Anya, csak egy öliiiiii! - szaladt felém a leánykám az oviudvaron, én meg dobtam egy habos hátast, kemény kiképzés ez nekem, a pónikkal meg sellőkkel még úgy-ahogy elvagyok, a királylányrajzoló-szintidőm lement egy perc alá, de ezt az affektálást marha rosszul bírom, sajnálom, nekem arról, hogy öli, nem az ölelés jut szembe, szívem szerint visszamondtam volna neki édibédin, hogy gyilkiiiiii, fejbeverciiiiii :-)) de persze megöliztem :-) és csak utána kértem meg szépszelíden, hogy amennyire módjában áll, kommunikáljon kevésbé csillámpónisan :-)))

A helyzet viszont az, hogy konkrétan ennyi a legtöbb baj a lánykával, és ez a fiúkhoz képest elenyésző, marhára nehéz is kompenzálnom, merthogy a fiúk meg reklamálnak, hogy a Lujzival miért nem ordibálok, hát bakker talán azért mert ő szót fogad, segít, nem dobja be jojóval az állóórát, nem ront a gigádnak, ha ellentmondasz, meg ilyenek. Tényleg igazi tündér, most vasárnap lesz hatéves, nagyon megnyúlt, szép, karcsú balerina :-)

és továbbra is ugyanaz a jó természet, elképesztően kreatív, és rajzol és fest és kitalál, és saját kis világokat varázsol magának a kertben, fészket rak a fán, beszélget a bogarakkal, falut épít a csigáknak, gyógynövényeket gyűjtöget - már egy zsáknyi kamillánk van meg bodzánk meg ilyenek, és kedves és bújós és igazi cicamica, szóval ő az én relaxációs programom a két kis vaddisznó mellett :-) Csak ez az öli ne lenne...:-D

Azért a fiúk annyi hatással vannak rá, hogy emellett tök vagány kiscsaj, nem nyafka, fára mászik, combig saras lesz, biciklizik ezerrel. Az oviban szerelmesek belé a fiúk, ő sokáig kitartott egy mellett, nyilván pont abba volt szerelmes, aki magasról leszarta a lányokat úgy en bloc, de most már váltott a kis csapodár :-) És azért naivan azt bírta nekem válaszolni, amikor kioktattam, hogy nehogy már hagyja magát csókolgatni a többi fiúnak, csak annak, akit szeret: Anya, ezt miért nem mondtad előbb? Vááááááááááááá! :-)))))