Csak hogy bebizonyítsam, nem a levegőbe írtam az előbbi bejegyzést, gyorsan lekaptam egy alkalmat a napi hatszázból, amikor Hihetetlen Zsebhulk, minden rászólásra fittyet hányva megrohamozza a reggelimaradványokkal csábító asztalt.
Hogy én, felmászni? Dehogyis, csak a lábam lógatom, mert elzsibbadt!
Hoppá, csak nem kenyérhéjat látok? Hm.
Bocsi anya, a belső késztetés az belső késztetés. :-)
