Na ez volt Pömpöllér nagy napja, azóta is emlegeti mindennap, hogy majd a hatodik szülinapján is oda szeretne menni, és tökre megértem, mert mi is nagyon jól éreztük magunkat, már eleve az se volt semmi hogy egy szem gyerekre kellett csak figyelni, ez már relaxált állapotba hozott főleg engem, a gyerek meg ugye vérboldog volt, hogy az idegesítő törpebagázs nélkül csak vele foglalkozik apa-anya, plusz még a vidámpark, szóval nagyon istencsászárság volt, tizenegyre mentünk oda, és záráskor rimánkodtuk ki a gyereket a dodzsemből, ugyanis, egyáltalán nem meglepő módon brutális dodzsemfüggőség alakult ki a srácban, áldom a napi belépőt, amivel korlátlan számban lehet felülni ugyanarra, merthogy úgy alakult a nap, hogy bementünk, dodzsem, dodzsem, dodzsem, dodzsem, volt, hogy apával ültek és engem üldöztek, aztán mi szövetkeztünk az egyedül menekülő apa ellen, és irtózatosan nekimentünk egy csomószor (szeretek dodzsemezni, ha ez nem derült volna ki az eddigiekből:-),
utána rábeszéltük, hogy azért nézzünk már mégis körbe egy kicsit, amikor is felfedeztük a gyerekdodzsemet, ahova felnőtt nélkül is beülhetett, és elég hamar maga köré kerített egy bandát, hozzá hasonló 5-6 éves gazemberekkel, és támadták a csajokat, és önállóan futottak versenyt minden menet végén az új zsetonért, és akkor mi úgy a tizedik kör környékén kimentünk az apjával napozni meg cigizni a padra, jó volt, bár úgy másfél óra után már nyomta a seggem kicsit.:-)
És innetől kezdve gyakorlatilag az volt, hogy elmentünk kukacvonatozni, ami jó volt, de azért utána befigyelt két kör dodzsem
és ugyanez a mesecsónakkal, az elvarázsolt kastéllyal, na azt mondjuk nagyon élvezte, kétszer is körbementünk, szanaszét röhögte a fejét az ugráló székeken,a mozgó lépcsőfokokon, a rázkódo járdán, a szoknyafelfújón, a hordónátrohanáson, mondjuk azon én is :-), szóval ki van találva ez a vidámpark keményen, az ötévesek és a negyvenötévesek is jól szórakoznak, ráadásul tök sok szemetes van, ebből kifolyólag tök tiszta minden, jó volt ott lenni.
És akkor jött a vattacukor, na, az bohózatba illett, a gyerek ugye még nem evett ilyet, és hát olyan pömpölléresen ette, nem is magyarázom, mutatom :-)
SZóval remek volt, remek, tömény hepinesz, és a kézzel tekerve hajtható kisvasútnál megint leülhettünk, mert majdnem, de csak majdnem kiütötte a dodzsemet a gyerek szívéből.
meg persze a vízidodzsem :-)
és voltunk még egy csomó mindenen, a mesecsónaktól meg a hajóhintától a minigolfig meg az ugrálóvárig, hazafelé konkrétan tíz perc után felakadt a szeme, az Árpád-hídnál már folyt a nyála, úgy aludt. :-D