határozottan javuló tendenciát mutat a szociális szokások terén, válogatás nélkül mindenkire vigyorog, de valami rettentően, és egyre jobban elvan, van, hogy azon kapom magunkat így napközben, hogy a két kicsi másfél órája elszórakoztatja magát egy hang nélkül. Demolitionboy vígan jön-megy a lakásban, gazficokoskodik, továbbra is mindent leránt, szétszed, megesz, újabban úgy csapkod, mint akinek fizetnek érte, ha meglátja a tesóit, hangosan röhög, ha engem, vagy az apját, bekapcsolja az ezerwattos grübedli-bájvigyort, és rohamoz, elalvás közben simogat ahol ér, de a legviccesebb továbbra is beszéde, ugye most a BBABBABBA  a sláger, amit úgy állít elő, hogy pusztulunk a röhögéstől, mert ha az ember azt mondja neki, hogy babbba, akkor látszik, hogy összeforognak az agyában a kerekek, picit töpreng, iszonyúan összpontosít, majd elkezdi nyitni-csukni a kis száját, hogy meglegyen a ritmus. Ha az beállt, és stimmel, nyit-zár, nyit-zár, nyit-zár, na akkor rátekeri a hangot, és egyszercsak kijön belőle is hogy babbabba, és akkor mindenki rettenetesen boldog és röhög, a művészurat is beleértve :-))

Hihetetlen zabálnivaló kismanó, az apjának lesz igaza, azzal nyugtatott, amikor keseregtem, hogy még ilyen rettenet nyűgös gyereket nem láttam, hogy higgyem el, lassan kinövi ezeket a kisbabás nyűgöket, mint hasfájás, fogfájás, stb, és akkor belőle lesz a legtündéribb gyerekünk, hát van benne valami.