Nos, a tegnapi nap után kijelentem, hogy legkisebb gyermekem, Grübedlimalac kilenc és fél hónaposan most már tényleg jár. Gyakorlatilag csak akkor megy négykézláb, ha nagyon-nagyon siet, vagy elesik, a nap 90%-át függőlegesben tölti, és most már nem is igen kapaszkodik, simán ellépeget két métert is, lassan, óvatosan, érdekes, hogy nem az a nekirontós típus, mint anno a bátyja, hanem elengedi a kezem, és megáll. Áll, áll, vigyorog, majd miután kellőképpen megérlelte magában a döntést, elindul, tesz egy lépést, megáll, örül, gondolkoz. Megint elindul, kicsit megbillen, és mivel a pocakja az abszolút súlypontja, annak a ki-be düllesztésével  harcol a fránya gravitáció ellen, és mindeközben annyira aranyos, hogy meg kell zabálni :-))

Tavasszal már babakocsi nélkül mehetünk sétálni, juppijéé. :-D