feminista bejegyzés következik, pedig alapvetően nem vagyok az a szüfrazsett-típus, de a tények azok tények, nem tudok tőlük elvonatkoztatni, és az például tény, hogy amíg a két fiam eddig nem jelentéktelen károkat okozott a környezetében, hogy csak azt említsem például, amikor Gaz Pömpöllér háromszor borította fel az apja (szerencsére) kisebbik motorját, egyszer magára, a másodiknál letört a motorról a gázkar meg a pedál meg a tükör, a harmadiknál a hátsó lámpaszerkezet, nem forintosítanék, meg amikor kincskereső térképet karcolt a feketemetál kocsi hátsó ajtajára jó sok X-szel, meg amikor lerántotta a tíz centi vastag üveglámpát, meg amikor egyetlen rúgással eltalálta szivacslabdával a doki rendelőjében a csilivili karácsonyi üvegdíszt, meg amikor kétszer egymás után törte be a szobája ajtaját fakockával, amikor háromszor törte le a zuhanyrózsát a helyéről, míg végül negyedjére feladtuk és azóta sem vettük újat, majd ha megnőnek jelszóval, és hogy el ne feledkezzek kisméretű, de lelkes tízhónapos követőjéről, aki eddigi rövidke pályafutása alatt is sikeren letépte a számítógép elejét, eltört két hangfalat, két kerámia sütőedényt meg egy porszívócsövet, szóval ezekkel a tényekkel szembe, amik így elsőre és hirtelen az eszembe jutottak, a lányom esetében nem tudok semmit sem állítani, talán csak a sok hajcsatot, amit venni kell a hajába. :-)

szóval így konklúzíve a pasik elég kártékonyak, hangosak, és mindig csinálni akarnak valamit, de szeretjük őket.

de vehetjük akár a tegnap esti banzájt is, szerintem eléggé előrevetítette a jövőt, amikoris mi, nők járunk majd folyton közbe diplomáciailag a kakaskodó pasik között. Mert tegnap is egyedül voltam este, lévén már megint nyikorgott valaki a müpában, és egyszerre vittem fel a hármast aludni. Amíg a nagyoknak meséltem, addig Gergő remekül elvolt, mindössze a fullos gardróbszekrényből pakolta ki és szórta kupacba az összes nyári ruhát, node sebaj, mese végetért, mindenkit betakargattam, megpuszilgattam, elláttam ezzel-azzal, cumival, báránnyal, vízzel, mittomén, villanyt lekapcsoltam, és vittem Gergőt altatni a másik szobába. Hamar el is aludt, a másik szobában is néma csönd és sötétség, pedig ilyenkor még sutyorogni szoktak, hmm, mondom, de jó, már el is aludtak. Aha, persze, megyek le, hát lent randalíroznak, pontosabban Gaz Pömpöllér, aki rá van kattanva a számítógépre, hiába van teljes tiltás, ha csak esélye van, stikában odasurran és szanaszét nyomkod és kattintgat mindent, most is meg volt már nyitva vagy tizenöt ablak összevissza, ideges lettem, leteremtettem, mire persze Mr. Önérzet véresen kiakadt, és ilyenek ordibált nekem, hogy nem én vagyok a világ ura, mire muszáj volt bemenni a vécébe röhögni, de aztán persze tovább veszekedtünk, én mondtam, hogy ha ennyire nem álmosak, hogy le bírnak jönni este kilenckor számítógépet buzerálni, akkor legyenek kedvesek összepakolni a sok legót meg minden szemetet, amit szanaszét hagytak, persze azt már nem akarta, bebújt az asztal alá és ordított. Mindeközben Lujzi, cumival és báránnyal szép csendesen pakolt, időnként bebújt az asztal alá ő is, és megsimogatta a bátyját, és ahogy hallottam, békítőleg sutymorgott a fülébe, hogy deje, pakójjá, nyugalooom, nyugaloom, semmibaj, dejeszépen, jóó? Deje, vedd föl az autót, deje, jó?

Iszonyú aranyos volt - persze azért árnyalta magáról a képet, mert amikor végre rend lett, báty iszkolt föl aludni, ő viszont odacsicseregte nekem, hogy nem alszik, és hát nem is, és ha megpróbáltam szelíd erőszakkal a szobájuk felé tuszkolni, azonnal pörzsöltmalacvisításba kezdett, mert tudta jól, hogy nem akarom, hogy a tesói felébredjenek, így hát lent maradtunk mi ketten, minden lámpát lekapcsoltam, csak a tűz lobogott a kandallóban, és a kislámpa, ami mellett olvastam, gondoltam, így hátha hamar elunja magát, ée elmegy aludni, hát nem, békésen molyolt a félhomályban még egy órát, míg egyszer csak ásított egy óriásit, és közölte, hogy akkor elmegy aludni, jójszakát anya.

Kész vagyok. :-D