2009.01.09. 12:10| Szerző: Chipie

Már nem emlékszem, min duzzogott, de mostanában ez a klasszikus duzzogópóz, ökölbe szorított arc, világfájdalom, fejtámasz

 

Majd az apja beszólt neki valami vicceset, és látszik, ahogy próbálja még visszagyűrni a fejét durcásra, de már nagyon nehéz, mert ott a kitörni készülő pukkadozós röhögés

 

és végül a felszabadult mosoly, és a szemében a felhőtlen imádat, ahogy az apjára néz, nem véletlenül nevezem Nagy Apaistennek egyébként. Szeretjük. :-)

Címkék: pömpöllér  |   | 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr88867180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hawah · http://jasz.freeblog.hu 2009.01.09. 13:32:57

Ki sem lehet bírni, hogy ne cuppants a vigyori kis arcára.

norkaa 2009.01.12. 13:25:26

Az első képen lévő állapotában azért én nem mernék közelíteni... ;)
süti beállítások módosítása