Itt vagyunk, élünk, virulunk, utáljuk ezt a gusztustalan nyár nevű valamit, amit egész évben vártunk, hogy na majd nyáron, hű, na majd akkor de jó lesz, ehhez képest az elmúlt hónapban kétszer bírtam találkozni a tőlünk kb 50 méterre lakó barátnőmmel, és óriási kerti bulik helyett meleg zokniban társasozunk/tévézünk, illetve opcionálisan ők rosszalkodnak, én meg ordibálok :-D

Azért azt a másfél hét rekkenő kánikulát szerencsére a nyaralóban töltöttük, kijelenthetem, hogy igenis van fény az alagút végén, így a 3, 5 és 7 éves gyerekekkel már kifejezetten kellemes és tárátátááámm: pihentető volt a nyaralás, ezt se hittem volna soha, hogy ez elérkezik, de iszonyú jó volt, napközben strandoltunk, Pömpöllér ugye a szokásos fóka-üzemmódban gyakorlatilag ki sem jött a vízből, max enni,

Lujzi hozta a szokásos tündérformát (róla mindjárt írok egy külön bejegyzést, megérdemli :-), és végrevégre a kiscsíra is búvár-üzemmódra váltott, elcsórta a bátyja búvárszemüvegét, és rém viccesen karúszóval búvárkodott, ami gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy a segge látszott ki a vízból, meg a két karúszó, mi meg egymást váltottuk a vízben, mivel a kijövés puszta gondolatától is heveny tiltakozógörcsöt kapott :-). Amúgy továbbra sem adta fel, hogy hivatalosan is ő legyen a Strand Bohóca, és mint mindig, most is lett nézőközönsége :-)

Képeinken a győzedelmes búvár, lent meg az alternatív matracfújási módszereket oktató tanfolyam első óráját láthatjuk :-)

Szóval napközben strand, este hazafelé rituális fagyizás, este meg rákattantak a kölkök a tábortűzre, úgyhogy majd minden este tüzet raktunk, és sütöttünk rajta valamit, szalonnát, kolbászt, almát, krumplit, imádták a gyerekek, és tök nyugi volt, nyilván a hisztimanók nem költöztek el, de hát bakker mérföldekkel jobb, mint volt tavaly, lejöttek a a barátaink is a hétvégére számos kiskorú társaságában, és nagyon, de nagyon jól éreztük magunkat, és amúgy meg kettő érdemérmet is érdemelnék, egy konyhatündéreset,, tekintve, hogy kettő kiló lisztből csináltam nokedlit a paprikáscsirkéhez a társaságnak, másrészt meg vitézségit, mert bevállaltam, hogy a barátnőm nemszomjas férje karikás ostorral lecsattintsa a fejem tetejére rakott műanyag poharat :-)

Aztán volt még házilag készített turnballozás, ami egy tök nagy találmány, pont azt az idegesítő rész tűnik el a gyerekekkel való tollasozás/teniszezés akármiből, amikor 22 másodpercenként kell keresgélni azt a rohadt labdát, na itt ez most ide van rögzítve, és forog, és irtó jókat lehet vele játszani :-)

Amikor megkérdeztem a kölyköket hazafelé az autóban, hogy mi volt a legjobb élményük a nyaraláson (jelzem idén kimaradt az autóban hisztizés is, jessz :-), Gergő a búvárkodást mondta, Pömpöllér a barátaival a vízicsúszdázást, Lujzika meg lelkesen azt ordibálta, hogy a Zumbaaaa! Ő lett ugyanis az esténkénti ingyenes strand-zumba foglalkozások leglelkesebb rajongója, a lépések egytizedét bírta csak követni, de imádta, és a kezdeti szepegés meg szégyenlősködést mintegy hat perc alatt legyőzve a legelső sor legközepén riszálta a csíkos fürdőruhás seggét, imádom :-), de végül megegyeztek abban, hogy a legeslegeslegeslegjobb az volt, amikor egy kánikulai napon délután irgalmatlan nagy zuhé lett a strandon, effektíve szarrá áztunk, az az igazi függöny-zivatar volt, mindenünkből csöpögött a víz, a kölykök sikongatva ugráltak a meleg pocsolyákban, mi a bejárat alatt röhögtünk, és amikor elment a vihar, visszamentünk a totál kiürült strandra, és csak a miénk volt a (jelzem tök meleg) Balaton!

majd még teszek fel képeket, mert volt még itt sok minden, Gergő élet-halál küzdelmet vívott egy hattyúval, verbálisan begyalázta az ő édesapját, Lujzi lightosan bepasizott, Pömpöllér meg fogdosta a siklókat, de most megírom a Lujzis bejegyzést :-)