Nagyon remekbeszabott képekkel nem tudok szolgálni, mert az ünnepelt eléggé elfáradt már, mire felköszöntöttük, mert ugye megvártuk, hogy apa hazaérjen a munkából, hogy a tesók elpakolják az asztalról a legókat és hogy végetérjen a leó és fred a tévében, így aztán szegény Gergő már teljesen félárbocra engedve, némileg apatikusan figyelte az eseményeket, de azért kicsit gyurmázta a tortáját, amit ezúton is szeretnénk megköszönni Norkának, nagyon nagyon finom lett!, halvány érdeklődéssel nézegette az ajándékait, amikre értelemszerűen a két testvére úgy ugrott rá, mint tigris az őzre, majd valaki magyarázza el egyszer, hogy a zenélős-villogós babajátékok miért hozzák vad tűzbe az ötéves és hároméves csemetéket a célszemély helyett, aki rezignált mosollyal figyeli, ahogy őrjöngenek, és nyolcvanharmadszorra is elzenéltetik a cuccal, hogy óldmekdonálhedöfarm. :-D

tortamaszatolás, ahogy kell, manccsal :-)

 A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! :-)

ez az ajándék? Hmm, Jean, kérem a kesztyűmet!

Hagyom, hogy a plebs verekedjen a koncon :-)