Annyira hihetetlen, hogy az én kopasz, fogatlan, hurkás kis tökfejemből, akinek aggódva méregettem a tejfogyasztását mostanra egy ötéves, önálló, okos, érdeklődő, szemtelen, empatikus, toleráns és kifejezetten laza nagyfiú lett. Kész vagyok.

Következzék a szülinapi beszámoló sok képpel, aztán majd még írok ma sokat, kicsit el vagyok maradva, de volt kirándulás, anyáknapja, oviünnepség, plusz a kicsik csont betegek, főleg Gergő, de majd ma megpróbálok mindent bepótolni.

Szóval szülinap. Már kát hete számolta az alvásokat, tegnap reggel meg már ezzel a fejjel ébredt, és hat órakor fullosan felöltözve pörgött az izgatottságtól.

Aztán sikerült elmotoroztatni az óvodába, vitt magával tortát is, én meg nekiláttam legyártani az itthoni tortáját, azt találtam ki, hogy csinálok neki egy vulkánt, és bár sütési tudományom igen csekély, ezt azért még nekem is sikerült tető alá hoznom, és még finom is lett, és még a Lujzi is felismerte. :-)

Itt még láva nélkül de már gumicukorsziklákkal:

Majd lávával feltöltve:

És a kitörés pillanata délután:

Édes nagyfiam úgy örült, kapott mindenféle legókat, könyveket, és egy nagyfiúbiciklit is (=váltós), amivel természetesen azonnal ki kellett menni biciklizni, hiába esett az eső és fújt a szél mint állat:

A Boldog Biciklista.

Majd nagynehezen becipeltük, és onnantól kezdetét vette az orbitális legózás, elájulásig.

Öt éves. Hihetetlen.

Este, ha lesz időm előkotrok régi képeket, és csinálok egy ilyen volt-ilyen lett szériát, mert azokat én szeretem, és vicces is lesz remélhetőleg.