"Ezt figyeld, tíz perc alatt ezek a kis fickók szétkapják az egészet!"

Nagyon örülök, hogy tetszenek a karkötőim, aki szeretne rendelni, az írjon nekem a chipie@torzsasztal.hu címre , és letárgyaljuk a részleteket. :-) Rohamozzatok meg! :-D

Kornél az új családtagunk, négy hónapos, macskanáthája van, de szerencsére kezelhető az állatorvos szerint, és minden valószínűség szerint a Macskabuddha egy új reinkarnációja, mert remekül tűri a gyerekek nyúzását, dorombol, mint atom, szobatiszta, és reméljük hamar meggyógyul.

Ezt tudja művelni egy pöcifoci egy kis csapat makákóval. :-D

Gergő, mert azt még nem tudtam bemutatni, milyen kismacska tud lenni, ezen a képen éppen Nóra barátnőm nagyfiához bújik szerelmetesen, az ő nevét mondta ki először tisztán a családtagokon kívül, azóta visszhangzik a lakás a kétségbeesett ÁÁKÓÓSZ! ÁÁKÓÓSZ! kiabálástól minden reggel, és mindig felmegy az emeletre, hátha odabújt az ő szupernagyfiúbarátja, de hát nem, aztán caplat le csalódottan. Remélem, minél hamarabb lemegy ez a hülye, vírusokkal teli tél, és megint jó sokat találkozunk! :-)

Itt meg éppen a nagymamának nyom le egy olyan igazi, Gergő-féle cuppanóst. :-)

egyszerűen nem lehet nem megzabálni, pedig a szeme se áll jól, és messziről bűzlik a zsiványságtól, és elképesztő kis pukkancs, de van benne valami ellenállhatatlan báj, ami remélem megmarad nagyobbkorára is :-D

Dolce vita, bazz. :-D

Végre sikerült pár valamelyest értékelhető képet lőnöm a gyöngykarkötőkről, amiket fűzögetek mostanában, a többit elhurcibálták a barátnők azonnal, és hordják is, aminek elképesztő módon örülök. :-))) Amúgy meg megállapítom, hogy nem tudok tárgyakat fotózni, nem és nem, ha vakuzok, a színe még csak nem is hasonlít az eredetire, ha nem vakuzok, életlen, váááá.

Gergő egyik kedvenc játéka a testrészmutogatós.

Hol az orrod, Gergő?

És hol van a szemed?

És hol van a szád?

Idáig penge a gyerek, a fülét azonban képtelen megtanulni, hogy hol van, megértem, mert tényleg elég hülye helyen vannak ott oldalt, mindenesetre ez a kérdés jött, többször föltettem, hátha eszébe jut, ami nem történt meg, Lujzi viszont nem bírta az idegőrlő feszültséget, hogy nem tudni, hol a Gergő füle. :-)

Ezek a gyerekeim. :-)

Gergő ugyanis utolsószótag-utánzó kismajommá vedlett, és így nevezi a tesóit, a becenevük vége alapján, a büdösbogár pedig ő maga, mivel legújabb szokása, hogy ha valami nem tetszik neki, elveszünk tőle valamit, ami pedig szerinte neki jogos jussa, és ami nélkül nem tud személyiségfejlődése következő állomására felkapaszkodni, teszem azt, mondjuk egy machete vagy egy fiókból kilopott húsvágó bárd, amiről ugye köztudomású hogy már a fiserprájsz is fontolgatja a bébijátékká történő felfejlesztését, na és amennyiben egy ilyen mondjuk elkobzásra kerül, Grübedlimalacka először is elkezd spontán helybenfutni, magyarosan szólva toporzékol, mint atom, miözben rakétakilövésre emlékeztető hangon ordít crescendo, majd a csúcsponton nemes egyszerűséggel izomból hanyattvágja magát, koppan feje, a lábait felemeli a levegőbe, és olyasmit művel velük, amiket én anno aerobicon, csak ott hasizomerősítés volt a cél, és persze szünet nélkül ordít, mintha fizetnének érte. A mutatvány legviccesebb része, hogy ilyenkor szó nélkül ott kell hagyni, és amikor 3 perc olyan ordítás után, hogy gyengébb idegzetűek már az ördögűzőt hívnák egyszercsak feltűnik neki, hogy nulla közönségnek fárasztja magát a produkcióval, akkor csikorgó kézifékkel leáll az egész, és a gyerek bájosan mosolyogva becsatlakozik kisautózni, és minden szép és jó egészen úgy tíz percig, amikor újabb sérelem éri, és akkor újra jön a büdösbogár-show, egész jókat szórakozunk rajta, hálistennek egyre kevesebbet csinálja. :-)))

Viszont ahogy a tesók, úgy ő is látványosat fejlődött mind mozgásilag, mind agyilag, simán képes az óvodáig páros lábon ugrálva jönni mellettem, miözben ritmusosan ordítja hogy BEKK! BEKK! azaz brekk, a gyengébbek kedvéért :-), a múltor sikerült neki egy bukfenc a kanapén, mindenhová felmászik, feláll a hintaló fején kétoldalt lévő két fogantyúra, ott egyensúlyozik röhögve, és onnan ugrik egy fejest a kanapéra, az óvodában rendszeresen a bordásfal legtetejéről kell lekaparnom, és olyan erős még ráadásul, hogy pl amikor hajósat játszanak a nővérével, az úgy zajlik, hogy kihozzák a lavórt, a Lujzi beleül, és a Gergő tolja fel-alá a lakásban, mindez fordítva nem megy, a Lujzi nem bírja :-))). A finommozgása is nagyon zsír, minden megnyom, kiszed, beledug, szétcsavar, tök szépen fogja a ceruzát, jó nagy krumplikat firkál boldog mosollyal, és újabban már legóznak a Pömpöllérrel, mert már direkt nem szedi szét a legókat, csak véletlenül, az meg ritkán van, és a báty rájött, hogy egész jó buli úgy megvédeni a másfél napig épített űrhajóját a ragacsos kis mancsoktól, hogy épít neki egy egyszerűbb valamit, a kezébe adja, és akkor vígan tudnak rohangálni és lövöldözni a pecóban, 1-2 év és sejtésem szerint brutálturbó együttjátszás lesz. És imádom, ahogy eljátszik a legókkal, ha sikerül valamit megkaparintania, itt éppen egy legóember bukósisakját szedte le és rakta vissza egymás után negyvenszer, igen figyelemreméltó koncentrációval, és némi vacsoranyommal a szája körül :-)

AMúgy meg továbbra is egy elképesztően édes és gyönyörű és kedves tündér - már amikor éppen nem ordít és nem veszekszenek a Lujzival - ellenállhatatlan mosolya van, úgy szórja a puszikat és az öleléseket, mint zacskó zizit, sőt újabban nyalogatja azt, akit szeret, annyira vicces, hogy ülsz, kávézol, és egyszercsak odarobog egy törpe és oldalbanyal. :-D MIndent, de mindent ért amit mondunk neki, és ez pl abban csapódik le a legjobban, hogy ugye próbálom rendre nevelni a tesóit, hogy ugyan ne gondolják már azt, hogy a kaja a hűtőben terem, a tiszta ruha meg belenő a szekrénybe, én meg egy házicselédbe oltott séfrabszolga vagyok, és mostanában cseszegetem őket, hogy vigyázzanak a rendre meg pakoljanak el maguk után, namármost a nagyok szarnak a fejemre nagyjából, viszont azt elértem, hogy Gergő a mosogatóba teszi a koszos tányérját, a szennyesbe a ruháját, a túrórudis papírját kidobja a szemetesbe, porszívózik, de tűpontosan leutánozza hogy hogy csinálom, azaz a kanapé alá úgy nyúl be a csővel, hogy először leszedi róla a fejet, aztán megy a felmosófáért, és úgy eleve egy tök rendes gyerek, remélem örökölte recesszíven anyukámtól a rend és tisztaságmániáját, legalább egy tüchtig ember lenne a családban. :-)

És úgy alszik, mint egy puttó :-)

És most összeszámoltam ami így hirtelen az eszembe jutott és amiket rendszeresen mond, és megállapítottam, hogy 27 szót használ, és még egy csomó hangutánzót, profin utánozza a tüsszentést, horkolást, köhögést, tud szájjal lőni és lézerkardozni (ugye milyen jó a nagytesó), halacskacuppogni, királyul ugat, nyávog és nyihog, szóval már esélyesen többért tudnám eladni, mint egy arapapagájt. :-D A legviccesebb szavai között személyes kedvencem a ABB ABBA!!! amivel nem a dicsőmúltú svéd popegyüttest élteti, hanem arra szólít fel, hogy hagyd abba, aztán a tény, hogy bár a legtöbb testrészét szépen megmutogatja, hogy hol található, csak egyetlenegyet nevez a nevén, igen, azt, elképesztő, és hát az örökös hülyeségi csúcstartó, ami valószínűleg abból alakulhatott ki, hogy a tesóknak mondtam, hogy igen, azt kaphat a Gergő, nem, azt nem kaphat, és ez a kaphat lett nála valahogy a kéremszépen, és ezt gyönyörűen úgy mondja hogy KAPA! KAPA! Mostanra a kapakapa már csak a cumisüvegét jelenti, akkor mondja, ha álmoséhes és aludni szeretne, és azt csak a cumival tud, mindenestre több embernek okoztunk már hálistennek orbitális röhögőgörcsöt, amit aláírok, mert ha én találkoznék hirtelen egy szőkefürtös puttóval, aki azt ordítja, hogy KAPAA! KAPAA!, mikoözben az anyja nyugtatgatja, hogy mindjárt kapod, drágám, mindjárt lesz kapakapa, és a környéken nem látnék egyébként nemhogy rotációs, de még sima kapát sem, én is dobnék egy szerény hátast :-))))))))

na ezt most elmentem, aztán írok még mindjárt, addig egy tutikép a két harisnyafülű nyusziról (by Lujzi, ki más :-)))

amikor majd Lujza professzorasszony éppen készül átvenni az atomfizika Nobel-díját, be fogok rontani a terembe, azt fogom ordibálni, hogy tiltakozom! tiltakozom!  és a kezemben ezt a képet fogom lobogtatni. :-D

Íródik a bejegyzés Grübedlimalackáról is, de még nincs kész, úgyhogy nehogy megverjetek, addig gyorsan felrakok egy fotót, amely egy sajnos még elég ritka pillanatot örökít meg: együtt játszik a három, békében, nyugalomban, senki nem harap meg senkit, senki nem rángatja ki senki kezéből a játékot, senki nem visít fültépően, senki nem vágja a falhoz a kockákat, csak úgy játszanak. :-)

Naszóval Lujzika. Hát Lujzika továbbra is lepadlóztat minket naponta többször, hol azzal, hogy annyira édesaranyostündér, amilyen nincs több a világon, hogy mindenkit az ujja köré csavar, és olyan macska, hogy csak na, a múltkor mondta egy barátnőm, hogy ő még ilyet nem látott, hogy beül a lány az ölébe, és tökéletesen felveszi a teste formáját, úgy odasimul, és egy kéjbérenc, elég elkezdeni cirógatni a hátát vagy a nyakát, azonnal fényt kap, félárbocra ereszti a szemét, és csak azért nem dorombol, mert nem tudja hogy kell, hol azzal, hogy akkora egy szőke libába oltott rozsomák, hogy csak nézünk, mostanában öntudat-bogyókat etethetnek velük stikában az oviban, mert remekül tud ő is feleselni, és ami miatt sokkal kiakasztóbb az ő szemtelensége a bátyjáénál az a totális logikátlanság, mert azzal szemben nincsenek érvek, most mit mondjak arra, amikor kint van 3 fok, fúj a szél, esik, ő meg lehozza a szívecskés -pántos nyári lenvászon kisruháját, hogy akkor ő ebben megy oviba, és amikor mondom neki, hogy de Lujzika, nagyon hideg van, közli, hogy nincs hideg. De, hideg van, és esik az eső, nézz csak ki az ablakon, kinéz, és közli, hogy nincs hideg és nem esik, és süt a napocska, és én akkor ezzel mit kezdjek, hogyan tovább, mert innen már csak pár percnyire vagyunk a legörbített szájú hisztitől, amivel egyébként simán eladná magát az unicefnek, mint szegény, agyonsanyargatott kisgyermeket, aki még a saját ruhája felől sem dönthet, és különben is elnyomják, és ő egy szerencsétlen, brühühüüüü :-)

ez amúgy is egy gyakran alkalmazott taktikája, amivel még néha engem is megetet, ha nem figyelem sasszemmel az előzményeket, hogy addig szekálja valamelyik tesóját, amíg el nem vesztik a türelmüket, és meg nem lökik, illetve Gergő képen nem nyomja, és akkor olyan szívszaggató-dobhártyarepesztő sikításba fog, hogy az ember azonnal elkezd rohanni, hogy melyik testrésze szakadt le, és sajnos néha bedőltem én is, és leteremtettem a bátyót, aminek a kis mocsok cheerleadereket megszégyenítő módon örül, hiszti és görbeszáj azonnal elefelejtve :-)))) De most már nem dőlök be neki (annyiszor :-)

Amúgy azért a csaj is ügyesedik, minden fronton, egyedül öltözik-vetkőzik, gombokat is beleértve, tömegesen hordja haza az oviból a mondókákat, de a legjobb, hogy annyira de annyira ügyesen rajzol meg fest meg imád mindenféle kreatív dolgot, ha lehetősége lenne rá - persze Gergőke miatt nincs - egész nap képes lenne ülni és vagdosni, ragasztgatni, festegetni, rajzolni, imádom. :-)

az egy lepke éppen, ez meg egy karkötő

És kész művész, olyan kompozíciókat tud alkotni a szoba közepére, hogy ihaj, általában cipőkből, konyharuhákból, konyhai eszközökből, cédékből, de nem csak úgy összevissza, hanem járkálva, hümmögve, elgondolkodva, egy-egy darabot gondosan hozzáillesztve, meg kell zabálni. :-))

És kész nő, kérdezgettük, hogy mit szeretne karácsonyra, a bátyja természetesen típusszám-megjelöléssel ellátott rajzokat készített a Jézuskának, és mellérajzolta a legósdobozokat is, nehogy véletlenül doboz nélkül hozza neki a mittoménmit, ő meg hosszas tépelődés után kibökte felragyogó arccal: JÓZSASZÍNT! Lujzika, de rózsaszín mit?? JÓZSASZÍN AJÁNDÉKOT! és itt feladtuk. :-)))))

itt vagyok, ragyogok, bocsánat a hosszú csöndért, nincs semmi baj, csak sok a gyerek és mindegyik akar valamit, plusz rákattantam a gyöngyékszer-készítésre, így esténként csönben fűzögetek, mint egy jóllakott gyépés, ráadásul a zuram új dizájnt akar a blogjának, ezért két hete minden áldott este a gép előtt ül és blogsablonokat válogat, és ha oda merek ülni öt percre hogy legalább az emailjeimet megnézzem, a hátam mögött ácsorogva gunyoros megjegyzéseket tesz a ronda netfüggőségre, muhahha, szóval elvagyunk mint befőtt.

A gyerekeim meg tündéri édes okos tüneményes szépségek, akiket estére már néha szívem szerint feltennék a vaterára minimálár nélkül. Esetleg fellőném őket a holdra. :-)

Egyébként érdekes, mert most mindhárom ugrott egyet fejlődésileg, mintha összebeszéltek volna, pár hét alatt egy csomó új feature lett mindháromnál, Pömpöllér betűket ír, és megtanulta bekötni a cipőfűzőjét, gyönyörűségeseket fest és rajzol, és persze pofázik továbbra is hatvanezer decibellel pont, vessző nélkül, az óvodában dicsérik, sőt, olyanokat tud művelni, hogy megyek érte, és mondja az óvónő, hogy délelőtt odament hozzá az én fiam, hogy szeretne nekem ajándékot készíteni, segítsen neki, és minimális óvónői segítséggel legyártott nekem egy tök jó méhecskét, majd elájultam, és olyan okos, mint a nap, és a legkisebb illogikus vagy következetlen dolgot kiszúrja mind a mesékben, mind a társalgásban, az óvodai angoltanár ódákat zeng róla, hogy milyen okos, és milyen szép a kiejtése, és olyanokat bír  mondani, hogy ő annyira szeret engem, hogy egy hurrikán se bírna minket szétválasztani, édes arany kis pofám.

Mindeközben viszont időnként bepörög, megvadul, főleg ha az óvodában nem voltak eleget levegőn, és nem futotta ki magát, és olyankor kajakra olyan, mint egy elmebeteg, rángatózik, fetreng, seggen csúszik, üvöltözik, szekálja a tesóit, elveszi a Gergő játékát és a képébe röhög, amikor a kicsi üvöltve szalad utána, szemtelen, visszapofázik, és addig feszíti a húrt, amíg le nem kiabálom a haját, utána meg engesztelget meg ölelget. Ja és amitől a falra megyek, az az apjától örökölt pukkancssága, én ezt nem és nem és nem tudom aggyal befogni miért kell minden apróságtól agyvérzést kapni, ha beakad a kabátujj, ha leesik a legóautó, ha haza kell jönni a barátoktól, ha segíteni kell. Az óvónők pedzegetik egyébként hogy iskolaérett, és hogy akár mehetne iskolába jövőre, de én stabilan hiszem, hogy nem az, és éppen hogy nem az esze miatt, hanem az ilyenek miatt, mert amíg ennyire rosszul viseli azt, ha valami nem úgy van, ahogy ő éppen abban a pillanatban kigondolta, addig nem engedem iskolába, mit fog csinálni, ha nem sikerül úgy az s betűt leírnia, ahogy akarta, elkezdi idegből verni a padot meg rugdosni a falat???

Ja, és akkora, mint egy ló, és valami fura anyagból lehet, mert egyáltalán nem kövér, de 28 kiló, 123 centi, 34-es lába van, és az egyik barátnőmet effektíve felborította egy ilyen megörülős-nekiszaladós-megöleléssel, a másik meg nem bírta lenyomni szkanderban. Most gondolkodunk, hogy mit sportoljon majd, vacillálunk a birkózás és az aikido között :-))))

Na ezt elmentem, aztán jövök Lujzi-beszámolóval :-)

Kész vagyok teljesen. Újrakezdődött az ovis hittan, és újra itt vannak az elképesztő kérdések a gyerektől, már délután megbiccentem kicsit, amikor kihozta a hittanon készített rajzát, amin egy angyal van, ami önmagában nem gáz, de amikor azt mondta, hogy nézd anya, ez itt Isten járőre, akkor azért orrot kellett fújnom hirtelen, hogy ne röhögjek nagyon hangosan, pedig még nem is sejtettem, mi vár rám este, amikoris meseolvasás után még kicsit dumálgattunk, ahogy szoktunk, a Lujzi közölte, hogy ő már nem xilofonozik, hogy föl ne ébressze a napocskát, a gyerek meg spontán egyszerűséggel megkérdezte, hogy Jézus hogy született meg. Hát, mondom Mária volt az anyja, Isten egy angyallal megüzente neki, hogy az Ö fiát fogja megszülni, stb stb, mire a gyerek 2 mp gondolkodás után édesen megkérdezte:

Akkor ezek szerint Isten dugott Máriával?

Na én itt lefordultam az ágyról szó szerint, és nem vagyok rá büszke, de tíz percig nem bírtam megszólalni, annyira röhögtem, hogy vinnyogtam és nyüszítettem és ziháltam, próbáltam a párnába fúrni a fejem, és iszonyúan koncentrálni, hogy abbahagyjam, de mint minden rendes röhögőgörcs, ez is maradni óhajtott, a gyerek meg ült mellettem, röhögött, és időnként bájosan megérdeklődte, hogy anya, azon nevetsz, hogy Isten dugott Máriával? :-)))))))))))))

Aztán persze sikerült lehiggadnom, megtudakolnom, hogy kitől is hallotta ezt a szót, meg elmagyarázni, hogy akkor hogy is van ez, és így át is estünk a felvilágosítás alapjain, technikai részletekbe még értelemszerűen nem bocsátkoztam, de azért azt sikerült tisztázni, hogy mi az a dugás, hogy mondjuk szépen, hogy szerelmeskedés, mi is az és kik csinálják, és hogy mivel test kell hozzá, ezért Isten esetében nem beszélhetünk ilyesmiről, szóval a végét sikerült normális mederbe visszakanyarítani, de érzem, hogy az a kezdő röhögőgörcs sokat levett a pedagógiai részéből, és láttam lelki szemeimmel, ahogy a gyerek fejben jegyzetel, hogy mekkora poént is mondott, ááááh, kész vagyok, segítség. :-)

..és igen, egy hónapot bírtunk közösségben, és máris itt van legjobb barátunk, Zöld Takony, és kis haverja, Fuldokló Köhögés, éljen éljen, hurrá, hurrá, jöhetnek a konfettik, a lampionok, meg a borotva az ereimnek. Mert tudom, hogy nem H1N1, meg a doki is megnézte őket, és nincs különösebb dráma, de attól még nem mennek óvodába, ami még mindig nem lenne baj, ha a Gergő kapna levegőt, ha három perccel azután, hogy életre-halálra megküzdöttünk az orrszívó-porszívóval, és megszabadítottam másfél köbméter takonytól, nem mászna okádalom módon két zöld csiga az orrától a szája felé, sőt, ha nem kapna ettől az egésztől idegbajt, nem ordítana tizenegy percenként úgy mint a sakál, tudna aludni húsz percnél többet egyben, és le lehetne foglalni bármivel, de sajnos nem így van, sávosan őszülök, ja és persze én is elkaptam, tehát kollektíve liheg és zihál a család, mint egy különösen aberrált pornófilm-szinkronizáláson, elvagyunk. :-) És persze megint indul az offenzíva, ken, fúj, szív, csöppent, puffant, dörzsöl, párásít, adagol, ó jeeeeeeeeee.

1. Először is kérnék szépen píszí magyarázatokat a következő kérdésre:

-Anya, az óvodában az Amanda, a Szintia, a Renátó és a Grafika (Rafael, és Rafikának becézik, de a gyerek szerint Grafika, annak legalább van értelme:), szóval hogy ők miért azt mondják az AZT helyett, hogy AZTAT, az ŐT helyett meg hogy ŐTET?

mert én próbáltam magyarázni neki, hogy azért, mert valószínűleg a szüleik, akiktől tanultak beszélni, nem jártak túl sokat iskolába, de hogy ezért nem szabad csúfolni, de utánozni se kéne, mert nem helyes, de nincs meggyőzve, látom a szemén. :-)))

-----------

2..és anya képzeld, a Vili behozta az oviba a legó izémizé igyóbigyóját, és azon nagyobb a kerék, mert az egy MIMITÁLT kiadás, és húúú!

-----------

3. Reggeli öltözködés, én éppen Gergővel végzem a szokásos öltöztetős iszapbirkózásunkat, és észreveszem, hogy a cipőjét nem hoztam oda, megkérem a gyereket, hogy hozza ide nekem. odamegy a cipőkhöz, majd közli hogy nem találja.

-Meg se nézted rendesen, én innen látom, ott van Apa bakancsa mellett!

-De anya! Nem érted, hogy amikor én csak így röviden odanézek, akkor én még nem látom azt a cipőt, mert meg kell várnom, amíg beilleszkedik a térlátásom!! - és fel van háborodva, hogy kiröhögöm. :-))))

-------------

+1: meglepődik valaki azon, hogy Lujzi kitartóan ragaszkodik a Lepke, lepke, szállj a tenyeremre....kezdetű opus saját verziójához, miszerint: Lepke, lepke, szállj a kenyeremre? És nem meggyőzhető? :-)))

JAJ, lemaradt a ma reggeli, amin nagyon röhögtem, szokták nézni a Mátyás király meséit, nagyon szeretik, és ma reggel közben a gyerek elkezdte énekelni a főcímdalát: .........milyen király volt ő, íme bizony spárga..........majd egy kicsit megállt, gondolkodott: anya, mit jelent az, hogy valaki spárga? Én meg csuklottam a röhögéstől, hogy a "milyen király volt ő, íme bizonysága" hogy mutálódott spárgává :-D :-D

Mindennemű kommentár nélkül,  illetve csak egy apró részletre hívnám fel a figyelmet, hogy melyik gyereknek nagyobb a lába :-))))))

na vajon mit műveltem megint a fejemmel?

És igeeen, azok a kedves tippelőink nyertek, akik az újabb arcszétzúzásra szavaztak. Igen, tudok. Igen, arra gyúrok, hogy anyámat elvigye a gyivi. :-)

Mert miután lefejeltem tegnapelőtt a kandalló lábazatát, túl gyorsan kezdett meggyógyulni a sebem, ezért gyorsan feltéptem a friss heget, hadd folyjon a vérem! :-)

Még jó, mert a múltkori szemöldöksebem már sárgul, és ez azt jelenti, hogy napokon belül eltűnik, ami tűrhetetlen!

Mostanra a lánylény is tud olyan ügyesen legózni, hogy a bátyja néha méltatja arra, hogy együtt játsszanak, természetesen Lujzi is autókat és repülőket épít :-)

Amik természetesen még kis labilisak, és viszonylag kevéssé jellemzi őket az a fajta koncepciózusság, ami Pömpöllér műveit már totálisan áthatja:

Arra viszont tök jók az építményei, hogy lehet vele nyaggatni, hogy fényképezzem le, aztán mindenféle pózokba vágni magát. :-)))

hogy talán a végefelé közeledik az elmúlt hónapok ingatlanügyi ámokfutása, kezd javulni a kedvem, és ha tényleg sikerül holnap kifizetnünk a nyaraló teljes vételárát, jövök és mesélek, idáig babonából nem mertem, de amúgy tök pöpec, és igazából nem is erről akarok írni, hanem hogy a héten a második napunkat töltjük azzal, hogy a zuram szabadságot vesz ki, a két nagyot reggel nyolcra bevágjuk az oviba, a kicsivel meg robogunk le a Balatonra ügyintézni, és épp hogy csak visszaérünk délután időben az oviba, és ma extra hosszú, földhivatalos-bankos-biztosítós menet volt, és Gergő tök jól viselte az egészet, rohangált, csak két széket borított fel, és ebből csak az egyikben volt benne, meg egy olyan szalagtartó fémoszlopot, és a pénzkiadó automata benti részét is csak kétszer rángatta meg azután, hogy szólt a néni, hogy ne piszkálja, mert beindul a riasztó és kijönnek a rendőrök, és csak 3 gesztenyével sikerült betalálnia a pulton, és végülis csak egy fél zacskó ropit taposott szét a padlón és csak néhány tulajdonilap-kikérőre firkálta rá a Sziklás-hegységet szakadó esőben, nem az összesre, és csak egy márványlapot kent össze nápolyis nyállal, és a földre szórt szotyikból is csak párat bírt felnyalni, mielőtt felkaptuk volna, és akkor is csak öt percig üvöltött, mert ő földet akart nyalogatni, szóval totál jól viselkedett, nem értem, miért érzem úgy magam, mint aki egész nap csákányozott, és miért alszik az ember az emeleten már másfél órája. :-D

ja, és majd elfelejtem, kisember összerakta az első kétszavas mondatát, tisztába tevésnél megfogta a már kitakarított seggét, és rámnézett, és komoly tekintettel elmagyarázta nekem, hogy NEM KAKA. :-))) Örülünk. :-)))

Az van, hogy a Lujzilány egy két lábon járó szőkenős vicc, és ez minket hol szórakoztat, hol rettenetesen kifáraszt agyilag, hol mindkettő, és nem értem, akkor se értem, hogy ez hogy lehet, hogy van egy kislány, aki amúgy tök okos, ügyes, értelmes, abszolút hozza a korosztályától elvárt szintet, és mindeközben időnként olyan szinten ostoba, bárgyú pi liba, hogy az döbbenetes, és olyan dolgokért képes olyan szinten hisztizni, hogy csak nézzük egymást az apjával, és tippelgetünk, hogy ez a génmutáció hogy jöhetett létre.

Mert az még a vicces kategória, amikor a nyaralóban bográcsoztunk, és a lány közölte, hogy most felmegyek, és lehozom a zseblámpát, hogy apa lássa a tüzet, és felment, és lehozta, és ott állt a tűz mellett a nyolc centis zseblámpával, és hősiesen világított. Az is vicces, amikor mondtuk neki, hogy nézd Lujzi, ott vannak a hattyúk, mire bámészan körülnézett, hogy anya, hol van a három tyúk, meg amikor kötötte az ebet a karóhoz, hogy a másfél centis sneci az tulajdonképpen delfin. De amikor visítós hiszti van az autóban azon, hogy ami előttünk megy, az nem traktor, hanem bébitaxi, hogy az ablakon besütő nap nem közös, hanem csakis az övé, és ezt úgy próbálja bizonyítani, hogy a fél kezét lengetve próbálja kitakarni a világ azon részét, amelyik nem belőle áll, amikor öklendezésig sírja magát azon, hogy nem húzhatja az ovitól hazáig a kardigánját a földön, amikor vacsora közben ordítozva veszekednek a bátyjával azon, hogy a Télapó szerinte kislány és nem kisfiú, amikor egy levegővétellel sikítja hogy ne kapcsold le a lámpát meg hogy nem akarok világosságot, kapcsold le a lámpát, szegény bátyja meg kapcsolgatja neki a kislámpát fel-le, én meg a másik szobában várom, hogy mikor fogy el a türelme, és rázza meg, mint floki a lábtörlőt, az már nem annyira vicces, és akkor azt még el se mondtam, hogy a leggyakoribb kérdése az, hogy ÉÉÉN? Tehát: Lujzi, légyszíves vedd a cipődet! Éééén? Igen, te. És légyszíves ne ülj a földön, megfázol. Ééén? Nem, áááá, a római pápa meg a lápi póc kézenfogva. Kiiiiii? Ééén? Vááá.

És az olyan típusú párbeszédekről se szóltam még, amikor hazaérkezik Nagy Apaisten a maga teljes horizontális és vertikális kiterjedésében, a cica eléáll, megöleli, majd megkérdezi:

- APAA, HAZAJÖTTÉÉÉÉL?

-Mire az apja: Nem.

-NEEM? NEM JÖTTÉL HAZAA?

-De igen, Lujzika.

-HOZTÁL VALAMIT, APAA?

-Igen, tessék - és a kezébe ad egy kocka csokit.

-HOZTÁL CSOKIT APAA?

-ember ilyenkor már a szemét szokta forgatni, és provokál: Nem, nem hoztam.

-NEM HOZTÁL CSOKIIT? - döbbent arc - AKKOR MIT HOZTÁÁL?  kezében a csokival bzm.

és ezt így akárhányszor és akármeddig, és ilyenkor az embernek hirtelen nincs máshoz kedve, mint ütemesen csapkodni a fejét a falba, és azt kérdezgetni sírva, hogy miért? miért? miért? miért?

Pömpöllér meg extra rosszul viseli ezt, ő ugye eléggé gyorsreagálású hadtest a hugihoz képest, és bár a csaja már megedzette valamelyest a minden logikát, ésszerűséget és praktikumot nélkülöző női hisztikkel szemben, ez azért már mostanában neki is sok, persze ha csak a  kisujjával hozzáér a húgához, az azonnal olyan szirénázásba kezd, hogy idecsődülnek a tűzoltók.

Szóval nagyon szép a lány, nagyon édes a lány, nagyon közvetlen és barátságos és kreatív és ügyes és muzikális, de hogy egyetlen egyetemi könyvtár se lesz róla elnevezve a jelenlegi állás szerint, az tutibiztos.

Történelmi pillanat: egyedül vagyok itthon. A két nagy óvodában, a kicsi meg elment az apjával csavart venni. Elképesztő. :-D

Hétvégi beszámoló este!

Ez a fotó most bukkant fel, félcsalád nézi a nyári vihart, a kép egyik érdekessége, hogy elvileg nappal készült, a másik meg a Gergő lába hátulról, teljesen olyan, mint a hurkás cowboy, aki alól épp kilőtték a lovat, nem röhög :-))))))

arckifejezése a kiscsibésznek, szerintem be lehetne rakni az értelmező kéziszótárba a büdös, ámde ellenállhatatlan gazember címszó alá. :-D

Kértétek a hisztis képeket, kevés van belőlük, mert ugye akkor általában a hiszti kezelésével telik az idő, nem fotózgatással, de azért találtam párat, jóval kevesebbet, mint amennyit a kisasszony hisztizik, ugyanis mostanában beturbózta magát, nagyjából a múltkori róla szóló némileg ömlengő posztom óta, ahogyan az már lenni szokott, a bátyja is pont azután kurvázta le az óvónénit, hogy beírtam ide, hogy milyen ügyesokosédes stb, kezd úrrá lenni rajtam a meggyőződés, hogy stikában olvasnak ezek a kis mocsoládék, tekintve hogy két nappal azután, hogy ide benyálzottam a lánylényről, hogy milyen tündér és édes és cuncumókus, teljesen elmentek neki hazulról, lehetetlen dolgokért nekiáll hisztizni, de nem gyenge módon, nálam kevésbé edzett idegrendszerek már tuti ördögűzőt hívtak volna némelyiknél, hálistennek az óvodában még nem fedte fel Ms Hyde-ot, ott még mindenki ömleng róla és szuperlatívuszokat használ, én meg laposakat pislogok, és nem árulom el, hogy tegnap azért üvöltött negyven percig reggelinél, mert felvágtam a kenyerét, és hiába ajánlottam neki egy másik, még felvágatlan szeletet, neki AZ a kenyér kellett, de nem felvágva, és mivel varázsolni, illetve szemmel kenyeret forrasztani továbbra sem tudok, így a hölgy nem evett és üvöltött, és még mesélhetnék ilyeneket. :-)

Azt talán még nem is meséltem, hogy a múltkor sikerült annyira kiborítania balatonról hazafelé jövet a kocsiban, hogy 130 km után egyszerűen nem bírtam tovább a kéjekvizeeetnemeztavizeetamásikaaaatnemezteztúlhidega gergőéééétaddideeeeneeeeáááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁkéjeeekvizeetnemeztnemkellnemnemnemnem pisilnikellnemkellpisilnineáálljunkmegálljunkmegéhesvagyoknemkell típusú visítást, hogy úgy Piliscsaba környékén behúztam a satuféket, megálltam az út szélén, kiszálltam, átmentem a kocsi másik oldalára, kikötöttem a csajt, és nemes egyszerűséggel kiraktam a kocsiból az út szélére, hogy akkor édeslányom, te most kiszállsz, mert ezt én nem hallgatom tovább. Annyit végülis elértem, hogy hazáig csönd volt, de az már csak negyedóra volt, és az előtt lévő egy és háromnegyedet végigszirénázta, de az még aranyosabb volt, hogy a bátyja hogy elkezdett zokogni, hogy ne hagyjuk itt, neee, aztán persze mondtam neki, hogy soha nem hagynám ott igaziból egyiküket sem, csak muszáj volt valahogy kizökkenteni a Lujzit a hisztiből.

Egyébként elfogultság ide vagy oda, amilyen szépséges egy tündérmaca, amikor mosolyog, olyan egy ronda, görbe szájú béka, amikor hisztizik.

Azért a l'art pour l'art hiszti műfaja még mindig a megszokandó dolgok listáján van, a fiúgyermeken edzett anyuka ugyanis képtelen aggyal befogni, hogy amikor azt mondja a lányának, hogy ne piszkálja ezt vagy azt, akkor az illető lányka miért reagál éktelen malacvisítással, és totálisan logikátlan, oda nem illő vagdalkozással, pölö édes lányom, tedd le azt az öngyújtót légyszíves! válasz: Akkor nem játszom többet a Bagilujzival (ovis barátnő). Reakció: döbbent csend részünkről, hogy most mivaaan? De végülis lehet hogy ez a célja. :-)))))

MIndenesetre nem irigylem a pasiját. :-D

hogy a BELEDINÁK sokat CSATORNÁZNAK? :-)

megfejtéseket a kiadóba :-D

Hétfőn lementünk a nyaralóba cuccokat levinni, és ott találtam a gesztenyefa alatt egyetlen darab frissen lehullott gesztenyét. Imádom a gesztenyét, a színét, a tapintását, felvettem, és muszáj volt összenevetnünk, egy burokban három kicsi gesztenye figyelt, úgyhogy némileg csöpögős módon hazahoztuk a skacoknak, és feltettük a kandallópárkányra, mert olyan, mint a családunk, két ronda, kívül tüskés burok védi a három gesztenyét, természetesen mindegyik gyerek beazonosította magát eggyel. :-)

Lujzibujzit dicsérik az oviban, hogy milyen ügyesen rajzol, állítólag jobban, mint ennyi idősen szokás, én nem tudom megítélni, tény, hogy jóval korábban tért át a firkálásról a figurális ábrázolásra, mint a bátyja, de ezt annak tudtam be, hogy lány. Mindenesetre imádom a csigabigáit és a katicabogarait, és kívánom, hogy legyen jó a kézügyessége, mert az jó.:-)

éves lesz vasárnap a kiscsibész, megpróbálom összefoglalni őt :-) már amennyire lehet. Szóval 15 kiló pucéran, a magasságát nem tudom, de 92-98-as cuccokat hord, és 25-ös cipőket, ami nagyjából a nővérére is igaz :-), továbbra is Hulk, amit megfog, az vagy összeroppan, vagy elszakad, vagy kettéjön, ő meg néz enyhe csodálkozással, hogy hiszen ő nem is akart semmi rosszat csinálni :-) Így roppantotta össze marokkal a barátnőméknél elcsórt felespoharat, és állt csodálkozva az üvegszilánkok között, így rántotta ki a fa etetőszék karfáját félkézzel, borított fel egy rohadt nagy farönköt, és nézte, ahogy legurul a lejtőn, és még rengeteg minden, elképesztő ereje van, a nővérét simán lerántja bárhonnan, vagy csak simán arrébbrakja :-D

Továbbra is nagyon ügyes, simán felmászik a létrán a csúszdavárba és egyedül lecsúszik, kint az utcán már szélsebesen teker a bébitaxijával, tud szlalomozni, tolatni, ipszilonban fordulni és egykerekezni is, egyértelműen a bátyját utánozza :-) esténként rendszeresen bemászik-vetődik az ágyába, frankón tud ugrálni a kanapén, seggeseket ugrani a fotelbe a karfáról, ezerrel kergetőzik a tesóival, és hát persze továbbra is nagyon rossz eleven, mindent szétszed, kirángat, dobál, ha valami nem úgy van, ahogy ő elképzelte, szuperfrankó kis dührohamokat tud produkálni, sarokbavágott játékokkal, ordítással, miegymás, sőt újabban harap, a múltkor úgy hasbaharapta szegény Pömpöllért, hogy meglátszott a helye, és a legjobb, amikor feltartott mutatóujjal, babanyelven halandzsázva elküld minket a jó anyukánk micsodájába, a hangsúlya szerint. Azért az akkor sem mindennapi élmény, amikor egy egyméteres törpe beáll az ember elé, feltartja a kis öklét, rettenetes rondán néz, és azt ordítja: ONKATYABOANGAPÖÖ!!! Ilyenkor az ember elgondolkodik, magába néz, és hát mitagadás rettenetesen röhög. :-) ezzel együtt azonban továbbra is ő a legkedvesebb, legbújósabb gyerekünk, jellemző, hogy egyszercsak odarohan hozzám valahonnan, feltartja a kezét, felveszem, megöleli a nyakamat,  lenyom egy óriási cuppanós puszit, majd elkezd kalimpálni, hogy tegyem le, azonnal mennie kell rosszalkodni. :-)

Vannak már saját kis szokásai, amik csak rá jellemzőek, elalvásnál a hajában matat, csak ezért nem vágtuk még le, pedig most már nem jól néz ki, csak akkor csigás, ha összeizzadta, egyébként aranyszínű szöszjellege van, és simán levágnám, de félek, hogy akkor soha többé nem aludna :-) Némely szokása már kicsit mániás jelleget kezd ölteni, pl nem tűr maga körül lecsavart kupakot, nyitva hagyott mikróajtót, kinyitott vajasdobozt, minden fedelet és kupakot és tetőt haladéktalanul a helyére kell tenni, különben hisztizik. :-)

Amúgy lekopogom, de a hisztitényező egyre csökken, most is szokott még ordítozni, de most már 99%-ban okkal, azaz ha éhes, nagyon fáradt, vagy valami rettenetes igazságtalanság történt vele, például kivettem a kezéből az ütvefúrót.

Nagyfiú már, és egészen elképesztően édespofa, mindenkinek pápázik, majdnem mindent megért, 10-12 szót használ, kismajom-szinten utánoz minket, letépett vécépapírdarabokkal törölgeti a gatyáját, majd bedobja a vécébe, felmászik a Lujzi 12-es pótkerekes biciklijére, amin amúgy leér a lába a pedálig, és próbálja tekerni, kanállal-villával eszik, pohárból iszik, közben szalvétával törölgeti a száját, fogmosásnál tartja nyitva a száját, köp (!) :-), szivaccsal mossa a pocakját, hajmosásnál hátrahajtja a fejét, hogy leöblítsem, körömvágásnál tartja a kezét-lábát, és ezeket mind magától, mert a nagyok így csinálják :-D Egyedül arról nem tudom meggyőzni, hogy az öltözés nem egy középkorból fennmaradt kínzás, ezért ott továbbra is test-test elleni küzdelmet folytatunk, ő rúg, derékból kicsavarja magát, feszít és üvölt, én meg próbálom egyik kézzel lefogni a lábát, a lábammal lent tartani a hasát, a másik kezemmel meg ráhúzni a gatyát, hát nem egyszerű, izzadunk mindketten, és egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy ez az okos, értelmes kisgyerek, aki megérti azt, hogy vedd ki a fiókból a piros kisautót, miért nem hiszi el így nagyjából 1600 öltözésen-vetkőzésen túl, hogy én azt nem bántásból csinálom, hanem mert muszáj. :-)

Fagyis is kapott nemrégiben, íme a végeredmény:

Valamint ő is elkezdte a nevezést a hülyealvás-versenyre, elég jók az esélyei :-)

Imádjuk. :-D

ha már itt tartunk, mit mondott vajon az én pici lányom az ő rózsabimbó kis szájával, , amikor Balatonon elmentünk a bátyja kedvéért egy mezőn lévő tank és harckocsi-kiállításra, befizettük a belépőt, majd megálltunk a 18 darab rakétás-ágyús rondasággal szemben:

JAAJ, DE ÉDI TANKOOK!!!!!!!!!!

ahányan voltunk, annyifelé estünk a röhögéstől, a nő kész van. :-D

Két külön világ az én két nagyobbik gyerekem, és ezt mi sem példázza jobban, mint az a kis párbeszéd, amit ma folytattak le: Lujzika átlibegett a szobán, és tüncimünci hangon elpityegte nekünk, hogy egy pillangótündér van a szájában. Mire az éppen legóba merülő bátyja, anélkül, hogy akár csak felnézett volna, leírhatatlan hangsúllyal megszólalt: KÖPD KI. és legózott tovább.

:-D

Azaz kettő darab óvodás gyerekem van mától, elképesztő. Persze ez a hét még beszokós, úgyhogy délben hozom haza mindkét agyroggyantat, de majd jövök beszámolni. Vicces, mert egyáltalán nem izgulok úgy, mint anno Pömpöllérnél, biztos vagyok benne, hogy Lujzika, aki az elmúlt évben mindennap ott volt az oviban, aki már többször ottmaradt, amikor szülői vagy szmk-s akármi volt, és röhögve beült festeni-gyurmázni, nem fog különösebb lelki traumát szenvedni, ha otthagyom ebédig. Legalábbis remélem. :-)

UPDATE: Időutazó vagyok egy szem kisgyerekkel :-) Jelentem kilenc óra van, Lujzibujzi simán és kacagva ottmaradt az oviban, megfogta szépen az óvónéni kezét, a bátyja segített neki, megmutatta hol a vécé meg a szekrénye, én elbúcsúztam, hogy most megyek vásárolni, meg haza összetakarítani, és majd jövök érte, mondta jó, majd fest nekem csigabigát, kaptam cuppanós puszit, de már szaladt is el, és mire az ablakhoz értem, és bekukucskáltam, már bőszen festett két másik copfos között, épp csak hogy odaintett. Ennyi. Brühühü. :-)

Egy nagycsoportos és egy kiscsoportos:

Indulás előtt:

Ezek meg hova mennek???

Ezen a képen szerintem nagyon látszik, hogy egy alomból való a két kicsi, tökre hasonlítanak. Két kis hisztigép egyébként, rengeteget veszekszenek, rángatják ki egymás kezéből  játékot, lökdösik-csapkodják egymást és kánonban üvöltöznek, aztán öt perc múlva üdvözült mosollyal ölelgetik egymást és csak úgy csattognak a puszik, fene se érti :-)

egy igazi nyári kiscsibész: mocskos, véres, és boldog. :-D

Természetesen nem az, csak egy nagyon érdeklődő ötéves, aki meg akarja érteni a világot, ezért be tud olyanokat kérdezni, amitől az embernek megáll a kanál a kezében, valamelyik nap pl. azt bírta megérdeklődni: Anya, nálunk te vagy a matriarcha? Pffffffff. Hámondom, ja, úgy valahogy :-) Aztán kiderült, hogy egy elefántos természetfilmből szedte, de ez ott és akor elég nagyot ütött. :-D

Valamint a nyár benyögése volt szerintem, amikor rájöttünk, hogy papás-mamásat játszanak a csajával, és felmentünk megnézni őket, mert már két órája fent kuksoltak a szobában, és mikor benyitottunk a fürdőszobába, azt láttuk, hogy az én fiam ott áll térdig letolt gatyával, a csaja még szerencsére ruhában, és közlik velünk, hogy kakilnak, illetve orvososat játszanak, mondtuk oké, lementünk röhögni, aztán vissza hallgatózni, amikoris ilyenek szűrődtek ki tőlük, hogy na most akkor én nézem a te cickódat, meg várjál, benyálazom, na itt már teljesen kész voltam, lementem, felhívtam a csaj anyját, hogy elújságoljam neki a helyzetet, javában mesélek, mikoris ötezerrel lerobog a gyerek az emeletről, lihegve elémáll, és ordítva beközli: ANYA, KÉREK EGY GUMIT!!!!!!!

Persze kiderült, hogy a playmobil katonája letört szuronyának a rögzítésére kért egy befőttesgumit, de addigra már mind én, mind a nője anyja túlvoltunk fejenként egy-egy rapid lefolyású infarktuson, és még a röhögéstől sem tudtunk megszólalni, az apja meg csak elgégedetten hümmögött, hogy lám, az ő fia már ötévesen a biztonságos szex híve :-D

De ezektől még mindig nem csodagyerek, aki viszont dzsungelvágó késsel a fejében is isteni kávét főz, az már közelít hozzá szerintem. :-D

a hosszú méla kussért, nincsen semmi baj, csak zajlik a nyár, köszi mindenkinek, aki írt vagy kommentelt, előbukkanok most már mindjárt, és mesélek, mert persze a szorik gyártódnak kőkeményen, csak én nem jutok gép elé, hogy bepöntyögjem,mert vagy nyaralunk, vagy az utcán zsinatolunk, vagy fordítok, vagy az uram ül a gép előtt, és próbálja leirtani róla a trójaiakat, meg egy lusta disznó is vagyok, az az igazság, bár megnézném, kinek van kanala blogolni, amikor este fél tízkor betoloncolja az éhes, mocskos és fékevesztett makákócsapatot az utcai biciklizésből, majd miután mindenkit megetetett, megitatott, lesikált, bekötözött, elaltatott, lejön, és szembenéz az atomjaira robbantott lakással, de most már jövök képekkel meg minden, addig is egy kis előzetes a három zsiványról:

Mert most megint eszembe jutott, és már jópárszor akartam leírni, de mire gép elé jutottam, természetesen elfelejtettem a legutóbbi hetek zseniális gyerekszáját.

Este apa későn jött haza, ezért lemaradt arról, amikor vacsora előtt egy olyan könyvet olvastunk a gyerekkel, amiben az ókori görögök és rómaiak hétköznapjairól volt szó, hogyan éltek, főztek, hogyan nevelték a gyerekeket, stb, és volt benne egy rész Spártáról, a spártai nvelésről, stb, Pömpöllért teljesen lenyűgözte, főleg annál a résznél csillogott a szeme, amelyik azt ecsetelte, hogy a spártai fiúgyerekeket a férfivá avatási szertartás keretében megkorbácsolták, és aki kibírta, az férfi lett, aki meg nem, az ment vissza a gyerekek közé.

Ismerem a gyerekemet, úgyhogy én nem voltam rettenetesen meglepve, amikor másnap reggel a müzlije fölött ünnepélyesen kijelentette: Apa, Anya, azt szeretném, ha megkorbácsolnátok! - az apja viszont korrektül félrenyelte a rántottát. :-D

ja és a másik, ami nem vicces, inkább csak örvendetes, a nagyapja elvitte őket hétvégére balatonra a múlt héten, erre valamelyik nap hallom hogy tökéletesen tisztán és érthetően énekli, hogy Bad boys, bad boys, what you gonna do, what you gonna do when they come for you. Ott rögtön lementem az agyamról, megkérdeztem, hogy ezt hol hallotta, közölte, hogy a múlt héten a nagyapa kocsijában szólt, bennem meg feléledtek a szupertitkos remények, hogy örökölte a nyelvérzékemet, annyira jó lenne :-D

Lujzibujzi most ugrott egy jó nagyot fejlődésileg, az utolsó előtti pillanatban hirtelen egyszercsak fullos szobatiszta lett, vécészűkítő és bili nélkül egyenesen a nagyvécébe pisil, kakil, megbízhatóan szól, el lehet vele indulni kocsival a Balatonra, éjszaka is száraz, és rém büszke magára és rongyosra dicsérjük, és ezzel együtt valahogy nagylányosabb is lett, meglódult a beszéde, egyre összetettebb mondatokat mond, egyre viccesebb szerepjátékokat játszik, és hát továbbra is egy tündér.

De komolyan tündér, bárhová visszük, mindenkit azonnal az ujja köré csavar, hetvenéves, szívbeteg ingatlanos bácsik kergetőznek vele irodákban, ügyvédnők pisiltetik üdvözült mosollyaL, lepkéket rajzol banki ügyintézés közben, csacsog, kacag, csicsereg, csupa bű és báj.

És továbbra is gyönyörű, és iszonyúan várja, hogy óvodás legyen, mindenkinek elújságolja, hogy ő már óvodás, és a cica csoportba jár a bogival és a rebekával, és csigabiga lesz a jele, és gyöngyöt fog fűzni az óvónénikkel, és táncikálni is fog, és ő egyébként is BELERINA, és így táncikál, és ilyen BELERINASZOKNYÁJA van, és nem tudom, mi lesz velünk ősszel, mert masszívan és kőkeményen ellenáll mindenféle nadrágba bújtatási kísérletnek, csak és kizárólag szoknyában hajlandó létezni, és imádom, mert amilyen irigy kis dög többnyire az öccsével, annyira automatikusan oszt meg mindent a tesóival, és reklamál, ha azok nem kapnak valamit, nagyon szereti a nagyfiúkat, mint ezt kijelentette, mert azok már iskolásak, és botocskákból szárnyakat csinál magának és repked, és amikor a kocsiból kinézve már tök álmosan meglátta a teliholdat, megjegyezte, hogy DESZÉP HÓGOMBÓCKA!, mi meg vinnyogva röhögtünk, csakúgy, mint amikor rájöttünk, hogy kétféle gyümölcsöt ismer, az egyik az ALMA, ide tartozik minden gömbölyű, körte, alma, narancs, ananász, illetve a CSERESZNYEBOGYÓ, ami lefed minden almánál kisebb gyümölcsöt, legyen az szeder, szőlő, áfonya, ribizli, és hiába mondjuk el neki ötszázszor, hogy ez szőlő, utánunk mondja, de kettő perc múlva, ha rákérdezünk, közli öntudatosan, hogy cseresznyebogyó. :-D

És még ötezer cukiságot írhatnék róla, hogy azért eszik spenótot, mert akkora nagy akar lenni, hogy elérje a faleveleket, hogy a múltkor, amikor hennával lett befestve a kezem-csuklóm, azonnal filctollat ragadott, és könyékig összefirkálta mindkét kezét, és büszkén mutogatta, hogy ő is hennás, hogy mindent de mindent fordítva mond, ez egyébként már egy kicsit aggaszt, bár mintha mostanánam javulna a helyzet, de alapjáraton notóriusan és kitartóan mindennek az ellenkezőjét mondja, a ki az be, a fel az le, a levenni az felvenni, a kimenni az bejönni, és képes velem leállni veszekedni, amikor mondjuk főzés közben megkérdezem, hogy hol a Gergő, mert nem látom és nem is hallom, és ilyenkor szokta megtalálni a bokorban felejtett metszőollót meg a körfűrészt, és akkor mondja nekem a liba, hogy bent van, de mivel mi vagyunk bent, és a Gergő nincs ott, hanem kint a kertben, mondom neki, hogy dehogy van bent, kint van, hát nézze meg, itt bent nincs, mire ő visszavakkantja nekem, hogy dee, itt van bent, és ilyenkor nem tudom, van-e értelme a parttalan vitáknak, az apja már csak röhög, és mindig megállapítjuk, hogy mekkora mázlisták vagyunk ezzel a kiscicával, nem kicsit teszi színesebbé az életünket. :-)

Amúgy meg megtaláltam mindhárom gyerekem feliratos pólóját, a Pömpöllérén az áll:   If I'd be any brighter, I'd blow. :-D

A Gergőén ez: Értem én, de leszarom.

A Lujzikáén meg az: Én is, nekem is, engem is, enyém!

- továbbra is betegesen utánoz mindenkit, bárki bármit csinál, mond, azonnal ő is, aztán néha beleszalad olyanokba, hogy megkérdezi az unokatesóját, hogy ő nagyfiú-e, mire az érintett közli, hogy igen, és akkor a Lujzi is belekezd: én is nagyf....én is nagyf....ööööökislány vagyok! És mindenkinek nevet ad, a csokis szívószál FÖLFINOMÍTJA  a tejet, a Gergőt csak ő hívja úgy, hogy GÜM-GÜM, és nagyon szeretjük, és köszönöm, Anyu, hogy leküldted nekem. :-D

Pár nappal ezelőtt nagyon komoly sírás volt vacsoránál. Meggyászoltuk a Naprendszert. A gyerek ugyanis összerakta a kis logikus fejében, amit a csillagok életéről olvastunk, azaz hogy ha elfogy a héliumuk, akkor először vörös óriássá változnak, azaz az eredeti méretük sokszorosára nőnek, majd fehér törpe lesz belőlük, összeesnek, aztán utána mérettől függően fekete lyuk vagy neutroncsillag vagy mittoménmi lesz belőlük, részletekért majd megkérdezem őt holnap, naszóval és összeállt a fejében azzal, hogy a Nap is egy csillag. Milyen öreg csillag? Hát úgy középkorú, nagyjából élete felénél tart. Na és mi lesz vele ha végetér az élete? Hát mondom, ami a többi csillaggal, stb, stb. És mi lesz akkor a Földdel? Hát akkor esélyesen az egész Naprendszer elpusztul, mert elnyeli a Napból lett vörös óriás. És püff. Ez már sok volt neki, csöndesen görbült a szája, aztán szívettépő zokogásba kezdett, szottyosra sírta a vajakenyerét, hogy akkor mi lesz, és hiába magyaráztuk, hogy az olyan de olyan nagyon sokára lesz, hogy ihaj, hogy az ükunokáink ükunokáinak az ükunokáinak az ükunokáinak az ükunokáinak az ükunokái se látnak még ilyet, csak akkor nyugodott meg, amikor kínomban felvázoltam neki azt a futurisztikus elképzelést, hogy ez olyan sokára lesz, hogy addigra az emberek már biztos olyan szintre fejlesztik az űrkutatást, hogy el tudunk jutni sokkal messzebbre, mint most, és majd óriási űrhajókra felpakoljuk az embereket, mint a wall-e-ban, és keresünk egy másik galaxisban valami élhető helyet. Ahol van atmoszféra? - szipogta, és én majd elbőgtem magam, annyira szeretem.

jövök, élünk és virulunk, rengeteg minden történik, nyár van és meleg, és alig vagyunk a lakásban, és járok arcot festeni Velencére, és voltunk a Balatonon, és vettünk egy nyaralót, és pereskedni fogunk az MKB Bankkal, és Lujzibujzi tökre szobatiszta és kaptam egy fordítást is, és Gergőnek megint nincs bőr az orrán, és és és és, este megpróbálok írni meg válaszolni mindeninek. :-D

-Anya, játszhatok a számítógéppel?

-Nem.

-Anyaaa, naa, csak egy kicsit!!

-Nem.

-Csak egy egészen kicsit, csak akkorát, mint egy sejt!

-----------------------------

Lujzi éjszaka az ágyunkban kötött ki, reggel kérdezem, mi volt a baj, miért jött át, gondolkodik, próbálja megfogalmazni, hogy rosszat álmodott:

-Mert szörnyeteg volt a szememben!

:-D

Az én legkisebb csemetém sok mindent.

Remekül incselkedik :-)

Tud elmélyülten játszani a saját játékaival

és természetesen a tesó pillantanyi figyelmetlenségét kihasználva a Szent Nagyfiúlegókkal, kéretik megfigyelni a brutális koncentrációt :-)

Tud elképesztő  módon horkolva horpasztani gyakorlatilag bárhol

Tud varázsolni

és persze hipnotizálni is :-)

Igen nagy lábon él :

de továbbra is nagyon édesen tud szeretgetni

Hihetetlen egy kiscsávó, továbbra is csak bambulunk néha, mint hal a szatyorban. Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, szélsőséges. A fiatalember lelkiállapotainak száma ugyanis tökéletesen megegyezik Jean-Claude Van Damme arckifejezéseinek számával, azaz kettő, azaz kettő darab. Vagy irtózatosan boldog és huncut és vigyorog és puszikat osztogat és táncol és tapsol és szaladgál és kacag és röhög és incselkedik és gajdol és felvidítja az egész családot, és kész lennék letenni a nagyesküt, hogy ő a világ legédesebb, legaranyosabb és legzseniálisabb kisgyereke, vagy egy hisztis zsarnok, aki azt se bírja elviselni, ha egy méterre eltávolodok tőle, és aki úgy üvölt, hogy két utcával arrébb is hallani, és hónaljból csapkod, ha valami nem tetszik neki, és dobál, és kétrét görnyedezve ordibál minden hajszálért, és nincs más vágyam, mint hogy valaki elvigye tőlem legalább tizenöt kilométerre. Átmenet nincs, olyan nincs hogy ő csak úgy VAN, vagy a menny, vagy a pokol, de az is lehet, hogy bipoláris depressziója van. :-D :-D

Amúgy viszont továbbra is nagyon okos, rengeteg mindent megért, utánoz, mondogat, a virág az APCIIII+röhögés, ha apa hazajön, ordítva szalad elé, hogy ABBBAAA!!!! ABBAAAA!, mutogat az autókra, és mondja hogy OTTTÓÓ!!, a kutya az VAVAAA!, ha meg megkérdezem fürdésnél vagy pelenkázásnál, hogy hol a kukid, azonnal odanyúl, és üdvözült vigyorral mondogatja, hogy KKK-KKKK-KKKK-KKKK!, gyakorlatilag kész pasi, még mgetanulja, hogy sör meg slusszkulcs és meg is vagyunk. Amúgy meg tényleg mindent utánoz, botdarabkákkal cigizik, ha a nagyok elölfelejtenek valami játékot, ami amúgy neki tiltott, mindig megdöbbenek, mert azonnal odarohan, és teljesen rendeltetészerűen próbálja meg használni, úgy, ahogy tőlünk kileste, dob a kockával, lép a bábuval, tologatja a kockákat, elképesztő.

És ami még mindig elképesztő, az az hogy milyen rémesen anyás, legszívesebben visszabújna, esküszöm, tegnap megint leléptem arcot festeni, elvolt ugyan, de pl amikor a tiszta ruhák között felfedezte az egyik pólómat, akkor azt kirángatta onnan, lerakta a földre, ráfeküdt és elkezdett sírdogálni, majd miután reggel konstatálta, hogy megkerültem, brutális védőőrizetbe vett a nap folyamán, ha kimentem pisilni, azonnal üvöltve, zokogva rohant utánam a vécébe, beérve megtorpant, nyugtázta, hogy ott vagyok, megvagyok, nem csak a hologramom az, megnyugodott, majd amikor felálltam és kijöttem, azonnal bepánikolt megint, és szaladt utánam visítva, és így telt az egész napunk, ráadásul a tesói nélkül, mert azokat a nagypapa levitte a Balatonra, beszámoló később, én viszont témesen röhögtem magamon, megunkon, hogy mennyire rémesen unatkoztunk egy szem gyerekkel, és teljesen értetlenül állok az előtt, hogy miért éreztem én azt anno, amikor Pömpöllér volt ekkorácska, hogy semmire nincs időm??? :-D :-D Most fullos időmilliomosok lettünk pár napra, pedig itt van egy darab gyerek, hihetetlen. :-D

Mindjárt hazaérkeznek, hiányoztak a büdös gazemerei, pedig már alig vártam, hogy elmenjenek :-)))))

Bár a kertünk árnyékos, a házunk meg átalakított régi parasztház, és így mindkettő jópár fokkal hűvösebb mint máshol, így is döglődünk, fetrengünk a medencében, kéretik figyelni a beállást :-)

Van aki már a medence szélét harapja :-)

Van, akit meg a szúnyogok, nem, nem bárányhimlős a gyerek, ez mind szúnyogcsípés, nagyon durva invázió van.

De azért vígan vagyunk, Pömpöllérre olyan büszke vagyok, édes és okos, megtanult kávét főzni, és pár napja kézbe kapjuk reggel a kávénkat tejjel, cukorral, kiskanállal, ahogy kell, imádom. Ő már tényleg komoly segítség, villámgyorsan és hatékonyan pakol többnyire a kicsik után kell, neki max a legóit, pattan, ha kérek valamit, ki és be pakolja a tesókat a medencébe, tanítja Lujzit biciklizni, fut utána, elkapja, elképesztő kis pasi.

Kicsit bedurrant a haja a gyereknek, és tök csigás, imádom. :-D

Ezenkívül megtanult még bólogatni, és most minden kérdésre bólogat, amit az agyroggyant nagytestvérei értelemszerűen kihasználnak, és mindenféle hülyeséget kérdeznek tőle, és ő mindenre boldogan fejkoppanáisg lengeti a bucit, és élvezi a sikerét, amúgy is fullosan család bohóca lesz, imádja röhögtetni a testvéreit, ja, és újfajta puszitechnikát fejlesztett ki, eddig az volt nála a puszi, hogy a tátott száját odanyomta az ember arcához, és ott tartotta, amíg csak el nem kezdett folyni a nyál a képünkön. De nemrég kifigyelte, hogy adnak nekem puszit a nagyok, és most az az új technológia, hogy csücsörít, hogy jelezze smacizós szándékát, átöleli az áldozatot, odacsücsörít az arcához, és a nyelvével csettegni kezd, és boldog. :-)

 Amúgy is, mostanában hihetetlenül pozitív irányban változik, a telet végignyűglődő kis zsarnokból most egy pucéran rohangáló és karattyoló kis zsarnok lett, akivel most már el lehet menni ide-oda, kézenfogva végigjött velünk Visegrádon és Esztergomban, a kocsiban alszik, vagy sikongatva élvezi, ahogy szaladnak a fák, imád kint kismotorozni a ház előtt a többiekkel, pancsol a kismedencében,, egyszóval élvezi az életet, pókhasa van, 17 foga, és olyan karikalába, mint aki alól kilőtték a lovat, és simán felmászik a nagyok csúszdásházába az öt fok függőleges létrán és lecsúszik a majd két méteres csúszdán, és a könyvespolcra is fel tud mászni és a kerítésre is, és ha éhes, akkor jön és mutogat, hogy HAMM!!, tudja, hogy mit mond a cica (MÁÁÁ), ha valami hisztije van, akkor  kristálytisztán tudja mondani, hogy ANYAAA, egyébként nem, és igaza van, mert minek is, hisz a főrabszolga 24/7 rendelkezésre áll, és már majdnem minden éjszakát végigalszik, és ha éppen fel is ébred és áthozom közénk, azzal a lendülettel alszik vissza, és reggel meg arra ébredek, hogy a ragyogó kis képével vizsgálgat három centiről, imádom.

Ja és a kettővel ezelőtti rejtvényünk megfejtése: nyuszimama (harisnyafejű lujzi) kenyérrel eteti a kisnyulát (a kaktusz az).

A kommentelőknek köszönöm, jókat röhögtünk. :-D

Az ígéret szép szó, úgyhogy a különleges hintalovazási technikák után, íme a híres-neves csobánkai bicikli- és kismotorkommandó és az ő trükkjeik. :-)

Elsőnek íme a dodzsemmé alakított fűzfaág-áramszedős kismotor, kizárólag hátrafelé fordított fejjel lehet ülni rajta, így szelíd külseje ellenére igen magas veszélyfaktorral bír.

Kettes számú versenyzőnk hátrafelé halad ugyan, de legalább boldog tőle

Ötéves házikaszkadőrünk pedig, akiről egyébként CSAK elmosódott képet tudok készíteni, a múltkori manézsszáma után ezúttal bemutatja a gumicsizmás menetközbeni biciklivázrafelállást. :-) Elképesztő a gyerek amúgy, és hát önbizalmilag se piskóta, a múltkor a boltban összefutottunk pár ovistársával, akikkel amúgy nincs kifejezetten jóban, de most úgy megörültek egymásnak, hogy indiántáncot jártak, ez is jelzi, hogy jöhetne már az az ovikezdés, namindegy, és a gyerek biciklivel volt, az ovistársak meg álmélkodva megkérdezték, hogy jéé, te már tudsz kétkerekűvel biciklizni? Mire a gyerekem leírhatatlan stílusban odavetette, hogy jaa, hát persze, már két éve, épp csak a felhajtott gallér hiányzott meg a cigicsikk a szája sarkából :-)))

Imádom Lujziban, hogy képes teljesen elvarázsolódni, és belesüppedni a saját kis képzeletvilágába, szanaszét röhögjük magunkat azon, amiket ilyenkor mondogat és csinál, a kedvencem, amikor valahova visz egy láthatatlan valamit, és LEEJTI és felveszi :-))))

De azért ez sem rossz, várom a tippeket, hogy vajon ki ez és mit csinál :-D

Már olyan régóta tart, hogy kezd egy kicsit a házassághoz hasonlítani, volt benne egymásratalálás, szakítás, újraösszejövés, levelek, ajándékok, hisztik, féltékenység, ármány, most éppen megint nagyon egymásra vannak gyógyulva, a leányzó folyton apró ajándékokkal állít be, az én fiam meg plüssmacit adott neki, és gyakorlatilag minden délután együtt játszanak meg konspirálnak, és rém vicces figyelni őket, ugyanis személyükben egymásra talált az übermacsó vezérhím és a szeszélyeskirálylány-turbónő, és ebből számtalan komikus helyzet adódik, bár el kell ismernem, hogy tud valamit a kiscsaj, valamelyik nap ugyanis azt játszották hosszú órákon keresztül, hogy a fiam a hölgy szépségétől megszelídült vérfarkas, akit az ominózus hölgy pórázon és négykézláb vezetgethet , miközben mindketten ordítva röhögnek. :-))

Érdekes, hogy totálisan más jellemű a két gyerek, és mégis az együtt töltött évek alatt egész jól egymáshoz idomultak, a leány megtanulta tolerálni a fiam kockafejét, és rettenetes mozgásigényét, Pömpöllér meg egyre rezignáltabban tűri a kisasszony néha egészen elképesztő méreteket öltő nyafkahisztijét. Bár van, amikor nem megy a tolerancia, ld illusztrációnkat :-)))

Szóval ez van, kíváncsi leszek, ha majd a leányzó egy év múlva iskolába megy, kitartanak-e akor is egymás mellett. :-)

Most már hivatalosan is megerősíthetjük: a lányom megtanult biciklizni, hegynek föl és lefelé is, ahogy ő fogalmaz a maga kis szögedies nyelvén: nyomom a pödált, anya! :-D

Kollektíve mind a hárman, élükön az én tündérokos fiammal, aki a minap ragyogó arccal közölte, hogy nézd anya, kipróbálom, hogy orrba tudom-e rúgni saját magamat, és mielőtt bármit is mondhattam volna, kipróbálta. És sikerült. Bazmeg. És a lányom, aki a milyen állat mondja azt hogy nyihaha kérdésre vacsora közben simán azt válaszolja, hogy a leves, majd mindenki beborul a kajájába a röhögéstől. És a kicsi, aki már megint el akar vitetni a gyivivel szerintem, mert a) hisztigörcs közben lefejelte a kanapét, és a fél orráról diszkréten lehorzsolta a bőrt, b) pattogni próbált a bébitaxijával és szemöldökreesett a betonon, c) ráesett a bébicsúszdáról a gokartra, és három vörös foltot szervált a nyakára meg a fülére,  d), berohant a biciklin száguldó bátyja elé, aki szegény legázolta, és ettől annyira megijedt, hogy Kiscsibésznél háromszor hangosabban zokogott, úgyhogy végülis egyszerre kellett vigasztalni kettejüket, Gergelem meg szerzett két szép párhuzamos vágást a halántékára, alig pár percig tartottam összenyomva a sebszéleket és már úgy is maradt, és relatíve kevés vér folyt, e) a szokásos esti "akkorisbelenyomlakapizsamádba"-iszapbirkózás keretein belül simán szemöldökön fejelt engem arccal, amitől az én szemöldököm is nagyon fáj, az ő arcán meg két szép piros zúzódás van, tehát most kijelenthetem, hogy gyakorlatilag nincs az arcán ép felület, még a bal szeme is kicsit begyulladt, mert belefolyt tegnap a szemöldökéből a vér, ilyen az amikor egy egyéves kisfiú sokkal ügyesebb, mint amilyen okos. :-D Bár azt legalább biztosan megtudtam, hogy stabil az énképe, mert amikor a fürdőszobai csapban meglátta a saját tükörképét az X alakban leragasztott halántékkal, azonnal odanyúlt, és letépte magáról a nagy műgonddal felhelyezett cuccost, és nem a tükörképéhez nyúlkált, szóval halleluja. :-)

A kocsiban meg effektíve aranyat köpnek aranyra, ma már haraptam a kormányt a röhögéstől, amikor pl hátraszóltam a Lujzinak, hogy lányom, ne legyél már ilyen dinka, mire ő azonnal és ordítva kikérte magának, hogy ő nem pudingka, mire a bátyja letromfolta, hogy de igen, puding, majd elkezdtek egymásnak váltott tejipari termékeket ordítozni sértés gyanánt, te túrórudi!!! Nem vagyok tújójudi, te vagy az!! Nem, te vagy az!! Nem, te egy kjémtújó vagy!! Te meg egy nagy ronda kivisjoghurt!!! Neeeem!!, amíg nem kezdtünk mindannyian visítva röhögni, majd ekkor Pömpöllér spontán költői ihlettől hajtva átírta a "Lepke lepke, szállj a tenyeremre..." kezdetű nagyszerű ovis remekművet arra, hogy lepke lepke, szállj a fenekembe, akkor ezen is üvöltve röhögtek tíz percig, majd a Lujzi is legyártotta a saját átiratát, gyere pillangó a popsimba kezdettel, természetesen dugóban és tökig lehúzott ablaknál hatezer decibellel üvöltve, én meg már annyira röhögtem, hogy attól féltem, fának megyünk. :-)

És akkor arról még nem is beszéltem, amikor hazaérve megkergültek, és amikor szemrehányóan megkérdeztem a gyereket, hogy most miért viselkedik ilyen agyroggyant módon, amikor idáig a bankban olyan jó volt, akkor simán odavetette rohantában, hogy azért, mert a bankban elhasználta az összes jóságtartalékát, és most amíg nem töltődik föl, muszáj a seggén pattogva és üvöltve közlekedni, valamint rosszalkodni, meg arról, hogy muszáj lesz őket többet nagyvárosba vinni, mert ugyan nagyon szépen és szófogadóan közlekedtek velem a belvárosban, azért még a fiam az örömtől ragyogó arccal és természetesen ordítva mutogatott egy feka gyerekre, hogy nézd anyaaaa, ott egy barna bőrű kisfiú afrikából!!!!!, nekem meg lángolt a hajam, és próbáltam tíz  másodpercben összefoglalni neki, hogy miért is nem túl udvarias, amit csinál, míg végül rámhagyta, mert látta, hogy ideges vagyok.

Ja és szintén a kocsiban jelentette ki, hogy ő tökre örül, hogy gyerek, mert nem kell folyton bankba járnia, meg ilyenek, majd kifejtette öt percben, hogy én egy harminc éves gyerek vagyok, én meg tíz másodperc gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ezt bóknak fogom fel, nem sértésnek. :-)

és ezer foga van legalább. :-)