2010.02.01. 11:21| Szerző: Chipie

Íme két hóangyal :-)

és egy hókisördög :-)

 

A hókisördög egyébként totálisan rühelli a havat, bár mondjuk ebben a félméteresben valóban nem egyszerű számára a közlekedés, a múltkor egy ötvenméteres emelkedőt húsz perc alatt másztunk meg négyen, úgy, hogy a Gergő minden lépésnél orra esett, üvöltött, felszedtem, talpraállítottam, megint elesett, megint üvöltött, megint felszedtem, és úgy a nyolcadik ilyennél akkor kitaláltuk, hogy tegyük fel a szánkóra a kis kojotot és próbáljuk meg felszuszakolni az emelkedőn, ami úgy nézett ki, hogy mindannyian térdig a hóban, a szánkó belesüppedt, a gyerek üvöltött, Pömpöllér húzta elöl, én toltam hátul, miközben a hátam mögött Lujzi sikoltozott, mert ő is folyton elesett, a harmadik perecelésénél sikeresen kirúgta alólam azt az egy lábamat, amin éppen álltam, mert a szánkót próbáltam meg féllábbal kituszmákolni egy süppedésből, és ezáltal szépen rakásra estünk mindannyian, nekem kiment a bokám, rámesett a szánkó, plusz két ordító egyméteres michelin-baba, a Pömpöllér meg állt fölöttünk és röhögött, és miután feltápászkodtunk, és visszagyűrtem magamba az összes Holle anyót érintő bazmegemet, továbbaraszoltunk az emelkedőn, úgy, hogy én féllábon ugrottam egyet (haha) a hóban, közben sziszegtem a fájdalomtól, mint egy aberrált csörgőkígyó, egyik kezemmel magam előtt tolva az ordító Gergőt, másik kezemmel magam mögött vonszolva a szintén üvöltő Lujzit, nesze neked extrémsport, bizony, mínusz 11 fokban is lehet izzadni. :-D

 

Ezektől eltekintve szeretjük a havat, én főleg bentről nézni a kandalló mellől :-), ez most már azért egy kicsit túlzás, a család egy méter fölötti férfitagjai kettő órán kerestül ástak, hogy kiszabadítsák az autónkat, hogy az ember bemehessen dolgozni arra a koncertre, amit 5, azaz öt darab ember hallgatott végig, nyilván másfél méteres hóban az ember nem reszkíroz, a kocsinkon viszont ekkora hó volt:

A macska konkrétan eltűnt a hóban, amikor könnyelműen kiugrott az ablakon, aztán meg rohamot kapott :-)

Pömpöllérék élvezik, óriás jégcsapokkal a hónuk alatt csúsznak le az utcán a szánkóval, mint lovagi torna, barátnőmék gyerekei meg alagutakat ástak a kertben, és abban közlekednek, mint az üreginyulak :-))))

Mi meg azt játszottuk tegnap a hóban, hogy effektíve dobáltuk bele a kölyköket, mint a Balatonba, elképesztő, gyerekkorom óta nem emlékszem ekkora havazásra :-)

Címkék: gergő pömpöllér lujzibujzi  |   | 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr491719121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

buboreek 2010.02.01. 16:53:08

Asszem rászokom a kommentelésre itt Nálad, remélem nem baj. :o)

Szóval a bejegyzés első részén oltári nagyokat röhögtem, pedig hasonlóról írtam én is, csak az én történetemben egy hisztis 14 kilós lány, egy kismotor, egy marhanehéz defektes kisbicaj és egy sárkány szerepelt... De most mégis a könnyeim csorogtak, mert legalább nem csak engem szivat az élet. :oDDDD

Amúgy meg wow, de jó Neketek ennyi hóban! :o)

Dorcsi77 2010.02.02. 08:29:19

Húú de jó nektek!
Mircilánykám nagyon várta a hétvégén a beígért nagy havat de nálunk semmi nem esett,de abból nagyon sok:)

V. Olga 2010.02.04. 03:45:30

De jo ez a sok ho, telleg, legalabbis itt messzirol en is csak irigykedem!

Viszont toled is kerdem, nem akarsz veletlenul bartoserika parodia konyvecseket irni? Hahaha:-))))))
süti beállítások módosítása