Kedves Jóisten,
ezúton szeretném benyújtani a felmondásomat, amennyiben ez nem lehetséges, kérelmeznék legalább két hét fizetett szabadságot igen messze az úgynevezett családomtól.
Indoklás: tele a tököm!
Ma reggel is indulás előtt negyedórával nyakbahánytak három deci banános tápszerrel, majd ripityára törték a fenti tévészekrény centi vastag üvegét bobocarozás közben, előtte éjszaka többször mellberúgtak, húzták a hajamat, nem hagytak aludni, azt megelőzően lerántották a függönyt, fürdés közben öt percre egyedül maradtak, mire azonnal telelocsolták a kádat az előző nap vásárolt, és ostóba módon a kád szélén felejtett relaxáló tusfürdőmmel, ami így pontosan inverz hatást váltott ki, azaz ordibálni kezdtem az ylang-ylangtól bűzlő, tökéletesen relaxált és igen sikamlós makákócsapattal, és amúgy is folyton nyaggatnak, és gilisztákat kell csodálnom és csigákat mászatnom és fűből készült kamufőzelékek iránt lelkesednem és homoktortát kóstolnom, és nem tudom megmondani, miért örvénylik a víz a mosdóban lefolyás közben, és azt sem tudom megmagyarázni, hogy Lujzi miért mászik be minden este az ágy alá, miközben a testvérének mesélek, és miért alszik el alatta középen, abban a holttérben, amit sehonnan sem lehet elérni, és esküszöm, legközelebb seprűvel fogom kipiszkálni, és lelopták a borotvámat a polcról és megborotválkoztak vele, és persze elvágták a lábukat, és én már nem tudok hova pakolni, már minden a szekrények tetején meg a legmagasabb polcokon van, és mégsem tudok elég elővigyázatos lenni, és unom naponta tizenötször szétválasztani a szálló szöszön összevesző két kicsit, és unok vitatkozni a naggyal és szeretném legalább napi egy órát nem hallani az Anya! és a Nézd! szavak kombinációját, és egyedül szarni és kilakkozni a körmömet és hogy valakit az is érdekeljen már, hogy én mit szeretnék.
Remélem, fentiek ismeretében azonnal indulhatok, hiszen szemlátomást alkalmatlan vagyok az állás betöltésére, köszönöm, bármelyik sziget megteszi, a cápák sem zavarnak.
maradok tisztelettel
:-)