Ez fog engem a sírba vinni, a szösz.

Lujzi ugyanis retteg tőle, és bármennyire is röhög rajta az ember elsőre, mostanra csíkokban kezdek őszülni, amikor az atomtiszta kádból (esküszöm, vízengedés előtt szöszkontroll van), felhangzik a rettegő sikítás, hogy ANYASZÖÖÖÖSZANYAAAASZÖÖÖÖÖSZ!,  és bemegyek, és a liba eszelős pánikban mutogat a vízbe, mintha legalábbis godzilla és egy vérkrokodil szerelemgyereke harapdálná a lábujját, és közben ott lebeg valahol egy másfél milliméteres zokniszösz, ami a kislábujjára ragadt, és hiába próbálkozunk folyamatos terápiával (mondogattad már valaha egy zokogó kétésfélévesnek csillapító hangsúllyal, hogy neem kell félni a szösztőől, a szösz aranyoos, a szösz a barátuunk? :-D páratlan élmény :-D

A múltkor megfogtam neki egy Gonosz Szöszszörnyet, rátettem a tenyeremre, megnéztük közelről, rétettük a bátyja orrára, hogy lása, nem falja fel, tíz perc istenkedés után hajlandó volt a tenyerére venni a szöszt, még mosolygott is, ám amikor a szösz leesett a tenyeréről a vízbe, újrakezdődött a sikoltozásos menekülés, komolyan hihetetlen a liba :-D

De hogy pozitívat is mutassak, a ceca megalkotta a héten élete első figurális ábrázolását, méghozzá apáját rajzolta le, és hát szerintem zseniális, igaz, hogy egy csirkelábakon táncoló krumpli van a rajzon, de akkor is ügyes, az ábrázolt személy meggyanúsított, hogy segítettem neki, de nem.

ez meg egy kukac