Ezt most már tényleg muszáj beírnom, különben magamnak sem fogok hinni nyannyer koromban, amikor majd mesélem, a kettő éves gyerekem ugyanis tegnap fogta magát, kicipelte a nővére zsiráfmintás pótkerekes biciklijét az utcára, felmászott rá, és elkerekezett a bús francba, én meg kamilláztam a kispadon, és nem hittem el. Az utca végén megállt, megfordult, komótosan feltolta a bringát, mert felfelé még nem tud tekerni, gondolom, majd a hét végére :-), mikor felért, megfordította, visszamászott, és megint eltekert. Mikor felhívtam az apját és elmeséltem, az azon kezdett el elmélkedni, hogy ha két évesen biciklizik, mit fog csinálni mondjuk hat évesen? Elköti a nagymotort, és azzal megy oviba? vagy mi? Elképesztő a kiscsávó, lőttem pár elmosódott képet, csak a dokumentáció kedvéért :-)
és távolodóban :-)
Szóval ez most nem nagyarcoskodás, meg tudom, hogy minden anyuka azt gondolja, hogy az ő üngyülibüngyülikéje mekkora rettenetes tehetség, amiért fél kézzel eszi a palacsintát, de ez a gyerek ez megijeszt, a másik kettő ilyeneket nem csinált, hogy kétévesen biciklizni, arról nem beszélve, hogy a szőnyegen bukfencezve közlekedik, a falnál szabályosan fejenáll, seprűnyelet támaszt a motorja kormánya és a lépcső közé, és azon egyensúlyozik, meg állva megy két métert a gördeszkán, és olyan rohadt ereje van, hogy elképesztő, a múltkor lementünk Balatonra a nyaralóba, és hát visszafelé az utunk kifejezetten pokolira sikeredett, Gergő ugyanis úgy döntött, hogy bekötve nem élet az élet, csak tengődő nyomorúság, ezért eleinte ordított és dobálta, ami a keze ügyébe akadt, majd kimászott a bekötött gyerekülésből. Megálltunk, visszatuszkoltam, közben úgy ordított, mint a bélcsavarodásos öszvér, majd újabb átordított tíz kilométer után megint kimászott, akkor megint megálltunk, a zuramnak már feszültek az állkapcái, de nem szólt semmit, és amikor nagy nehezen visszagyömöszöltem az ülésébe, és próbáltam volna bekötni, realizáltam, hogy a gyerek ELTÖRTE a gyerekülés központi bekötőcsatját, de ketté baszki. Hulk nem akar bekötve utazni, akkor Hulk kijön. Uff. Az addig kifejezetten pocsék utazás onnantól kezdve elképzelhetetlenül elviselhetetlen tortúrává fajult, tekintve, hogy még 100 km-re voltunk a házunktól, a gyereket nem lehetett bekötni, a helyén csak úgy maradt, hogy én derékból hátracsavarodva izomból tartottam az ülésében, ami ellen persze úgy tiltakozott, hogy perforált a dobhártyám, és úgy nagyjából mindenki másé is, ha egy pillanatra elengedtem, azonnal kimászott, felugrott, vetődött, szóval amikor végre megérkeztünk, én szó szerint kizuhantam a kocsiból, izzadtan, büdösen, hátfájósan a másfél óra kitekert üléstől, és megátkoztam a gyereket, és közöltem vele, hogy még csak azért nem vágtam agyon, mert olyan szép. Az ominózus gyerek, ahogy megérkeztünk, abbahagyta az ordítást, és a délután hátralévő részében angyali kacajok közepette motorozott a ház előtt, miközben az apja egy órát ült fejlehorgasztva, néma csendben a kerti asztalnál, gondolom az életösztönével viaskodott, majd közölte, hogy ő SOHA többet nem jön velünk egy autóval sehova. :-)
Szóval ez a kicsi, aki most már nem is olyan kicsi, konkrétan 10 centivel kisebb csak a Lujzinál, a keze és a lába már nagyobb, mint a tyúkocskáé, verekedésben a lánynak nincs esélye, és hát egy ideje nagyon beindult a beszéde, mondatoban beszél, igaz a ragozás még hiányos, de már simán nekiveselkedik olyan szavaknak is, mint krumplistészta, amit úgy mond, mint egy különösen borzalmas japán szitkozódást (KUM! PISZ!TÍ!TTA!), meg csavarhúzó, meg nyergesvontató, meg csupa ilyen kisfiúkat igencsak érdeklő szókincs, és borzalmasan okos, mindent, de mindent ért, ebből kifolylag a hisztijei is csökkentek ( a balatoni az extra volt), mert már egy csomó fenyegetést megért hálistennek :-))) Párszor bevontattuk a fürdőszobába ordítani, és újabban már csak elég azt mondani, hogy ha nem hagyod abba, mész a fürdőszobába, és abbahagyja, kivétel ez alól, amikor épp a fürdőszobában kezd el rendbontani vagy hisztériázni, arra még ki kell dolgoznunk valami stratégiát :-)
és hát nagyon gyönyörű, akárcsak a tesói, van két kép, amit a telefonommal csináltam, amikor felfedeztem, hogy vannak benne ilyen idióta featureök, hogy előre beállított háttér, és hát íme két virtuális címlapfotó, az elsőn Lujzibujzi, és legjobb barátja Gili néni, ahogy ő hívja, nem tudom, a lány betegesen vonzódik a csúszómászókhoz, remélhetőleg erről, és a hirtelen megsértődésből elkövetett pucérra vetkőzésről legkésőbb 11 éves koráig leszokik, de egyelőre imád minden kukacot, csigát, férget, emlékszem már tavaly nyáron is azzal szórakozott, amíg a férfiak horgásztak, hogy kiborította a doboz csontkukacot, és egyesével visszapakolta őket a dobozba, miközben valami kis dalocskát dudorászott nekik totál elvarázsolva, miközben a fél társaság a gyomrát gyűrte vissza a helyére. Most, hogy jó sok eső esett, jó sok giliszta van, így Lujzibujzi sok új kis barátra tesz szert mindennap. :-)
itt meg a két kis pasim, egyik szebb, mint a másik :-)
Majd még túrok hülyealvós képeket, egyelőre ennyi :-D
illetve még azt elmesélem, hogy hogy barkochbáztam ma Lujzival.
-Anya, játsszunk gondolkodósat!
-ööö, az milyen? :-)
-Hát hogy gondolok valamire, és te meg kitalálod.
-Jó, játsszunk
-Gondoltam!
-Állat?
-Igen.
-Cica?
-Igen. Anya, ügyes vagy, kitaláltad!!! Most te jössz, akkor most gondolj te valamire!
-Oké, gondoltam.
-MIREEE?
áááááááááááááááááááá :-)