Egészen nagyon durva, hogy a jelen pillanatban 3 db óvodás gyerekemből nem is olyan sokára kettő óvodás és egy iskolás lesz, nyilván ezerszer leírtam már ezt, de tényleg mikor lettek pihés fejű tejszagú babákból ekkorák?????

Az elmúlt két hét az iskola jegyében telt, a sulit magát már kiválasztottuk, teljesen jó, voltunk kettő darab foglalkozáson is, ahol a leendő tanítónénikkel ismerkedhettek a kölykök, volt angol meg torna meg bábozás meg kézműveskedés, gyerek teljesen szuperül viselkedett, aztán volt szülői leendő iskolás szülőknek, kedden meg nyílt nap. A vezérdilemmám a tanító nénikkel van, rohadtul nem tudok dönteni, és ez amúgy is olyan igazságtalan, ez az első iskolába menő gyerekem, honnan a jó véres töpörtyűből tudjam, hogy mire figyeljek, és mi lesz a jó, és mivel fogom megszívni, és hogy döntsem el kettő darab, életemben először látott középkorú nőből, akik közül egyébként egyik iránt sem éreztem azt a késztetést, hogy a nyakába ugorjak és öribarinőcik legyünk, hogy most melyik lenne a legjobb az én szívem sarjának, aki most készül erre az egészre, és fingja sincs neki se, hogy mi lesz???

Úgyhogy mostanában családilag telibeszarjuk a japán atomerőművet, Schmitt Pál helyesírását és a csobánkai közbeszerzést egyaránt, minden koncentrációnk ebbe az egy irányba megy, amelyet tömören így tudnék összefoglalni: Ildikó néni vagy Erzsike néni? Tanácsokat amúgy szívesen fogadnék olyanoktól, akik már rendelkeznek ilyen téren tapasztalatokkal, mert igazából mindegyikben van jó is, meg rossz is, hopp, arra gondoltam, megszavaztatom a kommentelni hajlandókat, anélkül, hogy elárulnám, mi mit döntöttünk (mert nagynehezen döntöttünk, de hát ez ugyebár semmit sem jelent), hogy szerintetek melyikük lenne való egy darab Pömpöllérnek, aki mint tudjuk, olyan okos, mint a nap, és ezt abszolút tudja is magáról, és ennek hangot is tud adni beugatásilag, aki viszont annyira nem nevezhető kitartónak, egy feladat általában addig érdekli, amíg rá nem jön a logikájára, a kivitelezést már leszarja, és hát hajlamos a lustaságra, illetve, ha unatkozik, abból mindig csak baj lesz.

Namármost, mivel folyékonyan tud olvasni, elég tájékozott, tud egy csomó angol mondókát meg dalt, százas számkörben összead-kivon, egész kevés hibaszázalékkal, csomó mindent tud az űrkutatásól meg a dínókról meg a geológiáról meg az állatokról meg mittoménmiről, biztos vagyok benne, hogy kihívás elé fogja állítani a tanárnénit, mert mindehhez ugye, mint tudjuk, szép nagy egója, rettenetes nagy öntudata, túlfejlett igazságérzete és időnként botrányosan flegma stílusa is van neki.....ha mindezt összeadom, elkeseredek, és esküszöm, én soha nem "fejlesztettem" ezt a gyereket, mint ahogyan egyik gyerekemet sem, ezek bakker fejlődnek maguktól, ha kérdeznek, legjobb tudásom szerint válaszolok, és kész, ez a gyerek ilyen.

Lujzit például egyáltalán nem fenyegeti ez a veszély, pedig neki is minden  kérdésére válaszolok, csak őt ezek egyáltalán nem érdeklik, leszarja a dínókat meg a tektonikus lemezmozgást, nem érdekli, hogy mennyi huszonhatból tizenhárom, és miből készült a járda, ő rajzol és fest és különbséget tesz a halvány bőrszínű és a bézs ceruza között, és mindenben mintát és színt lát, a disznóvágáson a kettévágott malac láttán áhítattal közölte, hogy "lepkemalac" és tényleg olyan volt a formája, egyébként elképesztő, hogy mennyire különböznek egymástól a gyerekeim, nem tudom, ez másnál is így van?

Naszóval, a lényeg, hogy a gyerekem nem egyszerű eset bizonyos szinten, valahol viszont az, mert egy okos, értelmes, önálló nagyfiú, és majdnem mindent meg lehet vele beszélni, kivéve, amikor nem, mert akkor ordítozni kell, de ez  más tészta :-)

Adva van egy tanárnéni, akiről az a hír járja, hogy szigorú, következetes, fegyelmet tart, de nem drillez, sokat követel, magasra teszi a lécet, és aki nem tudja megugrani, azt nem annyira szereti, azzal vádolják, hogy kedvenckéi vannak, illetve, hogy versenyistállót tart fent, és a hülyébbeknek coki - most nyilván sarkítok. Ez nem szimpi. Az viszont igen, hogy az ő osztályából sokan mennek tovább jó sulikba, hogy ami nála hármas, az máshol csillagos ötös. Ehhez képest, a nyílt óráján tök kedves volt,  bevonta az ott üldögélő ovisokat is az órába, és egyáltalán nem láttam nála rettegve szűkölő gyerekeket, meg ostort sem, mindenki jelentkezett, és többnyire megvárta, amíg felszólítják, érdekes órát tartott, állatokról beszélt.

Adva van a másik tanárnéni, aki kedvesebb, lágyabb - állítólag - mert amúgy, mondanom sem kell, próbáltam tájékozódni, ismerősöket keríteni, tudakolózni, és teljesen vicces, mert aki X tanárnénihez járatja a gyerekét, az esküszik rá, és hű és ha, és a másik mekkora köcsög, és ilyen gáz, meg olyan gáz, aki viszont Y tantó nénihez hordja a gyereket, az ugyanezt mondja, hogy csak az Y, mert a másik az egy hűűű és pfujj, na erre varrjon bárki gombot, szóval lazább tanító néni ez a második, ő se mai csirke, de kicsit modernebb felfogásban tanít, ahogy láttam, nem olyan szigorú, kedvesebbnek mondják, a nyílt órája tök jó volt, bár elég nagy fejetlenség uralkodott, mindenki felugrált és rohangált és beleordibált, és amennyire én láttam ő nem volt képes uralni a helyzetet, viszont töklaza volt a hangulat.

Namármost. Ha a szigorúbb tanárnőhöz adom a gyereket - ami azért lenne jó, mert le tudná kötni azt a fékezhetetlen agyvelejét és hasítana a gyerek - félek, hogy a szigor nem jönne be, és nem szeretné, illetve, mi van, ha éppen ő lesz az, aki kiesik a pikszisből?

Ha a kedvesebbhez adom, esélyes, hogy jobban érzi magát - de ugyanennyire esélyes, hogy full elkanászodik, rosszalkodik, és mivel nem kötik le agyilag eléggé, meghülyül a szó minden értelmében, ráadásul romlanak a továbbtanulási esélyei.

Szóval jááááj, véleményeket abszolút várok, ha vannak!

Amúgy a gyerek totál lelkes, azt szeretné, ha már holnap kezdődne ez az egész, egy valamivel nincs még tisztában - amit én is csak tegnap, a nyílt órák után fogtam fel, amikor egyenesen visszamentünk az oviba, hogy ő az óvodában már valaki, elég korrekt nimbusza van, ugye nagy, magas és erős, ráadásul okos és osztja is az észt rendesen, szóval elég kemény udvartartása van a kis alfahímnek, az összes 4-5-6 éves kisklambó megy utána, ő A Barnabás, négy év alatt egész komoly karriert épített fel, a múltkor az egyik anyuka mesélte röhögve, hogy majdnem minden nap hoz haza valami hírt a gyereke, aminek utána kell nézniük, mert a Barnabás azt mondta, hogy a polipnak három szíve van, és ülhetnek a google elé :-) és amikor bementünk az oviba, és jöttek oda a kiscsávók, és kezeltek, hogy csá meg szevasz meg hali, a sarjam meg lazán intett mindenkinek, akkor jöttem rá, hogy ő még nem tudja, de az iskolában ő lesz a legutolsó kis csíra, a kis lüke elveszett elsős, aki kapkodja a fejét, és a nagyok elveszik az uzsonnáját, és kezdheti felépíteni magát elölről....:-)