Hogy idézzem Szily Lászlót, a gyerekek téli influenzája egy lázzal, köhögéssel, orrfolyással, és egy nagyobbfajta készpénzmáglya elégetésével járó tünethalmaz. És ez így van. :-)

Pömpöllér benyalta ugyanis az aktuális köhögős vírust, sípol a tüdeje, mint állat, a kicsik is kezdik a taknyozást, dráma nincs, doki látta őket, csak logisztikailag vicces a folyamatos ilyen csepp, olyan szirup, orrszívás, orrfújás, ezzel kenés, azzal bedörzsölés, az meg, hogy a patikában mennyit hagytunk ott erre-arra, már a meseszerű kategória.

És mindennek tetejébe az én édes szép kicsi lányom egy közepes összeveszés végső érveként a fejemhez vágta, hogy POFA BE! mire én gyakorlatilag seggreültem, hogy honnan szedi, mert ráadásul tökéletes helyen és időben használta, én meg csak kamilláztam. Na de félelmetes logikámmal rájöttem, hogy csak egyetlen embertől hallhatta ezt, és csak egy bizonyos időben, méghozzá a drágalátos testvérbátyjától, aki persze előttünk nem mond ilyeneket, de ezek szerint este, villanyoltás után, amikor kettesben maradnak a gyerekszobában, és Lujzi, aki a papagájok zömével ellentétben hajlamos a sötétben  való csicsergésre, zavarja az ő nagyszerű testvérét, ezt kapja az arcába, gondolván, úgyse halljuk.

Deccvatájkóll csúnya bukta, most volt nagy lelkiélet, hát majd meglátjuk, gyanítom, nem ez az utolsó alkalom, hogy megpróbálja átverni a fejünket.....:-/