Nagyfiú. Kész vagyok tőle teljesen. :-) Annyira okos, és annyira vicces, és olyan jó vele beszélgetni.
-Na, volt ma a fényképész az oviban?
-Aham.
-És, betartottad, amit ígértél, hogy nem fogsz idióta pofákat vágni a képeken?
-Hát, félig betartottam, az egyik képen vágtam csak egy ilyet, meg egy ilyet a másikon, a többin csak így nézek.
-Az jó, gondolj bele, ha majd nagy leszel, és lesznek gyerekeid, és meg akarod nekik mutatni, hogy milyen voltál óvodás korodban, és csupa gyagya kép lesz csak rólad, az milyen rossz lenne.
-Anya neked vannak óvodás fotóid?
-Persze.
-Megmutatod?
-Tessék. Na hogy tetszem?
-Anya, nagyon szép kislány voltál! És kik volták a barátaid?
-Hát ő meg ő meg ő, és ebbe a kisfiúba voltam szerelmes.
-És már nem vagy?
- Már nem, már apába vagyok. :-)
-Akkor jó. Anya, és amikor még apával csak ketten voltatok, akkor hol laktatok? Budapesten?
-AMikor még nem ismertük egymást, akkor igen, de utána itt laktunk, ebben a házban, ahol most,
-Ebben????? - és körülnéz, szemlátomást felfoghatatlan neki, hogy a világ, a házunk, mi már akkor is léteztünk, amikor ő még nem. :-D
-Mi ez a seb az arcodon, kicsim?
-Az, hogy a Jónás így fogta magát, és belemart az arcomba, és végigkaparta!
-Hű. És miért csinálta ezt?
-Hát....csak úgy magától.
-Biztos? Mit csináltál vele előtte?
-De csak azért rúgtam bele, mert bankrablósat játszottunk, és ő volt a bankrabló, és mi voltunk a rendőrök, és már majdnem elmenekült....
-Aha, szóval végülis te rúgtad meg.
-Hát igen. de aztán ő visszarúgott és így megkarmolt!!!
és föl van háborodva :-D