Ezt bírta belelátni a felhőkbe Lujzika ma hazafelé, jövünk, nézzük, milyen szépek a felhők, naplemente, miegymás, és az én drága kis tündérem a kis csicsergő hangján felkiált: Anya, ott egy angyal! Vécépumpával!! A fiúk meg én meg sírtunk a röhögéstől, ez annyira tipikus…

A napokban rádöbbentem, hogy bakker, tényleg egy éve már, hogy egy szót sem írtam ide, és ráadásul fogggalmam sincs, hogy miért, miközben annyi de annyi minden történik, hogy regényt írhatnék konkrétan :-) Nem is tudom, hogy hol kezdjem, tényleg, azt sem tudom, hol hagytam abba,…

Pár hónapja levágattam a hajam, már kezd megnőni, de most pont az a középhosszú, amit még nem lehet összefogni, de már nem elég rövid, szóval idegesít, ráadásul ebben a rekkenet pudvás melegben egyfolytában szétizzadom, úgyhogy tegnap, itthon egyedül a gyerekekkel, fogtam…

Ez akar lenni a gyerek, bármilyen formában próbáltam is célozgatni rá, hogy hát ez a két csoport nem igazán metszi egymást :-)))))))))))))))))) Úgyhogy végül is miért ne, egyszer mindenből kell egy első, lehet, hogy ő lesz az első focista agysebész. Vagy agysebész focista? Tegnap…

itt vagyok, itt vagyok, nem akarom abbahagyni a blogot, csak feltorlódtak a dolgok, mint általában amúgy, és mindig akartam írni, meg kaptam a lecseszéseket, hogy valóban elég deprimáló mindig arra nyitni meg a blogomat, hogy haláááááál, szóval na, bocsi mindenkitől…

Mondtam, hogy ez hosszabb levegővétel :-) Többféle tanulságot is levontam az első két hónapból, először is, hogy hát ez tényleg rettentően más, mint az óvoda, fizikailag is, lelkileg is. Fizikailag az önállóság az, amit meg kell tanulniuk, meg az összeszedettség, namármost az…

Ez amúgy teljesen jellemző rám, akik ismernek személyesen is, csak röhögnek, hogy amikor rámtorlódnak a tennivalók, akkor egyszerűen kimenekülök a szituból, mert ha már túl sok mindent kéne csinálnom, akkor nem csinálok semmit sem, hanem elkezdek valami totálisan mást, na hát…

Visszaszámlálás van már, még két nap, és vége a szabadon szárnyaló felhőtlen életemnek, amikor barátnőkkel kávéztam, gyöngyöt fűztem, boltokban sétálgattam, ügyintéztem, és befejeztem a mondataimat,:-) pénteken ugyanis véget ér számunkra az óvoda, Pömpöllérnek végleg…

Egészen nagyon durva, hogy a jelen pillanatban 3 db óvodás gyerekemből nem is olyan sokára kettő óvodás és egy iskolás lesz, nyilván ezerszer leírtam már ezt, de tényleg mikor lettek pihés fejű tejszagú babákból ekkorák?????Az elmúlt két hét az iskola jegyében telt, a sulit…