2009.07.02. 15:11| Szerző: Chipie

avagy a hintalovazás magasiskolája.

Első módszerünk: Virágos harisnyában történő pocsolyábatrappolás az ajtón orvul kiszaladva, majd az esetleges perek elkerülése érdekében hintaló fején munkavédelmi sisak elhelyezése, végül lábfelrakós derbi:

 

Második módszer: Zokni nagylábujjal történő kilukasztása után bravúros egyensúlyozás a hintaló hátán, cirkuszi manézsba való munkaajánlatok gúnyos kikacagása:

és végül: a komplett agyroggyanás, azaz hátulgombolóspizsama-szétpattintás hintabocin állva. :-)

Stay tuned, hamarosan következik: Innovatív eljárások utcai kismotorozás esetében. :-)

Címkék: triumvirátus  |   | 2 komment
2009.07.02. 12:41| Szerző: Chipie

Ezt muszáj gyorsan, mert annyi de annyi ilyen van, és mindig esküdözöm, hogy na ez megy a blogba, aztán fullra elfelejtem, de ez még relatíve friss: ülünk a kocsiban, a gyerek előrehajolva észrevesz egy táblát, és megjegyzi:

-Apa, itt csak negyvennel szabad menni!

-Tudom, - mondja az apja - annyival is megyünk.

-Akkor jó. - kissé elgondolkozik, majd - de mondjuk egy bankrabló, ha itt menne, akkor ő biztos, hogy akár még hatvannal is menne, ugye??

Annyira röhögtünk, hogy a kis fejében per pillanat a bankrablók testesítik meg a Legfőbb Gonoszt (vicces is volt, amikor bankba kellett mennem, és muszáj volt őket is vinni, amíg a Gergő megpróbálta elcsábítani a biztonsági őrnénit, a Lujzi meg ugróiskolázott a kockás padlón, addig ő a fotelek között bujkált, és időnként, láthatatlan fegyverét fogva kivetődött, majd elmormogta, hogy -francba, ott is egy biztonsági kamera! - , és visszarohant :-), szóval egyszerűen imádom, ahogy látja a dolgokat, hogy egy Bankrabló, az bizony AKÁR hatvannal is menne negyvenes táblánál. :-))))))))

Mondtuk neki, hogy akár még hatvanöttel is, de azok már az extragonoszak, el is borzadt, ahogy elképzelte. :-D

Címkék: pömpöllér szájak  |   | 2 komment
2009.07.02. 12:32| Szerző: Chipie

Alakul az édeshármas, bár még rengeteget veszekszenek (és sanda gyanúm szerint fognak is még), változó erőviszonyok szerint, általában azzal a felállással, hogy a két kishülye hajbakap valamin, és elkezd pofozkodni, mire még mielőtt rendet tehetnék, odacsörtet az én önjelölt rendőrfőkapitányom, és kiosztja valamelyiket, általában Lujzit, és akkor törthetem a fejem, hogy most akkor kit is kéne elsőnek lecseszni, amikor mondjuk Gergő kitépi a Lujzi kezéből a játékot, a rászólásom nem hallatszik a Lujzi fejhangú sikításától, majd dührohamában hanyattlöki a Gergőt, aki szintén sikít, és miközben felkapom, odaront az ötéves polgárőr, és hanyattlöki Lujzit, mondván, érezze csak, milyen rosszaságot is művelt, és akkor mindenki sikít, engem meg kerülget a röhögőgörcs a tehetetlenségtől. :-))

Szóval ilyenek is vannak, de hálistennek egyre többet játszanak együtt, keresik egymás társaságát, ahogy Lujzi alakul agyilag, már képes érdemben résztvenni a Pömpöllér legós szerepjátékaiban (többnyire ő a múmia, vagy a vízbefulladt segítségkérő, vagy a bankrabló, neki még mindegy, és tök lelkes ), úgyhogy ők ketten is egyre többet játszanak hálistennek, a kicsi meg bármilyen agyroggyant rohangálós-motorozós-mászós őrületbe azonnal, és kéjes mosollyal veti bele magát, úgyhogy elvagyunk.

Szoktunk rajzolni:

gyakran van közös rodeó :-)

és rengeteget nyomják kint az utcán mindenféle járművekkel, a fotó rossz, de ez annak köszönhető, hogy igencsak kihívás hármójukat egy képnyi távolságba összeterelni.

Én mindenesetre kész vagyok. Tőlük és értük bármire is :-D

Címkék: triumvirátus  |   | Szólj hozzá!
2009.06.29. 01:19| Szerző: Chipie

Még mielőtt meghajigálna a felbőszült Lujzi fan-club, amiért méltatlanul elhanyagolom a hencegnőt, aki ugye hároméves lett időközben, és most, ahogy gyűjtögettem a régebbi képeit, meg kellett állapítanom, hogy már kisbabának is gyönyörű volt, és ez azóta mit sem változott, úgyhogy gyorsan nyitok is egy kis kollázzsal, lehet bogarászni :-)

 

 

Szóval hároméves lett a nagylány, és a legfőbb pozitívum ezzel kapcsolatban, hogy a szülinapja reggelén konkrétan a falhoz vágta az eddig imádott és istenített cumiját, mondván, hogy ő már nagylány, és óvodás lesz, és cicacsoportos, és nem cumizik, és azóta sem kéri, úgyhogy ez kipipálva, már csak a pelenkáról kéne leszokni, és jöhet a lampionos ünnepség.

A szülinap meg tök jól sikerült, illetve hát elindultunk azért keményen azon a lejtőn, ami a csillámos-flitteres-pónis-barbis szakadékba vezet, én direkt nem pinkyminky ajándékokat vettem neki, hanem csigabigás tortát, zsiráfos hátizsákot, meg táncoló katicás játékot, meg ilyeneket, de persze a nagymamától befigyelt a pink hajszárító hajcsavaróval és persze a lakkretikül is, aminek persze mérföldekkel nagyobb sikere volt, mint bármi másnak, szóvel meglepve nem voltam, ez van, megszoksz vagy megszöksz, de azért egyszer valaki megmagyarázhatná nekem a kislányok természetellenes vonzódását a szárnyaspónikhoz meg a delfinekhez. :-)

Íme a csigabigatorta:

 

 

és boldog tulajdonosa, némileg zavarban :-)

 

a Báty, aki simán tüzijátékot tud varázsolni a kishúgának:

 

 

Az ünnepelt hódolói körében katicát néz.

 

miközben Hulk megkaparintja, és egy csalafinta csípődobással a földre viszi Egyméteres Barbit. :-)

 

És hogy milyen is a lány? Tündérből van alapvetően, és mindenkit képes egy pillanat alatt levenni a lábáról, empatikus, együttérző, kedves, kreatív és nagyon nehéz rá haragudni. Mindazonáltal nem véletlenül az a beceneve mostanában, hogy Sziréna Williams, ugyanis vérhisztis szegény babám, és úgy átlag tízpercenként bekapcsolja a szirénáját, és az a félelmetes, hogy tök ugyanúgy szól akkor is, amikor elesik és lenyúzza  bőrt az orráról, és akkor is, amikor csak annyi a dráma, hogy a papucsa mellé lép a kertben és homokos lesz a pihepuha talpacskája, a hangerő és a hangszín is egyaránt egy brutálisabb autóriasztó kategóriájába esik, ja és ami félelmetes még, hogy ebből a vérfagyasztó sikításból konkrétan fél másodperc alatt képes felcsavarni az ezerwattos bájmosolyt, ha éppen úgy alakul, szóval kezdjük azt gondolni, hogy a Lujza név választása talán nem volt véletlen, és Blaha Lujza üzent vele a túlvilágról, vagy nem is tudom. :-)

Érdekes egyébként, hogy mennyire más, mint a tesói, akik kezdenek rettentően hasonlítani egymásra érdeklődésben, ő egy totálisan más világ, képes egy fűszállal meg egy műanyag katicával félórát elmolyolni, teljesen belemerülve valami általa kitalált történetbe, sokkal nyugodtabb és aprólékosabb, mint a két vaddisznó fiam, viszont sokkal passzívabb is ebből kifolyólag, emlékeim szerint ennyi idősen a bátyja már a sír felé kergetett a napi kilensszáznegyvenhárom miértjével és miezével és mibőlvanával, Lujzi nem nagyon faggatózik, befogadó típus, ami az apja szerint az eufemisztikus kifejezés arra, hogy butuskaliba :-))), de nem is az, bár amikor zavarban van, akkor olyan szinten képes bárgyún viselkedni, hogy aki nem ismeri, simán azt gondolhatja, hogy szegényke, biztos kissé fogyatékos, ilyenkor ugyanis nem hajlandó megszólalni, csak artikulálatlanul bájolog, mórikálja magát és rihiröhizik, egyszer azt is le kéne már videózni :-D

De ugyanakkor egy végtelenül simulékony cica, az apja már csak röhög a saját tehetetlenségén vele szemben, amikor nekidurálja magát, hogy na most aztán úgy rászól meg így rászól, és előveszi azt a hangját, amitől Pömpöllér már fülét-farkát behúzza, és akkor a lány legörbíti a kis rózsabimbó száját, megöleli Apaisten lábát, odahajtja a kis fejét, és azt mondja egérkehangon, hogy bocánaaamapaaaa, és akkor apa kimegy röhögni, hogy a maradék tekintélyét még megóvja, és közli velem, hogy csináljak valamit a lányommal. :-D

 

Leírok még pár dolgot róla, csak hogy megmaradjon, mindenevő, de előző életében egér lehetett, mert imádja a sajtot, bármilyen formát és fajtát, bár pálpusztaival még nem kínáltuk, de lehet hogy azt is megenné. :-) Imádja a gombát, a tejet, és elképesztően édesszájú, a világ végére el lehetne csalni egy szelet csokival, mondjuk hálistennek a gyümölcsöket és a zöldségeket is szereti, és ennek örülünk, kivéve, amikor szanaszét köpködi az almahéjat a szőnyegen.

A vihartól fél, illetve az esőtől is, attól a hangtól, ahogy kopognak az ablakon az esőcseppek, valamelyik hajnalban volt egy röpke zápor, úgy negyed hat tájékén, na a liba felszirénázta az egész családot, hogy esikazesőőőőőőőőőő, esikazesőőőőőőőőőőőőőő, mindezt olyan kétségbeesett hangon, mintha lángolna a fél ház :-), és ebben (is) a tökéletes ellentéte a bátyjának, aki örökölte tőlem a vihar és villámimádatomat, a múltkori nagy viharnál este tízig néztük összebújva a villámokat, miközben a lánylény a Pömpöllér ágyába bújt, és akkor aludt el, amikor a bátyisten mellébújt, akit egyébként majd megettem, mert mondtam neki, hogy ha Lujzi még felébredne éjszaka, és félne, vagy sírna, ölelje át és nyugtassa meg, mire férfiasan csak ennyit mondott: Védelmezője leszek. és én megint kimentem sírva röhögni, de azért örültem is, és szépen átaludták az éjszakát ketten egy ágyban, vihar letojva.

A legaranyosabb benne, hogy annyira családban gondolkodik, hogy az észveszejtő, ha rajzol, mindenből rajzol apát, anyát, tesókat, magát, és nekünk is így kell, ha kivágunk egy szivecskét papírból, azonnal kell hozzá kivágni egy anya-szivecske, egy apa-szivecske, stb, stb, és mindenből visz a tesóknak is, eteti a Gergőt a tányérjából, persze a játékaira rohadt féltékeny, és sikít, ha csak ránéznek a kismotorjára, de ez már középső-gyerek-szindróma szerintem, alapból kistündér a csaj, ha valakinek fáj valamije, azonnal rohan puszilgatni, ebből fakadnak azért mókás helyzetek, amikor pl valamelyik nap Pömpöllér kimászott a kádból egy Gergő által kihajigált valamiért, majd visszamászás közben persze megcsúszott a vizes lába, és ráesett a kád szélére, és jól beverte szegény a golyóit, sírt, mint az állat, én rontok be, és az a kép fogad, hogy gyerek ül a kád ülőkéjén, vonyítva markolássza a zacsit, hugibugi meg előtte térdepel, és vigasztaló hangon bőszen ajánlgatja, hogy megpuszikálja, hálistennek a megvalósítás előtt értem be :-))))))

 

Ezt a bejegyzést konkrétan három napja írom, és soha nem tudom befejezni, annyira nem tudok a gép előtt ücsörögni, úgyhogy most abba is hagyom, pedig lenne még mit mesélnem a lányról, de majd, de majd, meg egy csomó kép is várakozik itt feltöltésre, igyekszem, igyekszem!


 

Címkék: lujzibujzi ünneplős  |   | 6 komment
2009.06.22. 00:12| Szerző: Chipie

Gergőbergő esetében ez így néz ki:

1. megölel

 

2. megpuszil

3. magára önt egy pohár vizet, majd megnézi, kivehető-e a tesó szeme

 

4. go to 10 :-)

 

Egyébként elképesztően édes ez a kicsi, barátnőm mondta rá találóan, amikor tanúja volt egy ilyen ölelgetős jelenetnek, hogy ez a gyerek egy nagy szeretet-maci, és ilyet egyik nagyobb se csinált, pláne nem ennyi idősen, hogy a tesóit így ölelgesse, majd megpróbálok videót is felrakni, mert ráadásul ilyenkor még ilyen kis egérkehangot is ad ki az ölelgetéshez, elképesztően cuki, nincs rá jobb szó, és egész korrekt kis sorrendet is felállított, az arctörlős csigapuszi a legintimebb, az csak anyának és a tesóknak jár, ezután jön az ölelgetés, ami szintén csak a szűkcsalád, Pömpöllér el van tőle olvadva, folyton megy utána, és búgó hangon kérdezgeti, hogy szeretsz? szeretsz? Mire a kicsi meg ráomlik, és előadják a szerelmi nagyjelenetet, azoknak, akiket kedvel, meg szeret, jár a vegyél-föl, de ez főleg nők, barátnőférjekkel általában összekoccantja a homlokát olyan pasisan, de csak a szimpatikusakkal, és itt a vége, mindenki más rohadjon meg, aki meg akarja fogni. :-D

Címkék: gergő pömpöllér  |   | 2 komment
2009.06.21. 16:00| Szerző: Chipie

van, meg a blog csúnya elhanyagolása, részben az arcfestős oldal miatt, részben munkánk is lett, plusz vége az ovinak, plusz elkezdett tarolni a családban a tüszős mandulagyulladás, Lujzi most mászik kifelé, Gergő meg befelé, csak hogy mindig tartsa valami az eget, de azért vagyunk és jól vagyunk, volt Lujziszülinap, csigabigás tortával meg egyméteres barbival (nem tőlünk ugye:-), lesz majd kép is, meg minden, a fiaim rosszak, mint az ördög, okosak, mint a nap, és egyre jobban egymásra találnak, itt egy bizonyító erejű sorozatfotó kettejükről :-D

 

 

rajzolok, anya!!!

 

nem így kell fogni, te kis bamba!

 

 

iszom a szavaidat, ó, Nagy Bátyisten!

 

mérhetetlenül vidám fiúk :-)

 

 

na gyere ide, te nagy melák. :-)

Címkék: gergő pömpöllér lujzibujzi  |   | 1 komment
2009.06.12. 23:26| Szerző: Chipie

Ez a fantázianeve az arcfestős blognak, amin pár napja melózunk, és mostanra nagyjbáól kész, már csak töltögetem bele a képeket.

Emiatt is vagyok eltűnve, mert napközben a Hármak gondoskodnak róla, hogy ne tudjak a gép elé ülni, este meg hol a zuram szerkesztgette az arcfestősblogot, hol én, aztán meg már késő volt, namindegy.

A lényeg az, hogy úgy döntöttünk a barátnőmmel, akivel együtt szoktunk pingálgatni, hogy mivel annyit dicsérnek minket, meg hívnak, megpróbálunk egy szinttel feljebb lépni, és megnézzük, tudunk-e ebből egy kis zsebpénzt csinálni magunknak. Annyit mindenesetre már elértünk, hogy a saját gyerekeink már sóhajtozva forgatják a szemüket, ha ki akarjuk őket festeni, szóval erről ennyit, most keresünk új alanyokat. :-) Igazából a múltkor döntöttem el, hogy belevágok, amikor egy ismerős révén elhívtak egy barkácsáruházba gyereknapra arcot festeni, és ugyan nem voltak sokan, mert pocsék idő volt, és a gyereknapot ezért behelyezték a körfűrészek és a kaspók közé, de akik ott voltak, nagyon tetszett nekik amit festettem, többen megkérdezték, hol lehet engem elérni, meg az unalmamban kifestett hostesslányka is odavolt, és abban a némileg extravagáns sminkben ment este partizni, amit rápingáltam, és ő is szeretett volna repetát, úgyhogy most itt van, nézegessétek, és minden reklámot köszönök! :-))))

(aztán majd írok is a kiscsaládról hamarosan, mert gyűlnek a gyerekszájak is, ízelítő:

Én:....és akkor a gonosz mostoha teljesen megváltoztatta a külsejét, hogy Hófehérke ne ismerjen rá....

Pömpöllér: ....de a belseje ugyanolyan maradt?? )

 

Ja, éa  lényeg: az oldal linkje: arcfestes.advesz.net

 

de mindjárt berakom oldalt is a linkekhez.

Címkék: személyes  |   | 2 komment
2009.06.05. 11:12| Szerző: Chipie

Előre is elnézést kérek a Lujzi-fanclubtól, de tegnap bizony nekiestem a két nagyobbik gyerekemnek, és lenyírtam őket, ami Pömpöllérre már nagyon ráfért, mert a rengeteg hajától már kezdett akkora feje lenni, mint egy medicinlabda, így félcentisen meg újra visszanyerte azt a tipikus angol futballhuligán-külsőt, amit imádok, mert annyira stimmel lyenkor a külcsín a belbeccsel, hogy ihaj :-)

És akkor a Lujzi elkezdte a vérhisztit, hogy őt is nyírjam le sünmalacra, őt is, őt is, úgyhogy megtettem, amit már egy ideje fontolgatok, mert ugyan nagyon szép volt a szőke lobonca, de kibontva nem hordhatta, mert a szemébe lógott, kócolódott, a fésülést utálja, már akkor is jajong automatikusan, ha éppen hozzá sem ér a hajkefe, az örökös copfozástól meg elkezdett töredezni a haja, úgyhogy fogtam az ollót, és lenyisszantottam egy elég jelentős hányadát a sérójának, egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy guminőt játszott hajvágás közben, és nyeklett-nyaklott vihogva, a Gergő meg rángatott ordítva az ollóért, úgyhogy maximális riszpekt a gyerekfodrászoknak, komolyan elgondolkodtam lucia gyereksatus ötletén, de aztán ilyen divatosan tépett (muhaha) lett a frizkó, innentől kezdve mindenkinek azt fogom mondani, hogy direkt van öt centi eltérés a két oldal között. :-D

Kicsit féltem, hogy milyen lesz rövid hajjal a tyúk, de aztán rájöttem, hogy annyira szép, hogy gyakorlatilag kopaszra is nyírhattam volna, az se sokat rontott volna a megjelenésén, bár tudom, elfogult vagyok. Mindenesetre nekem tetszik. :-)

 

Címkék: pömpöllér lujzibujzi  |   | 8 komment
2009.06.05. 11:02| Szerző: Chipie

az én lányom, és imádom, ahogy totálisan rendeltetésüktől eltérően, szabadon használja a tárgyakat, és egy pillanat alatt lesz bármi, és játszik láthatatlan dolgokkal, és főz láthatatlan kajákat egy láthatatlan lábasban (ennyit a szuper játékkonyháról, fiserprájsz újfent monnyon le :-), így lesz a vécészűkítő segítségével virág :

a játékbabakocsit a hátára csapva meg hangya :-D

Címkék: lujzibujzi  |   | Szólj hozzá!
2009.06.02. 23:01| Szerző: Chipie

lakik például egy veszedelmes dinoszaurusz

egy cumis virágtündér

 

és egy zöld kiskandúr is :-)

Címkék: triumvirátus  |   | 3 komment
2009.06.01. 22:41| Szerző: Chipie

mitöbb virulok, csak egyszerűen nem jut időm meg energiám blogolni, kicsit besűrűsödött az élet, és nem teszi ritkásabbá az én drága legkisebbik sarjam, aki most már SOKKAL ügyesebb, mint amilyen okos és elővigyázatos, tehát fokozza a fokozhatatlant, és olyan helyekre is felmászik, amiket nem is feltételeztem róla, a nagycsúszda pölö meg a báty emeletes ágya, meg a nagylétra és a nagymotor, és aki a legunalmasabb szituációkba is belecsempészi a maga kis humoros mancslenyomatát, amikor pl egy gombnyomással kapcsolja ki a számítógépet pont akkor, amikor az apja vmi életbevágóan fontos dolgot ment, meg amikor egy és ugyanazon lendületes partvisnyélmozdulattal veri le az edényszárító tartalmát és fejbe a nővérét, amikor egy fürdés alkalmával hatszor bukik le a víz alá kádban való ugrálásból kifolyólag, amikor reggel hatra már háromszor leesett valahonnan, kétszer rángatta le a terítőt az asztalról  és ötször borította ki az összes fiókot és játékosdobozt, természetesen mindezt óriási és zabálnivalóan édes csibészvigyorral, hogy még haragudni sem lehet rá. :-)

Miközben egyszerre működök közre antigravitációs tényezőként és kármentő kisiparosként, ott van még nekem az én édes, gyönyörűszép lányom, aki  most már SOKKAL szebb, mint amilyen okos, aki miatt sávokban őszülök, és fonom a szemöldököm keményen amikor pl lefekvés és jóéjszakát puszi után kettő perccel elkezd sikítani az ágyában, rohanok be, mert kábé olyan hangja van, mintha megtámadta volna egy csorda vérfarkas, és akkor kiderül, hogy fáj a feje, sőtmitöbb kiderül, hogy azért fáj a feje, mert nyomja az ágy vége, és akkor én lejjebb húzom tíz centivel az ágyban, és kimegyek némán fejet a falba csapdosni, mert nem és nem és nem hiszem el, hogy ez volt a baja, vagy amikor sietek hozzá, mert hallom, hogy sírdogál, nem hangosan, csak úgy maga elé, és kiderül, hogy egy kis, fekete bogárkának adta a magyar szinkronját, és a kis bogárka éppen eltévedt és nem találja az apukáját, és ezért sírdogál, vagy amikor véres hisztit nyom le a kádban azért mert ő maradt utoljára a vízben, és nem akarom őt kiszámolózni, ugyanis úgy szoktam őket kiszedni a kádból, hogy kiszámolózunk, és akire mutatok, kijön, namost ugye egy személyt elég nehezen lehet kiszámolni, de én a múltkor megtettem már a béke kedvéért, és egyfolytában rá mutogatva mondtam el az ecpecckimehetszet, miközben a liba üdvözülten vigyorgott, és rém boldog volt, hogy rájutott az utolsó szótag. Vááá.

És ha mindez nem lenne még elég, ott az én zseniálisan okos nagyfiam, aki most már SOKKAL szemtelenebb, mint kéne, és aki tulajdonképpen a legelviselhetőbb az összes gyerekem közül, ha nem számítjuk azt, hogy folyamatosan pofázik, méghozzá nem gyenge hangerővel, és folyton rémesen zavarbaejtő kérdéseket tesz föl, pl. hogy akkor Ádám és Éva láthatott-e dinoszauruszokat, meg miért pont barna színű a fák törzse, és hogy miért nem lehet kém, ha nagy lesz, meg hasonlók, de egyébként ő már nagyon praktikus gyerek, pénteken simán elvittem magammal bankba meg mobiltelefonos ügyeket intézni, és végig tök jó fej volt, és amikor elmentünk pisilni, én mentem a női vécébe, ő meg a férfiba és kint találkoztunk a két vécé között, és annak akinek nincs gyereke vagy régen volt kicsi, nem is tűnik ez olyan nagy dolognak, de én majdnem elbőgtem magam rajta, mert ez már olyan nagyon nagyfiús, és olyan blazírtan hajtott el a javaslatommal, miszerint jöjjön be velem a női vécébe, hogy mit képzelek, pisiljek csak, addig ő is, és majd megvár, hogy csak kamilláztam, és a bankos nővel is nagyon komolyan tárgyalta meg, hogy hány évesen lehet neki is bankkártyája, és le is beszélték, hogy ha majd iskolás lesz, és lesz zsebpénze, akkor visszajön hozzá és számlát nyitnak, ott is csak pislogtam, és amikor a túra végén bevittem a játékboltba, hogy választhat magának valami kicsit, akkor minden egyes megfogott kisautónál és legónál aggodalmasan és természetesen üvöltve kérdezte meg, hogy anya, van elég pénzed erre? :-) Szóval extra tündér volt, úgyhogy már nem is lepődtem meg, amikor értelemszerűen másnap, amikor azt hitte, hogy nem halljuk, előadta az eci-peci-tengereci, tevagyazahülyegeci kezdetű kis magánszámát, meg úgy összeverekedett a Botival az óvodában, hogy vérzett a szája és van egy kalózos keresztbekarmolás a képén. :-D

Úgyhogy nincs semmi gáz, csak az én kis családom mindent megtesz, hogy szórakoztasson. :-D

 

na majd még mesélek a hétvégéről, amiben volt nekem egésznapos arcfestés, meg egy rémesen sikerült müpás gyereknap, meg túrok képeket is, meg még egy csomó minden, igyekszem bepótolni a lemaradásomat :-D

Címkék: triumvirátus  |   | 7 komment
2009.05.22. 09:34| Szerző: Chipie

Csak hogy bebizonyítsam, nem a levegőbe írtam az előbbi bejegyzést, gyorsan lekaptam egy alkalmat a napi hatszázból, amikor Hihetetlen Zsebhulk, minden rászólásra fittyet hányva megrohamozza a reggelimaradványokkal csábító asztalt.

Hogy én, felmászni? Dehogyis, csak a lábam lógatom, mert elzsibbadt!

 

Hoppá, csak nem kenyérhéjat látok? Hm.

 

Bocsi anya, a belső késztetés az belső késztetés. :-)

Címkék: gergő  |   | 3 komment
2009.05.21. 11:21| Szerző: Chipie

 

Bár azt mondják, hogy nem szabad a gyerekeket egymáshoz hasonlítgatni, amikor ilyen rövid időközökkel cseperedik az orrom előtt három, én nem tudom megállni, és óhatatlanul folyton hasonlítgatom őket, és Gergő minden összehasonlításból úgy jön ki, hogy ő a leg. A legbűbájosabb, a legrosszabb, a legnagyobb, a leggyorsabban fejlődő, a legpocsékabb alvó, a legokosabb, a leggazfickóbb, a leganyásabb, és még sorolhatnám.
Ifjú bicikliszerelő akcióban
 
Az okossága mondjuk valószínűleg abból (is) fakad, hogy harmadik gyerek, bár most ahogy leírom, rájöttem, hogy elméletileg ő lehetne a legbutább, hiszen vele "foglalkozom" a legkevesebbet, értem ezalatt a képességfejlesztő játszadozást, amiben egyébként soha nem hittem, mivel, mint azt már korábban kifejtettem, szerintem a legtutibb képességfejlesztő játékok a kavics, a bot, a pocsolya, és ezek tetszőleges kombinációja, illetve esetünkben meg kell állapítanom, hogy a kettő darab nagytestvér is ebbe a kategóriába esik, és hát ez a kicsi rém okos, de komolyan, ámulunk és bámulunk, annyira interaktív lett, és annyira utánoz. Rengeteget beszél, értelmes hangsúlyozással, mutogatva, ebből a felismerhető szavak az anya, apa, hamm, csüccs, ügyes, oda, nem, illetve ha fúj a szél, akkor a gyerek is fúj, ha beindul vmilyen gép vagy motor, akkor berreg, újabban ő is nagyon kispasi lett, azaz mindenhová úgy megyünk, hogy az egyik piszkos kis mancsában egy kisautót szorongat, és mindenféle felületen teszteli, hogy hogy gurul, kerítésen, széken, bokron, stb, minden autót-motort-teherautót hosszasan meg kell bámulnunk, ha madarat lát, izgatottan csücsörít és csapkod a kezével, tud puszit adni, ami az ő esetében azt jelenti, hogy óriásira tátott szájjal szottyosra nyálazza az arcunkat, és röhög, tapsol, mutogat, képen felismeri a cicát, kutyát, babát, tudja, hogy a pitypangot hogy kell elfújni, hogy a cicát merrefelé kell simogatni, hogy a sapka az ördög találmánya, hogy a cumi a Lujzié, a legó a Pömpölléré, ha nem kér valamit, rázza a fejét, és mondja, hogy nemnemnem, fantasztikusan tud fröcskölni a kádban, tehetséges kupak le,- és visszacsavargatóművész, ha valamit akar, megfogja az ujjunkat és húz, tudja, hogy a túrórudi a hűtőben lakik, és hogy csak én tudom onnan kivarázsolni, hogy a virágot meg kell szagolni, és azt mondani, hogy hapci, söpör, porszívóz, pakol, babakocsit tologat,telefonál, kukucsol, rúgja a labdát, és mindent észrevesz, ledöbbent mosollyal szemlélgette a körmömet, amikor kilakkoztam, tudja, melyik irányba kavarom a kávémat, és hogy apa motorját nem szabad megfogni, mert forró. Zsebkendőbe orrfújást imitál, a vécépapírból meg akkurátusan letép egy kockát, összegyűri, és átgyömöszöli a lába között. :-D
Igen, így szoktam túrórudit enni. Probléma? :-))
 
Ám az, hogy ennyi mindent tud, azzal jár, hogy valami elképesztően rossz, abban az értelemben, hogy folyamatosan_csinál_valamit, mindenhová felmászik, a konyhapultra, a kinti asztalra, lassan olyan lesz a lakásunk, mint egy ikea-katalógus, sehol semmi nem maradhat elöl, ha csak egyetlen percig hagyja valamelyik gyerek elöl a poharát, kiscsibész azonnal felmászik érte és a) lerántja, b) magára önti, c) fellocsolja vele a pecót, d) a felsoroltak mindegyike. MIndig húz maga után valamit, vagy ha éppen nem, akkor tolja, ötpercenként kell leszedni az asztalról, a csigalépcsőről, a virágágyásból, a sziklakertből, a fürdőkád széléről, a vécéből, mindent dobál, de nem gyengén, kedvenc hobbija, hogyha takarítok, jön utánam, és mindent, amit megfogtam, és a helyére raktam, azonnal földhözvág, és ha rászólok, röhög, ha fel tud mászni az asztalra, azonnal lesöpri két kézzel, szóval nem egyszerűek a napjaink mostanság, bár rengeteget röhögünk.
A nap fénypontja számára egyértelműen az, amikor Pömpöllér hazajön az óvodából, és nekilátnak őrültködni, esténként fél-egy órát szoktak a lakásban körözve, hangosan vihogva fogócskázni, mi meg jobbra-balra dőlünk a röhögéstől, mert Gergő kábé úgy szalad ilyenkor, mint egy betépett pingvin, a bátyja meg a fuldokló röhögéstől nem bír futni rendesen, csak összegörnyedve, szóval szép páros :-), meg focizni is szoktak, és Pömpöllér tök cuki, kicsiket rúg neki, Gergelem meg próbál visszarúgni, az se gyengén kandikamerás, amikor luftot rúg és seggreesik tőle, kábé kettő percenként, és mindenki röhög.
A Lujzival amolyan se veled, se nélküled viszonyban vannak, egyik percben verekednek és mindkettő ordít, mert persze mindig ugyanazt a játékot akarják, és a lány rettenet irigy és féltékeny - érthető módon egyébként - , a kicsi meg a másik fele, simán toporzékol felháborodottan ordít, és csapkodva dühöng, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelte, a másik percben meg simogatják és puszilgatják egymást, és az is tény, hogy a Lujzi tudja a legjobban megröhögtetni a kicsit, amikor lekezd hülyepofákat vágni neki a szék mögül,a legbrutálabb hiszti is azonnal fékcsikorogva leáll, és átadja a helyét a gurgulázós röhögésnek.
 
Szóval abszolút színfolt az életünkben, bár továbbra is fenntartom az álláspontomat, hogyha ő születik elsőnek, bizony egyke maradt volna :-) Szerencséjére a tesói eléggé szülőbarát kisbabák voltak, ketten együtt tizedennyit nem ordítottak, éjszaka raplizás helyett aludtak, így volt merszünk belevágni a harmadikba is, de most már mindegy, megtartjuk :-D
 
Címkék: gergő  |   | 4 komment
2009.05.19. 14:31| Szerző: Chipie

Akárhogy is nézzük, hódolók ide, rajongók oda, a lány életében azért egyetlen fix pasi van, akivel többé-kevésbé rendszeresen találkoznak már több mint egy éve, egyformán lelkesednek egymásért, és mi is értük, szépek, szőkék, az az egy év korkülönbség Lujza javára nem számít, amikor a Pasival lehet mászókázni, csúszdázni, homokozni, egymás kezéből játékot rángatni évődve, két seggel egy gokartot megülni,

 

szaladgálni,

kerítést mászni, (Lujzi szerkóján nem röhög, aznap rettenet hideg volt, ám ő körömszakadásig ragaszkodott a falatnyi kis szoknyájához, így sajnos rákényszerítettem erre megoldásra, homokozni jó volt ).

 

Pasika egyébként leendő anyósszemmel is teljesen rendben van, számos egyéb vonzó tulajdonsága mellett például fantasztikusan takarít, úgyhogy jöhet :-D

 

Címkék: lujzibujzi lámúr  |   | 5 komment
2009.05.19. 14:11| Szerző: Chipie

Asszem lebuktam - gondolta G. a régóta körözött virslitolvaj.

Címkék: gergő  |   | Szólj hozzá!
2009.05.16. 21:42| Szerző: Chipie

Liba Leontin az én édes szép kislányom, aki ma, egy hosszú és fárasztó nap után, amikor az ebéd utáni alvást sem abszolválta bulizásból kifolyólag, este fél hétkor úgy gondolta, hogy előad egy kisebb művészi performanszot a kinti padon, és úgy esett pofára a betonra, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, én bent pelenkáztam Hulkot, úgyhogy csak a velőtrázó sikításra figyeltem föl, de közepes tempóban mentem csak ki, mert fáradt-hisztis agyroggyant állapotában a lány attól is képes ilyen hangeffektek előadására, ha csúnyán néz rá egy katicabogár, de amikor megláttam, hogy jön felém, és orrán-száján folyik a vér, azért átfutott az agyamon egy-két gondolat, amikor meg öklendezett kettőt, akkor elkezdtem logisztikázni agyban, mert természetesen, értelemszerűen és evidens módon akkor történik ilyesmi, amikor a) Pömpöllérnél itt alszik a barátja, b) a zuram éjfélig dolgozik, c) holnap családi közös szülinapünneplés lesz nálunk, én főzök, és leszünk vagy huszan, és elkezdtem kombinálni, hogy akkor Pömpöllért barátostul visszabumerángozom a barátnőmnek, vendégséget lemondom, a libát meg viszem az ügyeletre, de aztán végülis hepiend lett, a fürdőkádban már nem sírt, bár előtte egy órát végig, és olyan jól volt, hogy az ágya alatt legózó fiúkat vihogva bírta dobálni plüssállatokkal, úgyhogy reményeim szerint túléli, de hogy mit mondok holnap a rokonságnak, miért néz ki úgy a lány, mint akit vasalóval pofánvertek, azt még nem tudom. :-))))

Amúgy meg elfogult vagyok, tudom, de a Lujzi az a gyerekem, akire akárhányszor ránézek, annyiszor csodálkozom el, hogy hogy lehet nekünk ilyen szép gyerekünk, komolyan.

 

Még akkor is, ha olyan hisztis, mint a dög, tegnap este képes volt zokogós hisztit leverni azon, hogy a Gergőnek lábfej nélküli pizsamája volt zoknival, neki meg lábfejes, meg hasonlók, és arra is képes, hogy szépen megfésült, csinosan felöltöztetett cukimuki kislányból

 

a fürdőszobai polcról elcsent szempillaspirál és hajkefe kiforrott és önálló használatával három felügyelet nélkül tölött perc alatt lápi boszorkányt varázsoljon magából :-D

az a baj, hogy még ilyenkor is meg kell  zabálni, és az apja már most olyanokat mondogat nekem, minden elröhögött rendszabályozási kísérlete után, amikor megpróbál rámorranni Lujzikára, aki éppen kinyírt három virágot és telefirkálta filctollal a papucsát, és a lány meg szemlesütve, szoknyaszélt pöndörgetve bájolog, majd hozzábújik, és a combját ölelgeti, és ilyenkor apa nem  és nem és nem bírja elővenni azt a marcona fazont, amit ilyenkor szokott mondjuk Pömpöllérrel, szóval ilyenkor szokta mondani, hogy csinálj vele valamit, én feladom, meg hogy remélem, hogy kétméteres kopasz kigyúrt pasid lesz, aki időnként helyrerak, én meg vállon veregetem, meg hogy hogy fog csodálkozni az első fiúd, amikor az első randidra rögtön bőrönddel mész, meg hasonlókat, de mindezt csak azért teszi, hogy megpróbálja elleplezni a tényt, a maca megvette kilóra már rég, és úgy tekergeti az ujja körül, ahogy akarja. :-D

Címkék: lujzibujzi  |   | 2 komment
2009.05.14. 15:40| Szerző: Chipie

természetesen a Hülye Alvások Minisztériumában. Kinevezését az első képen lévő pózzal is kiérdemelte, amikoris feje alatt Paci Pali elnevezésű plüsslovával, kezében a vidámparkból kárpótlásnak hozott, platinaárban vásárolt hellokittys lufit szorongatva, bal vállán Karalábé nevű mackójával ájult rá egy ruhakupacra piros szandálban. A szájból kifittyedő cumi pluszpont. :-D

Majd az erős kezdés után bedurvított, jött a híres-nevezetes Repülés Közben Tarkónlőtt Krumplibogár elnevezésű formáció. :-)

 

Ám az is lehet, hogy ez egyfajta vírus, ami a mi családunkban mutálódik, mert per pillanat fertőzőnek tűnik. :-)

 

Címkék: gergő lujzibujzi hülyealvás  |   | 3 komment
2009.05.14. 11:46| Szerző: Chipie

Lujzié:

-Hencegnő  vagyok!

-énekel: Hinta-palinta, régi dunna, szörpike, ....brekk!

-kérek butellás palacsintát!

-Gergő szeret tégem!

-..és akkor elfújta az összes szülinapját! (valamiért minden gyerekem fejében jó sokáig a szülinap szó jelentése torta vagy gyertya, anno Pömpöllér is nyomott ilyeneket, hogy kérek szépen még szülinapot, még egy nagy szeletet!)

-------------------

-még mindig rettenetesen őzik, fogalmam sincs honnan szedi: ez a leves nagyon ízletös! kimegyek és biciklizök, hol a pölönkám, lefekszök az ágyamba, hol a könyvöm, és társaik, kezdünk hozzászokni, már meg se hallom gyakran, sőt a múltkor én is lepölönkáztam a pelenkát, sztem sokkal viccesebben hangzik :-)

---------------------------

-jáááj, piros pöttyös a puncikám, apaa, neked is piros pöttyös a puncikád?

...ööö...nem.

-apaaa, a te puncikád már meggyógyult?

-------------------------------

-és akkor jött a szúnyog, és Lujzi karját megharapt!

---------------------------------

-adtam a kenyeremből Gergőnek picike darabt.

---------------------------------

és egy csomó mindent tök hülyén nevez, a sapka az lopka, sőt újabban tizennyolchét, mert van egy sapkája, amin számok vannak, a papucs az a pöttyösöm, a nemvíz üdítőital, bármi, az kubidú, mert kapott olyan kubut, amint scooby-doo volt, és összemosta a kettőt.

----------------------------------

reggelente szoktak kapni gyerekvitamint, így neki alapból az a vitamin, és a múltkor, amikor nem akarta megenni a reggelinél a paradicsomot, mondtam neki, hogy azt is egye meg, abban van sok vitamin, mire elkezdte emelgetni őket, és kereste a tablettát :-D

----------------------------------

-Akarok kekszet!

Lujzi, nem mondjuk azt, hogy akarok, mondd szépen!

-Légyszíves akarok kekszet!

 

És akkor Pömpöllér:

-Anya, a traktornak is lehet váltani a sebét?

------------------

-Anya, tudod, amikor a sivatagi vipera el akar rejtőzni, és teljesen belefúrja magát a homokba, hogy csak a hátsó spoilere lóg ki......

------------------

-Anya, tudod mit szeretnék, hogy ha meghalok, hol legyen a sírom?

???? Hol???

-A ti sírotok mellett. Nem is, a ti sírotok között!

------------------

és a kérdések: Miért van hajunk? Ki találta ki, hogy legyen olyan, hogy rendőrség? Miért nem a finom dolgokban van a több vitamin? Hogyan készül a cérna? Van-e pokol? Miért nem fagy be a tenger? mert sós. De miért nem fagy be a sós víz?

És még rengeteg, ezek csak azok, amikbe kicsit beakadtam az utóbbi pár napban, minden segítséget megköszönök :-)

Ja és van még egy témakör, amivel taccsra vágott, hátha valaki el tudja világosan magyarázni, és nyugodtan röhögjetek ki, hogy milyen csigaagyú vagyok, de most akkor hogy is van ez tulképp ez a dolog az atomokkal meg a sejtekkel? Mert azt elmondtam neki, és a maga szintjén érti, hogy vannak atomok, és minden atomokból áll, és azok mindenféle módon kapcsolódnak molekulákká, és ezért vannak különböző tulajdonságú anyagok, rajzoltunk atomot, elektronnal meg minden, a periódusos rendszer még nem került elő, de érzem, hogy fog, hamarosan. :-) Eddig oké, de akkor belekeverte az élő sejteket, és itt elvéreztem, most akkor azok is atomokból vannak, ugye, de mitől élnek? Mert a sejt, az csak élőlénynek van, nem? Vagy akkor hogy van ez??? Tehát hogy ugye a vérünk mondjuk vörösvérsejtekből is áll, és akkor a vörösvérsejtek meg atomokból? De milyenekből?

Ne röhögjetek, hülye vagyok, tudom. :-D

 

Címkék: pömpöllér lujzibujzi szájak  |   | 14 komment
2009.05.13. 14:15| Szerző: Chipie

Na ez volt Pömpöllér nagy napja, azóta is emlegeti mindennap, hogy majd a hatodik szülinapján is oda szeretne menni, és tökre megértem, mert mi is nagyon jól éreztük magunkat, már eleve az se volt semmi hogy egy szem gyerekre kellett csak figyelni, ez már relaxált állapotba hozott főleg engem, a gyerek meg ugye vérboldog volt, hogy az idegesítő törpebagázs nélkül csak vele foglalkozik apa-anya, plusz még a vidámpark, szóval nagyon istencsászárság volt, tizenegyre mentünk oda, és záráskor rimánkodtuk ki a gyereket a dodzsemből, ugyanis, egyáltalán nem meglepő módon brutális dodzsemfüggőség alakult ki a srácban, áldom a napi belépőt, amivel korlátlan számban lehet felülni ugyanarra, merthogy úgy alakult a nap, hogy bementünk, dodzsem, dodzsem, dodzsem, dodzsem, volt, hogy apával ültek és engem üldöztek, aztán mi szövetkeztünk az egyedül menekülő apa ellen, és irtózatosan nekimentünk egy csomószor (szeretek dodzsemezni, ha ez nem derült volna ki az eddigiekből:-),

utána rábeszéltük, hogy azért nézzünk már mégis körbe egy kicsit, amikor is felfedeztük a gyerekdodzsemet, ahova felnőtt nélkül is beülhetett, és elég hamar maga  köré kerített egy bandát, hozzá hasonló 5-6 éves gazemberekkel, és támadták a csajokat, és önállóan futottak versenyt minden menet végén az új zsetonért, és akkor mi úgy a tizedik kör környékén kimentünk az apjával napozni meg cigizni a padra, jó volt, bár úgy másfél óra után már nyomta a seggem kicsit.:-)

És innetől kezdve gyakorlatilag az volt, hogy elmentünk kukacvonatozni, ami jó volt, de azért utána befigyelt két kör dodzsem

 és ugyanez a mesecsónakkal, az elvarázsolt kastéllyal, na azt mondjuk nagyon élvezte, kétszer is körbementünk, szanaszét röhögte a fejét az ugráló székeken,a mozgó lépcsőfokokon, a rázkódo járdán, a szoknyafelfújón, a hordónátrohanáson, mondjuk azon én is :-), szóval ki van találva ez a vidámpark keményen, az ötévesek és a negyvenötévesek is jól szórakoznak, ráadásul tök sok szemetes van, ebből kifolyólag tök tiszta minden, jó volt ott lenni.

És akkor jött a vattacukor, na, az bohózatba illett, a gyerek ugye még nem evett ilyet, és hát olyan pömpölléresen ette, nem is magyarázom, mutatom :-)

 SZóval remek volt, remek, tömény hepinesz, és a kézzel tekerve hajtható kisvasútnál megint leülhettünk, mert majdnem, de csak majdnem kiütötte a dodzsemet a gyerek szívéből.

meg persze a vízidodzsem :-)

 és voltunk még egy csomó mindenen, a mesecsónaktól meg a hajóhintától a minigolfig meg az ugrálóvárig, hazafelé konkrétan tíz perc után felakadt a szeme, az Árpád-hídnál már folyt a nyála, úgy aludt. :-D

Címkék: pömpöllér ünneplős  |   | 6 komment
2009.05.12. 15:12| Szerző: Chipie

az vagyok én, nyúznak a gyerekek keményen, Gergő épp hogy kijött a zöldtaknyos-köhögősből, átmenet nélkül belement a hatfogegyszerrekibújós-fosós-seggkicsípősbe, ami értelemszerűen rengeteg üvöltéssel jár, Lujzi hisztis és féltékeny, folyton bántja a kicsit, szabályszerűen pofozkodnak a kis hülyék időnként, én eleinte ötpercenként rendet teszek, aztán úgy 11 körül megunom, és hagyom, hadd csinálják, Pömpöllérnek is tele velük a zsákja, szanaszét törik a legóit, széttépték a virágját, amit ő akart nevelgetni, semmi és sehol nincs már biztonságban, Gergő mindenhová felmászik, a székre, a padra, a konyhaasztalra, a pultra, mindent lehajigál, széttép, eldob, kidönt, egész nap szedegetem le mindenhonnan, amitől persze ordít, Lujzi hisztizik, Pömpöllér morog, nem találom a pénztárcám, a zuram lelépett motorostúrázni, a házunkat ellepték a hangyák, és egészen egyszerűen reménytelen a két kicsi mellett elérnem, hogy ne legyen morzsa sehol, így már kínomban röhögök, hogy akár el se kell mosogatnom, lehordja majd a hangya, szóval most éppen nyűgös vagyok és morgós és kedvetlen, és valaki mentsen meg a saját életemtől, és vigye el az összes gyerekemet két napra valahová, és keresse meg a pénztárcámat, és takarítsa ki a házamat és tegye rendbe a kertemet, én meg hadd üljek valahol messze innen, békésen, méla kussban, köszönöm.

Címkék: személyes  |   | 7 komment
2009.05.08. 08:47| Szerző: Chipie

Címkék: lujzibujzi  |   | 2 komment
2009.05.07. 16:01| Szerző: Chipie

Megfogadtam - bár úgysem fogom tudni betartani, node mindegy -, hogy soha többé nem dicsekszem tele a fél világot a gyerekkel, hogy mennyire okos és ügyes és mennyire lehiggadt, és milyen könnyű vele, stb, stb, mert most már sokadjára szinte azonnal rámcáfol, és produkál valami olyat, amitől rapid lefolyású szívrohamot kapok és eldobom az agyam.

Nade kezdjük az elején.

Beköszöntött az anyák napja, ami nekem azért anyu miatt még mindig kicsit felemás ünnep, most viszont remekül indult, hajnalban lehoztam Gergőt, amíg etettem a kanapén, még kissé félkómában, lejött Pömpöllér, megpuszilt, majd szó nélkül leült azasztalhoz és komoly képpel alkotni kezdett. Félóra múlva kezembe nyomta ezt a rajzot, és közölte hogy boldog anyáknapját és hogy nagyon szeret, belőlem meg egy tócsa maradt a padlón. Íme a rajz, külön kéretik megfigyelni az angyal zseniális nyeles glóriáját (nem antenna! :-)

Egész nap tökjófej és szupervagány volt, itthon töltöttük a napot, kertészkedtünk, aztán elmentünk íjászkodni, kaptam virágot is, szóval eltelt. Másnap volt az óvodai anyáknapi ünnepség, amitől már kissé gyomorgörcsöm volt, mert a zuram aznap estig dolgozott, és mivel minden bébiszitter-jelöltem hivatalos volt az ünnepségre, nem volt más választásom, mint magammal vinni a törpéket is az oviba, és már előre paráztam, hogy a) Pömpöllér ne kapjon szaladgálós-hülyülős rohamot a felspannoltságtól, b) Lujzi ne kapjon sikítórohamot, amiért nem mehet be ő is középre énekelni, c), Gergő ne kapjon görcsös ordítórohamot a sok idegen embertől és a zsúfoltságtól, és d) én ne kapjak klausztrofóbiás rohamot a 25 nm-re bezsúfolt 25 gyerektől és 45 szülőtől, akik mind egymás nyakába lihegünk és a negyven foktól, és bár az összes pontnak jócska előfordulási esélye volt, egyik sem történt meg, halleluja, Pömpöllér egy angyal volt, szépen ült a helyén

 óriásit alakított, mint fecske :-)

minden mondókát mondott, amit kellett mutogatott, volt körjáték, vers, sünbalázsos kiselőadás, és csak azon röhögtem magamban, hogy a gyerek mindenki szövegét nyomta, nem csak a sajátját, ült a mesélő kiscsaj mellett, elméletileg teljesen funkciótlanul, gyakorlatilag azonban vele mondta a mesét, én meg zsibbadtam a büszkeségtől, hogy milyen nagy és okos és kedves és hogy lehiggadt, hogy beilleszkedett, meg úgy egyáltalán.

Közben a két kicsi is, minden elvárást megcáfolva angyal módjára ülte végig a műsort, Lujzi beterpeszkedett egy székbe, és mozdulatlanul figyelt, illetve helyenként tapsolt, és még a leggyengébb láncszem Gergő is elvolt némi ropi és almalé hathatós segítségével, ücsörgött egy kisasztalon, ahonnan látott, táplálkozott csöndben, és konkrétan a hangját nem hallottuk, pedig nagyon melege volt.

Szóval úgy mentem haza, hogy az én gyerekeim a világon a legszuperebbek, hogy mindegyik egy angyal külön-külön is, együtt meg aztán überelhetetlen jófejek, élen persze Pömpöllér, az ötéves lámlenge, eldicsekedtünk ezzel apának, nagymamának, barátnőknek, majd elégedetten nyugovóra tértünk.

És jött Murphy. Kezdődött azzal, hogy Gergő éjszaka elkezdett üvöltözni, taknya-nyála egybefolyt, fájt a hasa, lázas lett, szóval gyakorlatilag ami és ahol csak folyhat egy gyerekből, az folyt, alig aludtunk valamit, mert persze lehoztam, hogy ne üvöltse föl a többieket. Reggel félkómásan eltalicskázta apja a gyereket oviba, nagymamát kihívtam, tekintve hogy nekem torta és ajándék-beszereznivalóim voltak, természetesen a beteg Gergő az átlagnál is nyűgösebb-ordítósabb volt, és érezte hogy le akarok lépni, és mindent megtett, hogy ezt megakadályozza, épp csak a kocsim kerekét nem szúrta ki, de azt is csak azért, mert nem bírja kihúzni a késes fiókot, mindegy, otthagytam üvöltve szegény szívbeteg nagymamának, elszaladtam ide, oda, vettem ezt, azt, tortát, alapanyagokat, miegymást, hazafelé belefutottam a barátnőmbe, épp hozta haza a fiát az oviból, és azzal a hírrel öntött nyakon, hogy az én drága, okos, stb stb fiacskám effektíve lekurvázta az óvónénijét, és most ott ül büntiben.

Paff.

Hazajöttem, kidühöngtem magam, ellenálltam a kísértésnek, hogy visszavigyem a játékboltba az ajándékait, és a kukába vágjam a tortát, elszívtam három szál cigit, majd bementem az oviba, megkövettem az óvónénit, aki addigra már hálistennek röhögött, a gyerekem  már bocsánatot kért, de persze azért tőlem is megkapta a magáét, higgadtan, de megkapta, sugárban spriccelt a könnye, és rettentően sajnálta magát, amiért kertfogságra ítéltem, és nem mehetett ki a haverokkal biciklizni.

Szóval többet nem dícsérem, jobb a békesség.

:-D

Címkék: betegség gergő pömpöllér  |   | 1 komment
2009.05.07. 14:05| Szerző: Chipie

 

Címkék: gergő lujzibujzi  |   | Szólj hozzá!
2009.05.07. 11:18| Szerző: Chipie

Annyira hihetetlen, hogy az én kopasz, fogatlan, hurkás kis tökfejemből, akinek aggódva méregettem a tejfogyasztását mostanra egy ötéves, önálló, okos, érdeklődő, szemtelen, empatikus, toleráns és kifejezetten laza nagyfiú lett. Kész vagyok.

Következzék a szülinapi beszámoló sok képpel, aztán majd még írok ma sokat, kicsit el vagyok maradva, de volt kirándulás, anyáknapja, oviünnepség, plusz a kicsik csont betegek, főleg Gergő, de majd ma megpróbálok mindent bepótolni.

Szóval szülinap. Már kát hete számolta az alvásokat, tegnap reggel meg már ezzel a fejjel ébredt, és hat órakor fullosan felöltözve pörgött az izgatottságtól.

 

Aztán sikerült elmotoroztatni az óvodába, vitt magával tortát is, én meg nekiláttam legyártani az itthoni tortáját, azt találtam ki, hogy csinálok neki egy vulkánt, és bár sütési tudományom igen csekély, ezt azért még nekem is sikerült tető alá hoznom, és még finom is lett, és még a Lujzi is felismerte. :-)

Itt még láva nélkül de már gumicukorsziklákkal:

Majd lávával feltöltve:

 

És a kitörés pillanata délután:

 

 

Édes nagyfiam úgy örült, kapott mindenféle legókat, könyveket, és egy nagyfiúbiciklit is (=váltós), amivel természetesen azonnal ki kellett menni biciklizni, hiába esett az eső és fújt a szél mint állat:

A Boldog Biciklista.

Majd nagynehezen becipeltük, és onnantól kezdetét vette az orbitális legózás, elájulásig.

Öt éves. Hihetetlen.

Este, ha lesz időm előkotrok régi képeket, és csinálok egy ilyen volt-ilyen lett szériát, mert azokat én szeretem, és vicces is lesz remélhetőleg.

Címkék: pömpöllér ünneplős  |   | 6 komment
2009.04.30. 22:05| Szerző: Chipie

Nos a bukósisakot azért fontolgatom, mert Gergőbergő szemlátomást megunta az életét, biztos stikában Kierkegaardot olvasott vagy nem tudom, de pár napja feltett szándéka, hogy öngyilkos legyen, ami azzal jár, hogy minden létező helyen megpróbálja szétverni a fejét, több-kevesebb sikerrel. Kezdte azzal, hogy két napja, pont egy órával azelőtt, hogy indultunk volna hivatalos ügyeket intézni, felbotlott az etetőszékében, és kitámasztás nélkül homlokkal nekiesett a radiátor élének, púp, vér, felrepedt a bőre, leragasztottam, oké. Elképesztő regenerálódási képességekről téve tanúbizonyságot, mára már csak kicsit volt zöld a feje, és a seb is teljesen behegedt, erre fogja magát, és homlokkal nekiesik a széklábakat elválasztó izének, lécnek, az előző púpja mellett két centivel, és én még ekkora púpot nem láttam, esküszöm, fél perc alatt akkora lett, mint egy fél tojás. Figyelem, sokkoló képek következnek a már lehiggadt hősi sérültről, aki némi csirkehús segítségével próbál regenerálódni. :-) Kíváncsi vagyok, holnap mi lesz, kalapáccsal fogja-e szétverni a fejét, vagy nekilát konnektort nyalogatni, izgatottan várom a fejleményeket, ha meg esetleg hosszabb ideig nem írnék a blogba, az azért lesz, mert jószándékú járókelők rámhívták a gyivit, és elvitettek. :-D

itt éppen puszit dob :-)))

Szóval, mint látható, különösebben nem viselte meg a dolog, ott és akkor visított, mint akit nyúznak, meg fetrengett, és hadonászott, és a kezével csapkodta a homlokát, amitől persze még jobban fájt neki, és még jobban visított és csapkodott, mire én lefogtam, már úgyis mindegy alapon, és a fejére nyomtam egy konyharuhába csavart félkilós findus mélyhűtött zöldborsót, mert a késpengével való lenyomáshoz nem éreztem magam elég brúszvilisznek, hihetetlen erős és izmos a kiscsávó, és izomból vergődött, nem akartam még egy füllenyisszantással koronázni a napot, de a zöldborsó egész jól lelappasztotta a púpját szegénykémnek. :-)

 

A szegényház meg úgy jön ide, hogy tegnap, amikor a kerti asztalon legóztunk a Pömpöllérrel, és egy minivárost építettünk a nagy alaplapra utcákkal meg gyárakkal meg minden, akkor a gyerek egyszercsak egymásra rakott vagytíz kockát, majd közölte, hogy ez a szegényház. Kicsit értetlenkedtem, mire elmagyarázta, hogy hát tudod anya, az a ház, amiben a szegények laknak kicsi dobozokban egymás tetején. Hirtelen se köpni se nyelni nem tudtam, fojtogatott a röhögés, de közben éreztem a dolog súlyát, mert oké hogy a gyerek ide született, a nagykertes nagyházba, és neki ez a világ, de próbáltam neki elmagyarázni, hogy a valóban szegény hajléktalan és a milliárdos úszómedencés között nagyon sok átmenet van, és hogy mi nem vagyunk gazdagok, és azok se feltétlenül szegények, akik panelházban laknak, de nagyon nehéz, és ilyen pillanatokban tör rám mindig elképesztő súllyal anyu hiánya, hogy miért nincs itt és miért nem segít úgy nevelni a gyerekemet, ahogy engem nevelt, hogy soha nem éreztem azt, hogy nekem járna valami, lakás, autó, bármi, csak azért pusztán, mert megszülettem, pedig kaptam ezt is, azt is, és mégis a seggem csapkodtam a földhöz, és mindent megtettem, hogy anyagilag leváljak, és eltartsam magam, és ez olyan nehéz, mert persze hogy az ember a legjobbat szeretné a gyerekének, csak irtó nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert amíg kicsi, addig tökéletesen és magasról leszarja, hogy 17-es nike cipőt okád-e le almapürével, vagy  már a hatodik gyerektől örökölt noname szandit, de ahogy elkezd nyiladozni a csipája a külvilágra, máris magyarázni kell olyan dolgokat, amiket jómagam sem értek, hogy miért vannak szegények meg gazdagok, és ez tulajdonképpen miért is igazságtalan.

Ja, és Lucia, ha olvasod, nincs valami becslésed azirányba, hogy nagyjából hány szúnyog élhet most Magyarországon? Köszönöm :-D :-D :-D

Címkék: gergő pömpöllér szájak  |   | 6 komment
2009.04.26. 22:29| Szerző: Chipie

Egy egyéves és egy hónapos fiatalember élete igen mozgalmas, tele tennivalóval. Hiszen muszáj lebirkóznia a melák bátyját,

 kiirtani minden pormacskát a parkettán,

kamikaze gyorsasággal tologatni az agyroggyant nővérkéjét azon a bébitaxin, amit ő kapott,

mindenféle piros autókat vizsgálgatni,

apa szemüvegét elrabolni,

kertben rohangálni,

és persze a rajongói köszöntéséről sem feledkezhet meg,

 

Így nem csoda, ha időnként totálisan kipurcan :-D

Címkék: gergő  |   | 2 komment
2009.04.25. 08:52| Szerző: Chipie

Minden jó. :-D

Bővebben kifejtve, minden nagyon jó. 

Reggel megetetem a gyerekhadat, felöltöztetem, majd miután Pömpöllér elmotorozott apjával az óvodába, kitárom szélesre az ajtót, és kicsődülünk a kertbe, ahol minden nyílik és illatozik és burjánoz :-), ott megiszom a kávémat, a törpék csatangolnak, homokoznak, rosszalkodnak, aztán elsétálunk a boltba, főzök, általában beesik egy-két barátnő traccsolni. Délután elmegyünk négyre az óvodába, fél hat-hatig ott maradunk,miközben próbálom leimádkozni Pömpöllért a favárból, kiimádkozni Lujzit a homokozóból és lefejteni Gergőt a lábamról, aztán hazafelé eldől a ki-megy-kihez-parti, azaz, hogy az utcánkban lévő három potenciális lehetőség közül hol gyűljön össze a nép biciklizni-borozni, előbbit a gyerekek, utóbbit mi :-)

Este fél nyolckor beordibálom a rettenetesen maszatos és dögfáradt gyereksereget, beléjük tömök valami vacsorát, lesúrolom őket a kádban, majd felviszem őket elájulni :-)

Pömpöllér olyan okos, mint a nap, zseniálisakat rajzol, és nagyon ügyesen esik, tegnapelőtt épp dübörgött le a lejtőn a biciklijével, amikoris kisétált elé a kisgyagya öccse, és már nagyon gyorsan jött, és ki akarta kerülni és sikerült is neki, de közben a bicikilje első kereke belement az árokba, és akkorát de akkorát esett, hogy én azt hittem, megyünk az ügyeletre, mert átfordult, és úgy landolt végül hason csúszva, hogy a bicikli meg a hátán kötött ki, és persze Gergőt is elsodorta az esés lendülete, és ő meg felharapta a száját, folyt a vére, jó volt :-) És az is, hogy senkinek semmi baja nem lett, mindkettő sírt egy ötpercet, aztán mentek tovább.

Gergelem, vagyis Hihetetlen Hulk szókincse elképesztő száz százalékos ugráson ment keresztül, az eddigi HAMM-hoz becsatlakozott az AGGYÁ! és végül is ezzel a kettővel már akár a dzsungelben is elboldogul, ja, illetve van még egy hangja, amivel a cicát jelöli, egy elnyújtott SSSZZZ. :-) És ő is olyan okos, mint a nap, utánozza a testvéreit, de rettenetesen, fogat mos, próbál öltözni, pohárból iszogat, mindent ellop, és hihetetlenül és véresen huncut és aranyos, úgyhogy hiába csapkodja őket folyamatosan, a tesói is imádják, pont ma reggel volt érzelmi rohama a Pömpöllérnek, mert átjött közénk reggel, és persze a Gergő már ott aludt, mert ő még hajnalban átkerült, és ahogy felébredt és kinyitotta a szemét és meglátta a bátyját, abban a pillanatban már mosolygott az egész gyerek, a hajától a kislábujjáig, és simogatták egymást, és Pömpöllérből kibukott tök spontán, hogy anya, de jó, hogy pont ilyen kisbabát szültél nekünk!

Én is imádom, annak ellenére, hogy valamelyik nap majdnem kinyírt a saját napszemüvegemmel, azt játszottuk ugyanis, hogy ültem előtte, felvettem a napszemcsót, ő meg levette a fejemről, és nagyokat kacagott az örömtől, hogy még mindig két szemem van, majd úgy a tizenhatodik ilyen akciónál, Hihetetlen Hulk egyszercsak lerántotta a szemüveget, és azzal a lendülettel a szárát tövig döfte a jobb orrlukamba, de úgy, hogy azt hittem ottpusztulok :-))))) Itt tartunk. Kinyír az egyéves egy műanyag szemüvegkerettel. Ez van. :-D

Lujzi meg továbbra is Lujzi, azaz édes, szép, nyávogós, és betegesen féltékeny, de ez megér majd egy külön posztot este, amikor majd hozok képeket is!

Címkék: triumvirátus  |   | 2 komment
2009.04.18. 10:21| Szerző: Chipie

Itt a jó idő, a csaj sikítva menekül a nadrágoktól, hihetetlen. Cserébe viszont remekül áll neki a skótkocka.

Címkék: lujzibujzi  |   | 3 komment
2009.04.18. 10:19| Szerző: Chipie

hirtelen megrántotta a kantárszárat.

Az a fránya hajtincs! Hihetetlen, mennyi fáradozásba kerül, hogy egy úrilány mindig tökéletes külsővel mutatkozzon - gondolta elgyötörten.

Majd tovaügetett.

Címkék: lujzibujzi  |   | 3 komment
2009.04.16. 17:28| Szerző: Chipie

Mielőtt elfelejtem. Tegnap hazajön a gyerek az oviból, mondom mi volt az ebéd kicsim? Hát kertészleves. Kertészleves? Az meg milyen? - kérdezem.

Tudod anya, amiben vannak azok a nagy kerek zöld mellbimbók!

 

és kész, én ettől kifeküdtem, tisztában vagyok vele, hogy erősen lecsökkent az ingerküszöböm, de spontán röhögőgörcsöt kaptam, és tíz percig lihegve és vinnyogva fetrengtem a kanapén, miközben a kölkök rajtam röhögtek. :-D

Ezenkívül a gyerek tegnap cserkészhúst reklamált, kitaláljátok-e mi az? :-)

Ja és a katonáinak búgóhelyet épített a homokozóban.

És röhögőgörcsöt kapott egy gyerekdalban azon a soron, hogy ...siessünk, siessünk, máris elszaladt egy óra.....hiába magyaráztam az átvitt értelmét :-)

És most már Lujzi is keményen beáll a sorba, a múltkor elvittem valahova, és egy kis táskát akartam magammal vinni, ilyen retikülfélét, mire teljesen kiakadt, hogy az az övé, és vijjogott utánam, hogy ANYA, AZT KINŐTTED!! ANYA, AZ KICSI NEKED! AZ AZ ÉN TÁSKÁM! TE MÁR KINŐTTED! és valóban, hátizsáknak pont jó lett neki, a két fogantyújába belebújt, és nagy büszkén hordozta. Hihetetlen.

A Gergő megtépte a haját, mire kiakadt: Anyaaa, a Gergő elvette a fejemről a hajamat!

Ha valamije piszkos lesz, kiborul: Anya, csupa vagyok!!! Hogy csupa mi, az nem lényeg. :-D

A hangyára meg azt mondja, hogy HANGYALKA :-))))

Címkék: pömpöllér lujzibujzi szájak  |   | 3 komment
2009.04.15. 14:29| Szerző: Chipie

még a híres-neves-nevezetes Fejnélküli Lovasnak is muszáj egyet szusszannia :-)

Címkék: gergő  |   | 2 komment
2009.04.14. 22:44| Szerző: Chipie

Amin rögtön megmutatkozik, mekkora technikai lángelme is vagyok, mert a videó indítása előtt épp oldalra fordítva készítettem fényképet a fiamról, és simán úgy kezdtem el filmezni, és testvérek között is beletellett vagy 5 másodpercbe, mire rájöttem, hogy a videófelvételt nem fogom tudni úgy elforgatni, mint a fotót, emberem csak sokatmondóan emelgette a szemöldökét, ő már nem lepődik meg. :-D

 

 

Amúgy meg rájöttem, hogy a gyerek anarchista, nemrég kifejtette, hogy az óvoda tulajdonképpen jó hely lenne, de olyanra kéne csinálni, hogy ne legyenek benne óvónénik, csak a sok játék, meg a gyerekek. :-)

ja és nagyon hálás lennék, ha valaki segítene neki megmagyarázni, hogy a gravitáció miért nem hat a levegőmolekulákra, illetve hát én mondtam neki, hogy hat, azért van a Föld körül a levegőburok, különben szanaszét repülnének az űrbe, de tovább értetlenkedett, hogy de akkor mi van a tetején lévőkkel, azokat nem vonzza, illetve hogy ki volt ez első ember, aki feltalálta a műanyagot és hogyan. Köszönöm. :-))))

Címkék: videó pömpöllér szájak  |   | 8 komment
2009.04.13. 10:46| Szerző: Chipie

Címkék: lujzibujzi  |   | 1 komment
2009.04.12. 08:42| Szerző: Chipie

meg mindekinek kellemes húsvétot szeretnénk kívánni, ezzel az igen praktikus, multitask keresztrefeszített nyúllal, akinek ecsetjéről cseppekben csorog a vér, mindazonáltal relatíve boldognak tűnik. :-D (a virágokat és a katicát én rajzoltam, akinek nem lenne evidens , ja és ott alul,az nem gereblye, hanem napraforgó oldalról, a gyerek szerint       :-D :-D )

2009.04.12. 08:35| Szerző: Chipie

Na vajon melyik? Hát a kicsi, természetesen. A héten némileg elvitték a zblorgok, és egy egész nap telitorokból üvöltő és hónaljból csapkodó zsebrémet hagytak itt helyette, nem tudtunk rájönni mi baja volt, mindenesetre bármi is volt, nagyjából elmúlt, és most megint huncutzsivány, legújabb szokása, amit a majdnem kétéves nagyfiú Tomikahaverjától tanult, az ijesztgetés, ami úgy néz ki, hogy beáll vmelyik családtag elé, és hónaljból csap egyet, mire az ominózus családtag úgy csinál, mint aki rettenetesen megijedt, és mondja hogy HÍÍ, meg HŰŰ, meg ilyenek, mire a kiscsibész üdvözülten vigyorog, és kezdi elölről. Szóval nézzük lépésenként:

1. Ijeszt

 

2. Röhög

3. Ijeszt

 

4. Röhög

és go to 10

:-D

Címkék: gergő  |   | 5 komment
2009.04.08. 17:34| Szerző: Chipie

Anya, neked apa az alvósállatkád?

 

:-D

végülis...

Címkék: pömpöllér szájak  |   | 5 komment
2009.04.07. 13:42| Szerző: Chipie

Igaz, kicsit maszatos, de ez belefér :-)

 

és ez a véleménye a világról (főleg ha vannak benne hercegnők, csigabigák és kalapok):

 

és olyan szép, hogy csak ámulunk és bámulunk :-D

Címkék: lujzibujzi  |   | 2 komment
2009.04.06. 16:25| Szerző: Chipie

Csak gyorsan, mert mindjárt megyünk biciklizni, de muszáj megmutatnom a híres csobánkai sumó-bajnokot :-)))))

aki rondán is tud nézni

és táplálkozni is :-)

 

 

valamint egy ijesztően csábos pillantású kertidémont is :-)

Pömpöllérről nincs kép, nem is nagyon lesz a nyáron, úgy sejtem, vagy ha igen, az is elmosódott :-) focizik, birkózik, biciklizik, homokozik, majd focizik, kicsit birkózik, fogócskázik, kötélhintázik, biciklizik, és ha ennek így a végére ért, kezdi elölről. Imádom. :-)

ja, találtam egy képet, amin látszik hátulról, ő a piros pólós :-)

Címkék: barátok triumvirátus  |   | 4 komment
2009.04.03. 17:35| Szerző: Chipie

Majd írok, csak beütött a tavasz, és innentől kezdve ridegtartásba mentünk át gyerekileg, Pömpöllért effektíve elvesztettük, órákba telik hazarángatni az ovis focizásból, és gyakorlatilag be sem jön, behajítja a kabátját az ajtón és lelép valahová, a kicsiket meg nem lehet becipelni a kertből, Gergő irtó édes, jön-megy mint egy miniatűr Bálintgazda, Lujzi meg tavasztündért játszik, koszosak és boldogak, mint a disznók,én meg gardírozom őket, meg barátozunk, szóval este jutnék csak gép elé, de akkor meg már a) hullafáradt vagyok b) főzök, c) mindkettő, de ez most nem panaszkodás, mert nagyon jól érzem magam, töltöm a napelemeimet :-) majd jövök képekkel :-)

 |   | Szólj hozzá!
2009.03.30. 14:39| Szerző: Chipie

Hogy miket mondok? Kivonatosan? Másfél óra alatt?

Gergő, gyere le onnan, Lujzi, ne ugrálj a kanapén, igen, máris adok vizet, semmi baj, mindjárt feltörlöm, kicsit figyelj jobban, igen, máris jövök legóvízimentőset játszani, csak tisztába teszem Gergőt, hé Gergő, ne csináld, au, ez fájt, ne rúgjál mellbe légyszi, ez fáj anyának, csss, semmi baj, igen, Lujzi hámozok almát, tessék, persze, jövök, máris építem a legóállomást, gyere Lujzi, bekakiltál, hallod, gyere ide, hé állj meg, kakis vagy, gyere ide GYERE IDE! jól van, semmi baj, ne ficeregj, ne nyúlj oda, kakás lesz a kezed, jól van, semmi baj, Gergő ne csináld, kérem szépen, azt nem szabad, add ide szépen, hé, ne menekülj, kérem szépen, köszönöm, csss, ne sírj, kisfiam ne szívd az orrod, hanem fújd ki, tessék itt egy zsepi, vidd ki a kukába, hallod, ne a földre hajigáld a taknyos zsepit, hé, Gergő, tedd le, nem szabad, add ide, kérem, csss, ne bőgj, csss, semmi baj, mindjárt csinálok kaját, hé, Lujzi ne lökd meg a Gergőt, nem szabad, jól van, semmi baj, nem szaabd bántani, igen, a Mars a vörös bolygó, persze, nem, nem tudom hány perc alatt mászna át egy csiga a Marsra, de biztosan rengeteg, Lujzi, mit csinálsz, ne lökdösd, add neki oda szépen, ő játszott vele, csss, ne sírj, Gergő, Lujzi, ne vedd ki a kezéből, nem szabad, Gergő, azonnal gyere onnan le, fejre akarsz esni, kérem szépen, gyere ide, igen, máris, nem, nem kapsz túrórudit, mindjárt vacsora, mondom nem, nem, akkor sem, ne dobálj, hagyd abba, leöntselek egy pohár vízzel? nem? akkor hagyd abba, jól van, ügyes vagy, gyertek vacsorázni, hahó, gyertek vacsorázni, hahóóó, gyertek vacsorázni, te is gyere, igen, ez a vacsi, sajnálom, ne kotord ki a sonkát légyszíves, ne nyúlkálj kézzel a tányérba, fújd ki az orrod, egyél szépen, máris hozok vizet, hoppá, semmi baj, mindjárt feltörlöm, igen, máris hozok másikat, azonnal vedd ki a legoembereket a levesből, nem, nem vízimentőzhetsz a poharadban sem, majd vacsora után még játszunk, csss, Gergő, csss, ne sírj, mi baj, hagyd szépen abba, hé, ne dobálj, tessék azonnal felvenni, persze, építem a rendőrmotort, jövök, csak Gergő megint bekakilt, kezdd el egyedül, jól van Gergő, css, semmi baj.

 

Hogy miket nem mondok?

Hát pl, hogy Hű, de jót aludtam! De szép ez a tengerpart! Ez a masszázs nagyon jólesett! Na, hogy tetszik a festményem? Látod, milyen szép tálat korongoztam? Pincér, még egy pohár bort kérnék! Igen, nálunk mindig ilyen rend van, utálom a kuplerájt. Mennyire állítsam a szaunát, drágám? Szia, jöttem arckezelésre! Halló doktor úr, igen, időpontot kérnék. Na, hogy áll ez a felső, megvegyem? Nem, nekem nem túl hideg a medence vize.

 

És hogy miket gondolok? Azt most le sem merem írni....:-)

 

 

Update: ezt muszáj beraknom, köszi Zimizumi, tizedszerre is ugyanúgy röhögök rajta. :-D

 

 

Címkék: személyes  |   | 15 komment
2009.03.29. 10:41| Szerző: Chipie

Tudtommal a párizsi és milánói kifutókon is hódít már a trend, a különböző minták és formavilágok kaotikus kombinálása, Kate Moss is így jár a boltba, úgyhogy természetesen a csobánkai szupermodell sem maradhatott ki a jóból. Képünkön jól látszik, hogy a piros alapon fekete-fehér harisnyához rózsaszín virágos kord-tüll szoknyácska, dötétkék macimintás pulcsi, valamint rózsaszín pöttyös hajpánt dukál. A modell a későbbiekben még felvett egy drapp bakancsot és némi kakaóscsigamorzsát is, de arról sajnos már nem készült kép.

Címkék: lujzibujzi  |   | 1 komment
2009.03.27. 22:51| Szerző: Chipie

Rejtélyes kór fertőz mostanában Csobánkán a kisöcsik között, a neve Filctollitisz, és egy Lujzi nevű szépséges ámde életveszélyes kis baci a ludas a dologban. :-)

Címkék: gergő lujzibujzi  |   | 1 komment
2009.03.26. 17:07| Szerző: Chipie

Nagyfiú. Kész vagyok tőle teljesen. :-) Annyira okos, és annyira vicces, és olyan jó vele beszélgetni.

-Na, volt ma a fényképész az oviban?

-Aham.

-És, betartottad, amit ígértél, hogy nem fogsz idióta pofákat vágni a képeken?

-Hát, félig betartottam, az egyik képen vágtam csak egy ilyet, meg egy ilyet a másikon, a többin csak így nézek.

-Az jó, gondolj bele, ha majd nagy leszel, és lesznek gyerekeid, és meg akarod nekik mutatni, hogy milyen voltál óvodás korodban, és csupa gyagya kép lesz csak rólad, az milyen rossz lenne.

-Anya neked vannak óvodás fotóid?

-Persze.

-Megmutatod?

-Tessék. Na hogy tetszem?

-Anya, nagyon szép kislány voltál! És kik volták a barátaid?

-Hát ő meg ő meg ő, és ebbe a kisfiúba voltam szerelmes.

-És már nem vagy?

- Már nem, már apába vagyok. :-)

-Akkor jó. Anya, és amikor még apával csak ketten voltatok, akkor hol laktatok? Budapesten?

-AMikor még nem ismertük egymást, akkor igen, de utána itt laktunk, ebben a házban, ahol most,

-Ebben????? - és körülnéz, szemlátomást felfoghatatlan neki, hogy a világ, a házunk, mi már akkor is léteztünk, amikor ő még nem. :-D

 

-Mi ez a seb az arcodon, kicsim?

-Az, hogy a Jónás így fogta magát, és belemart az arcomba, és végigkaparta!

-Hű. És miért csinálta ezt?

-Hát....csak úgy magától.

-Biztos? Mit csináltál vele előtte?

-De csak azért rúgtam bele, mert bankrablósat játszottunk, és ő volt a bankrabló, és mi voltunk a rendőrök, és már majdnem elmenekült....

-Aha, szóval végülis te rúgtad meg.

-Hát igen.  de aztán ő visszarúgott és így megkarmolt!!!

 

és föl van háborodva :-D

 

Címkék: pömpöllér szájak  |   | 3 komment
2009.03.26. 09:49| Szerző: Chipie

Ez itten a reklám helye, a zuram csinált egy ugyanolyan online aukciósoldalt, mint a vatera meg a teszvesz, csak éppen tök ingyenes az egész, egyelőre csak a mi cuccaink egy része van fönnt, babaruhák meg ilyesmi, nézzétek meg, és pakoljatok föl nyugodtan mindent, ami már csak a helyet foglalja otthon. Ami neked kacat, másnak lehet kincs! :-D Terjesszétek, mint cecelégy a maláriát és akkor jó lesz mindenkinek !  (katt a képre !)

 |   | 3 komment
2009.03.25. 13:53| Szerző: Chipie

meglepődve fedezte fel, hogy megint elfelejtette felvenni az óráját.

 

Mitévő legyek, gondolkodott, elkésem a lovaglóóráról..

Jean, hozza elő a kocsimat!

 

 

Várjon, inkább én állok ki vele a garázsból!

Páá!

Címkék: lujzibujzi  |   | 2 komment
2009.03.23. 17:08| Szerző: Chipie

Gyorsan egy pár Lujziszáj, mielőtt elfelejtem, mint a legtöbbet :-)

Némi vita végén bejelenti: Most felmegyek a szobámba és szenvedök. És felmegy. :-D

Számára a frizura mostanában kizárólag a két copf, szerinte ő attól lesz kislány, és amikor a múltkor a gyanútlan barátnőm összefogta a szemébe lógó haját egy copfba, sikítórohamot kapott és az öklével verte az asztalt, és ordította, hogy kislány akajok lenniiiiiiiii!!!!! És nem értettük, de rájöttünk, hogy az egy copftól lett ennyire lelkisérült, lássuk be, igaza van :-)

Ha bocsánatot kér, azt mondja: Bocsánam!

Önimádata még mindig a régi: Most megyek és megmutatom apának, milyen cuki vagyok! (váááá)

Kicsípte a sejhaját a kaki a pelenkában, sírdogálva mutatja, hogy piros: Anya, pöttyöm van, anya pöttyöm van!

Odamegy a számítógéphez, és magyaráz: ide kell kantinni, anya! (kattintani)

pár viccesen ejtett szó: hómbembej (hóember), pipuszi (pipihusi), hákifű (hajkefe), valamint az f helyett továbbra is következetesen p-t mond, ami rém vicces, pújja a szél a pákat, kipli, pesztök (festek:-), pakanáj (fakanál), és társai :-D

és hát továbbra is királylány ezerötszázzal. :-D

Címkék: lujzibujzi szájak  |   | 2 komment
2009.03.23. 14:10| Szerző: Chipie

Csak beszámolok már, hogy hol is tart a zsebgazember, így az egyéves szülinapja után két héttel.

Szóval, tegnap végre megmértem, hálistennek leállt a brutális hízással, pucéran, fürdés után és kaja előtt 12 kg 30 deka, ami azt jelenti, hogy az elmúlt kábé két hónapban fél kilót hízott mindösszesen, mondjuk meg nem áll egész nap, úgyhogy a kalóriafelvétel mellett a leadás is megvan. Hogy hány centi, arról fogalmam sincs; naaaagy. 86-os ruhákat hord, amikbe általában az van beleírva, hogy 2 év :-), a Lujzi bele tud bújni a cipőjébe, rémesen nagy lába van, nem is láb, mert egy ilyen óriási, széles és lapos medvetalpra hasonlító valami, a csobánkai Bigfoot :-)

Fogakkal most megint harc van, nem nagyon hagyja megnézni, a kitapogatás egyenlő az ujjcsonkolással, így a kacagtatásos-hátradöntéses tesztem alapján én úgy tippelem, hogy 10 foga van kint, és még 3 kijövőben, aminek eredménye egyébként mostanában a takony-kézrágás-nyelvmatatás-éjszakai sírdogálásos kombó is, reméljük pár hét és elmúlik.

Hogy mit tud? Rengeteg mindent, nagyon okos, folyamatosan próbál formaberakózni, imádja ki-be pakolászni az izéket a bigyókba, néha a bigyókat az izékbe, bármit bármibe, nagyon édes, és nagyon koncentrál

 

ezenkívül még iszonyúan utánoz, és olyan dolgokat megcsinál, amiket a tesói ennyi idősen közel sem, mondjuk kőkeményen kapja a képzést, és hát ugye folyamatosan itt vannak a tesók mintának, de akkor is rém büszke vagyok rá, dugdossa a lábát a cipőinkbe, a múltkor félig felvette a Lujzi kardigánját, felveszi a sálat, próbálja a fejére húzni a sapkát, igyekszik fogat is mosni, ami per pillanat annyiból áll, hogy beveszi a szájába a fogkefét és vadul elkezdi rázni a fejét :-), ha talál egy legót a földön, odaviszi a bátyja szent legósdobozához, és belerakja, mondjuk ez kábé az egyetlen rendteremtésre törekvő cselekedete, a többi 99% abból áll, hogy huncut mosollyal a képén pusztít, mindent lerámol, szétdobál, szétszed, kiborít, lerángat, feldönt, szóval olyan igazi kis pasi :-D

A csajokat nagyon szereti, úgy általában, van azonban egy szívbéli szerelme, az én Edit barátnőm, akit ha meglát belépni az ajtón, azonnal odatotyog hozzá, eléáll, és felemeli a két karját, hogy vegye fel, majd amikor ez  megtörténik, átszellemült arccal a vállára hajtja a fejét, miközben olyamiket motyog maga elé, hogy TÖ, meg TE, ami valószínűleg nagyon bizalmas mondanivaló, és a múltkor a nyakába is beleharapott, és amíg itt van, addig nem nagyon mozdul el az öléből, hozzábújik, és onnan pislog huncutul a világra. Szerelem ez, kérem, mit nekik 30 év korkülönbség, az amúgy is trendi mostanság :-D

Amúgy meg még mindig kicsit hasadt személyisége van a bogaramnak, egyfelől egy ellenállhatatlan mosolyú huncut tündérmalac, akire nem lehet nem mosolyogni, és minden közeledésre a csibészmosolyával reagál, jön-megy, tevékenykedik, és zabálnivaló, másfelől azonban meg még mindig egy ragacs, ha kimegyek az ajtón csak egy másodpercre is nélküle, azonnal üvölt, ha olyanja van, le nem mászik rólam, rajtam fetreng, fúrja magát, és ha arrébb merek menni, üvölt, szóval a szociális képességein még van mit fejleszteni, de tény, hogy javul a helyzet, bár még messze nem rózsás.

Mit is szeret? A mondókákat, az éneklést nagyon, azonnal fényt kap az éneklésre, van 3-4 dal, amin konkrét röhögőgörcsöt kap, van egy jópár mutogatós mondóka, amit már masszívan próbál utánozni, emelgeti a kezeit, meg tapsol, mindezt persze fülig érő szájjal, imádja ha dobáljuk, lóbáljuk, hintáztatjuk, csikizzük, zenére rugózik és táncikál, imád fürödni, pancsolni, maszatolni, enni :-), evést gyakorolni, a legjobb elfoglaltsága, hogy ha kap egy üres müzlistálat meg egy kanalat, és akkor félóráig elvan, a múltkor a tesói tejbegrízt ettek, és abból még ugye nem kaphat, és hogy ne berzenkedjen annyira, hogy kiamarad a vacsorából, az ölembe ültettem, kapott egy üres műanyag tányért, meg egy fakanalat, és pár percig el is kanalazgatta a nagy semmit, amit a gonosz anyja elétett, majd, mivel nem hülye gyerek, rájött, hogy a testvérei tányérában van is valami, és egy óvatlan pillanatban előrehajolt az ölemben, és lendületből úgy belecsapott a fakanalával a Pömpöllér teli tányérjába, hogy csak úgy fröcskölt. :-D

 Szeretjük. :-D

Címkék: gergő  |   | 4 komment
2009.03.20. 10:21| Szerző: Chipie

Van aki követ, és van aki diktál ugyebár, nos úgy érzem, a lány erősen az utóbbi kategóriába tartozik, főleg ami a fejfedőket illeti, egészen hihetetlen, hogy mi mindenben képes parádézni. :-)

Első képünkön szemtanúi lehetünk annak, hogyan oldja meg egy élelmes angol lady, ha éppen nem tudja, mit vegyen fel az epsomi derbyre. Igen, az egy vécészűkítő.

 

Majd ifjú modellünk bemutatja, mit tehet egy ifjú alpesi tehenészlány, ha szeretne ugyan elmenni a fejőbálba, de kirágták a mormoták a csipkés főkötőjét. Igen, az egy pelenka. :-)

Végül tekintsük meg, hogy lényegül át az ifjú tehenészlány pillanatok alatt morcosképű jamiroquai-rajongóvá, mindösszesen egy sínadrág-tároló zacskó segítségével. Köszönjük.

Címkék: lujzibujzi  |   | 6 komment
2009.03.19. 14:26| Szerző: Chipie

Elvisz-e a gyámhatóság, ha pillanatragasztóval odaragasztom a gyerek cipőjét és zokniját a talpához?

Ugyanis a kiscsíra rájött, hogy mekkora buli mindent lerángatni a lábáról, és mezítláb csattogni a hideg kövön, ebben a szép tavaszi időben, komolyan megőrülök, fél három, és idáig kilencszer húztam vissza a lábára a cuccokat, csak azért, hogy kettő és fél perc múlva azt halljam: csossz-placcs, csossz-placcs (még csak az egyik talpa pucér), majd jön a plics-placs plics-placs, amikor teljesen pucér talppal csattog a hideg folyosón, és ezúton kérek elnézést minden felmenőmtől, akiket gyerekként a pokolba kívántam, mert folyton csak azt hallgattam, hogy : Papuuuucs!

Címkék: gergő  |   | 3 komment
2009.03.18. 14:44| Szerző: Chipie

Mert mi is lehetne a lányom végső érve egy veszekedésnél:

TÜNDÉJ VAGYOK!!!! AZONNAL!!!

Címkék: lujzibujzi szájak  |   | 3 komment
süti beállítások módosítása