Már olyan régóta tart, hogy kezd egy kicsit a házassághoz hasonlítani, volt benne egymásratalálás, szakítás, újraösszejövés, levelek, ajándékok, hisztik, féltékenység, ármány, most éppen megint nagyon egymásra vannak gyógyulva, a leányzó folyton apró ajándékokkal állít be, az én fiam meg plüssmacit adott neki, és gyakorlatilag minden délután együtt játszanak meg konspirálnak, és rém vicces figyelni őket, ugyanis személyükben egymásra talált az übermacsó vezérhím és a szeszélyeskirálylány-turbónő, és ebből számtalan komikus helyzet adódik, bár el kell ismernem, hogy tud valamit a kiscsaj, valamelyik nap ugyanis azt játszották hosszú órákon keresztül, hogy a fiam a hölgy szépségétől megszelídült vérfarkas, akit az ominózus hölgy pórázon és négykézláb vezetgethet , miközben mindketten ordítva röhögnek. :-))

Érdekes, hogy totálisan más jellemű a két gyerek, és mégis az együtt töltött évek alatt egész jól egymáshoz idomultak, a leány megtanulta tolerálni a fiam kockafejét, és rettenetes mozgásigényét, Pömpöllér meg egyre rezignáltabban tűri a kisasszony néha egészen elképesztő méreteket öltő nyafkahisztijét. Bár van, amikor nem megy a tolerancia, ld illusztrációnkat :-)))

Szóval ez van, kíváncsi leszek, ha majd a leányzó egy év múlva iskolába megy, kitartanak-e akor is egymás mellett. :-)