Liba Leontin az én édes szép kislányom, aki ma, egy hosszú és fárasztó nap után, amikor az ebéd utáni alvást sem abszolválta bulizásból kifolyólag, este fél hétkor úgy gondolta, hogy előad egy kisebb művészi performanszot a kinti padon, és úgy esett pofára a betonra, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, én bent pelenkáztam Hulkot, úgyhogy csak a velőtrázó sikításra figyeltem föl, de közepes tempóban mentem csak ki, mert fáradt-hisztis agyroggyant állapotában a lány attól is képes ilyen hangeffektek előadására, ha csúnyán néz rá egy katicabogár, de amikor megláttam, hogy jön felém, és orrán-száján folyik a vér, azért átfutott az agyamon egy-két gondolat, amikor meg öklendezett kettőt, akkor elkezdtem logisztikázni agyban, mert természetesen, értelemszerűen és evidens módon akkor történik ilyesmi, amikor a) Pömpöllérnél itt alszik a barátja, b) a zuram éjfélig dolgozik, c) holnap családi közös szülinapünneplés lesz nálunk, én főzök, és leszünk vagy huszan, és elkezdtem kombinálni, hogy akkor Pömpöllért barátostul visszabumerángozom a barátnőmnek, vendégséget lemondom, a libát meg viszem az ügyeletre, de aztán végülis hepiend lett, a fürdőkádban már nem sírt, bár előtte egy órát végig, és olyan jól volt, hogy az ágya alatt legózó fiúkat vihogva bírta dobálni plüssállatokkal, úgyhogy reményeim szerint túléli, de hogy mit mondok holnap a rokonságnak, miért néz ki úgy a lány, mint akit vasalóval pofánvertek, azt még nem tudom. :-))))

Amúgy meg elfogult vagyok, tudom, de a Lujzi az a gyerekem, akire akárhányszor ránézek, annyiszor csodálkozom el, hogy hogy lehet nekünk ilyen szép gyerekünk, komolyan.

Még akkor is, ha olyan hisztis, mint a dög, tegnap este képes volt zokogós hisztit leverni azon, hogy a Gergőnek lábfej nélküli pizsamája volt zoknival, neki meg lábfejes, meg hasonlók, és arra is képes, hogy szépen megfésült, csinosan felöltöztetett cukimuki kislányból

a fürdőszobai polcról elcsent szempillaspirál és hajkefe kiforrott és önálló használatával három felügyelet nélkül tölött perc alatt lápi boszorkányt varázsoljon magából :-D

az a baj, hogy még ilyenkor is meg kell  zabálni, és az apja már most olyanokat mondogat nekem, minden elröhögött rendszabályozási kísérlete után, amikor megpróbál rámorranni Lujzikára, aki éppen kinyírt három virágot és telefirkálta filctollal a papucsát, és a lány meg szemlesütve, szoknyaszélt pöndörgetve bájolog, majd hozzábújik, és a combját ölelgeti, és ilyenkor apa nem  és nem és nem bírja elővenni azt a marcona fazont, amit ilyenkor szokott mondjuk Pömpöllérrel, szóval ilyenkor szokta mondani, hogy csinálj vele valamit, én feladom, meg hogy remélem, hogy kétméteres kopasz kigyúrt pasid lesz, aki időnként helyrerak, én meg vállon veregetem, meg hogy hogy fog csodálkozni az első fiúd, amikor az első randidra rögtön bőrönddel mész, meg hasonlókat, de mindezt csak azért teszi, hogy megpróbálja elleplezni a tényt, a maca megvette kilóra már rég, és úgy tekergeti az ujja körül, ahogy akarja. :-D