Természetesen a legnagyobbik terroristáról van szó, ugyanis az utóbbi hetekben erőteljesen megmakkant, bár végül is nem tudom, min csodálkozom, amikor kezdem sejteni, hogy a három gyerek jósági együtthatója állandó, így, mivel Gergő erőteljes javulásnak indult, egyértelmű volt, hogy valamelyik nagyobbnak muszáj elzüllenie, különben még a végén ellanyhulnék, és ki tudja mi történne :-) Így viszont mindig van min agyalni. Mostanában pont azon, hogy miért olyan a majdnem hatéves gyerekem, mintha duplaannyi lenne, azaz miért szemtelen, miért nyegle, miért beszél velem időnként olyan stílusban, mintha a seggéből rángatott volna elő, miért lusta, és miért gondolja azt, hogy a világ körülötte forog, és minden szereplő csak azért él és kap levegőt úgy eleve, hogy az ő kedvteléseit és aktuális szeszélyeit kiszolgálja, és amennyiben a kívánságai akadálytalan teljesítésében egy apró porszem akasztja meg a fogaskerekek sima és tökéletes mozgását, puffog, morog, mint egy bolhás kutya, ökölbe szorítja az arcát, és nyaggat és hisztizik. Segítség.

ja és olyan fölényes és leereszkedő stílusban tud kommunikálni, hogy az embernek kinyílik a zsebében a baseballütő, és naponta kábé tizenötször kell virtuálisan a fejére koppintanom, és lassan már úgy érzem magam, mint egy gyakorló gestapó-tiszt, mert ötpercenként kell visszaszereznem az uralmat a kis trónkövetelőtől, aki mindenben lázad, elképesztő. :-)

és mindehhez persze okos a büdös kölke, mint a nap, és mindenben megtalálja a legapróbb szőrt is, mesélni sem lehet neki csak úgy, mert annyira földhözragadt kockafejű mérnökagya van már most, hogy muszáj röhögni, amikor pl a húgának mesélt tündérmesénél megkérdezem a lányt, hogy Lujzi, emlékszel még, miből varázsolt a tündér hintót Hamupipőkének, mondja, hogy igen, egy tökből, mire a családi okostojás beközli oldalról teljes komolysággal, hogy de persze előtte nyilván kiszedte a belsejét, és akkor előttem azonnal megjelenik a Jótündér, kezében egy kiskéssel, ahogy dzsuvázza ki a tökmagot, mielőtt varázsolna, mert ez így evidens, és végül is tök logikus, és muszáj hanyattfekve röhögni, és akkor is, amikor mindenféle népmesékben elfeledkeznek mellékszereplőkről, ami, lássuk be galád dolog, és az én gyerekem ezt azonnal kiszúrja, és élénken reklamál, hogy de most akkor hova lett az első oldal közepén sügérré változtatott középső testvér, mikor mindenki ünnepel, arról miért nem esik szó, és igaza van, meg akkor is, amikor az egyik magyar népmesében az a sztori, hogy a király három lánya minden éjjel széttáncol egy pár cipőt, és persze a juhászlegény kideríti, hogy azért, mert az ördögökkel táncikálnak, és befújja a királynak, aki erre a két idősebb lányt bevágja a sittre, a legkisebbet meg hozzáadja a juhászlegényhez, mire az én gyerekem joggal háborog, hogy akkor most egyrészt milyen szülő az, aki börtönbe zárja a saját gyerekét, ha meg már bezárja őket, akkor a legkisebbet, aki ugyanúgy dizsizett az ördögökkel, azt miért nem, az miért megy férjhez nagy boldogságban, és akkor ezen megint én magyarázkodhatok, szóval bakker. :-)

Ezenkívül még szeretnék érdeklődni, hogy vajon tudja-e valaki, hogy az óvodai gyerekfotósok vajon milyen időszámítás szerint élnek, amikor egyrészt 40 éve ugyanazokkal a csoffadt plüssmacikkal, kókadt babákkal és gusztustalan műanyag telefonokkal fotózzák szerencsétlen gyerekeimet, mint anno engem, illetve hogy miért kell az eleve hamvas bőrű kölköket szarrá retusálni, a lányom például úgy néz ki a fényképeken, mint egy seggberúgott törpe transzvesztita, akit elrabolt egy pedofil akciócsoport, áll görbén, behúzott nyakkal, vérvörös a szája, csillog a (virtuális) szájfénytől, sejtelmes fény a haja körül, a szeme alatt meg rettenetes lila karikák, mert a fotózáskor pont tüdőgyuszija volt, és csak a fotózásra vittem be, egyszerűen nem tudom felfogni, miért kell ötéves gyerekeket, akik alapból tök szépek még ilyen műhányással leönteni, majd mindezt még betetőzni egy, a fényképre rákasírozott vagy micsinált sötétpink virágkerettel, ahol a szirmok közül előbújik a felirat, miszerint Édesanyámnak. A tiéteknek. :-D

Pömpöllérre visszatérve meg elég tanácstalan vagyok, nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy álló nap emelt hangon fenyegetőzök, számolok és parancsolgatok, a szép, értelmes beszédet viszont annyira leszarja, hogy ennél jobban leszarni valamit már nem lehet, verni ezután sem áll szándékomban, szóval tényleg nem tudom, bízom benne, hogy ez most csak egy hullámvölgy, és hamarosan kimászunk belőle, mindenesetre nem könnyű, és már most rettegek az igazi kamaszkortól.......