a kicsi beszéde, elképesztően aranyos, mindent utánoz, ahogyan eddig is, de most már egyre több kétszavas mondatot pakolgat össze, amiket persze a kontextusuk nélkül
relatíve nehéz megérteni, de néha már másoknak is sikerül, pl: KAPOD KEKSZ!, azaz azonnal adjál kekszet te gyerekelnyomó szörny, vagy ŐVÓT!, azaz igen, anya, valóban egy fiserprájsz kisbuszt vágtam a nővéremhez, de csak azért, mert csúnyán nézett, vagy a LÁBA ELTŐT! (eltört), na most erről tudni kell, hogy az ELTŐT jelöl minden rosszat, tehát bármi leesik, kiömlik, elszakad, elfogy, az mind eltört, jelen esetben a lába eltőt azt jelenti, hogy lejött a cipője, ugye, milyen logikus? :-), ugyane logika mentén a CICA ELTŐT KEZE!! annyit jelent, hogy a macska megunta a folyamatos nyúzást , és beleharapott a kezébe. Ugyanígy, egy szót használ minden finomságra, ami nem tányéron vagy cumisüvegben van, hanem a felnőttektől, illetve a tesóktól lehet elkunyerálni, legyen az mogyoró, ropi, gumicukor, popcorn, azt nálunk mind úgy hívják, hogy EGYET!!EGYET!EGYET! Grübedlinyelven a KAPA! TÍZ! azt jelenti, hogy ha nem adsz vizet, itt és most el fogok halálozni, az ÁKOSZ! OTT! pedig azt jelenti, hogy látótávolságán belülre került egy háromévesnél nagyobb fiú, minden nagyfiút Ákosnak hív, barátnőm nagyfia után szabadon. Egyébként elképesztő módon megért mindent, az előbb mondtam neki, hogy ha kaját akar, akkor legyen szíves, menjen fel az emeletre, és az este az ágya alá hajított cumisüvegét hozza le. Közölte, hogy JÓ. És lehozta. :-D
Amúgy ilyen párbeszédeket tud már nyomni pl mint tegnap este, amikor mese után a tesói sorjáztak szépen át a saját szobájukba, és elfelejtettek neki jóéjtpuszit adni, rohant utánuk, hogy ENCI! ÁJJJ! NE!NE! ÁJJ! PÚSZ! ekkor megkapta a puszit - KŐSZ! PÁPÁ! és lefeküdt aludni. Ez amúgy is egy tündér szokása, hogy megköszöni a puszikat, és osztogatja is őket bőkezűen, olyan igazi macis, nagy puha puszijai vannak, és meleg, nagy mancsa, jó dolga lesz majd a nőjének, az tuti :-)
Továbbra is rettenetes rosszcsont, az az igazi büdös gazember fajta, akire még haragudni se lehet egy másodpercnél tovább, mert még ezt is cukin csinálja. Mostanában kardozómániája lett, azaz óvatosan kell lépni a lakásban, mert egyszercsak előpattan valahonnan a törpe, páros lábbal ugrál, bőszen hadonászik a kezében szorongatott akármivel, ami csak nyomokban emlékeztet kardra (kiskanál, legódarab, fogkrém, stb), és vésztjóslóan elordítja magát, hogy HÁÁ!HÁÁ! ANGÁ! (ami az en garde bébiverziója, úgyhogy akár gizdulhatnék is, hogy franciául pl már jobban tud a gyerek, mint az apja, höhö), és bősz csuklómozdulatokkal elkezd harcolni, meg kell zabálni. :-D
Amúgy továbbra is totál drámaszakkörös, mert ha hangosan rászólunk valamiért, vagy kiveszünk a kezéből valamit, vagy neadjisten az apja a múltkor rácsapott a kezére egy kicsit, akkor nem szimplán csak ordít és toporzékol, hanem igen komoly előjátékkal teszi ezt, ami méltán érdemelné ki a bébi-oscart, mert először lefagy, tágra nyílt szemmel néz rád (Hogy tehetted ezt? Velem?), majd lenéz ugyanolyan döbbenten a kezére, visszatartja a levegőt (Halálos a sérülésem. Rózsabimbó.), majd vissza rád, még mindig döbbenten (Pont te? te veszed el tőlem a ceruzaelemet/piszkavasat/kisbaltát/öngyújtót? Akiben bíztam?), majd magába fordul, sóhajt egyet, mint akinek már megint melóznia kell, ilyenkor szoktunk családilag visszaszámolni háromtól, és nullánál úgy elkezd üvölteni, hogy feljön a parketta. Kész.
Ez a lefagyós-hitetlenkedős arckifejezése vonyítás előtt húsz másodperccel, lássuk be, hatásos:-)
