Akárhogy is nézem, hátulról

vagy elölről,

sárkánnyal

vagy testvérrel,

 mindenhogyan gyönyörű tündér, és egyre okosabb is (nem röhög), mert ugyan továbbra is mond ilyeneket, hogy "nem akarok beleHAVATKOZNI", de valamelyik este őt is megsuhintotta ez a halál-téma, végül is pont időszerű, ilyentájban kattant rá Pömpöllér is, csak vele annyival könnyebb volt, hogy természettudományos érdeklődésű gyermek lévén abszolút elvitte őt a téma, lehetett neki magyarázni mindenféléről, és bár a Naprendszer leendő elpusztulását eléggé megsiratta, a többit viszonylag könnyen lenyelte. Lujzika viszont egyáltalán nem nevezhető tudományos leánynak, ő abszolút érzelemvezérelt, ezért este ült, ölelgette a babáját, és sírdogált, hogy ő nem akar meghalni, és nem akar megöregedni, és nem akarja, hogy elássák a föld alá, és én se haljak meg, mert neki nagyon fogok hiányozni, és ő se haljon meg, mert akkor nem lesz nekem kislányom, és brühühü, úgyhogy vele más megközelítésben kellett elővenni a témát, csak akkor nyugodott meg, amikor elmondtam neki, hogy az embernek csak a teste öregszik meg és hal meg (meg a belső szervei - belekotyogás Tudományos Bátytól - köszi bmeg:) , a lelke az nem, az felmegy a mennybe, és akik szerették egymást, ott találkoznak, és hogy az én anyukám is ott vár rám, és én is ott fogom majd őt várni, stb, stb, és akkor így lassacskán megnyugodott a duruzsolásomtól, olyannyira, hogy feltette az ultimate questiont: 

Anya, és ha te megöregszel, téged ki fog elásni?

:-D