden lámpát lekapcsoltam, csak a tűz lobogott a kandallóban, és a kislámpa, ami mellett olvastam, gondoltam, így hátha hamar elunja magát, ée elmegy aludni, hát nem, békésen molyolt a félhomályban még egy órát, míg egyszer csak ásított egy óriásit, és közölte, hogy akkor elmegy aludni, jójszakát anya.

Kész vagyok. :-D

Kééész, kiscsibész megtanult felmászni a kanapéra, persze lejönni azt nem tud, így a nyugodt perceim száma erőteljesen tendál a zéró felé :-))

És ma van a zuram szülinapja, úgyhogy megyek is.

Isten éltesse őt sokáig, és tartsa meg a jó szokásait, mostanában kenyeret süt esténként, nem is rosszat :-)

UPDATE: ma reggelre megtanult lemászni is, úgy, ahogy azt kell, seggel előre, úgyhogy az ön és közveszélyesből megint csupán közveszélyes lett - gondolom átmenetileg:-)))

A köszöntést köszönjük, szülinap jól sikerült, málnás-mangós-ribizlis tortát csináltam, óriási sikerrel, ma reggel mentettem ki egy utolsó szeletkét a sáskák elől, hogy szegény ember hadd egyen még egyet este ha hazajön :-)

A csobánkai szaloncukor-felszabadító kommandó beépített embere a zárkájában mindvégig azon töprengett, vajon min bukhatott meg, aprólékosan kidolgozott és felépített tervében hol lehetett az az apró baki, ami miatt az egész projekt megcsúszott, de akárhányszor rágta újra és újra át az egészet, nem tudta elképzelni sem. Aztán meglátta a fényképet és mindent megértett.

Lánylény mostanában kezd nagyon a tudatában lenni annak, hogy ő mennyire cuki és muki, édi és bédi, és ez időnként rettenetes önparódiába fajul, amikor a legrettenetesebb könnypotyogós hisztiből egy nanomásodperc alatt megy át valami irtózatosan gejl bazsalygásba és bájolgásba, vagy amikor a múltkor hányt egyet, mert némileg túlette magát karácsonykor, hallom, hogy köhög, meg toccsan a parkettán a cucc, odaszaladok, ijedt, könnyes szemmel néz rám, majd sírós hangon elpanaszolja, hogy koszos lett a harisnyája, kér egy másikat, a katicásat, vááááá, az nem zavarja hogy teleokádott fél négyzetmétert, amibe persze Gergő azonnal rohanni akart ujjfesteni, de az a kurva harisnya, az igen. Ja és rendszeresen rúdtáncol pipiskedve a kétajtós hűtő fogantyúján, már meg se rezzenek. 

És nagyon sokat és szívesen segít a háztartásban, de azért pl elég rossz nézni, ahogy összecsippentett mutató  és középső ujjal szórogatja morzsánként a panírozandó húsra a zsemlemorzsát, és nyafogógörcsöt kap, ha hozzáér a kisujja a tojásos részhez..

De ma azért egy kicsit kapartam magam, amikor lejöttem Gergőaltatásból, és megdicsértem, amiért magától kikapcsolta a tévét, mert egy ronda mese kezdődött benne, amit nem engedek nézni (Én kicsi pónim, elbeszélgetnék szívesen az alkotókkal, csak lenne nálam mondjuk egy csákány ),  mondom neki, hogy jól van, Lujzi, nagyon okos csajszi vagy, hogy kikapcsoltad a ronda mesét. Mire a kis cukibogár odabazsalyogja nekem: Igeeen, okos vagyok, igazi tündéj vagyok!!

Istenem, szegény pasijai.

Ez a kép a ma esti bónusz, senki nem fogja elhinni, hogy nem állítottam be őket (mintha lehetne, muhaha), Lujzi belefetrengett Gergő hordozójába (amibe egyébként már cipőkanállal kell szegény püfedlit beletuszkolni, indulhat megint a gyereküléskajtató-derbi), és én le akartam kapni, és Pömpöllé rodament és spontán összebazsalyogtak :-))

Nos, a tegnapi nap után kijelentem, hogy legkisebb gyermekem, Grübedlimalac kilenc és fél hónaposan most már tényleg jár. Gyakorlatilag csak akkor megy négykézláb, ha nagyon-nagyon siet, vagy elesik, a nap 90%-át függőlegesben tölti, és most már nem is igen kapaszkodik, simán ellépeget két métert is, lassan, óvatosan, érdekes, hogy nem az a nekirontós típus, mint anno a bátyja, hanem elengedi a kezem, és megáll. Áll, áll, vigyorog, majd miután kellőképpen megérlelte magában a döntést, elindul, tesz egy lépést, megáll, örül, gondolkoz. Megint elindul, kicsit megbillen, és mivel a pocakja az abszolút súlypontja, annak a ki-be düllesztésével  harcol a fránya gravitáció ellen, és mindeközben annyira aranyos, hogy meg kell zabálni :-))

Tavasszal már babakocsi nélkül mehetünk sétálni, juppijéé. :-D

Természetesen a rettenetes huszonharmadika után nagyon jól sikerült, nyugis karácsony sikeredett, reggel felkeltünk, kanapén fetrengve megnéztük a Diótörő rajzfilmváltozatát, majd kényelmesen megsütöttük a mézeskalácsokat, két habszolgám ezúttal is rengeteget segített

Közben Apaisten elment még egy utolsó beszerzőkörútra, a gyerekekkel elkezdtük díszíteni a fát, drótozni a szaloncukrot, amiről sajnos mostanra mindkét nagy gyerekem felfedezte hogy ehető, és pusztította is keményen, főleg miss Édesszáj, aki tényleg félelmetesen imádja az édességet, remélem nem lesz dagi kislány, igyekszem kontrollálni, egyelőre inkább soványodik a lány a nagy növésben, de jöhet még kutyára úthenger, úgyhogy odafigyelek a csokira, de hát a karácsony az karácsony. Miközben mi díszítettük a fát, aminek egyébként az ember effektíve lefúrta a talpát, tekintve Grübedlimalac rombolási együtthatóját, addig Apa a konyhát robbantotta fel, megcsinálta a vacsorát - na itt egy kicsit megcsúsztunk időzítésileg, de megérte várni, mert finom lett, vacsi után meg ajándékosztás. Azóta a gyerekem tevékenységéről annyit tudok elmondani, hogy legózik. Legózik reggel, délben, este, a fürdőkádban, az ebédlőasztalon, a vécére magával visz egy legóemberkét, és az apjával együtt képesek 3-4 órákat eltölteni mindenféle legóhelikopterekkel meg mentőalakulatokkal, hihetetlen :-)

Lujzibujzi szenteste, meg utána a nagy családi banzájon megkapta a trendi htb összes kellékét, van kiskonyhája, pink vasalója, amivel gyakorlatilag csótányirtást lehetne vállalni, olyan brutális hangja van, igen, egy vasalónak hangja, gőzöl vazeg, sziszeg, pöfög és morog, mintha fel akarna robbanni, úgyhogy saaaajnos a vasalóból az elemek rögtön kivevődtek és el is vesződtek valamilyen furcsa módon. A pink porszívóba bele se raktuk az elemeket ezek után, elég a látvány is, valamint az aprócska sokk, amit akkor éreztünk, amikor megpillantottuk, hogy a játékporszívó mellé játékkoszt is csomagoltak, baaaasssz, ezen kikészültünk a röhögéstől :-))))

Kapott még királylánybabát, mert hát ugye ami jár az jár :-), rögtön berakta az ágyába, gondoltam, talán kimoshatom végre Bárány Benőt, a szent alvótársat, aki valamikor csillogó hófehér bundával rendelkezett, ami az idők folyamán fakószürkévé változott, de nem, azóta Bárány Benővel ÉS Kiskirálylánnyal alszik, faja. :-)

Annyira elfáradtunk estére, - pedig szép komótosan telt a nap, de azért csak sok volt, este 11-kor még mindannyian fent voltunk (except Gergő természetesen), hogy kollektíve elmentünk fürdés és minden nélkül aludni, otthagyva az asztalon a kajamaradékot, a földön a csomagolópapírhegyeket, tök jó volt :-D

Másnap ki se dugtunk az orrunkat a házból, legóztunk (ugyebár), pakoltunk (tam), készülődtünk a másnapi vendégségre, amikoris újfent megállapítottam, hogy az én uram egy lámlenge, olyan kaját rittyentett, hogy mindneki csak bámult, és villogtak a vakuk, mint az Oscar-díjátadón, mindezt úgy, hogy délelőtt tízkor még halvány fogalma sem volt róla, mit fog főzni. Mert nálunk úgy van, hogy hétköznap én főzök, és bár ugyan nem vagyok egy stáljuci, néha nyomaszt is, hogy mindennapra kitaláljak valamit, amit a család minden tagja hajlandó interiorizálni, azért megbízható borsófőzelék rulez. Ha viszont villantani kell, ünnep van, vagy vendégek, akkor férfiterep lesz a konyhából (ja, azért mosogathatok:-), és akkor a zuram előlép főkreatívba. Idén a pulykabeiglit találta föl Cumberland mártással, ami nemcsak szemet gyönyörködtető látvány volt, de isteni finom is, mindenki kétpofára zabálta :-))) ( A receptért kattints a képekre !)

Ez tulajdonképpen fehérborban meg olivaolajon párolt-pirított pulykadarabkákból meg mindenféle gyümölcsökből áll, amiket beletekert egy speckó tésztába, majd nagy hirtelen sütőben megsütötte, a Cumberland mártás meg egy narancs és citromhéjból meg áfonyából meg még egy csomó mindenből álló édes-savanykás szósz, konkrétan összegyűlt most is a nyál a számban, amíg leírtam :-DDD

Imádom a főzni tudó pasikat, az én szememben ez egy fullos szexepil.:-)

 Ja, és lehagytam Gergőbergőt, akinek természetesen az alibiből vett kettő darab babajáték tetszett a legkevésbé az egészből, viszont imádja a karácsonyfát, fáról eszi a termést:

remekül eljátszik a pénztárgéppel és Lujzi kiskonyhájával, szorgalmasan gyakorolja a lépkedést, és egy édespofa.

azok az én kis orgonasípjaim - és az ormótlan fabehordó szatyor sem képes lerontani a kép színvonalát :-)))

Beszámoló majd később, mert még nagyban készülődünk a holnapi nagycsaládos röfögésre nálunk, csak gyorsan annyit, mert ezt muszáj leírnom, hogy szenteste Grübedlimalacnak annyira tetszett a karácsonyfa, hogy megindult felé két lábon, és vagy két métert megtett, mire rádöbbent, hogy még csak kilenc hónapos és gyorsan seggreült :-)

És azóta is 8-10 lépést megy önállóan, az volt az ő kis ajándéka nekünk :-)))

Mindentől függetlenül kívánok mindenkinek nagyon merri és heppi mindent, és olyan ajándékokat, amilyenekre vágyik :-)

Mert a karácsonyi hangulat egyelőre olyan messze van, mint az Androméda-köd. Ugyanis.

Először is szeretnék köszönetet mondani a MüPának, amiért a két gyerektelen hangmérnök mellett az egyetlen háromgyerekeset osztja be dolgozni karácsony előtti napokon reggeltől estig, ma egészen éjfélig, és így minden karácsonyi beszerzés rám marad a három kiskorúval, akik közül a legkisebbet ugyan sikerült elpasszolnom egy órára, miután végiggondoltam, hogy lehetek én bármekkora logisztikai zseni, a két kézenfogós kisgyerek plusz babakocsiban ordító Gergő plusz kábé két autónyi beszerzendő kaja, pia, vécépapír, pelenka, tápszer, stb, szóval hogy ezt semmiképpen nem fogom tudni abszolválni, de a túra még a kettővel is necces volt, mert Pömpöllér ma zsírhülye volt, Lujzi meg ugyan lelkes, de hát egy kilós hálós narancs a max terhelés, amit rábízhatok, igaz, azt nagyon büszkén hordozta. Csobánkai extrém sport, ó jee.

Másodszor szintén innen üdvözölném azt a hegyen lakó környékbelit, aki valami vegyszert önthet időnként a vécéjébe vagy valahova, ami miatt a mi emeleti vécénkben átható pöceszag keletkezik, ami szép lassan lesurran a földszintre is, én meg azon kapom magam, hogy a gyerekeim seggét szaglászom, meg a kukákat, majd amikor benyitok a fönti vécébe, konkrétan csípi a szemem a szag, ami fél üveg domestos beleöntése után mérföldekkel rosszabb lesz. Szóval fahéj és szegfűszeg helyett rohadt káposzta, ó jee.

Harmadszor köszönöm drága nagyfiamnak, hogy ma olyan hülye volt egész nap, mint a seggem bal partja, hogy kiszaladt a boltból, amíg a kasszánál fizettem, hogy nekiállt hisztizni meg követelőzni valami kisautóért, hogy fejbeverte a húgát, és hogy este ez az egész abban csúcsosodott ki, hogy miután Gergőt a tervek szerint korán lefektettem, utána lejöttem a gyerekekhez, és szépen megbeszéltük, hogy rendet csinálunk, mert szanaszét szórták a játékaikat, és ha szép rend van, megsütjük a mézeskalácsot, amit szuperanyuként hajnali ötkor gyúrtam be by the way. Persze egyedül pakoltam, mert Pömpöllért túlságosan lekötötte a tesóverés, a kisautópöckölgetés, az űrhajóépítés, amit aztán persze a földhöz vágott, mert nem úgy sikerült, ahogy akarta. Öt-hat felszólítás és kérés után, amire a füle botját nem mozgatta, meguntam, és megeresztettem a fürdővizet, mire bejött reklamálni, hogy akkor mikor sütünk mézeskalácsot. Majd amikor mondtam, hogy nem sütünk mert, rohamot kapott, és ordibálni kezdte, hogy deigen deigen! rámvágta a fürdőszobaajtót meg rugdosni kezdte, mire már sajnos nálam is elszakadt a cérna, utánaszaladtam és a seggére vertem egyet idegből, persze zokogás, rettenetes bűnbánat és szomorúság, de ahogy kitettem a lábam a fürdőszobából, visszanéztem, és már a Lujzi fejére öntötte a vizet, este az ágyban meg feltette azt a kérdést némileg morcosan, hogy miért kell a gyerekeknek azt csinálniuk, amit a felnőttek mondanak. Ó jee.

És persze ezenkívül örvendezek, mert Gergőnek ömlik a taknya, és csak idáig háromszor ébredt fel este hét óta, Lujzi úgy köhög mint egy tbc-s szamár, Pömpöllér meg lájtos taknyozás mellett fosott ma kettőt.

Ó jee.

Mivel a párom megvádolt, hogy Lujzi-portfóliót csinálok a blogomból, gyorsan írok a pasikról is, most van pár percem, a kaja fő, a kicsik alszanak, Pömpöllér meg valahol egy messzi-messzi galaxisban bolyong Anakin Skywalkerrel, aki lassan virtuális baráttá lép elő nálunk, folyton olyanokat álmodik a gyerek - állítólag -, hogy Anakin igazi volt, és a barátja volt, és megtanította robotot építeni meg űrhajót :-)

Szóval a pasik.

Gergőfronton beütött a krach, előszedtem neki ugyanis a tolható járássegítőt, és azóta nem csinál mást álló nap, mint azzal kavirnyál a lakásban, amivel csak egy apró baj van, nevezetesen az, hogy nem tud kanyarodni, és mivel 30 másodpercenként nekitolja a cuccost valami tereptárgynak, rögtön elkezd ordítani, amíg valamelyikünk oda nem ugrik és irányba nem állítja. Apjával már osztozkodunk, hogy most ötször te fordítod meg, aztán én, de a nagyok is segítenek, olyan frekvencián üvölt, amit nehéz elviselni. :-)

Laza csávó félkézzel is nyomja:)

Ja, és le is bukott a fiatalember, a múltkor a barátnőm szólt, hogy egy nemzetigárdás toborzóplakátot szedett le a házunk előtti fáról, fogalmam nem volt, ki rakhatta oda, amíg meg nem láttam ezta képet, ahol Grübedli lelepleződött, ilyen karlendítést a náci propagandafilmeken se látni :-) Én kérek elnézést, reméljük, kinövi :-D

Amúgy továbbra is nagyon szeretik a pasik egymást, kivéve amikor Gergő pont a félóráig épített pókdroid közepébe mászik bele, akkor van sírás, rívás és fogaknak csikorgatása, de többnyire azért töretlen a harmónia.

Az igazi nő rendkívül sokoldalú. Már-már gömb.

Az igazi nő elegánsan étkezik, így helytáll a legelegánsabb partikon is

de ha úgy alakul, hagyja magából előtörni az ösztönlényt

Az igazi nő megértő a férfiakkal, és odafigyel a problémáikra,

ám simán felszarvazza őket, ha elege lesz belőlük, és egy elegáns megoldással jelzi, ideje mást keresni

Az igazi nő egyszerre sportos, képes snow-boardon angolspárgázni 

mindeközben természetesen gondoskodó édesanya is,

majd este némi rúzs segítségével sitty-sutty szexistennővé vedlik.

Gyakorlatilag kész van a csaj, szerintem totálisan partiképes. :-D

Tegnapelőtt este a lánylény a rituális fürdés előtti bekattanós félóra keretében, amikor leginkább visítva kergetőznek a lakásban, ráugrott a kandalló előtti védőrácsra, és teljes erőből elkezdte rázni. Apja rámorrant, miközben lefejtette a kezeit, hogy ne rázd már azt a rácsot, lányom, hát mi vagy te, majom?

Mire a nő magából kikelve ordibálta vissza: NEM!!! LIBA VAGYOK!!!!

(pedig igaziból vércse :-)

avagy hurrá, végre vettünk egy új sütőt! Mióta beüzemeltük, ájult csodálattal figyeljük a benne készített dolgokat, és hát újra kell kalibrálnom a sütési szokásaimat, mert már hozzáidomítottam őket a fostalicska régi sütőhöz, aminek kb egy éve nem működik a hőfokszabályzója, egységesen 300 fokon sütött, illetve égetett mindent, és ez csak az egyik hibája volt, na de holtakról jót vagy semmit, itt az új, légkever, alul süt, felül süt, és még rohadt jól is néz ki

de ez mind semmiség ahhoz a tényhez képest, hogy egy óriási nagy kartondobozban szállították, a kölkök azóta a dobozzal személyiségfejlődnek, első nap űrhajó volt, aztán másfél napig bunker, aztán fejreállítottuk, vágtam bele ajtót meg ablakot, azóta ház, tegnap meg azzal szórakoztunk, hogy kollektíve kifestettük, ma, ha hazaér a fiatalember az óvodából, ragasztgatni fogunk rá, úgyhogy továbbra is fenntartom, miszerint a fiserprájsz monnyon le!

lakályos, bár komfort nélküli :-)))

az előbb idejött hozzám Gergő, és vigyorogva leokádott. Na mondom, vazeg, nem elég a takonykór, még benyaltunk egy hányós vírust is, törlöm föl a cuccost, és egyszercsak ott integet benne egy mogyorónyi gyurmadarab, attól hányt szerencsétlen. Asszem megfojtom Lujzit, az ő szokása ugyanis, hogy titkos gyurmakészleteket halmoz fel mindenféle titkos helyeken, és egyszercsak előkerül, kezében morzsolgatva egy mogyorónyi gyurmadarabkát. A múltkor, amikor a kandallót szerelték nálunk, a bácsi még jó hogy belekukkantott valami létfontosságú szelepbe, ugyanis tele volt tömködve gyurmával, ha nem veszi észre és ráköti a rendszert, simán berobbantunk volna.......vááááá.

gyorsan leírnom ezt, mert mindig elfelejtem, pedig annyira de annyira aranyos, szóval most már a többedik alkalom van, hogy azt veszem észre, hogy ha a Lujzi keres valamit, akkor hívogatja, tehát pl mondom neki, hogy Lujzi, hozd be a fürdőszobából a virágos cipődet, akkor ő odamegy a fürdőszoba ajtajához, és cérnahangon elkezdi szólongatni, hogy VIJÁGOSZ CIPŐŐŐ! VIJÁGOSZ CIPŐŐŐ! kb, mint amikor a csirkéket hívogatják, az előbb meg indult föl aludni, és nem találta a cumiját, és teljesen elkeseredve mászkált a lakásban, és szólongatta, hogy cumikaaa, cumikaaa, annyira tündér, gondolja, hogy majd akkor odajön hozzá, mint a cica a parkban? :-)

némileg sérelmezte, hogy a reggeli kakaójának hőmérséklete kettő fokkal meghaladta a kívánatos szintet. A személyzet ezúton is szeretne elnézést kérni, és abbéli reményét kifejezni, hogy a helyszínen elhangzott sértő kifejezések csak a grófnő remek humorát hivatottak kimutatni.

Mert mi mást is főzne egy vérbeli kis banya

mint kecskelevest kígyóval?

Most már ugyanannyi időt töltött idekint a fiatalember, mint odabent, úgyhogy reményeim szerint kellőképpen akklimatizálódott :-)

Tündérmackó egy kis pasi lett belőle, imádja a csajokat, mindenkire üdvözülten vigyorog, és fogdossa őket, egészen konkrétan simiz, Isten tartsa meg azt az édes szokását, hogy elalvás közben a kis puha tenyerével cirógat.

(

 (Hé, bébi, nincs kedved bebújni velem a járókámba? ;-)és figyeljük csak a jobb kezét!:)

Turbótempóban mászik, ha elfeledkezik magáról, mert valami izgalmasat talál, (kábel, konnektor, távirányító, mobiltelefon, legódarabka, elejtett filctoll, ellopott alufóliás henger, cd, zseblámpa meg ilyenek), akkor gyakorlatilag bármeddig elálldogál kapaszkodás nélkül. A múltkori négylépéses produkciót nem ismételte meg azóta, úgylátszik megijedt kissé, 1-2 lépés a standard per pillanat, de annak is lampionos ünnepséget rendezünk, és ő is rettenetesen örül magának. Mindig a lehető legmesszebb megy el két lábon, és csak akkor térdel le, és kezd el mászni, ha már teljesen esélytelennek látszik, hogy magával húzza a szekrényt. :-)

Ja és persze rossz, mint egy kisördög, vagyik inkább nevezzük ööö eleven, érdeklődő gyereknek, fél percig nem nézek rá, és 3 darab hangfalat ken be popsikrémmel szép alaposan , a tesói játékasztalát meg rendszeresen és módszeresen irtja, akadályt nem ismerve :-)))

  (térdig a játékosdobozban, és pusztít :-)

Nagyon nagy nőcsábász lesz, ha így folytatja, én abszolút látom magam előtt, mint kétméteres, szőke, gödröcskés mosolyú hallgatag vízilabdás félistent, aki után bomlanak a csajok, de ő szilárdan kitart a szintén szépséges és okos barátnője mellett, aki természetesen a tudományos kutatásaiban is segít neki, majd kéz a kézben veszik át a Nobel-díjat. Tuti így lesz. :-)

méghozzá ravasz és fogós, és szokásunkhoz híven megint Istenhez kapcsolódik, és szintén szokásunkhoz híven tök logikus, és szokásomhoz híven tőlem telhető őszinteséggel és tudománnyal megválaszoltam, majd elvonultam fuldokolva röhögni.

Szóval:

Amikor Jézus kicsi volt, akkor neki ki hozott karácsonyra ajándékot?

-ööö hát nem, akkor még nem ünnepelték a karácsonyt, gondolom a kis Jézus egyszerűen szülinapjára kapott valamit a szüleitől.

-Az Isten vett neki ajándékot?

-ööö hát nem hinném, szerintem Mária és József, és inkább készítettek neki valamit, nem vettek (elterelő hadművelet, hátha ráharap arra, hogy miért nem volt 2000 éve legó, de nem...)

-De hát ő az Isten fia! Miért nem tőle kap ajándékot a szülinapjára? És karácsonyfájuk sem volt?

és így tovább, ebben a szellemben félóráig, kész vagyok, annyira logikusan gondolkozik, és épp ezért nagyon nehéz úgy válaszolni, hogy elfogadható legyen a kis agya számára, de a mesevarázslat is megmaradjon :-))))

a gyereknevelésben, hogy az ember lánya időnként tanúja lehet elvont szólások, közmondások és köznyelvi fordulatok effektív megvalósulásának, és itt most nem csak a falrahányt borsóról beszélek, amit asszem Pömpöllér vitt véghez másfél évesen, hanem arról, hogy hogyan tudja egy majdnem kilenchónapos kisbaba egy szimultán kivitelezett orrfolyós-lázas-vírus és egy intenzív fogzás következtében egy tüsszentés után demonstrálni a "taknya-nyála egybefolyik" kifejezést. Elárulom: remekül. :-))))

Hát kérem szépen, Gergőbergő az előbb megtett négy darab önálló lépést, hogy odajöjjön hozzám, tette mindezt hangosan kacagva a gyönyörűségtől. Valahol olvastam, hogy egy kisgyereknek elkezdeni járni olyasmi érzés lehet, mintha mi hirtelen tudnánk repülni :-)))

Imádom a kis speedkinget :-)

Nemtudom megunni a gyerekem rajzait, annyira de annyira jók szerintem, és nagyon jó azt látni, ahogy magát gerjesztő spirálban egyre jobban rajzol, rajzol vmi szépet, örül neki, büszke, megdícsérem, le tudja rajzolni azt, amit akar, ezért sokat rajzol, és minél többet rajzol, annál jobban ki tudja magát fejezni a ceruzájával, és én örülök, mert titkon reménykedem benne, hogy a háromból legalább valamelyik örökli az apja abszolút hallását és tehetségét, valamelyik meg az én rajzkészségemet és kreativitásomat.

Először is azonban, következzen maga a halálcsillag, váháhháháhh

aztán a friss kedvencem a nagy ház, érdemes megfigyelni az elegánsan rugalmas megoldást, ahogy a kutyaház fala ívesen kikerüli a sajnálatosan hamarabb odarajzolt virágot a bal oldalon, valamint a szintén baloldali kék ereszcsatornát a tetőn, és a függőlegesen sütő laposnapocskát :-)

néha egészen elképesztően ordenáré módon hisztizik, de alapjáraton azért tündérből van, és imádom, ahogy a Gergővel játszik

és remekül gitározik

és persze akkora majom, hogy az őserdőben nem találni párját:-)

és a végére hagytam a rajzát, amin meglepdőtem, kérte hogy rajzoljak neki sárkányt, rajzoltam, a szájába tüzet is, majd természetesen kért egy babasárkányt, rajzoltam, de annak a szájába nem rajzoltam tüzet, mire odanézek, látom hogy ő berajzolta, és szerintem tök ügyesen. Majd persze kellett apukasárkányt is, amire rárajzolt egy napocskát, de én csak  néztem a kissárkány tüzénél, nagyon kis precíz, legalábbis az ennyi idős bátyjához képest tuti Picasso, Pömpöllér két és fél évesen kizárólag a Sziklás-hegységet rajzolta esőben. (ja, nem röhög a sárkányaimon, fejjel lefelé rajzoltam őket, miközben a másik kezemmel Gergőbe lapátoltam valami pürét, azért bénák)

Imádom a lányomat, apja tuszkolja bele az utolsó falatot a Pömpöllérbe, már hülyéskedtek meg repülőztek, húztuk az időt, hogy jöjjön már a mikulás, és kérem  nézni a tyúknak a fejét, az az átélés, kéééész :-)))))

Na kérem, megvolt a télapózás nálunk is, nagyon-nagyon jól sikerült, hála egy csobánkai tündérpasinak, aki saját szakállal és óriási szívvel rendelkezik, és amellett, hogy a csobánkai rádiót csinálja minden idejében, ilyenkor beöltözik mikulásnak, és hóban-fagyban, azaz jelenleg esőben-sárban végigcammogja a falut, idén először hozzánk is eljött este, nem jött be, csak hogy, hogy nem, a véletlenek összejátszásának köszönhetően meghallottuk a csengőjét, és kirohantunk meglesni, de ő is észrevett minket, és meglepődött, hogy miért nem alszanak még a gyerekek, na Pömpöllérnek rögtön 150 lett a pulzusa, pucolta  cipőjét mint őrült, és teljesen fel volt pörögve, ez volt az első télapó, ami ütött. Köszönjük szépen Gordon Lajos!

Az eseményekről rövid összefoglalót lehet meghallgatni itt, a háttérben Lujzi nyafog, a Pömpöllér pedig vicceseket mond :-)

http://www.bummafejbe.net/images/telapo.mp3

Íme a két cipőpucoló, Lujzi csak mérsékelt lelkesedéssel csinálta, nem fogta fel a lényegét, azt hitte, megyünk valahová :-)

És aztán reggel háromnegyed hatkor megjelentek a vaksötétben, hogy akkor nézzük csak a csizmákat! Pömpöllér teljesen oda volt meg vissza, mert Igazi Nagyfiú Legót kapott, egy kukásautót, és nem azért mondom, de nagyon ügyesen raktuk össze a mai napon azt hiszem négyszer egymás után, az utolsó két összerakást már tökegyedül csinálta, és hát hihetetlen büszke magára, vallásos áhítattal hurcibálja a kukásautóját, külön dobozt rendszeresítettünk neki, és csak nagy könyörgésre engedte meg a Lujzinak, hogy a kukásautóhoz mellékelt 1 centis lapáttal és 1 centis seprűvel, ami egyébként meglepően jól állt a pici kezében, összeszedegessen két darab 3 milliméteres műanyag legoszemetet :-)))

Lujzi meg műanyag gyöngyöket kapott műanyag tűvel, kreált is magának rögtön nyakláncot. Következzen a gyöngyfűzős csendélet a háttérben brutálisan szétmarcangolt fejű csokimikivel és némi virgáccsal :-)

bocsi a blaszfémiáért :-)

határozottan javuló tendenciát mutat a szociális szokások terén, válogatás nélkül mindenkire vigyorog, de valami rettentően, és egyre jobban elvan, van, hogy azon kapom magunkat így napközben, hogy a két kicsi másfél órája elszórakoztatja magát egy hang nélkül. Demolitionboy vígan jön-megy a lakásban, gazficokoskodik, továbbra is mindent leránt, szétszed, megesz, újabban úgy csapkod, mint akinek fizetnek érte, ha meglátja a tesóit, hangosan röhög, ha engem, vagy az apját, bekapcsolja az ezerwattos grübedli-bájvigyort, és rohamoz, elalvás közben simogat ahol ér, de a legviccesebb továbbra is beszéde, ugye most a BBABBABBA  a sláger, amit úgy állít elő, hogy pusztulunk a röhögéstől, mert ha az ember azt mondja neki, hogy babbba, akkor látszik, hogy összeforognak az agyában a kerekek, picit töpreng, iszonyúan összpontosít, majd elkezdi nyitni-csukni a kis száját, hogy meglegyen a ritmus. Ha az beállt, és stimmel, nyit-zár, nyit-zár, nyit-zár, na akkor rátekeri a hangot, és egyszercsak kijön belőle is hogy babbabba, és akkor mindenki rettenetesen boldog és röhög, a művészurat is beleértve :-))

Hihetetlen zabálnivaló kismanó, az apjának lesz igaza, azzal nyugtatott, amikor keseregtem, hogy még ilyen rettenet nyűgös gyereket nem láttam, hogy higgyem el, lassan kinövi ezeket a kisbabás nyűgöket, mint hasfájás, fogfájás, stb, és akkor belőle lesz a legtündéribb gyerekünk, hát van benne valami.

, ha nem is virulunk kifejezetten, mert újabb adag bacit szerváltunk, amitől csütörtök este Pömpöllér egy órán át sírt a fülfájástól, másnap pedig antibiotikumot kapott, és pénteken nem ment oviba, Lujzibujzi pedig a standard takony lighton túl ma estére belázasodott, doki holnap, a zember sántít a bal lábára és ettől némileg morgós medve jellege van, nekem pedig felváltva fáj hol a derekam, amit meghúztam a Pilates tornán, hol a torkom, ami renitens módon a torokfájás elleni szopogatótablettáktól kifejezetten rosszabb lesz, na mindegy.

De azért a kripliség ellenére minden zsír, alakul az ünnepi hangulat, megcsináltuk a gyerekekkel az idei adventi koszorút, ilyen szép lett:

Juci kérdezte, hogy hogyan oldom meg, hogy Lujzi ne rongálja meg a karácsonyi dekort - hát az az igazság, hogy nála ettől nem kell félni, ilyenkor jön jól az, hogy lány, aki imád minden ilyen kreatívkodást, és finoman, két ujjal adogatta nekem a gyertyára ragasztott kis csillagokat. A nagy díszeknél Pömpöllér kezelte férfiasan a ragasztópisztolyt, én meg mutattam, hogy mit hova, és szerintem szép lett, annak ellenére, hogy a minihulk rájött arra a csalafintaságra, hogy ha megrántja az asztalterítőt, egy csomó izgi és rágható dolog pottyan hirtelen az ölébe mennyei mannaként, és anya is olyan viccesen ugrál ilyenkor :-)))

Nem ilyen piros a koszorú, inkább bordó, mindjárt nézek egy másik képet

És fent vannak már az üvegfestések is, és megjöttek az adventi naptár csomagocskái is, ami nálunk ugye úgy néz ki, hogy az ember csinált egy nagy fatáblát, belefúrt 24 kampót, én szanaszét dekupázsoltam rá mindenféle télapós mintákat, majd varrtunk először 24, majd tavaly még 24 (és jövőre még 24, csuhajj:) zsákocskát, és azokba rejtik az angyalkák a cuccost. Természetesen most, hogy Pömpöllér már tisztán látja és érti az adventi várakozás lényegét, meg a visszaszámlálást karácsonyig, és épp ezért nem is türelmetlenkedik, most a drágalátos húgocskáján a sor, hogy naponta uszkve harminckétszer lásson neki rinyálni, hogy ő még akar bontani zsákocskát most, és nekem mindannyiszor el kell magyarázni, hogy nemnem, egy nap csak egyet, merthogy mire elfogynak, stb, stb, és mindig arra gondolok, hogy ezt még Gergővel is el kell játszani majd :-))))

Ott rohadjon meg a botmixer, az előbb, lefekvés előtt a nagyok még kértek egy banánt, na ahogy ezt meglátta a zsebhulk, majdnem szívinfarktust kapott az izgalomtól, így aztán a szája elé tartottam, hogy mit szól hozzá, hát kérem úgy ugrott rá, mint tigris az őzre és vadul hörögve csócsálni kezdte, végül nekem kellett megrendszabályoznom, és körömnyi falatonként a szájába adogatnom a cuccot, hogy ne fullassza magát banánba, miközben szanaszét röhögtem magam, mert úgy viselkedett, mint a fecskefiókák, tátogott, cuppogott, repdesett, elfelejtett kapaszkodni is a nagy izgalomban, majd miután betolt egy fél banánt és már nem akartam másikat megbontani, dühödten rávetette magát a banánhéjra, amit úgy kellett a szájából kirángatnom, miközben erőteljesen kifejezte felháborodását. Úgyhogy szevasztok pürék, azt hiszem ennél plasztikusabban nem bírta volna elmagyarázni, hogy darabos kaját óhajt enni, mint a család többi tagja. Holnap csülköt kap. :-DDDD

Igen, az ott középen egy autócsúszda, és nekem nagyon tetszik, ahogy a tömpe virág  meg a tökegyenes napocska is :-)))) Ájláv a kölköm.

Közeleg a karácsony, szaporodnak a bedobált reklámújságok a postaládában és a játékreklámok a tévében, és nálam ma szakadt el a cérna, vigyázat hőbörgés jön. Szóval nem vagyok képes felfogni, hogy miért szinte kizárólag rohadt undorító, gusztustalan és okádék játékokat reklámoznak mindenhol? Létezik valahol egy jövőbelátó nihilista kutatócsoport, akik felfedezték, milyen nyomorúságos is lesz a jövő, mert mittomén megszállnak bennünket az ufók és mindenkit análisan fognak inzultálni, és így próbálják megedzeni kicsiny gyermekeink mindeddig romlatlan és ártatlan lelkét, vagy mi van?

Most csak így hirtelen ami eszembe jut a reklámozott társasjátékokból, a "Zabáltasd hamburgerrel a műanyag malacot, amíg ki nem durran a hasa", a Pakold tele a kutyát bolhákkal", a "Szedd ki a szemetet a dzsuvás kukából, úgy hogy minél kevesebb zsezsgő döglégy essen a kezedre", Operáld ki a beteg gumibeleit, majd nyomd vissza, ha meghal közben, sebaj ! ", - ezek szerintem egyértelműen a fogyasztói társadalom közelgő összeomlására figyelmeztetnek burkolt módon, ha hazajön a gyerek az oviból, meg is kérdezem, nem tud-e valami megoldást a monetáris válságra.

Ez az egyik típus, az undorítóké, kíváncsian várom a "Ki teszi vissza a leprás kisujját", az "Elemezzük a hányásunkat, pajtások", valamint a "Kinek telik meg hamarabb a fülzsíros vödre" vidám, családi társasjáték prototípusait, érzésem szerint most már ezek következnek.

Aztán van a picsaképző, a kislányoknak szóló agysorvasztó motoros pónik, miniatürizált plázapicsák combcsizmában és lakkretiküllel, az elemes yorkshire terrier, a bugyis kisállatok, a hányó-fosó élethű újszülöttek, és egy csomó eszement hülyeség, amitől 8-10 éves kislányok úgy nézhetnek ki, mint idióta véglények, hajcsavargató, hajszínező, fülmatricázó, orrcimpa-csillámosító, testfesték, swarowski kristályos játékmobil, hajgyöngykészítő, szemöldökflitteresítő, és társaik.

És a legvégére hagytam a számomra legszomorúbbat, idén először nyomják tele a tévéket olyan játékokkal, amik úgymond "elszórakoztatják" a magányos gyerekeket. I-pod maci húsz rongyért, hurrá, a hasában kivehető gameboy-szerű izé, soha nem hagy majd unatkozni, ígéri a reklámszöveg, letölthetsz rá hatféle mesét a netről, és ő mesél neked, meg is ölelheted, nem leszel többé egyedül. Mesemondó plüssakármi, minden ujján egy szám, megnyomod, és már nyomatja is a mesét, szintén az egyedüllét ellen szolgál, és már látom  is anyut, ahogy megveszi a csemetének a cuccot, majd bekúrja a szobába egyedül, és nem érti, mitől lesz szociopata, hiszen mindent megkapott, ölelgetni is tudott kit, mesét is hallott, mi a baja akkor?

És ilyenkor mindig eszembe jut a kisfiam, aki két és fél évesen elsírta magát a kisvakond végén, amikor a kisvakond fullhappy üzemmódban bebújik az ágyába, elővesz egy könyvet és elkezd olvasni. Miért kell neki egyedül olvasnia???? Hol az anyukája, miért nem ő olvas neki, fakadt ki a gyerek, és én úgy örültem ennek, mert bár ugyan nem hangoztat nagy szavakat a családról, egyszerűen magától értetődőnek veszi, mint a levegőt, és ez jó.

Ha a hülyeség fájna, azt hiszem, most sikoltoznék :-)

Történt ugyanis, hogy tegnap, miután hazajöttünk az oviból, melegnek éreztem Pömpöllért, mit melegnek, forrónak. Nosza elő a lázmérőt, majd meredten néztem, úristen, 39,7. Nosza be a gyerekbe egy algopyrint, mézes teát, üngyülibüngyüli. Gyerek tök jól volt, kicsit persze gyúrt az oscar-díjra, kicsit fájt a hasa, a afeje, eze-aza, de nem sokáig bírt magával, este ugyanúgy ugrabugrált, óriásit bevacsorázott, az apja még mondta is, hogy ha nem tudná, milyen lázas, észre sem venné, és rém büszkék voltunk a mi bitang szervezetű immuncsászárunkra, akinek meg se kottyan a negyven fok, visszaemlékeztem, hogy amikor nekem volt 39 valamennyim, effektíve haldokoltam, és felkelni nem volt erőm, ez meg itt pattog, mint a nikkelbolha, hiába na, a mi fiunk.

Az éjszaka rendben eltelt, mindenki aludt, mint bunda, reggel felkelnek, gyerek homloka langyos, viszont Lujzi mintha kicsit melegebb lenne a szokásosnál, nosza elő a lázmérőt, hát basszus, ő is 39 fölött. Ez viszont már gyanús volt,mert nem volt ANNYIRA forró, meg ő is ugrabugrált és csicsergett. Megnézem mégegyszer, és így a reggeli fényben azt látom a miniatűr kijelzőn, hogy 99,7. Na bazz, elromlott a lázmérő, megmértem magamnak is, 98,5. Picit gyűrtem a homlokom, majd egyszercsak észrevettem a miniatűrnél is kisebb F betűt a kijelző szélén................Fahrenheitben mértem a gyerekeim lázát, én barom, mert valamelyik átállította valahogy és én nem vettem észre..............

:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Mondanom sem kell, gyorsan átszámoltam celsiusra, 37,2 jött ki, erre nyomtam le szegény gyerek torkán egy algopyrint tegnap, hát kész, vihogógörcsöt kaptam, én a Háromgyerekes Magyar Anya, aki fahrenheitben méri a gyerekei lázát.

Megyek muffint sütni, csak nem emlékszem hány uncia liszt is kell hozzá ;-)

Nem tudni miért, de a tyúk teljesen zártan és szögediesen beszél, érzem, hogy az emberben támad fel a rettenetes gyanú, amikor ilyeneket mond a hárpillácska, hogy KÖNYVÖM, meg LÖVELÖM, meg MÖGIJEDTEM, meg BONÁN, azaz banán és PÖLÖNKA alias pelenka.

A mostani gyerekszájaiból a jelenlegi kedvencem az ordítva közölt NEM OJDÍTOK!!,a DÖNÖJŰ A COPPOM, az egyik meséskönyven látott hullócsillagra mondott HOSSZÚCSILLAG, és a szülinapkor mondott BOLDOG TOJTÁT :-) 

Aztán van egy-kettő, amiket csak én értek, annyira ortopédül mondja, az EGEDEBOGOJA és a TUNDALANDATUPTUP  még tartja magát, a csizmája GUMICÁJ (etimológiailag a gumicsizma tő az eredője a dolognak valahol), a sapka az LAPLA, a lepke az PLEPLE, ja és továbbra is folytatódik és egyre inkább elfajul az a mániája, hogy mindenből kell egy nagy meg egy kicsi, apukanapocska és babanapocska, cica és babacica, gomba és babagomba, na ez a múltkor abban csúcsosodott ki, hogy kellett rajzolnom egy babakocsit, majd egy babababakocsit :-), illetve, amikor a bátyja kérte, hogy rajzoljak egy pisztolyt, utána a nyuvlának rögtön kellett egy babapisztoly, amit persze sikerült rögtön vizualizálnom, és mondjuk Gergő párnás kacsóiba beleképzelnem :-))))

Annyira szeretem, hogy hihetetlen, és olyan de olyan büszke vagyok rá, nagy és okos és ügyes, és már szinte el sem hiszem, hogy valamikor ő is puha, tejszagú kisbaba volt... Most már egy komoly pasi, akinek mindenféle Fontos és Férfias Dolgokon jár folyton az esze, úgysmint jedik, bolygók, vulkánok, Isten, lézerkardok, űrhajók, sárkányok, ágyúk, a világűr, a végtelen és hasonlók. :-)

És szupereket lehet vele beszélgetni, és okosakat kérdez, és figyel és megért, és egyre higgadtabb, persze az alaptermészete még mindig pukkancs, valószínűleg az is marad, de most már, ha valamin behisztizik, összeveszünk, megszidom, stb, akkor valahogy egyre gyakrabban képes saját magát lehiggasztani, tehát elvonul duzzogni, majd átgondolja a dolgokat és magától visszajön bocsánatot kérni, és ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeli, akkor is meg lehet vele beszélni, mint pl tegnap, amikor megígértem neki, hogy átmehet a barátnőmékhez legózni a fiaival, de aztán nem úgy alakult, és mégse ment át. Régebben egy ilyenből sírós-rugdosós hiszti lett volna, most elmagyaráztam neki, miért nem mehet, felajánlottam kárpótlásul egy társast csak vele, meg hogy félórát nézhet star-warsos játékokat a neten, és belement, és nem is volt semmi hiszti, sőt nagyvonalúan legyintett, hogy nem baj, úgyse engedtek volna játszani. :-)

És ilyen tutinger birodalmi lépegetőt épít, és én csak a nyakánál segítettem, hogy stabil legyen, a többi az s.k.

és a lujzi hisztijére is egyre értelmesebben reagál, szekálja, persze, ez sosem fog elmúlni, rájöttem, de most már egyre többször mond nekem olyanokat, hogy anya, a lujzi tök bénát rajzolt, csupa irkafirka volt az egész, de én azt mondtam rá, hogy nagyon szép, mert ő még kicsi, hadd örüljön :-), meg segít neki kirakózni, és ilyeneket lehet fotózni róluk sokszor:

Egyébként egy kítűnő és költséghatékony módszert fedeztünk fel a kisasszony lefoglalására, kell hozzá 2 db A4-es lap, lehetőleg színes, de a fehér is jó, meg egy olló. A csaj nekiül, és síri csendben, rettenetesen elszánt fejjel tízenkilencmillió darabba vágja a papírt, és mikor már olyan alatta a szék, mintha havazott volna, és nem található az asztalon kisujjkörömnél nagyobb papírdarabka, akkor büszkén konstatálja, hogy VÁGTAM, vagy odahoz egy ilyen kis miszliket, és kijelenti hogy űrhajó, ugyanis Pömpöllérrel star warsos űrhajókat rajzoltunk meg vágtunk ki, és azokkal volt nagy fight, és persze ő utánoz. Egyébként tök jó, eljutottam oda, hogy bekötött szemmel is tudok X-szárnyút meg ezeréves sólymot, meg darkfater tiefightert rajzolni, és ezzel népszerűségem az ismerős fiúgyermekek körében jelentőset ugrott, apró örömök az életben. :-)))))

Már épp el akartam vinni valami szakemberhez, hogy miért is nem beszél, azaz nem gagyog semmit a gyerek, amikor valószínűleg kihallgathatta valamelyik ezirányú telefonbeszélgetésemet, és megszólalt végre, mert idáig csak torokhangokat adott ki, és már kicsit aggódtam, de mostanra azzal tölti ébrenléti ideje nagy részét, hogy egyedül álldogál, és vigyorogva közli a családdal, hogy MMÖMMÖÖMMMÖ, meg BEEBBEEBBBBEE, valamint PFFF.

Amúgy meg szerintem karácsonyra járni fog bakker, most olyan 10-15 mp-ig meg tud állni kapaszkodás nélkül, és egyszer-kétszer már lépett is egyet, át a kanapétól az asztalig meg ilyenek, ledöbbenve figyeljük.

Ja és továbbra is egy hulkba oltott demolition man, már letépte a számítógép elejét, kirángatott mindenhonnan mindenféle kábeleket, magára borította a kandalló előtti rácsot, majd miután elhárította az akadályt, megragadott egy közepes méretű fahasábot és rágcsálni kezdte, immunrendszer rulez jelszóval, folyton kinyitja a mélyhűtő ajtaját, bekapcsolja a mosogatógépet, próbálja felborítani az állólámpákat, és mint a képen is látszik, az erősítőkhöz is ért, kéretik megfigyelni a hüvelykujjat a bekapcsológombon, valamint a maszatos kis ujjnyomokat mindenhol a masinán , és hozzá a totálisan ártatlan "éééén? nem csinálok én semmit"-típusú arckifejezést:-)))

ajkán talányos félmosollyal, talán azon tűnődik, hogy mikorra szárad meg a haja attól a pohár víztől, amit kénytelen voltam ráönteni, annyira hisztizett, és persze közben forralja a bosszút :-)