Szóval ma úgy alakult, hogy nem volt kire bíznom a Gergőt, amíg Pömpöllért judózni viszem, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és magammal vittem. Lujzikát elvitték barátnőmék, én meg nekiindultam a két vadmalaccal meg némi gyomorideggel, ami Gergő nyugodt edzőterembeli viselkedését illeti. Egy benzinkútnál megálltam, mert eszembe jutott, hogy megpróbálom mindenféle kajával féken tartani a kisördögöt, hátha akkor nem rohan be a tatami közepére verekedni, vettem ropikat, innivalót, meg egy hirtelen ötlettől vezérelve egy zacskó franciadrazsét, mondván, ha más nem, majd jól elgurigázunk vele. Így is lett, gyerek tök jól viselkedett, kicsit szaladgált, de az belefér, gurigáztunk, már kezdtem örülni, hogy megúsztuk, mikoris elkezdett az orrát túrva üvöltözni. Na mondom, faja, kivittem a teremből, kint megnyugodott, dörgölte ugyan az orrát, de gondoltam a kis hülye biztos belekarmolt. Szaladgált egy kört a folyosón, ahogy jön vissza, nézem, vmi sötét trutyi folyik az orrából, mint az alvadt vér. Na, gyorsan kaptam egy kisebb szívrohamot, hogy mi a búbánatért vérzik a gyerek orra, mikor el se esett meg semmi, majd ahogy letöröltem, döbbentem rá, hogy az bizony nem alvadt vér, hanem csoki, a drága észkombájn szentem bizony felnyomott mindkét orrlukába egy-egy csinos franciadrazsét, és azért volt az egész balhé. Váááááááá. :-)))