Naszóval, vidám, kedélyes, nyüzsgős ünnepeken vagyunk túl sok családtaggal, baráttal meg kajával, és nagyon örülünk a ronda, szürke, óvodás hétköznapoknak. :-)

Nem is tudom, hol kezdjem, a karácsony tök jól telt, attól eltekintve, hogy amikor vacsora után a srácok felmentek apával felvenni az ünneplő ruhát, én meg villámgyors ajándékelőrángatás után loholtam fel utánuk, mert Pömpöllért már nagyon nehéz átverni angyalkailag, nem kételkedik ő meg semmi, egyszerűen csak az agya kombinálásra és logikára van beállítva, nem tehet róla, így 2 perc késés még belefért, de többet már nehezen tudtam volna kimagyarázni, szóval lihegek fel, mint állat, és nagy lendülettel benyitok a hálószobaajtón, ami előtt két centire ott állt Lujzika mezítláb, én meg jól rátoltam a lábujjára az ajtót, úgyhogy csilingelés helyett tíz percnyi ordítással köszöntöttük az angyalokat, de aztán hálistennek elmúlt, lemehettünk, és felfedezhettük, hogy Gergő vagy rettenetesen botfülű, vagy épp ellenkezőleg, örökölte az apja abszolút hallását, akárhogyan is,  de nem bírja elviselni a közös éneklést, így a mennyből az angyal csúnya röhögésbe fulladt, mert amíg a nagyokkal elkezdtünk énekelni, kézenfogva, meg gyertyafény meg kipirult gyerekarcok, meg áhítat meg minden, addig a Gergő a méregtől eltorzult arccal verte az ajtót, és ordított, hogy HAGGGY ABBA!!! HAGGY ABBA!, így a második strófáig már egyáltalán nem sikerült eljutni a vinnyogástól. :-) Ez van, jövőre újra megpróbáljuk. :-D

De ezektől eltekintve nagyon jó volt, valahogy sikerült megcsinálni, hogy nem stresszeltünk semmin, pedig 24-én még nem volt fánk, de előre takarítottam, így szép rend volt, a férfiak elmentek fát venni, aztán szép komótosan feldíszítettük a gyerekekkel, amíg Apaisten csinálta a vacsit, amit gyertyafényben megettünk, aztán szétzúztam a lányom nagylábujját, majd kibontottuk az ajándékokat, mindennek óriási sikere volt, íme egy lájtos tájkép ajándékbontás után macskával és mezítlábas tündérkével:-)

Kaptak könyveket, társasokat közösen, aztán Pömpöllér főleg legókat, nyilván, kicsit függő a gyerek :-)

Lujzika meg megint fullos libaarzenált kapott, pónikkal meg hüvelykpannabarbival meg tündérkoronával, egyértelműen az utóbbinak volt osztatlan sikere, itt éppen gőzerővel varázsol a flitteres pink varázspálcájával, amivel a bátyja szerint csak nyálaspónivá lehet változtatni mindenkit, de nem is. :-)

Másnap reggel, még talpig pizsamában azonnal felvette a felszerelését, és csúnyán bepónizott. :-D. Imádom.

Aztán volt egy pizsamában, társassal és legóval töltött nap, aztán jött a rengeteg rokon, akik sokat ettek, de kaptunk tőlük tehénmintás terítőt meg aligátorminigolfot, a gyerekeket nem is láttuk, isten áldja a nagycsocsót az emeleten, életünk egyik legjobb beruházása volt, aztán másnap jöttek Nóra barátnőmék, elvitték magukkal Pömpöllért aludni, másnap hazahozták, aztán jött egy nagyon régi barátunk, Hajni, a kisfiával, itt aludtak, és együtt töltöttünk három elképesztően jó napot, hajnali háromig beszélgettünk, és viccen kívül úgy repkedtek a pozitív energiák, hogy csak lestünk, és két nap alatt full terápián estünk át mindhárman :-)))

Majd jött a szilveszter, amit szűkkörű baráti társaságban töltöttünk, társasozással meg italozással. Pömpöllérnek megengedtem, hogy fennmaradjon, ha bír, mert itt volt a csaja is, és ő is fennmaradt, és annyira vicces volt, hogy a gyerek konkrétan egész este pörgött, mint a motolla, alig bírtuk lelőni, mindennemű ágybaküldésnek masszívan ellenállt, majd ahogy felhangzott a Himnusz, és mindenki felállt, pezsgőspohárral a kezében, abban a szent pillanatban, nulla óra nulla perc tíz másodperckor elkezdett fetrengeni a kanapén és rinyálni, hogy ő álmos és aludni akar, anagyon röhögtünk, úgylátszik az idei ünnepek célja a magasztos pillanatok profanizálása volt, totális sikerrel, de nem baj egyáltalán.

Azóta meg itthon punnyadunk, társasozunk, volt szánkózás, legózás, macskanyúzás :)

hülyealvás,

viháncolás,

komolykodás,

szóval jól vagyunk, bár így a végefelé már kicsit elfáradtunk, azaz elfáradtam, Pömpöllér ugye negyedik hete van itthon, és ő már ezt nem annyira bírja, csúnya társaságfüggő a gyerek, és így itthon bezárva már tök zizi lesz egy idő után, szenved, unatkozik, nyúzza a macskát, baszogatja a tesóit, szóval ma mindenki nagyon örült az óvodának, bár szívesebben töltöttem volna a végre felszabadult délelőttömet békés punnyadással, nem pedig fürdőszobatörléssel és sittpucolással, de hát ez van, ma már újra fürödtünk, halleluja. :-D