Kész vagyok a gyerekeimtől! Idáig lappangtak, mint sötétben bujkáló ellenforradalmárok, aztán egy hét alatt megnőttek, ami nem ér. :-)

Először is három éves lett a kiscsibész, apjával adtunk egymásnak egy ötöst reggel, hogy hát ezt is megértük, elküzdöttünk magunkat ide, erre a hegycsúcsra, ami az egyéves Gergőre visszatekintve simán lenyomta a Himaláját, egyúttal konstatáltam, hogy egy csomó kisbabás tárgy eltávozott az életemből remélhetőleg örökre, eltűnt az orrszívóporszívó a földre tepert gyerekekkel együtt, elköszöntünk a pelenkától, ami miatt még lógok magamnak egy pezsgőzéssel :-), a cumi, cumisüveg, popsitörlő, rácsoságy, hálózsák kombó már rég a múlté, készpassz. Hároméves Gyermek lelkesen fújta a gyertyát, játszott az ajándékokkal, a tesókkal is meg bírtam értetni tizenöt perc magyarázás után, hogy legalább egy félórát hagyják a kicsit játszani az ajándékaival, ne rángassák ki azonnal a kezéből :-D

Ezek után fogtam magam, és beírattam az óvodába, amit azonnal meg is kezdett - és tök lelkesen. Ezennel mind a három gyerekem ovis, szegény óvónők :-)

Egészen elképesztően aranyos volt, berontott a csoportba, azonnal körberajongta egy rakás anyai érzelmekkel bíró kiscsaj, és ajnározták, festőköpenybe vágták, ecsetet kapott és azonnal festeni kezdett, a tyúkok meg körülötte lelkendeztek cérnahangon, hogy hűűűűűűdeügyesvaaaagygergőőőő! Úgy kellett négyszer vagy ötször utánaszólnom, hogy hajlandó legyen hátrafordulni (direkt nekem háttal ült le, nehogy elvigyem a tuti helyről ), és nagy kegyesen odacseszni egy puszit nekem Ezek után hazasétáltam (egyedül!), főztem egy kávét (egyedül!) és kiültem a kertbe meginni és cigiztem is (ülve!), egyszóval nagyon durva délelőttöt nyomtam le :-D

Ráadásul nem elég, hogy a kicsi sem kicsi már olyan nagyon, a nagy meg már nagyon durván nagy, elkapta az iskola-láz, pénteken megejtettük első látogatásunkat az általunk kinézett suliba, ahol ilyen ismerkedős-foglalkozások voltak leendő elsősöknek, és hát a gyerek kész volt, imádta az első perctől fogva, mikor kijöttünk, közölte, hogy anya, apa, ha rajtam múlik, 100% hogy ide fogok járni, és a következő egy órában semmi másról nem bírt beszélni, mint erről hogy akkor hogyan és hova s hányszor és mit és mennyit és akkor és akkor, a maga szokásos csendes, szerény, szótlan kis módján :-), amitől rajtam kívül mindenki agyhalott lesz tíz percen belül és feladja, hogy megpróbálja követni a fiatalembert :-), szóval mire hazaértünk tüzetesen átbeszéltünk mindent, a leendő tolltartó méretétől a szaktanárokig, a napköziig és a ceruhahegyező-minőségig :-).

Mindezt megerősítendő tegnap este akkorát ordított a fürdőkádban örömében, hogy azt hittem megsüketülök, felfedezte ugyanis, hogy végre mozog a foga, halleluja, nem kicsit örülök neki én is, mert már borzasztóan untam, hogy folyton azon nyavalyog, hogy már 80 éves lesz, mire elkezdenek majd kiesni a tejfogai, miközben minden haverja már tök foghíjas, ami igaz is, neki valahogy későn indultmeg a fogváltás, pedig már kezdtek elkopni a fogai, szó szerint elhasználta őket, nem lettek lyukasak, meg semmi, de az élük elkopott, rövidebbek lettek :-), szóval ideje már egy normális nagy fognak nőni abba a szép nagy fejébe neki, legalább méretarányos lesz már végre. :-) Imádom. :-)

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy Lujzi a hétvégén egyetlen nap alatt megtanult kétkeréken biciklizni, igaz hogy még csak lejtőn lefelé, de ott már tök jól, fékezni is tud meg minden, ráadásul mivel nem az a kifejezett kaszkadőrtípus, el sem esett, hanem mindig szépen lerakja a lábát, ha bizonytalan, szóval nagyon büszke vagyok mindannyiukra, és hüledezek, meg nézelődök, mint hal a szatyorban, hogy basszus tényleg még csak most születtek, és egyszerre csak pillanatokra lettünk a tetkóktól meg a rockkoncerttől és a biológia kisérettségitől, váááá :-D

Cicák a fotelben, avagy jó nálunk macskának lenni :-D