2017.04.19. 08:05| Szerző: Chipie

Az van, hogy a kiskorúak 66.6%-a erőteljes kamaszodásba fogott, és ez azért jócskán megváltoztatja a dolgokat, visszaolvasgattam kicsit a blogomban és csak lestem, hogy mennyire megváltozott minden, amióta kis műanyagmotorozó pelenkás banda voltak :-) Mostanra nemcsak a cipőméret lett hatalmas, hanem az egó is, és hát a személyiségi jogaik, ugye...meg fent vannak a facebookon, és örülhetek hogy nem tiltanak le....még....de most kedvem támadt tesztelni, van-e aki  még olvas itt, úgyhogy azért kis összefoglalót csapatok, félig-meddig magamnak, mementónak, meg hátha nem fedezik fel és nem kapnak neuropéniszt, amiért kitárgyalom őket a zinternetten :)

A kamaszodás egy teljesen szélsőséges dolog, elképesztő hirtelenséggel csapnak át a dolgok és hangulatok egyik végletből a másikba, szobábarohanós ajtóbaszkodásból ölbebújásba, én meg csak pislogok :-) Az van, hogy ha éppen hormonhullám van, akkor pár napig elviselhetetlen az illető, nevén nem nevezett serdülő gyermek, a szemforgatáson és a pofavágáson kívül maximum a beszólogatásra van energiája, amúgy az aktivitási szintje egy leesett vércukrú komodói varánuszé, és mindenki rohadjon meg, aki hozzászól, majd egyszercsak lehiggad, lemegy a hab a szájáról, elnézést kér, megköszöni hogy elviseljük, és pár napig a világ legjobb fej gyereke lesz, akivel kb annyit és úgy röhögök, ahogy egyetemi éveim óta csak nagyon kevés emberrel, aki értelmes, tájékozott, érdeklődő, udvarias, és segítőkész, egészen a következő agyrogyásig, amikor megint azt érzem, hogy elvitték az ufók :-)

Amúgy ha nem lenne lusta, szemtelen és számítógépfüggő, egész megijednék, hogy valami baj van vele, mert jól tanul, népszerű, a barátai szeretik, középfok feletti szinten beszél angolul, mi általában angolul dumálunk,ugyanúgy lehet vele, mint magyarul, angolórán a tanár hátraültette, visszaadta a telefonját, és udvariasan megkérte, hogy játszana-e vagy Duolingozna-e rajta csöndben, hogy a többiek is haladhassanak, ő ugyanis mérföldekkel előbbre jár, nyilván nem utasította vissza :-)), és remekül főz, simán összerittyent egy kétfogásos ebédet (szívesen, jövendőbeli menyem, igazán), szóval elképzelhető, hogy mégsem adom örökbe :-)

17212023_10209013352267785_2353123089952830456_o.jpg

 

A királylány is hihetetlen módon megnőtt, mindjárt tizenegy éves nyúlánk RG-s kiskamaszka, két éve ritmikus gimnasztikázik, ami egy kőkemény sport, heti 4 edzése van, amiben benne van egy szombat egész nap, edzőtáborok, versenyek, de imádja, tiszta guminő lett. Vannak mélypontok, amikor nem úgy sikerül, amikor fáj vagy az edző lecseszi, meg hát sokszor rohadt fáradt, azért neki egy hétfői nap úgy néz ki mondjuk, hogy hatkor felkel, összekészül, elmennek suliba (mert visszamentem dolgozni és korábban indulok, mint ők), háromkor áthévezik edzésre, este nyolcig edz, akkor értemegyek, hazamegyünk, ha van még lecke, megcsináljuk, eszik, fürdik, alszik....ami elég durva...ráadásul az rg-ben van egy..hát nemtudom másképp nevezni, picsa-vonulat, ez a ki a soványabb, ki hány salátalevelet vacsorázott, kinek hány swarovski van a ruháján, ezt azért én erőteljesen nyesegetem vissza a gyerekben, amikor ő is rákezdett a "nem vacsorázom, mert nagy a fenekem" sirámokra, akkor azért leültettem, és mutattam neki pár képet anorexiás lányokról, meg egészségesen gömbölyűekről, és elbeszélgettünk a való életről, és hálistennek úgy döntött, nem lesz anorexiás :-) Amúgy továbbra is gyönyörűséges :)

17903655_10209322063265367_6525140824796535851_n.jpg

 

Csak már ő is olyan messze van a kis fürtös duzzogós babától, hogy ihaj :-) De hálistennek szőkének szőke maradt, és az ilyesmi párbeszédek azért még előfordulnak:

Lujzi, ezt légyszi kb egyharmadig töltsd meg vízzel!

Az egyharmad az mennyi?? Egynegyed?? 

.....

:.-D

Hálistennek a bátyja egészen hatékony smasszer-bodyguard mellette, pár hónapja az egyik kissé zakkant osztálytársa vakkomondor jeligére a brutális bántalmazást gondolta égető szerelme legmenőbb jelének, ezért elkezdte a lányomat ütni-verni-lökdösni-felrúgni. Először megfutottam a kötelező köröket, beszéltem a tanárokkal, akik beszéltek a szülőkkel, de hiába,  annyira elfogultak egy szem kis köcsög fiukkal, hogy ihaj. (Barnabás kommentárja: Anya, ha az a kis mocsok a Lujzi véres hulláját ásná el a homokozóban, akkor is azt mondanák, hogy hadd kapjon még egy eséééélyt..:-D. Naszóval a standard módszerek kb nulla eredményt hoztak, a szerencsétlen lánylény majd mindennap szakadt gatyában, vérző térdekkel, lehorzsolt tenyérrel jött haza, mert a B. bántotta. Na és akkor bennem itt bődült el az anyatigris, és annyit mondtam Barnusnak, hogy na fiam, beszélgess el légyszíves vele, és győzd már meg, hogy álljon le, szabad kezet kapsz, vállalom a konzekvenciákat. És Barnus elbeszélgetett a gyerekkel, finoman és érzéssel. (Anya, nem volt semmi gáz, hátracsavartam a karját és kicsit a lépcsőhöz verdestem a fejét, de finoman, és megmondtam neki, hogy csak egy ujjal hozzáér a húgomhoz, letépem a fejét....) 

Nem vagyok híve a brutalitásnak, egyáltalán, de egyszerűen van, amikor semmi más nem segít....a gyerek természetesen bőgve rohant árulkodni a tanároknak, és így sikerült az alábbi párbeszéd Lujzi ás a tanárnő között:

-Lujzi, te mondtad a bátyádnak, hogy verje meg a B.-t?

-Nem, ANYA!

:-D

Sírtunk a röhögéstől, de hát tényleg. A lényeg viszont, B nem kapott intőt, a hülyegyerek meg azóta nem megy a lányom két méteres körzetébe. Pont.

A kicsi meg....hűű, szerintem ő változott a legradikálisabbat, kiderült, hogy elképesztő sporttehetség a csávó (mondjuk nagy meglepetés nem volt, tekintve hogy kétéves kora óta úgy néz ki, mint egy zsugorsprével lefújt testépítő..ráadásul  a nagy büdös semmitől :-), szóval elkezdett aikidozni és kempozni, félelemetes harcimókus lett belőle, sorra nyeri az érmeket, dobálja el kenyába a nála 2-3 évvel idősebbeket és egy fejjel nagyobbakat, egy év után az edzője átrakta a kicsik csoportjából a nagyok csoportjába, ahol 14-15 évesekkel edz együtt, akik imádják, kb. a csapat kabalája :-) Lelkileg is nagyon jót tett neki a sport, sokkal kiegyensúlyozottabb, visszafogottabb (magához képest nyilván, budddhista soha nem lesz, de most már kevesebb esélyét látom annak, hogy spontán öngyulladásban haljon meg egy a bátyjával folytatott szópárbaj után, melyben hosszasan fejtegetik, hogy ki a retardált és miért) És hát imádnivaló gyönyörű zsebgengszter még mindig, olvasztgatja a női szíveket, legyen az tanárnéni, osztálytárs, a szülinapját is előrelátóan úgy szervezte, hogy olyan helyen legyen, ahol a lányok is jól érzik magukat, nemcsak a fiúk, hmmm :-)

15442394_10208342676581312_6637311469948085568_n.jpg

Itt éppen megkapta a Kempo Szövetségtől a Legeredményesebb Gyerek Versenyző díjat és nem kicsit virul a feje :-)

Szóval imádom őket együtt és külön-külön is, annak ellenére, hogy időnként botrányosan marakodnak, de elképesztően jó nézni, ahogyan nőnek, alakulnak, formálódnak :-)

 

 |   | 9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr8912436103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gangike 2017.04.19. 20:46:36

de nagyon örülök az új bejegyzésnek!!! :) :)

Tobber 2017.04.20. 08:44:54

Micsoda öröm! Gyorsan szóltam a barátnőknek is. :)
Végre hallatsz magatokról, hiányzott. És mennyit változtak a gyerekek, Lujzi felismerhetetlen. :D
Kérlek, írjál megint! :)

mikkromakka 2017.04.20. 09:31:45

Úristen, de jó volt olvasni róluk így 4 év után újra, köszi!

borsdesign 2017.04.20. 19:38:11

ó, de jó, hogy újra írsz :)

phzs 2017.04.29. 18:09:58

A feljebb valo evekben sokat gondoltam arra, milyen jo lesz felnoni latni a gyerekeidet. Szep lassan feladtam, hogy olvashassak meg roluk. Ma valahonnan eszembe jutott a blog, es tessek. Mit mondjak, pont igy kepzeltem. Apjuk hogy birja?

Kirschner Viktória 2017.05.27. 21:34:15

Gyeehehehehe nem gondoltad, hogy lekattanok a blogról, hűséges típus vagyok, rendszeresen visszajártam s mióta végre van saját gyerekem, rendszeresen linkelgetem is a néha az agyvérzés szélén táncikáló anyatársaknak a gyöngyszemeidet, pl a Többemberes babák Fb csoportjában Gergő egy fogalom lett, afféle üdítő kis lélekátmosás, hogy mégse mi kúrjuk el hanem tényleg vannak NAGYON NEHÉZ gyerekek.

Barnabás láttán konkrétan megállt egy pillanatra a szívem. Hihetetlen karizmatikus pasas. Lujzi gyönyörű, Gergő meg, hát no, az Gergő, az Élet Császára.

Még mindig ti vagytok a legnagyobb arcok <3

Ja, Erenya voltam, csak ez a regelős fos most rákényszerített,hogy felvállaljam az igazi nevem.

Puszi Nektek!

orsó · http://vandorcirkusz.com 2017.07.07. 12:38:04

jaj, de jó. milyen szépek és szép nagyok lettek! imádom, ahogy Barnabás megvédte a Lujzit.
örülök, hogy írtál, nálunk még mindig szállóige a "nyomom a pödált" :))) (a férjem szegedi, ő úgy mondja, tökeröm a pödált)

(y)

citka 2017.07.18. 20:18:16

Navégreeeeeeeeeeee :)

Klára67 2017.08.04. 22:17:08

De jó újra olvasni!Vagány gyerkőcök lettek!
süti beállítások módosítása