Úgy néz ki, hogy összefogok egy barátnőmmel, aki a budapesti lakásában tanít, és kölcsönadja nekem a másik szobát, és heti egy napot újra én is tanítani fogok, elkezdve ezzel visszaszivárgásomat a dolgozó emberek népes táborába. Szóval, aki szeretne esetleg angolt vagy franciát tanulni heti egyszer a Róbert Károly környékén egy nagyon szimpatikus és vicces :-)) tanártól, az jelentkezzen, még van hely.

a kicsi beszéde, elképesztően aranyos, mindent utánoz, ahogyan eddig is, de most már egyre több kétszavas mondatot pakolgat össze, amiket persze a kontextusuk nélkül
relatíve nehéz megérteni, de néha már másoknak is sikerül, pl: KAPOD KEKSZ!, azaz azonnal adjál kekszet te gyerekelnyomó szörny, vagy ŐVÓT!, azaz igen, anya, valóban egy fiserprájsz kisbuszt vágtam a nővéremhez, de csak azért, mert csúnyán nézett, vagy a LÁBA ELTŐT! (eltört), na most erről tudni kell, hogy az ELTŐT jelöl minden rosszat, tehát bármi leesik, kiömlik, elszakad, elfogy, az  mind eltört, jelen esetben a lába eltőt azt jelenti, hogy lejött a cipője, ugye, milyen logikus? :-), ugyane logika mentén a CICA ELTŐT KEZE!! annyit jelent, hogy a macska megunta a folyamatos nyúzást , és beleharapott a kezébe. Ugyanígy, egy szót használ minden finomságra, ami nem tányéron vagy cumisüvegben van, hanem a felnőttektől, illetve a tesóktól lehet elkunyerálni, legyen az mogyoró, ropi, gumicukor, popcorn, azt nálunk mind úgy hívják, hogy EGYET!!EGYET!EGYET! Grübedlinyelven a KAPA! TÍZ! azt jelenti, hogy ha nem adsz vizet, itt és most el fogok halálozni, az ÁKOSZ! OTT! pedig azt jelenti, hogy látótávolságán belülre került egy háromévesnél nagyobb fiú, minden nagyfiút Ákosnak hív, barátnőm nagyfia után szabadon. Egyébként elképesztő módon megért mindent, az előbb mondtam neki, hogy ha kaját akar, akkor legyen szíves, menjen fel az emeletre, és az este az ágya alá hajított cumisüvegét hozza le. Közölte, hogy JÓ. És lehozta. :-D

Amúgy ilyen párbeszédeket tud már nyomni pl mint tegnap este, amikor mese után a tesói sorjáztak szépen át a saját szobájukba, és elfelejtettek neki jóéjtpuszit adni, rohant utánuk, hogy ENCI! ÁJJJ! NE!NE! ÁJJ! PÚSZ! ekkor megkapta a puszit - KŐSZ! PÁPÁ! és lefeküdt aludni. Ez amúgy is egy tündér szokása, hogy megköszöni a puszikat, és osztogatja is őket bőkezűen, olyan igazi macis, nagy puha puszijai vannak, és meleg, nagy mancsa, jó dolga lesz majd a nőjének, az tuti :-)

Továbbra is rettenetes rosszcsont, az az igazi büdös gazember fajta, akire még haragudni se lehet egy másodpercnél tovább, mert még ezt is cukin csinálja. Mostanában kardozómániája lett, azaz óvatosan kell lépni a lakásban, mert egyszercsak előpattan valahonnan a törpe, páros lábbal ugrál, bőszen hadonászik a kezében szorongatott akármivel, ami csak nyomokban emlékeztet kardra (kiskanál, legódarab, fogkrém, stb), és vésztjóslóan elordítja magát, hogy HÁÁ!HÁÁ! ANGÁ! (ami az en garde bébiverziója, úgyhogy akár gizdulhatnék is, hogy franciául pl már jobban tud a gyerek, mint az apja, höhö), és bősz csuklómozdulatokkal elkezd harcolni, meg kell zabálni. :-D

Amúgy továbbra is totál drámaszakkörös, mert ha hangosan rászólunk valamiért, vagy  kiveszünk a kezéből valamit, vagy neadjisten az apja a múltkor rácsapott a kezére egy kicsit, akkor nem szimplán csak ordít és toporzékol, hanem igen komoly előjátékkal teszi ezt, ami méltán érdemelné ki a bébi-oscart, mert először lefagy, tágra nyílt szemmel néz rád (Hogy tehetted ezt? Velem?), majd lenéz ugyanolyan döbbenten a kezére, visszatartja a levegőt (Halálos a sérülésem. Rózsabimbó.), majd vissza rád, még mindig döbbenten (Pont te? te veszed el tőlem a ceruzaelemet/piszkavasat/kisbaltát/öngyújtót? Akiben bíztam?), majd magába fordul, sóhajt egyet, mint akinek már megint melóznia kell, ilyenkor szoktunk családilag visszaszámolni háromtól, és nullánál úgy elkezd üvölteni, hogy feljön a parketta. Kész.

Ez a lefagyós-hitetlenkedős arckifejezése vonyítás előtt húsz másodperccel, lássuk be, hatásos:-)

Vegyen Ön is Spar Vödrös Gyereket, igazán megéri, bár a miénk akciós volt, biztosan azért, mert maszatos. :-)

és azért van rózsaszínben, mert nővére van, és éjjel meg hideg, és az igazi férfi amúgy rózsaszínben is férfi. :-D

Csak még két kép, az első a két csemete első találkozása a combig érő hóval :-))

és a hóemberünk, aki randa módon Ku-klux-klános lett :-D Ott van a képen, igen, az az. :-))

Íme két hóangyal :-)

és egy hókisördög :-)

A hókisördög egyébként totálisan rühelli a havat, bár mondjuk ebben a félméteresben valóban nem egyszerű számára a közlekedés, a múltkor egy ötvenméteres emelkedőt húsz perc alatt másztunk meg négyen, úgy, hogy a Gergő minden lépésnél orra esett, üvöltött, felszedtem, talpraállítottam, megint elesett, megint üvöltött, megint felszedtem, és úgy a nyolcadik ilyennél akkor kitaláltuk, hogy tegyük fel a szánkóra a kis kojotot és próbáljuk meg felszuszakolni az emelkedőn, ami úgy nézett ki, hogy mindannyian térdig a hóban, a szánkó belesüppedt, a gyerek üvöltött, Pömpöllér húzta elöl, én toltam hátul, miközben a hátam mögött Lujzi sikoltozott, mert ő is folyton elesett, a harmadik perecelésénél sikeresen kirúgta alólam azt az egy lábamat, amin éppen álltam, mert a szánkót próbáltam meg féllábbal kituszmákolni egy süppedésből, és ezáltal szépen rakásra estünk mindannyian, nekem kiment a bokám, rámesett a szánkó, plusz két ordító egyméteres michelin-baba, a Pömpöllér meg állt fölöttünk és röhögött, és miután feltápászkodtunk, és visszagyűrtem magamba az összes Holle anyót érintő bazmegemet, továbbaraszoltunk az emelkedőn, úgy, hogy én féllábon ugrottam egyet (haha) a hóban, közben sziszegtem a fájdalomtól, mint egy aberrált csörgőkígyó, egyik kezemmel magam előtt tolva az ordító Gergőt, másik kezemmel magam mögött vonszolva a szintén üvöltő Lujzit, nesze neked extrémsport, bizony, mínusz 11 fokban is lehet izzadni. :-D

Ezektől eltekintve szeretjük a havat, én főleg bentről nézni a kandalló mellől :-), ez most már azért egy kicsit túlzás, a család egy méter fölötti férfitagjai kettő órán kerestül ástak, hogy kiszabadítsák az autónkat, hogy az ember bemehessen dolgozni arra a koncertre, amit 5, azaz öt darab ember hallgatott végig, nyilván másfél méteres hóban az ember nem reszkíroz, a kocsinkon viszont ekkora hó volt:

A macska konkrétan eltűnt a hóban, amikor könnyelműen kiugrott az ablakon, aztán meg rohamot kapott :-)

Pömpöllérék élvezik, óriás jégcsapokkal a hónuk alatt csúsznak le az utcán a szánkóval, mint lovagi torna, barátnőmék gyerekei meg alagutakat ástak a kertben, és abban közlekednek, mint az üreginyulak :-))))

Mi meg azt játszottuk tegnap a hóban, hogy effektíve dobáltuk bele a kölyköket, mint a Balatonba, elképesztő, gyerekkorom óta nem emlékszem ekkora havazásra :-)

A képen több kiskorút is elrejtettünk, ki találja ki a pontos számot? :-)

meg elérkezett az a pillanat, amitől rettegtem, amikor a gyerek a vállam fölött beleolvasott a blogomba, és kikérte magának, hogy hogy írok róluk :-)))), pontosabban a hülyealváson akadt ki, mert hogy ilyet egy anyuka nem mondhat a gyerekéről hogy hülye, és hiába magyarázkodtam, hogy én az alvási pozitúrára értettem, csak rosszabb lett, remélem az óvodában nem kezdi el terjeszteni, hogy hülyézem őket :-) Úgyhogy ezentúl szigorúan csak akkor netezek, ha nincs ithon, vagy alszik, mert már az indexet se lehet megnyitni az apjának, azonnal jön és olvassa, hogy hullákból raktak barikádot haitin, és eléggé begyorsult az olvasása mostanában, tekintve, hogy mindent kibetűz, amit lát, most döbbentem rá amúgy, hogy bakker a minket körülvevő feliratok, táblák, reklámok és termékek majdnem mindegyikén angol a szöveg, csórigyerek meg betűzi szépen, hogy anya mi az a dougöhö plajset, mondom gyurma drágám, gyurma.

És tegnap voltunk vele fülészeten, mert megint rosszul hall, és odafele majdnem belénkszaladt egy idióta, és rém büszke vagyok magamra, mert egyrészt ügyesen kimanővereztem magam a helyzetből (már láttam ugyanis, hogy a szakadó hóesésben, a síkos úton araszoló sort egy baromarc előzgeti, és felkészültem idegileg, és naná, hogy amikor pont minket előzött, akkor jöttek szembe, mire az az íkúnindzsa nyomott egy satuféket, amitől természetesen kipörgött, és telibekapta őt a szembejövő, és együtt szépen átcsúsztak a mi sávunkba, mindez 3 méterrel előttünk, én meg hálistennek egy gázfröccsel kislisszantam előlük, és csak utólag kaptam gyomorremegést, és tekertem le az ablakot a mínusz tízben, hogy bárki bármit is szól rám, mint köcsög anyukára, elszívjak egy cigit, amúgy arra büszkébb vagyok, hogy a legcsúnyább szó, ami elhagyta a számat, az az idióta volt, pedig amúgy találnék rá szép cirkalmas fordulatokat, hálistennek a gyerek nem igazán fogta fel, hogy 2 mp-re voltunk mi is a csattanástól, helyette végigvehettem vele kresz alapszabályait a bethesdáig, ahol két órát kellett várnunk, mert egy gergőkorú lányka babot dugott az orrába, és nem tudták kiszedni, ezért mentővel átszállíttatták valahová, majdnem mondtam az anyukának, hogy hagyja a manóba a bioéletmódot és adjon a gyereknek franciadrazsét, mert az legalább elolvad, de aztán hálistennek visszafogtam a bennem rejlő humorheroldot, volt szegénynek elég baja. :-) A gyerek viszont ámulatba ejtette a többi várakozót, mert szerényen kunyerált tőlem egy százast, bedobta az automatába, kikereste a krémcsokoládé opciót, és vett magának egyet lazán, és fura volt őt együtt látni vadidegen ötévesekkel, sokkal idősebbnek tűnt mind testileg, mind agyilag, amikor meg egy csini anyuka kedvéért hirtelen nekilátott a vérmocskos várakozó előterében öklös fekvőtámaszokat nyomni, amiről alig tudtam lebeszélni, hirtelen már az is bevillant, milyen lesz majd kakaskodó copfhúzogatós kiskamasznak, kész leszek :-))))))

ma lett elegem a hidegből amúgy, idáig még jó volt, meg szeretjük a havat, és szánkóztunk meg csináltunk hóembert meg minden, de ma elegem lett, konkrétan fájt kimenni, pedig csak az óvodáig mentünk meg vissza, de effektíve fájt az orrom, a szám, lezsibbadt a fülem, a gyerekeim úgy néznek ki, mint a delta főcímében a csávók, és naponta négyszer kell egy embermagasságú ruhakupacot rájuk gyömöszölnöm, elég volt, tavaszt akarok és napsütést, és füvet és ülve cigizni. Uff. :-)

Kifogyhatatlan tartalékaink vannak hülyealvásos képekből, úgyhogy hiába szorongatnak a trónkövetelők, akkor is szilárdan tartjuk magunkat a királyi pozícióban! :-D

Prezentálnám a "Gerinctörött krumplibogár", az "Inkognitóban", illetve a "Megfáradt bizniszmen" fantázianevű kompozíciókat, ez utóbbi egyébként a Lazaalvási VB aranyérmese is, azzal a zsebredugott kézzel. :-D

Mit csinál magából a fiam, ha kicsit megszaladt a kezemben a habfürdős flakon?

Habszörnyet. Nyilván.

Na és a liba?

Habciciket csinál magának, ki lepődött meg? Ugye senki? Köszönöm. :-D

Most már egészen biztos vagyok benne, hogy ennek a gyereknek (gyanítom mindegyiknek) testileg-lelkileg kifejezetten jót tesz a sport, és ügyes is a kis vadmalac, és bónuszban még élvezi is. Jár ugye heti egyszer úszni az óvodával, ott is mindig dicsérik, a heti két judó most már beállt, és még mindig imádja, és az edző is mindig dicséri, ő csinálja a legpengébb öklös fekvőtámaszt, kezd kockásodni a hasa, és múlt csütörtökön 4:3-ra lenyomott egy minimum hatvankilós nagy csávót, tiszta büszke vagyok rá. Ma meg elhívtak minket korizni, a minket itt azt jelenti, hogy elmentünk négyen, és abból csak a Pömpöllér korizott, mi díszkisértük, apa dolgozott, nyilván, kicsit féltem, hogy mit fog szólni a sok dekkoláshoz, tekintve, hogy most volt életében először korcsolya a lábán, de hát imádta, fülig érő szájjal perecelt hatalmasakat, és ugyanúgy röhögve kelt fel, ezúton is szeretném mégegyszer megköszönni Noéminek, hogy felkarolta a családot, a judót is ő ajánlotta ugye, az edzőt is, most meg a korizást is ő hozta fel, és vállalta, hogy húzza-vonja-taszigálja a jégen a nagy cula gyerekemet, szóval köszi Noémi! :-), és hát ügyes a gyerök, mitagadás, néha már egyedül is császkált pár métert, aztán persze ettől rögtön úgy érezte, hogy akkor ő már tulajdonképpen tud is korcsolyázni, mit neki, ő már formaegyezhet a jégen, és akkorákat esett, mint az ólajtó, de nem bánta, végülis ő volt az, aki háromévesen, a medencében töltött első negyedóra után közölte, hogy márpedig ő tud úszni, és azzal a lendülettel már vetődött is, úgy nyúltunk utána, és kapartuk ki a medence aljáról, mert ő tud. :-))

Szóval eleinte volt sok ez:

meg ez:

meg hát ez:

de aztán lett ez :

meg ez:

meg ez:

Rajongótábora is akadt, akik ropievészetbe és teaivásba fojtották izgalmukat:

Aztán a Vezér kiadta a parancsot, és hazamentünk. :)

De szuper jól éreztük magunkat, jövő héten is megyünk, Pömpöllér már a hazafelé vezető úton azon fűzött a kocsiban, hogy mi lenne, ha visszafordulnánk, csak még két kört menne, nem többet. :-D

Ma van Apaisten szülinapja, Lujzival készülődünk, irtó lelkes, :-), amíg sül a tortaalap, addig leül neki rajzolni, rajzol, rajzol, közben fecseg: Most rajzolok egy apát ide középre, most rajzolok neki egy szép nagy kerek tortát.........anya, apa hány éves? Mondom negyvenhat, mire teljességgel elkomorodik, és közli, hogy ó jaj, annyi gyertyát nem tudok rajzolni.....:-D :-D végül kiegyeztünk négyben :-D

Elnézést kérek a Lujzi fan-klubtól, de most róla fogok panasznapot tartani, a liba ugyanis fogta magát, és nemes egyszerűséggel megveszett. Eszem megáll, ma olyan hisztit levert, hogy sajnos kénytelen voltam a fenekére verni egy idő után, mert azt még higgadtan levezényeltem, amikor a fürdőkádban egymásnak estek a bátyóval, és pechjére láttuk az esetet, így hiába visított, mint akit rágnak a menyétek, láttuk, hogy ő kezdte, amikor izomból nekidobott a Pömpöllér fejének egy fogmosópoharat. Pömpöllér persze nem lenne az, aki, ha nem torolta volna azonnal meg az őt ért sérelmeket, így visszavágott vmi műanyag játékot, amitől viszont Lujzi kapott szirénagörcsöt, de sajnos nem volt túl hiteles, így kiraktam a kádból őket, megkapták a fejmosásukat, kibékültek, mentünk aludni, és ott jött az agybaj, elmeséltem Lujzikának a mesét, amit kért, összebújva, simisimi, ahogy kell, majd amikor vége lett, a nő közölte durcás fejjel, hogy  mégegyet. Mondtam, szó se lehet róla, ma igazán nem érdemelte meg egyikőjük sem az extra mesét, amit azért be szoktam vállalni, de ma nem. Mit csinál erre az az idegbeteg lúd? Földhözvágja a könyvét. Gergőke odatrappolt és felkapta, na erre adta elő a lánylény a komplett megőrülési jelenetet, sivított, üvöltött, hogy add vissza, majd utolérte szegény kicsit, leteperte, és arcon_harapta basszus, de úgy, hogy egy seb lett a szeme alatt, na erre viszont nekem durrant el az agyam, kapott egyet a seggére, és bezavartam a szobájába, és próbáltam mesélni szegény Pömpöllérnek, aki ilyenkor persze tüntetően jófiú, már csak a kontraszt kedvéért, és fennhangon sajnálgatta meg vigasztalgatta szegény üvöltő Gergőt, miközben a szobájába zárt Lujzi egy kurva nagy fakockával kezdte el verni az üvegajtót, mondtam én, hogy kár volt beüvegeztetnünk tavaly, szóval nyugodtan mondhatom, hogy sikeres esti performanszunk felért egy zendüléssel az idegosztályon :-))))

És itt kezdtem el megint egy szép szigetről ábrándozni, sok fehér homokkal meg pálmafákkal, de igazából még pálmafa se kéne, meg semmi, csak legyen jóóóó messze innen. :-D

Mi van ezzel a csajjal? Mitől kattant meg így hirtelen? Nem történt semmi, nem érte trauma, nem válunk, nem verjük, illetve idáig nem vertük, de mostantól lehet hogy rászokom:), semmi baj nem történt, mi az istentől veszett így meg????

Szóval ma úgy alakult, hogy nem volt kire bíznom a Gergőt, amíg Pömpöllért judózni viszem, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és magammal vittem. Lujzikát elvitték barátnőmék, én meg nekiindultam a két vadmalaccal meg némi gyomorideggel, ami Gergő nyugodt edzőterembeli viselkedését illeti. Egy benzinkútnál megálltam, mert eszembe jutott, hogy megpróbálom mindenféle kajával féken tartani a kisördögöt, hátha akkor nem rohan be a tatami közepére verekedni, vettem ropikat, innivalót, meg egy hirtelen ötlettől vezérelve egy zacskó franciadrazsét, mondván, ha más nem, majd jól elgurigázunk vele. Így is lett, gyerek tök jól viselkedett, kicsit szaladgált, de az belefér, gurigáztunk, már kezdtem örülni, hogy megúsztuk, mikoris elkezdett az orrát túrva üvöltözni. Na mondom, faja, kivittem a teremből, kint megnyugodott, dörgölte ugyan az orrát, de gondoltam a kis hülye biztos belekarmolt. Szaladgált egy kört a folyosón, ahogy jön vissza, nézem, vmi sötét trutyi folyik az orrából, mint az alvadt vér. Na, gyorsan kaptam egy kisebb szívrohamot, hogy mi a búbánatért vérzik a gyerek orra, mikor el se esett meg semmi, majd ahogy letöröltem, döbbentem rá, hogy az bizony nem alvadt vér, hanem csoki, a drága észkombájn szentem bizony felnyomott mindkét orrlukába egy-egy csinos franciadrazsét, és azért volt az egész balhé. Váááááááá. :-)))

Naszóval, vidám, kedélyes, nyüzsgős ünnepeken vagyunk túl sok családtaggal, baráttal meg kajával, és nagyon örülünk a ronda, szürke, óvodás hétköznapoknak. :-)

Nem is tudom, hol kezdjem, a karácsony tök jól telt, attól eltekintve, hogy amikor vacsora után a srácok felmentek apával felvenni az ünneplő ruhát, én meg villámgyors ajándékelőrángatás után loholtam fel utánuk, mert Pömpöllért már nagyon nehéz átverni angyalkailag, nem kételkedik ő meg semmi, egyszerűen csak az agya kombinálásra és logikára van beállítva, nem tehet róla, így 2 perc késés még belefért, de többet már nehezen tudtam volna kimagyarázni, szóval lihegek fel, mint állat, és nagy lendülettel benyitok a hálószobaajtón, ami előtt két centire ott állt Lujzika mezítláb, én meg jól rátoltam a lábujjára az ajtót, úgyhogy csilingelés helyett tíz percnyi ordítással köszöntöttük az angyalokat, de aztán hálistennek elmúlt, lemehettünk, és felfedezhettük, hogy Gergő vagy rettenetesen botfülű, vagy épp ellenkezőleg, örökölte az apja abszolút hallását, akárhogyan is,  de nem bírja elviselni a közös éneklést, így a mennyből az angyal csúnya röhögésbe fulladt, mert amíg a nagyokkal elkezdtünk énekelni, kézenfogva, meg gyertyafény meg kipirult gyerekarcok, meg áhítat meg minden, addig a Gergő a méregtől eltorzult arccal verte az ajtót, és ordított, hogy HAGGGY ABBA!!! HAGGY ABBA!, így a második strófáig már egyáltalán nem sikerült eljutni a vinnyogástól. :-) Ez van, jövőre újra megpróbáljuk. :-D

De ezektől eltekintve nagyon jó volt, valahogy sikerült megcsinálni, hogy nem stresszeltünk semmin, pedig 24-én még nem volt fánk, de előre takarítottam, így szép rend volt, a férfiak elmentek fát venni, aztán szép komótosan feldíszítettük a gyerekekkel, amíg Apaisten csinálta a vacsit, amit gyertyafényben megettünk, aztán szétzúztam a lányom nagylábujját, majd kibontottuk az ajándékokat, mindennek óriási sikere volt, íme egy lájtos tájkép ajándékbontás után macskával és mezítlábas tündérkével:-)

Kaptak könyveket, társasokat közösen, aztán Pömpöllér főleg legókat, nyilván, kicsit függő a gyerek :-)

Lujzika meg megint fullos libaarzenált kapott, pónikkal meg hüvelykpannabarbival meg tündérkoronával, egyértelműen az utóbbinak volt osztatlan sikere, itt éppen gőzerővel varázsol a flitteres pink varázspálcájával, amivel a bátyja szerint csak nyálaspónivá lehet változtatni mindenkit, de nem is. :-)

Másnap reggel, még talpig pizsamában azonnal felvette a felszerelését, és csúnyán bepónizott. :-D. Imádom.

Aztán volt egy pizsamában, társassal és legóval töltött nap, aztán jött a rengeteg rokon, akik sokat ettek, de kaptunk tőlük tehénmintás terítőt meg aligátorminigolfot, a gyerekeket nem is láttuk, isten áldja a nagycsocsót az emeleten, életünk egyik legjobb beruházása volt, aztán másnap jöttek Nóra barátnőmék, elvitték magukkal Pömpöllért aludni, másnap hazahozták, aztán jött egy nagyon régi barátunk, Hajni, a kisfiával, itt aludtak, és együtt töltöttünk három elképesztően jó napot, hajnali háromig beszélgettünk, és viccen kívül úgy repkedtek a pozitív energiák, hogy csak lestünk, és két nap alatt full terápián estünk át mindhárman :-)))

Majd jött a szilveszter, amit szűkkörű baráti társaságban töltöttünk, társasozással meg italozással. Pömpöllérnek megengedtem, hogy fennmaradjon, ha bír, mert itt volt a csaja is, és ő is fennmaradt, és annyira vicces volt, hogy a gyerek konkrétan egész este pörgött, mint a motolla, alig bírtuk lelőni, mindennemű ágybaküldésnek masszívan ellenállt, majd ahogy felhangzott a Himnusz, és mindenki felállt, pezsgőspohárral a kezében, abban a szent pillanatban, nulla óra nulla perc tíz másodperckor elkezdett fetrengeni a kanapén és rinyálni, hogy ő álmos és aludni akar, anagyon röhögtünk, úgylátszik az idei ünnepek célja a magasztos pillanatok profanizálása volt, totális sikerrel, de nem baj egyáltalán.

Azóta meg itthon punnyadunk, társasozunk, volt szánkózás, legózás, macskanyúzás :)

hülyealvás,

viháncolás,

komolykodás,

szóval jól vagyunk, bár így a végefelé már kicsit elfáradtunk, azaz elfáradtam, Pömpöllér ugye negyedik hete van itthon, és ő már ezt nem annyira bírja, csúnya társaságfüggő a gyerek, és így itthon bezárva már tök zizi lesz egy idő után, szenved, unatkozik, nyúzza a macskát, baszogatja a tesóit, szóval ma mindenki nagyon örült az óvodának, bár szívesebben töltöttem volna a végre felszabadult délelőttömet békés punnyadással, nem pedig fürdőszobatörléssel és sittpucolással, de hát ez van, ma már újra fürödtünk, halleluja. :-D

Igen, igen, a skacok kétharmada óvodában, az apjuknak meg szóltam, hogy ma este nekem kell a gép, készüljön fel a lelki traumára, úgyhogy, bár tegnap este a beépített, terméskővel felfalazott sarokkád_alatt_robbant szét egy vízcső és állt bokáig a hideg víz, ma este akkor is jövök és beszámolok!!! :-))))

És persze Boldog Jujévet mindenkinek!

Köszönjük szépen a köszöntéseket, mindenkinek viszont mindent, tojjanak sok ajándékot az angyalkák, mi nagyon várjuk már a holnapot, főleg az egyméteresek, Lujzi főleg azért, mert felveheti a Csillogós Királylányruhát (fotózok majd :-), Pömpöllér meg már nagyon feni a fogát az ajándékokra, Gergőre való tekintettel meg a fát idén is lefúrjuk, az tuti :-)))

Ma este egyedül leszek a csomagolópapírokkal, mert persze az uramra most is igényt tart a müpa egész héten este 11-ig, nehogy már tudjon valamit segíteni, és hozok pár képet, meg pár gyerekszájat, egyelőre takarítunk, helyet csinálunk a következő kupac játéknak, meg ilyenek, legyetek jók. :-)

(A hét költői kérdése: Miért, miért, miért ragaszkodik a lányom ahhoz, hogy ő márpedig hanyattfekve is tud pohárból inni????? Most önti magát nyakon ötödször, és természetesen úgy visít, mint a fába szorult menyét, segítség. :-)))

Lemondjam-e vajon a 26.-ra tervezett összcsaládi karácsonyi ebédet, ha Pömpöllér negyedik napja lázas, fáj a füle és alig lát ki a fejéből, nekem fáj a torkom és köhögök, Apaisten félóránként tüsszent kettőt, a kicsik meg rosszak és folyton verik egymást ? Az még 8 nap.....hmmm.

Amúgy nem tudja valaki, van-e a csigának füle?

Este próbálok bővebben, addig egy pár gyerekszáj:

-Anya, a Moby Dick cigányul azt jelenti, hogy Moby, nézd! :-))))

-Anya, ha te meg apa cerkófmajmok lennétek, akor amikor megismerkedtetek, régen, amikor mi még nem éltünk, apa úgy próbált volna meg magához vonzani téged, mint nőstényét, hogy meglengette volna előtted a nagy, kék heréit? (köszönjük natgeo :-)

Lujzika:

-Anyaa, pisilni keeell!

-Akkor menj pisilni!

-Één?

-Nem, a római pápa, grrr.

- Én vagyok a római pápa?

-Nem, de azért menj pisilni

-Nem én vagyok a római pápa!! A római pápák nem is tudnak pisilni! A római pápáknak nincs is popsijuk meg puncijuk! - ordítja ki a vécéből :-D

Lebukott a Télapó, a fárasztó ajándékkihordás után idén is nálunk piheni ki a fáradalmakat :-)

Először is, táviratilag:

bocsánat mindenkitől, hogy még nem válaszoltam az összes karkötős emailre, fűzögetek esténként, és a hétvégéig megpróbálok mindenkivel mindent leegyeztetni, köszi a türelmet, csak most kicsit úszunk, hálistennek ugyan éppen senki nem beteg, de jön a karácsony, és tele kellett töltenem 72 darab kibebabrált adventi zsákocskát, meg télapóskodtam is, szóval zajlik az élet, majd jövök beszámolókkal, de most csak arra van kapacitás, hogy felrakjam Pömpöllért, a judókirályfit, harmadik hete jár edzésre azt hiszem , és imádja és imádja és imádja, és határozottan jót tesz neki, higgadtabb lett, és nagyfiúsabb, ezúton is szeretném megköszönni Noéminek, hogy egy, az óvoda előterében elkövetett birkózásos ökörködés után azt mondta, hogy szerinte a gyereknek való lenne a judo, és meg is mondta, hogy hova menjünk, és el is mentünk, és tök büszke vagyok a csemetére, mert határozottan és kifejezetten ügyes, jó mozgású, és az edző is megmondta, hogy annyi energia van benne, mint egy közepes atomerőműben, íme a fehér ruhás szívemcsücske:

és szuperjófej edzőjük van, magázza a sok töpszlit, ordít velük, seggberúgással fenyegetőzik, kezdésnek körömtisztaság-ellenőrzés van, mindenért tíz fekvőtámaszt kell csinálniuk, és ezzel együtt süt róla, hogy imádja a srácokat, és azok is őt, és bár én alapból totálisan píszí anyuka vagyok, itt érdekes módon egyáltalán nem zavar, hogy egy nagydarab, szakállas pasi ordibál a gyerekemmel, mert azt látom, hogy az ominózus gyereknek csillog a szeme a boldogságtól, és iszonyúan koncentrál, hogy megfeleljen neki, és már össze is spanolt két sráccal, és alig várja az edzéseket, és boldog és büszke magára, és joggal.

Kicsit aggódtam, hogy hogy fog beilleszkedni, merthogy ugye év közepén csöppentünk be egy olyan csoportba, amelyik már szeptember óta együtt van, de hálistennek egyáltalán nem lóg ki, már a második alkalommal tök jól csinálta, nyilván nem tudja még a fogásokat meg a technikákat, de az edzés fele úgyis bemelegítés - általában bukfencfogócska, szétröhögöm magam, csak bukfencezve lehet közlekedni, akit elkapnak, tíz fekvő és ő lesz a fogó, aki feláll vagy legurul a tatamiról, az kiesett, aztán torna, fekvőtámaszok, felülések, nyújtások, aztán tanulnak esni, puffannak előre-hátra-oldalra, aztán párba állnak és hajrá, gyurmázzák egymást keményen, annyira helyesek. :-)

Kicsit féltem küzdősportra íratni a gyereket, nehogy még jobban felerősödjön benne az agresszió, de a hozzáértők megnyugtattak, és igazuk lett, mert a judoban nincs ütés meg rúgás, csak birkózás, egymás ruháját tépkedik, és le kell nyomni a földre az ellenfelet, és tényleg önfegyelmet követel, és abszolút való a némileg túlpörgött fiúgyermekeknek, és hát tényleg.

Természetesen a gyerek már négy danos feketeövesnek képzeli magát jövőre, pedig ahhoz még meg kell tanulnunk japánul elszámolni tízig, és akkor a logsztikáról még nem is beszéltem, mert természetesen az edzés egy időben van a Lujzi zeneovijával, plusz még a Gergőt is meg kell oldani valahogy, mert a Lujzit elvihetem magammal, ő igazi kis cserepesvirág, ahova leültetem, ott marad, és szépen elücsörög-csicsereg mellettem, amíg a báty edz, de Hulkot már nem ilyen fából faragták, szóval ő nem jöhet be edzésre, így viszont valamit mindig ki kell találni, hogy ki vigyáz rá, de megoldjuk. :-D

Bocs, majd jövök és írok, csak vasárnap óta a karácsonyi készülődést megfejeltük egy kis lázas-fosós vírussal, egyelőre még csak Gergő meg egy kicsit én, de nem sok kétségem van afelől, hogy a többiek is hamarosan követnek minket, szóval időm az irtó kevés, pedig van sok mesélnivaló bulikról meg judóedzésről meg zombikról, szóval igyexem. :-)

Íme itt van 63 kilónyi gyerek tornasorban :-)))

Ja és kérem a drukkokat, ma délután viszem Pömpöllért élete első judo-edzésére!

és nemcsak szerintem Lujzi sokkal ügyesebben rajzol az átlag hároméveseknél, bár konkrét viszonyítási alapom nincs, azt tudom, hogy a bátyja ennyi idősen még bőven a brutál firka-korszakát élte, fő témája a Sziklás hegység volt szakadó esőben, és kevés felismerhető dolgot rajzolt, de hát ő fiú ugyebár, és máshol vannak nála a hangsúlyok, mostanra szépen rajzol, de olyan fiúsan, intenzív vonalakkal, heveny színezéssel, általában autós, dinós vagy military témakörben, íme pl egy szép járgány:

, de ő mostanában inkább az írásra fókuszál, a nagybetűket már egész szépen rakosgatja egymás mellé, bár agyilag még nem érett az olvasásra, vagy hogy is mondjam, szóval felismeri a betűket, de hiába olvassa fel őket egyenként egymásután, még nincs meg az a képessége, hogy összeálljanak a fejében egy szóvá, ebből adódnak azért vicces jelenetek, pl amikor a feladatlapon színek vannak leírva, lebetűzi, hogy Z-Ö-L-D, majd néz rám, na mondom, próbáld meg kimondani, milyen szín van odaírva, mire felragyogó arccal közli, hogy NARANCSSÁRGA! :-)), meg leírta fonetikusan, hogy VUKKÖ, ami csak elsőre értelmezhető ikea-komódnak, aztán rájöttünk, hogy kimondva, ha megnyomjuk a vuk végén a k betűt, bizony ott van az a kis ö, kérem, most mindenki mondogassa hangosan, hogy vuk, vuk :-)))) ja meg feltalálta a pontos Á betűt, ami egy A és fölötte egy pont az I-Í mintájára, az szerinte a rövid Á, apjával suttyomban azon röhögtünk, hogy az valószínűleg az AHH! leírt verziója. :-)

Ez pedig amit először leírt tök egyedül, annyira édes, illetve nem is az első, mert az régóta le tudja írni, hogy APA, de ez volt az első tök önálló irománya, azóta már sokat fejlődött

De hát ő Pömpöllér, és úgy is rajzol, amilyen, vehemensen, logikusan, a pepecselés része a dolognak totálisan hdegen hagyja, az óvodában is csináltattak vele iskolaérettségi felmérőt, és az derült ki belőle, amit én speciel eddig is tudtam, hogy abszolút kocka pasiagya van, ebből kifolyólag a térlátást és térben forgatást igénylő, tükrözéses, stb feladatokat egyedül ő oldotta meg hibátlanul az összes nagycsoportos közül, viszont tökéletesen tipikusan ahogy rájött a feladat megoldására, onnantól kezdve már nem nagyon érdekelte a kivitelezés, odakente az egészet, látszott a rajzon, hogy unja a pepecselést, hibátlanul megoldotta a feladatot, és mégis az egész úgy nézett ki, mint a hányás, szóval többek között ezért sem mehet iskolába.

Lujzika viszont mint mindenben, ebben is a tökéletes ellentéte a bátyónak, imád rajzolni, pepecselni, színezgetni, és hát nem azért mert az én lányom, de gyönyörűen rajzol, messze a hároméves szint fölött - mondják az óvónők is, ez itt például én vagyok:

ez pedig a művésznő önarcképe:

Ez pedig itt a mi kis családunk, kéretik megfigyelni, hogy apának is milyen szép, virágos szoknyája van, valamint, hogy Gergő mekkora egy zsebpiszok ott fent :-)))

itt pedig egy királylány a több százból, amik itt figyelnek már, olyan lesz, mint én voltam, anyukám kilószámra hordta haza a perforált szélű számítgéppapírt, én meg konkrétan mázsaszámra gyártottam a királylányokat, hiába, na, a vér nem válik vízzé. :-)

És hát igazi művésznő a szentem, minden alkotása előtt tíz percig sopánkodik, hogy jaaaaj, anyaa, én nem tudm lerajzolni a hajamaaat, anyaa, én nem tudok rövidujjú pólót rajzolni, aztán persze rajzol egy gyönyörűt, imádom. :-)

Már elég régen nem volt hülyealvás, úgyhogy íme az aktuális gyöngyszem, ezúttal Kornéllal súlyosbítva, komolyan, ez a macska elképesztő, kedves, nyugodt, tündérpofa, anyósom zsebkutyáját nagyon súlyosan bealázta, egyszerűen ignorálta, a kutya meg bepörgött, aztán kapott két sallert, és a vége felé már egészen megbarátkoztak, szóval Kornél rulez , mindenkit az ujja köré csavart már a családban az extrém higgadtságával, miközben pl a férfiakban keltett néminemű irgységet az alábbi produkció, melyet vagy tíz percig végzett elmélyülten :-)))

Még hogy nem nőttek a fejemre máris??! :-D

Fürdés utáni enyhe anyánfetrengés :-))) Annyira szeretem őket.

Hulk szeretni cica!

Ez itt kérem szépen kölesgolyó á la Lujzi, amsterdami plüssmamuszban tálalva, csak ínyenceknek. :-)

"Ezt figyeld, tíz perc alatt ezek a kis fickók szétkapják az egészet!"

Nagyon örülök, hogy tetszenek a karkötőim, aki szeretne rendelni, az írjon nekem a chipie@torzsasztal.hu címre , és letárgyaljuk a részleteket. :-) Rohamozzatok meg! :-D

Kornél az új családtagunk, négy hónapos, macskanáthája van, de szerencsére kezelhető az állatorvos szerint, és minden valószínűség szerint a Macskabuddha egy új reinkarnációja, mert remekül tűri a gyerekek nyúzását, dorombol, mint atom, szobatiszta, és reméljük hamar meggyógyul.

Ezt tudja művelni egy pöcifoci egy kis csapat makákóval. :-D

Gergő, mert azt még nem tudtam bemutatni, milyen kismacska tud lenni, ezen a képen éppen Nóra barátnőm nagyfiához bújik szerelmetesen, az ő nevét mondta ki először tisztán a családtagokon kívül, azóta visszhangzik a lakás a kétségbeesett ÁÁKÓÓSZ! ÁÁKÓÓSZ! kiabálástól minden reggel, és mindig felmegy az emeletre, hátha odabújt az ő szupernagyfiúbarátja, de hát nem, aztán caplat le csalódottan. Remélem, minél hamarabb lemegy ez a hülye, vírusokkal teli tél, és megint jó sokat találkozunk! :-)

Itt meg éppen a nagymamának nyom le egy olyan igazi, Gergő-féle cuppanóst. :-)

egyszerűen nem lehet nem megzabálni, pedig a szeme se áll jól, és messziről bűzlik a zsiványságtól, és elképesztő kis pukkancs, de van benne valami ellenállhatatlan báj, ami remélem megmarad nagyobbkorára is :-D

Dolce vita, bazz. :-D

Végre sikerült pár valamelyest értékelhető képet lőnöm a gyöngykarkötőkről, amiket fűzögetek mostanában, a többit elhurcibálták a barátnők azonnal, és hordják is, aminek elképesztő módon örülök. :-))) Amúgy meg megállapítom, hogy nem tudok tárgyakat fotózni, nem és nem, ha vakuzok, a színe még csak nem is hasonlít az eredetire, ha nem vakuzok, életlen, váááá.

Gergő egyik kedvenc játéka a testrészmutogatós.

Hol az orrod, Gergő?

És hol van a szemed?

És hol van a szád?

Idáig penge a gyerek, a fülét azonban képtelen megtanulni, hogy hol van, megértem, mert tényleg elég hülye helyen vannak ott oldalt, mindenesetre ez a kérdés jött, többször föltettem, hátha eszébe jut, ami nem történt meg, Lujzi viszont nem bírta az idegőrlő feszültséget, hogy nem tudni, hol a Gergő füle. :-)

Ezek a gyerekeim. :-)

Gergő ugyanis utolsószótag-utánzó kismajommá vedlett, és így nevezi a tesóit, a becenevük vége alapján, a büdösbogár pedig ő maga, mivel legújabb szokása, hogy ha valami nem tetszik neki, elveszünk tőle valamit, ami pedig szerinte neki jogos jussa, és ami nélkül nem tud személyiségfejlődése következő állomására felkapaszkodni, teszem azt, mondjuk egy machete vagy egy fiókból kilopott húsvágó bárd, amiről ugye köztudomású hogy már a fiserprájsz is fontolgatja a bébijátékká történő felfejlesztését, na és amennyiben egy ilyen mondjuk elkobzásra kerül, Grübedlimalacka először is elkezd spontán helybenfutni, magyarosan szólva toporzékol, mint atom, miözben rakétakilövésre emlékeztető hangon ordít crescendo, majd a csúcsponton nemes egyszerűséggel izomból hanyattvágja magát, koppan feje, a lábait felemeli a levegőbe, és olyasmit művel velük, amiket én anno aerobicon, csak ott hasizomerősítés volt a cél, és persze szünet nélkül ordít, mintha fizetnének érte. A mutatvány legviccesebb része, hogy ilyenkor szó nélkül ott kell hagyni, és amikor 3 perc olyan ordítás után, hogy gyengébb idegzetűek már az ördögűzőt hívnák egyszercsak feltűnik neki, hogy nulla közönségnek fárasztja magát a produkcióval, akkor csikorgó kézifékkel leáll az egész, és a gyerek bájosan mosolyogva becsatlakozik kisautózni, és minden szép és jó egészen úgy tíz percig, amikor újabb sérelem éri, és akkor újra jön a büdösbogár-show, egész jókat szórakozunk rajta, hálistennek egyre kevesebbet csinálja. :-)))

Viszont ahogy a tesók, úgy ő is látványosat fejlődött mind mozgásilag, mind agyilag, simán képes az óvodáig páros lábon ugrálva jönni mellettem, miözben ritmusosan ordítja hogy BEKK! BEKK! azaz brekk, a gyengébbek kedvéért :-), a múltor sikerült neki egy bukfenc a kanapén, mindenhová felmászik, feláll a hintaló fején kétoldalt lévő két fogantyúra, ott egyensúlyozik röhögve, és onnan ugrik egy fejest a kanapéra, az óvodában rendszeresen a bordásfal legtetejéről kell lekaparnom, és olyan erős még ráadásul, hogy pl amikor hajósat játszanak a nővérével, az úgy zajlik, hogy kihozzák a lavórt, a Lujzi beleül, és a Gergő tolja fel-alá a lakásban, mindez fordítva nem megy, a Lujzi nem bírja :-))). A finommozgása is nagyon zsír, minden megnyom, kiszed, beledug, szétcsavar, tök szépen fogja a ceruzát, jó nagy krumplikat firkál boldog mosollyal, és újabban már legóznak a Pömpöllérrel, mert már direkt nem szedi szét a legókat, csak véletlenül, az meg ritkán van, és a báty rájött, hogy egész jó buli úgy megvédeni a másfél napig épített űrhajóját a ragacsos kis mancsoktól, hogy épít neki egy egyszerűbb valamit, a kezébe adja, és akkor vígan tudnak rohangálni és lövöldözni a pecóban, 1-2 év és sejtésem szerint brutálturbó együttjátszás lesz. És imádom, ahogy eljátszik a legókkal, ha sikerül valamit megkaparintania, itt éppen egy legóember bukósisakját szedte le és rakta vissza egymás után negyvenszer, igen figyelemreméltó koncentrációval, és némi vacsoranyommal a szája körül :-)

AMúgy meg továbbra is egy elképesztően édes és gyönyörű és kedves tündér - már amikor éppen nem ordít és nem veszekszenek a Lujzival - ellenállhatatlan mosolya van, úgy szórja a puszikat és az öleléseket, mint zacskó zizit, sőt újabban nyalogatja azt, akit szeret, annyira vicces, hogy ülsz, kávézol, és egyszercsak odarobog egy törpe és oldalbanyal. :-D MIndent, de mindent ért amit mondunk neki, és ez pl abban csapódik le a legjobban, hogy ugye próbálom rendre nevelni a tesóit, hogy ugyan ne gondolják már azt, hogy a kaja a hűtőben terem, a tiszta ruha meg belenő a szekrénybe, én meg egy házicselédbe oltott séfrabszolga vagyok, és mostanában cseszegetem őket, hogy vigyázzanak a rendre meg pakoljanak el maguk után, namármost a nagyok szarnak a fejemre nagyjából, viszont azt elértem, hogy Gergő a mosogatóba teszi a koszos tányérját, a szennyesbe a ruháját, a túrórudis papírját kidobja a szemetesbe, porszívózik, de tűpontosan leutánozza hogy hogy csinálom, azaz a kanapé alá úgy nyúl be a csővel, hogy először leszedi róla a fejet, aztán megy a felmosófáért, és úgy eleve egy tök rendes gyerek, remélem örökölte recesszíven anyukámtól a rend és tisztaságmániáját, legalább egy tüchtig ember lenne a családban. :-)

És úgy alszik, mint egy puttó :-)

És most összeszámoltam ami így hirtelen az eszembe jutott és amiket rendszeresen mond, és megállapítottam, hogy 27 szót használ, és még egy csomó hangutánzót, profin utánozza a tüsszentést, horkolást, köhögést, tud szájjal lőni és lézerkardozni (ugye milyen jó a nagytesó), halacskacuppogni, királyul ugat, nyávog és nyihog, szóval már esélyesen többért tudnám eladni, mint egy arapapagájt. :-D A legviccesebb szavai között személyes kedvencem a ABB ABBA!!! amivel nem a dicsőmúltú svéd popegyüttest élteti, hanem arra szólít fel, hogy hagyd abba, aztán a tény, hogy bár a legtöbb testrészét szépen megmutogatja, hogy hol található, csak egyetlenegyet nevez a nevén, igen, azt, elképesztő, és hát az örökös hülyeségi csúcstartó, ami valószínűleg abból alakulhatott ki, hogy a tesóknak mondtam, hogy igen, azt kaphat a Gergő, nem, azt nem kaphat, és ez a kaphat lett nála valahogy a kéremszépen, és ezt gyönyörűen úgy mondja hogy KAPA! KAPA! Mostanra a kapakapa már csak a cumisüvegét jelenti, akkor mondja, ha álmoséhes és aludni szeretne, és azt csak a cumival tud, mindenestre több embernek okoztunk már hálistennek orbitális röhögőgörcsöt, amit aláírok, mert ha én találkoznék hirtelen egy szőkefürtös puttóval, aki azt ordítja, hogy KAPAA! KAPAA!, mikoözben az anyja nyugtatgatja, hogy mindjárt kapod, drágám, mindjárt lesz kapakapa, és a környéken nem látnék egyébként nemhogy rotációs, de még sima kapát sem, én is dobnék egy szerény hátast :-))))))))

na ezt most elmentem, aztán írok még mindjárt, addig egy tutikép a két harisnyafülű nyusziról (by Lujzi, ki más :-)))

amikor majd Lujza professzorasszony éppen készül átvenni az atomfizika Nobel-díját, be fogok rontani a terembe, azt fogom ordibálni, hogy tiltakozom! tiltakozom!  és a kezemben ezt a képet fogom lobogtatni. :-D

Íródik a bejegyzés Grübedlimalackáról is, de még nincs kész, úgyhogy nehogy megverjetek, addig gyorsan felrakok egy fotót, amely egy sajnos még elég ritka pillanatot örökít meg: együtt játszik a három, békében, nyugalomban, senki nem harap meg senkit, senki nem rángatja ki senki kezéből a játékot, senki nem visít fültépően, senki nem vágja a falhoz a kockákat, csak úgy játszanak. :-)

Naszóval Lujzika. Hát Lujzika továbbra is lepadlóztat minket naponta többször, hol azzal, hogy annyira édesaranyostündér, amilyen nincs több a világon, hogy mindenkit az ujja köré csavar, és olyan macska, hogy csak na, a múltkor mondta egy barátnőm, hogy ő még ilyet nem látott, hogy beül a lány az ölébe, és tökéletesen felveszi a teste formáját, úgy odasimul, és egy kéjbérenc, elég elkezdeni cirógatni a hátát vagy a nyakát, azonnal fényt kap, félárbocra ereszti a szemét, és csak azért nem dorombol, mert nem tudja hogy kell, hol azzal, hogy akkora egy szőke libába oltott rozsomák, hogy csak nézünk, mostanában öntudat-bogyókat etethetnek velük stikában az oviban, mert remekül tud ő is feleselni, és ami miatt sokkal kiakasztóbb az ő szemtelensége a bátyjáénál az a totális logikátlanság, mert azzal szemben nincsenek érvek, most mit mondjak arra, amikor kint van 3 fok, fúj a szél, esik, ő meg lehozza a szívecskés -pántos nyári lenvászon kisruháját, hogy akkor ő ebben megy oviba, és amikor mondom neki, hogy de Lujzika, nagyon hideg van, közli, hogy nincs hideg. De, hideg van, és esik az eső, nézz csak ki az ablakon, kinéz, és közli, hogy nincs hideg és nem esik, és süt a napocska, és én akkor ezzel mit kezdjek, hogyan tovább, mert innen már csak pár percnyire vagyunk a legörbített szájú hisztitől, amivel egyébként simán eladná magát az unicefnek, mint szegény, agyonsanyargatott kisgyermeket, aki még a saját ruhája felől sem dönthet, és különben is elnyomják, és ő egy szerencsétlen, brühühüüüü :-)

ez amúgy is egy gyakran alkalmazott taktikája, amivel még néha engem is megetet, ha nem figyelem sasszemmel az előzményeket, hogy addig szekálja valamelyik tesóját, amíg el nem vesztik a türelmüket, és meg nem lökik, illetve Gergő képen nem nyomja, és akkor olyan szívszaggató-dobhártyarepesztő sikításba fog, hogy az ember azonnal elkezd rohanni, hogy melyik testrésze szakadt le, és sajnos néha bedőltem én is, és leteremtettem a bátyót, aminek a kis mocsok cheerleadereket megszégyenítő módon örül, hiszti és görbeszáj azonnal elefelejtve :-)))) De most már nem dőlök be neki (annyiszor :-)

Amúgy azért a csaj is ügyesedik, minden fronton, egyedül öltözik-vetkőzik, gombokat is beleértve, tömegesen hordja haza az oviból a mondókákat, de a legjobb, hogy annyira de annyira ügyesen rajzol meg fest meg imád mindenféle kreatív dolgot, ha lehetősége lenne rá - persze Gergőke miatt nincs - egész nap képes lenne ülni és vagdosni, ragasztgatni, festegetni, rajzolni, imádom. :-)

az egy lepke éppen, ez meg egy karkötő

És kész művész, olyan kompozíciókat tud alkotni a szoba közepére, hogy ihaj, általában cipőkből, konyharuhákból, konyhai eszközökből, cédékből, de nem csak úgy összevissza, hanem járkálva, hümmögve, elgondolkodva, egy-egy darabot gondosan hozzáillesztve, meg kell zabálni. :-))

És kész nő, kérdezgettük, hogy mit szeretne karácsonyra, a bátyja természetesen típusszám-megjelöléssel ellátott rajzokat készített a Jézuskának, és mellérajzolta a legósdobozokat is, nehogy véletlenül doboz nélkül hozza neki a mittoménmit, ő meg hosszas tépelődés után kibökte felragyogó arccal: JÓZSASZÍNT! Lujzika, de rózsaszín mit?? JÓZSASZÍN AJÁNDÉKOT! és itt feladtuk. :-)))))

itt vagyok, ragyogok, bocsánat a hosszú csöndért, nincs semmi baj, csak sok a gyerek és mindegyik akar valamit, plusz rákattantam a gyöngyékszer-készítésre, így esténként csönben fűzögetek, mint egy jóllakott gyépés, ráadásul a zuram új dizájnt akar a blogjának, ezért két hete minden áldott este a gép előtt ül és blogsablonokat válogat, és ha oda merek ülni öt percre hogy legalább az emailjeimet megnézzem, a hátam mögött ácsorogva gunyoros megjegyzéseket tesz a ronda netfüggőségre, muhahha, szóval elvagyunk mint befőtt.

A gyerekeim meg tündéri édes okos tüneményes szépségek, akiket estére már néha szívem szerint feltennék a vaterára minimálár nélkül. Esetleg fellőném őket a holdra. :-)

Egyébként érdekes, mert most mindhárom ugrott egyet fejlődésileg, mintha összebeszéltek volna, pár hét alatt egy csomó új feature lett mindháromnál, Pömpöllér betűket ír, és megtanulta bekötni a cipőfűzőjét, gyönyörűségeseket fest és rajzol, és persze pofázik továbbra is hatvanezer decibellel pont, vessző nélkül, az óvodában dicsérik, sőt, olyanokat tud művelni, hogy megyek érte, és mondja az óvónő, hogy délelőtt odament hozzá az én fiam, hogy szeretne nekem ajándékot készíteni, segítsen neki, és minimális óvónői segítséggel legyártott nekem egy tök jó méhecskét, majd elájultam, és olyan okos, mint a nap, és a legkisebb illogikus vagy következetlen dolgot kiszúrja mind a mesékben, mind a társalgásban, az óvodai angoltanár ódákat zeng róla, hogy milyen okos, és milyen szép a kiejtése, és olyanokat bír  mondani, hogy ő annyira szeret engem, hogy egy hurrikán se bírna minket szétválasztani, édes arany kis pofám.

Mindeközben viszont időnként bepörög, megvadul, főleg ha az óvodában nem voltak eleget levegőn, és nem futotta ki magát, és olyankor kajakra olyan, mint egy elmebeteg, rángatózik, fetreng, seggen csúszik, üvöltözik, szekálja a tesóit, elveszi a Gergő játékát és a képébe röhög, amikor a kicsi üvöltve szalad utána, szemtelen, visszapofázik, és addig feszíti a húrt, amíg le nem kiabálom a haját, utána meg engesztelget meg ölelget. Ja és amitől a falra megyek, az az apjától örökölt pukkancssága, én ezt nem és nem és nem tudom aggyal befogni miért kell minden apróságtól agyvérzést kapni, ha beakad a kabátujj, ha leesik a legóautó, ha haza kell jönni a barátoktól, ha segíteni kell. Az óvónők pedzegetik egyébként hogy iskolaérett, és hogy akár mehetne iskolába jövőre, de én stabilan hiszem, hogy nem az, és éppen hogy nem az esze miatt, hanem az ilyenek miatt, mert amíg ennyire rosszul viseli azt, ha valami nem úgy van, ahogy ő éppen abban a pillanatban kigondolta, addig nem engedem iskolába, mit fog csinálni, ha nem sikerül úgy az s betűt leírnia, ahogy akarta, elkezdi idegből verni a padot meg rugdosni a falat???

Ja, és akkora, mint egy ló, és valami fura anyagból lehet, mert egyáltalán nem kövér, de 28 kiló, 123 centi, 34-es lába van, és az egyik barátnőmet effektíve felborította egy ilyen megörülős-nekiszaladós-megöleléssel, a másik meg nem bírta lenyomni szkanderban. Most gondolkodunk, hogy mit sportoljon majd, vacillálunk a birkózás és az aikido között :-))))

Na ezt elmentem, aztán jövök Lujzi-beszámolóval :-)

Kész vagyok teljesen. Újrakezdődött az ovis hittan, és újra itt vannak az elképesztő kérdések a gyerektől, már délután megbiccentem kicsit, amikor kihozta a hittanon készített rajzát, amin egy angyal van, ami önmagában nem gáz, de amikor azt mondta, hogy nézd anya, ez itt Isten járőre, akkor azért orrot kellett fújnom hirtelen, hogy ne röhögjek nagyon hangosan, pedig még nem is sejtettem, mi vár rám este, amikoris meseolvasás után még kicsit dumálgattunk, ahogy szoktunk, a Lujzi közölte, hogy ő már nem xilofonozik, hogy föl ne ébressze a napocskát, a gyerek meg spontán egyszerűséggel megkérdezte, hogy Jézus hogy született meg. Hát, mondom Mária volt az anyja, Isten egy angyallal megüzente neki, hogy az Ö fiát fogja megszülni, stb stb, mire a gyerek 2 mp gondolkodás után édesen megkérdezte:

Akkor ezek szerint Isten dugott Máriával?

Na én itt lefordultam az ágyról szó szerint, és nem vagyok rá büszke, de tíz percig nem bírtam megszólalni, annyira röhögtem, hogy vinnyogtam és nyüszítettem és ziháltam, próbáltam a párnába fúrni a fejem, és iszonyúan koncentrálni, hogy abbahagyjam, de mint minden rendes röhögőgörcs, ez is maradni óhajtott, a gyerek meg ült mellettem, röhögött, és időnként bájosan megérdeklődte, hogy anya, azon nevetsz, hogy Isten dugott Máriával? :-)))))))))))))

Aztán persze sikerült lehiggadnom, megtudakolnom, hogy kitől is hallotta ezt a szót, meg elmagyarázni, hogy akkor hogy is van ez, és így át is estünk a felvilágosítás alapjain, technikai részletekbe még értelemszerűen nem bocsátkoztam, de azért azt sikerült tisztázni, hogy mi az a dugás, hogy mondjuk szépen, hogy szerelmeskedés, mi is az és kik csinálják, és hogy mivel test kell hozzá, ezért Isten esetében nem beszélhetünk ilyesmiről, szóval a végét sikerült normális mederbe visszakanyarítani, de érzem, hogy az a kezdő röhögőgörcs sokat levett a pedagógiai részéből, és láttam lelki szemeimmel, ahogy a gyerek fejben jegyzetel, hogy mekkora poént is mondott, ááááh, kész vagyok, segítség. :-)

..és igen, egy hónapot bírtunk közösségben, és máris itt van legjobb barátunk, Zöld Takony, és kis haverja, Fuldokló Köhögés, éljen éljen, hurrá, hurrá, jöhetnek a konfettik, a lampionok, meg a borotva az ereimnek. Mert tudom, hogy nem H1N1, meg a doki is megnézte őket, és nincs különösebb dráma, de attól még nem mennek óvodába, ami még mindig nem lenne baj, ha a Gergő kapna levegőt, ha három perccel azután, hogy életre-halálra megküzdöttünk az orrszívó-porszívóval, és megszabadítottam másfél köbméter takonytól, nem mászna okádalom módon két zöld csiga az orrától a szája felé, sőt, ha nem kapna ettől az egésztől idegbajt, nem ordítana tizenegy percenként úgy mint a sakál, tudna aludni húsz percnél többet egyben, és le lehetne foglalni bármivel, de sajnos nem így van, sávosan őszülök, ja és persze én is elkaptam, tehát kollektíve liheg és zihál a család, mint egy különösen aberrált pornófilm-szinkronizáláson, elvagyunk. :-) És persze megint indul az offenzíva, ken, fúj, szív, csöppent, puffant, dörzsöl, párásít, adagol, ó jeeeeeeeeee.

1. Először is kérnék szépen píszí magyarázatokat a következő kérdésre:

-Anya, az óvodában az Amanda, a Szintia, a Renátó és a Grafika (Rafael, és Rafikának becézik, de a gyerek szerint Grafika, annak legalább van értelme:), szóval hogy ők miért azt mondják az AZT helyett, hogy AZTAT, az ŐT helyett meg hogy ŐTET?

mert én próbáltam magyarázni neki, hogy azért, mert valószínűleg a szüleik, akiktől tanultak beszélni, nem jártak túl sokat iskolába, de hogy ezért nem szabad csúfolni, de utánozni se kéne, mert nem helyes, de nincs meggyőzve, látom a szemén. :-)))

-----------

2..és anya képzeld, a Vili behozta az oviba a legó izémizé igyóbigyóját, és azon nagyobb a kerék, mert az egy MIMITÁLT kiadás, és húúú!

-----------

3. Reggeli öltözködés, én éppen Gergővel végzem a szokásos öltöztetős iszapbirkózásunkat, és észreveszem, hogy a cipőjét nem hoztam oda, megkérem a gyereket, hogy hozza ide nekem. odamegy a cipőkhöz, majd közli hogy nem találja.

-Meg se nézted rendesen, én innen látom, ott van Apa bakancsa mellett!

-De anya! Nem érted, hogy amikor én csak így röviden odanézek, akkor én még nem látom azt a cipőt, mert meg kell várnom, amíg beilleszkedik a térlátásom!! - és fel van háborodva, hogy kiröhögöm. :-))))

-------------

+1: meglepődik valaki azon, hogy Lujzi kitartóan ragaszkodik a Lepke, lepke, szállj a tenyeremre....kezdetű opus saját verziójához, miszerint: Lepke, lepke, szállj a kenyeremre? És nem meggyőzhető? :-)))

JAJ, lemaradt a ma reggeli, amin nagyon röhögtem, szokták nézni a Mátyás király meséit, nagyon szeretik, és ma reggel közben a gyerek elkezdte énekelni a főcímdalát: .........milyen király volt ő, íme bizony spárga..........majd egy kicsit megállt, gondolkodott: anya, mit jelent az, hogy valaki spárga? Én meg csuklottam a röhögéstől, hogy a "milyen király volt ő, íme bizonysága" hogy mutálódott spárgává :-D :-D

Mindennemű kommentár nélkül,  illetve csak egy apró részletre hívnám fel a figyelmet, hogy melyik gyereknek nagyobb a lába :-))))))

na vajon mit műveltem megint a fejemmel?

És igeeen, azok a kedves tippelőink nyertek, akik az újabb arcszétzúzásra szavaztak. Igen, tudok. Igen, arra gyúrok, hogy anyámat elvigye a gyivi. :-)

Mert miután lefejeltem tegnapelőtt a kandalló lábazatát, túl gyorsan kezdett meggyógyulni a sebem, ezért gyorsan feltéptem a friss heget, hadd folyjon a vérem! :-)

Még jó, mert a múltkori szemöldöksebem már sárgul, és ez azt jelenti, hogy napokon belül eltűnik, ami tűrhetetlen!

Mostanra a lánylény is tud olyan ügyesen legózni, hogy a bátyja néha méltatja arra, hogy együtt játsszanak, természetesen Lujzi is autókat és repülőket épít :-)

Amik természetesen még kis labilisak, és viszonylag kevéssé jellemzi őket az a fajta koncepciózusság, ami Pömpöllér műveit már totálisan áthatja:

Arra viszont tök jók az építményei, hogy lehet vele nyaggatni, hogy fényképezzem le, aztán mindenféle pózokba vágni magát. :-)))

hogy talán a végefelé közeledik az elmúlt hónapok ingatlanügyi ámokfutása, kezd javulni a kedvem, és ha tényleg sikerül holnap kifizetnünk a nyaraló teljes vételárát, jövök és mesélek, idáig babonából nem mertem, de amúgy tök pöpec, és igazából nem is erről akarok írni, hanem hogy a héten a második napunkat töltjük azzal, hogy a zuram szabadságot vesz ki, a két nagyot reggel nyolcra bevágjuk az oviba, a kicsivel meg robogunk le a Balatonra ügyintézni, és épp hogy csak visszaérünk délután időben az oviba, és ma extra hosszú, földhivatalos-bankos-biztosítós menet volt, és Gergő tök jól viselte az egészet, rohangált, csak két széket borított fel, és ebből csak az egyikben volt benne, meg egy olyan szalagtartó fémoszlopot, és a pénzkiadó automata benti részét is csak kétszer rángatta meg azután, hogy szólt a néni, hogy ne piszkálja, mert beindul a riasztó és kijönnek a rendőrök, és csak 3 gesztenyével sikerült betalálnia a pulton, és végülis csak egy fél zacskó ropit taposott szét a padlón és csak néhány tulajdonilap-kikérőre firkálta rá a Sziklás-hegységet szakadó esőben, nem az összesre, és csak egy márványlapot kent össze nápolyis nyállal, és a földre szórt szotyikból is csak párat bírt felnyalni, mielőtt felkaptuk volna, és akkor is csak öt percig üvöltött, mert ő földet akart nyalogatni, szóval totál jól viselkedett, nem értem, miért érzem úgy magam, mint aki egész nap csákányozott, és miért alszik az ember az emeleten már másfél órája. :-D

ja, és majd elfelejtem, kisember összerakta az első kétszavas mondatát, tisztába tevésnél megfogta a már kitakarított seggét, és rámnézett, és komoly tekintettel elmagyarázta nekem, hogy NEM KAKA. :-))) Örülünk. :-)))

Az van, hogy a Lujzilány egy két lábon járó szőkenős vicc, és ez minket hol szórakoztat, hol rettenetesen kifáraszt agyilag, hol mindkettő, és nem értem, akkor se értem, hogy ez hogy lehet, hogy van egy kislány, aki amúgy tök okos, ügyes, értelmes, abszolút hozza a korosztályától elvárt szintet, és mindeközben időnként olyan szinten ostoba, bárgyú pi liba, hogy az döbbenetes, és olyan dolgokért képes olyan szinten hisztizni, hogy csak nézzük egymást az apjával, és tippelgetünk, hogy ez a génmutáció hogy jöhetett létre.

Mert az még a vicces kategória, amikor a nyaralóban bográcsoztunk, és a lány közölte, hogy most felmegyek, és lehozom a zseblámpát, hogy apa lássa a tüzet, és felment, és lehozta, és ott állt a tűz mellett a nyolc centis zseblámpával, és hősiesen világított. Az is vicces, amikor mondtuk neki, hogy nézd Lujzi, ott vannak a hattyúk, mire bámészan körülnézett, hogy anya, hol van a három tyúk, meg amikor kötötte az ebet a karóhoz, hogy a másfél centis sneci az tulajdonképpen delfin. De amikor visítós hiszti van az autóban azon, hogy ami előttünk megy, az nem traktor, hanem bébitaxi, hogy az ablakon besütő nap nem közös, hanem csakis az övé, és ezt úgy próbálja bizonyítani, hogy a fél kezét lengetve próbálja kitakarni a világ azon részét, amelyik nem belőle áll, amikor öklendezésig sírja magát azon, hogy nem húzhatja az ovitól hazáig a kardigánját a földön, amikor vacsora közben ordítozva veszekednek a bátyjával azon, hogy a Télapó szerinte kislány és nem kisfiú, amikor egy levegővétellel sikítja hogy ne kapcsold le a lámpát meg hogy nem akarok világosságot, kapcsold le a lámpát, szegény bátyja meg kapcsolgatja neki a kislámpát fel-le, én meg a másik szobában várom, hogy mikor fogy el a türelme, és rázza meg, mint floki a lábtörlőt, az már nem annyira vicces, és akkor azt még el se mondtam, hogy a leggyakoribb kérdése az, hogy ÉÉÉN? Tehát: Lujzi, légyszíves vedd a cipődet! Éééén? Igen, te. És légyszíves ne ülj a földön, megfázol. Ééén? Nem, áááá, a római pápa meg a lápi póc kézenfogva. Kiiiiii? Ééén? Vááá.

És az olyan típusú párbeszédekről se szóltam még, amikor hazaérkezik Nagy Apaisten a maga teljes horizontális és vertikális kiterjedésében, a cica eléáll, megöleli, majd megkérdezi:

- APAA, HAZAJÖTTÉÉÉÉL?

-Mire az apja: Nem.

-NEEM? NEM JÖTTÉL HAZAA?

-De igen, Lujzika.

-HOZTÁL VALAMIT, APAA?

-Igen, tessék - és a kezébe ad egy kocka csokit.

-HOZTÁL CSOKIT APAA?

-ember ilyenkor már a szemét szokta forgatni, és provokál: Nem, nem hoztam.

-NEM HOZTÁL CSOKIIT? - döbbent arc - AKKOR MIT HOZTÁÁL?  kezében a csokival bzm.

és ezt így akárhányszor és akármeddig, és ilyenkor az embernek hirtelen nincs máshoz kedve, mint ütemesen csapkodni a fejét a falba, és azt kérdezgetni sírva, hogy miért? miért? miért? miért?

Pömpöllér meg extra rosszul viseli ezt, ő ugye eléggé gyorsreagálású hadtest a hugihoz képest, és bár a csaja már megedzette valamelyest a minden logikát, ésszerűséget és praktikumot nélkülöző női hisztikkel szemben, ez azért már mostanában neki is sok, persze ha csak a  kisujjával hozzáér a húgához, az azonnal olyan szirénázásba kezd, hogy idecsődülnek a tűzoltók.

Szóval nagyon szép a lány, nagyon édes a lány, nagyon közvetlen és barátságos és kreatív és ügyes és muzikális, de hogy egyetlen egyetemi könyvtár se lesz róla elnevezve a jelenlegi állás szerint, az tutibiztos.

Történelmi pillanat: egyedül vagyok itthon. A két nagy óvodában, a kicsi meg elment az apjával csavart venni. Elképesztő. :-D

Hétvégi beszámoló este!

Ez a fotó most bukkant fel, félcsalád nézi a nyári vihart, a kép egyik érdekessége, hogy elvileg nappal készült, a másik meg a Gergő lába hátulról, teljesen olyan, mint a hurkás cowboy, aki alól épp kilőtték a lovat, nem röhög :-))))))