Még mielőtt meghajigálna a felbőszült Lujzi fan-club, amiért méltatlanul elhanyagolom a hencegnőt, aki ugye hároméves lett időközben, és most, ahogy gyűjtögettem a régebbi képeit, meg kellett állapítanom, hogy már kisbabának is gyönyörű volt, és ez azóta mit sem változott, úgyhogy gyorsan nyitok is egy kis kollázzsal, lehet bogarászni :-)

Szóval hároméves lett a nagylány, és a legfőbb pozitívum ezzel kapcsolatban, hogy a szülinapja reggelén konkrétan a falhoz vágta az eddig imádott és istenített cumiját, mondván, hogy ő már nagylány, és óvodás lesz, és cicacsoportos, és nem cumizik, és azóta sem kéri, úgyhogy ez kipipálva, már csak a pelenkáról kéne leszokni, és jöhet a lampionos ünnepség.

A szülinap meg tök jól sikerült, illetve hát elindultunk azért keményen azon a lejtőn, ami a csillámos-flitteres-pónis-barbis szakadékba vezet, én direkt nem pinkyminky ajándékokat vettem neki, hanem csigabigás tortát, zsiráfos hátizsákot, meg táncoló katicás játékot, meg ilyeneket, de persze a nagymamától befigyelt a pink hajszárító hajcsavaróval és persze a lakkretikül is, aminek persze mérföldekkel nagyobb sikere volt, mint bármi másnak, szóvel meglepve nem voltam, ez van, megszoksz vagy megszöksz, de azért egyszer valaki megmagyarázhatná nekem a kislányok természetellenes vonzódását a szárnyaspónikhoz meg a delfinekhez. :-)

Íme a csigabigatorta:

és boldog tulajdonosa, némileg zavarban :-)

a Báty, aki simán tüzijátékot tud varázsolni a kishúgának:

Az ünnepelt hódolói körében katicát néz.

miközben Hulk megkaparintja, és egy csalafinta csípődobással a földre viszi Egyméteres Barbit. :-)

És hogy milyen is a lány? Tündérből van alapvetően, és mindenkit képes egy pillanat alatt levenni a lábáról, empatikus, együttérző, kedves, kreatív és nagyon nehéz rá haragudni. Mindazonáltal nem véletlenül az a beceneve mostanában, hogy Sziréna Williams, ugyanis vérhisztis szegény babám, és úgy átlag tízpercenként bekapcsolja a szirénáját, és az a félelmetes, hogy tök ugyanúgy szól akkor is, amikor elesik és lenyúzza  bőrt az orráról, és akkor is, amikor csak annyi a dráma, hogy a papucsa mellé lép a kertben és homokos lesz a pihepuha talpacskája, a hangerő és a hangszín is egyaránt egy brutálisabb autóriasztó kategóriájába esik, ja és ami félelmetes még, hogy ebből a vérfagyasztó sikításból konkrétan fél másodperc alatt képes felcsavarni az ezerwattos bájmosolyt, ha éppen úgy alakul, szóval kezdjük azt gondolni, hogy a Lujza név választása talán nem volt véletlen, és Blaha Lujza üzent vele a túlvilágról, vagy nem is tudom. :-)

Érdekes egyébként, hogy mennyire más, mint a tesói, akik kezdenek rettentően hasonlítani egymásra érdeklődésben, ő egy totálisan más világ, képes egy fűszállal meg egy műanyag katicával félórát elmolyolni, teljesen belemerülve valami általa kitalált történetbe, sokkal nyugodtabb és aprólékosabb, mint a két vaddisznó fiam, viszont sokkal passzívabb is ebből kifolyólag, emlékeim szerint ennyi idősen a bátyja már a sír felé kergetett a napi kilensszáznegyvenhárom miértjével és miezével és mibőlvanával, Lujzi nem nagyon faggatózik, befogadó típus, ami az apja szerint az eufemisztikus kifejezés arra, hogy butuskaliba :-))), de nem is az, bár amikor zavarban van, akkor olyan szinten képes bárgyún viselkedni, hogy aki nem ismeri, simán azt gondolhatja, hogy szegényke, biztos kissé fogyatékos, ilyenkor ugyanis nem hajlandó megszólalni, csak artikulálatlanul bájolog, mórikálja magát és rihiröhizik, egyszer azt is le kéne már videózni :-D

De ugyanakkor egy végtelenül simulékony cica, az apja már csak röhög a saját tehetetlenségén vele szemben, amikor nekidurálja magát, hogy na most aztán úgy rászól meg így rászól, és előveszi azt a hangját, amitől Pömpöllér már fülét-farkát behúzza, és akkor a lány legörbíti a kis rózsabimbó száját, megöleli Apaisten lábát, odahajtja a kis fejét, és azt mondja egérkehangon, hogy bocánaaamapaaaa, és akkor apa kimegy röhögni, hogy a maradék tekintélyét még megóvja, és közli velem, hogy csináljak valamit a lányommal. :-D

Leírok még pár dolgot róla, csak hogy megmaradjon, mindenevő, de előző életében egér lehetett, mert imádja a sajtot, bármilyen formát és fajtát, bár pálpusztaival még nem kínáltuk, de lehet hogy azt is megenné. :-) Imádja a gombát, a tejet, és elképesztően édesszájú, a világ végére el lehetne csalni egy szelet csokival, mondjuk hálistennek a gyümölcsöket és a zöldségeket is szereti, és ennek örülünk, kivéve, amikor szanaszét köpködi az almahéjat a szőnyegen.

A vihartól fél, illetve az esőtől is, attól a hangtól, ahogy kopognak az ablakon az esőcseppek, valamelyik hajnalban volt egy röpke zápor, úgy negyed hat tájékén, na a liba felszirénázta az egész családot, hogy esikazesőőőőőőőőőő, esikazesőőőőőőőőőőőőőő, mindezt olyan kétségbeesett hangon, mintha lángolna a fél ház :-), és ebben (is) a tökéletes ellentéte a bátyjának, aki örökölte tőlem a vihar és villámimádatomat, a múltkori nagy viharnál este tízig néztük összebújva a villámokat, miközben a lánylény a Pömpöllér ágyába bújt, és akkor aludt el, amikor a bátyisten mellébújt, akit egyébként majd megettem, mert mondtam neki, hogy ha Lujzi még felébredne éjszaka, és félne, vagy sírna, ölelje át és nyugtassa meg, mire férfiasan csak ennyit mondott: Védelmezője leszek. és én megint kimentem sírva röhögni, de azért örültem is, és szépen átaludták az éjszakát ketten egy ágyban, vihar letojva.

A legaranyosabb benne, hogy annyira családban gondolkodik, hogy az észveszejtő, ha rajzol, mindenből rajzol apát, anyát, tesókat, magát, és nekünk is így kell, ha kivágunk egy szivecskét papírból, azonnal kell hozzá kivágni egy anya-szivecske, egy apa-szivecske, stb, stb, és mindenből visz a tesóknak is, eteti a Gergőt a tányérjából, persze a játékaira rohadt féltékeny, és sikít, ha csak ránéznek a kismotorjára, de ez már középső-gyerek-szindróma szerintem, alapból kistündér a csaj, ha valakinek fáj valamije, azonnal rohan puszilgatni, ebből fakadnak azért mókás helyzetek, amikor pl valamelyik nap Pömpöllér kimászott a kádból egy Gergő által kihajigált valamiért, majd visszamászás közben persze megcsúszott a vizes lába, és ráesett a kád szélére, és jól beverte szegény a golyóit, sírt, mint az állat, én rontok be, és az a kép fogad, hogy gyerek ül a kád ülőkéjén, vonyítva markolássza a zacsit, hugibugi meg előtte térdepel, és vigasztaló hangon bőszen ajánlgatja, hogy megpuszikálja, hálistennek a megvalósítás előtt értem be :-))))))

Ezt a bejegyzést konkrétan három napja írom, és soha nem tudom befejezni, annyira nem tudok a gép előtt ücsörögni, úgyhogy most abba is hagyom, pedig lenne még mit mesélnem a lányról, de majd, de majd, meg egy csomó kép is várakozik itt feltöltésre, igyekszem, igyekszem!