Lujzibujzi most ugrott egy jó nagyot fejlődésileg, az utolsó előtti pillanatban hirtelen egyszercsak fullos szobatiszta lett, vécészűkítő és bili nélkül egyenesen a nagyvécébe pisil, kakil, megbízhatóan szól, el lehet vele indulni kocsival a Balatonra, éjszaka is száraz, és rém büszke magára és rongyosra dicsérjük, és ezzel együtt valahogy nagylányosabb is lett, meglódult a beszéde, egyre összetettebb mondatokat mond, egyre viccesebb szerepjátékokat játszik, és hát továbbra is egy tündér.

De komolyan tündér, bárhová visszük, mindenkit azonnal az ujja köré csavar, hetvenéves, szívbeteg ingatlanos bácsik kergetőznek vele irodákban, ügyvédnők pisiltetik üdvözült mosollyaL, lepkéket rajzol banki ügyintézés közben, csacsog, kacag, csicsereg, csupa bű és báj.

És továbbra is gyönyörű, és iszonyúan várja, hogy óvodás legyen, mindenkinek elújságolja, hogy ő már óvodás, és a cica csoportba jár a bogival és a rebekával, és csigabiga lesz a jele, és gyöngyöt fog fűzni az óvónénikkel, és táncikálni is fog, és ő egyébként is BELERINA, és így táncikál, és ilyen BELERINASZOKNYÁJA van, és nem tudom, mi lesz velünk ősszel, mert masszívan és kőkeményen ellenáll mindenféle nadrágba bújtatási kísérletnek, csak és kizárólag szoknyában hajlandó létezni, és imádom, mert amilyen irigy kis dög többnyire az öccsével, annyira automatikusan oszt meg mindent a tesóival, és reklamál, ha azok nem kapnak valamit, nagyon szereti a nagyfiúkat, mint ezt kijelentette, mert azok már iskolásak, és botocskákból szárnyakat csinál magának és repked, és amikor a kocsiból kinézve már tök álmosan meglátta a teliholdat, megjegyezte, hogy DESZÉP HÓGOMBÓCKA!, mi meg vinnyogva röhögtünk, csakúgy, mint amikor rájöttünk, hogy kétféle gyümölcsöt ismer, az egyik az ALMA, ide tartozik minden gömbölyű, körte, alma, narancs, ananász, illetve a CSERESZNYEBOGYÓ, ami lefed minden almánál kisebb gyümölcsöt, legyen az szeder, szőlő, áfonya, ribizli, és hiába mondjuk el neki ötszázszor, hogy ez szőlő, utánunk mondja, de kettő perc múlva, ha rákérdezünk, közli öntudatosan, hogy cseresznyebogyó. :-D

És még ötezer cukiságot írhatnék róla, hogy azért eszik spenótot, mert akkora nagy akar lenni, hogy elérje a faleveleket, hogy a múltkor, amikor hennával lett befestve a kezem-csuklóm, azonnal filctollat ragadott, és könyékig összefirkálta mindkét kezét, és büszkén mutogatta, hogy ő is hennás, hogy mindent de mindent fordítva mond, ez egyébként már egy kicsit aggaszt, bár mintha mostanánam javulna a helyzet, de alapjáraton notóriusan és kitartóan mindennek az ellenkezőjét mondja, a ki az be, a fel az le, a levenni az felvenni, a kimenni az bejönni, és képes velem leállni veszekedni, amikor mondjuk főzés közben megkérdezem, hogy hol a Gergő, mert nem látom és nem is hallom, és ilyenkor szokta megtalálni a bokorban felejtett metszőollót meg a körfűrészt, és akkor mondja nekem a liba, hogy bent van, de mivel mi vagyunk bent, és a Gergő nincs ott, hanem kint a kertben, mondom neki, hogy dehogy van bent, kint van, hát nézze meg, itt bent nincs, mire ő visszavakkantja nekem, hogy dee, itt van bent, és ilyenkor nem tudom, van-e értelme a parttalan vitáknak, az apja már csak röhög, és mindig megállapítjuk, hogy mekkora mázlisták vagyunk ezzel a kiscicával, nem kicsit teszi színesebbé az életünket. :-)

Amúgy meg megtaláltam mindhárom gyerekem feliratos pólóját, a Pömpöllérén az áll:   If I'd be any brighter, I'd blow. :-D

A Gergőén ez: Értem én, de leszarom.

A Lujzikáén meg az: Én is, nekem is, engem is, enyém!

- továbbra is betegesen utánoz mindenkit, bárki bármit csinál, mond, azonnal ő is, aztán néha beleszalad olyanokba, hogy megkérdezi az unokatesóját, hogy ő nagyfiú-e, mire az érintett közli, hogy igen, és akkor a Lujzi is belekezd: én is nagyf....én is nagyf....ööööökislány vagyok! És mindenkinek nevet ad, a csokis szívószál FÖLFINOMÍTJA  a tejet, a Gergőt csak ő hívja úgy, hogy GÜM-GÜM, és nagyon szeretjük, és köszönöm, Anyu, hogy leküldted nekem. :-D