Mindig rá kell jönnöm, hogy simán árulhatnék belépőjegyeket az esti performanszainkra, úgy is mint csobánkai törpecirkusz, mert az, hogy fürdés után simán és folyékonyan megbolondulnak, az csak nekem nem újdonság. :-)

A ma estéhez tudni kell, hogy Lujza elég beteg, már kilábalóban, de a tüdeje nagyon nem százas, eléggé rámijesztett pár napja, és hát ugye az ő múltjában már ott van egy majdnem-meghalós szepszises tüdő-és mellhártyagyulladás mindenféle finom extrával, úgyhogy nálunk ez a szűk keresztmetszet, és néha röhögök magamon, mert ha valamelyik fiú lázas, akkor adok neki lázcsillapítót, ha a Lujzi, akkor azon kezdek gondolkodni, hogy ha kórházba kéne menni, kit is tudnék hirtelen riasztani bébiszitternek, mindegy, a lényeg, hogy a tüdeje miatt hidegben kell aludnia, úgyhogy a gyerekszobában levettük a fűtést, és jól aláöltöztetem őket a pizsamájuknak. Ebből kifolyólag, amikor ma Gergő úgy döntött, hogy ő még szeretne fürödni kicsit abban a jó kis habos fürdővízben, az alábbiak voltak már rajta: pelenka, body, harisnya, zokni, trikó és egy kezeslábas pizsama. És így, miközben Pömpöllért győzködtem arról, hogy lényegesen egyszerűbb és praktikusabb úgy felvenni egy zoknit, hogy közben a másik kezében nem tartózkodik egyetlen legó harci jármű sem, egyszercsak azt hallom, hogy plics-plocs-plics-plocs, és megjelenik Kisfejű Nagyfejű Torzonborz, ahogy a barátnőm hívja, és csöpög belőle a víz, mit csöpög, csorog, a hajából, a pizsamájából, a pelenkájából, mindenhonnan, csatak a parketta mögötte, és diadalittasan elordítja magát, hogy TÁDÁÁÁÁÁÁ!!!!

Pömpöllérrel konkrétan annyira röhögtünk, hogy effektíve másodpercek választottak el a bepisiléstől :-)))))))

Viszont legalább megtudtam a családban betöltött pozíciómat, mert azt mondta ma nekem a gyerek, hogy Anya, te mindennél fontosabb vagy nekem. Majd kis szünet után hozzátette: Még a legóimnál is. :-)

Lujzit meg muszáj imádni, mert annyira kis növény, hogy elképesztő, és annyira boldog tud lenni bármitől, akármitől, hogy ő sózhatta meg a húst, hogy láttunk egy fűszálat, hogy ő ülhet a csapnál a fürdőkádban (ez a top poszt, mindig az kapja meg, aki kiérdemelte, hogy miért, azt érti a hóhér), és annyira nincsenek igényei, hogy a múltkor azt hittem megeszem, az alábbi párbeszéd hangzott el:

-Anya, nekem mikor lesz a szülinapom?

-Majd nyáron

-Jaj de jó!

-Lujzi, mit szeretnél a szülinapodra?

-Rózsaszínt.

-Oké, de rózsaszín mit?

-Rózsaszín ajándékot! - idáig már egyszer eljutottunk, így most tovább próbálkoztam.

-Lujzi, de mi legyen az az ajándék?

-Hát torta, hogy elfújhassam a gyertyát!

-Lesz torta, cicám, de tudod, akinek szülinapja van, az tortát is kap, meg ajándékot is.

-De azt már kaptam karácsonyra! - és álmélkodva néz, és nem érti, hogy miért puszilgatom szanaszét. :-)