Szóval az van, hogy én nagyon imádom a családomat, de per pillanat, ha valaki a kezembe nyomna egy repülőjegyet bárhová, gondolkodás nélkül elmennék pár napra, valamint tegnap pl csak azért nem csapkodtam agyon mindegyiket, mert nem volt itthon elég fekete szemetesszák, illetve csak kisméretűek, és francnak van kedve annyiszor fordulni.
Gergőce ugyanis rájött arra, hogy igazából csak az az élet, ha kézben van és rázzák azt a méretes valagát, minden egyéb felháborító és megalázó tengődés csupán, így elvből elutasítja a járókában történő fetrengést, a babakocsiban való tilitolizást és a kanapén abszolvált békés nézelődést egyaránt, amik idáig pedig trendinek számítottak négyhónapos vízilókörökben, és cipelteti magát folyamatosan, ami tekintve az ő szolid kilenc és fél kilóját, az én még éppcsakhogy rendbejött derekamat, meg azt a tényt, hogy mostanában tanulja távirányítani a végtagjait, és valahol elvesztette a műszaki leírást, ezért csapkod, rugdos és hadonászik összevissza mint a megveszekedett, igen vicces eredménnyel jár. Pluszban igazi bulicsávóvá vedlett, azaz minden második éjszakát átbulizzuk, részemről némileg kevésbé lelkesen.
Ja és ma reggel kinézett a szoptatásból, közölte velem, hogy ÜLYE, majd békésen zabált tovább, szóval véleménye már van, akárcsak humorérzéke és fejlett zenei kultúrája - legalábbis az apja szerint ezt jelenti, hogy ha éneklek neki, hangosan gurgulázva végigröhögi a kis mocsoládé. :-D
Pömpöllér szerint nálunk Gergő a főnök, mert ő ordít a leghangosabban. :-D
A zsákomat tovább telíti az én édes kicsi lánykám, aki némileg megbokrosodott. Az egy dolog, hogy alaphangerőn úgy ordít, hogy kiesik a mókus az odújából, és ezért naponta átlagban háromszor ébreszti fel akaratlanul szerencsétlen öccsét, kétszer meg akarattal, ugyanis nem tűri, ha a közelében valaki alszik vagy pihen, azonnal odarohan és addig szeretgeti ötmillió decibellel, hogy szívrohammal felébred az illető. Az is oké, hogy dackorszakos, és minden rászólásra vagy tiltásra azonnali leszúrtmalac-visítással reagál. Amitől effektíve a falnak megyek az az, hogy neki minden, de minden kell, ami másnak, de főleg a bratyesznak van, és mindent de mindent csinálni akar, amit a báty. Képzeljük el, ahogy a báty íjászkodik apával, ugye értelemszerűen a lánylény max mozgó célpontként funkcionálhat, ezért cserébe végigordítja az egészet. Meg amúgy is, ugye a fizikai korlátai is akadályozzák abban, hogy mindenhová kövesse a tök ügyes és jómozgású bátyját, aki fejenáll meg tigrisbukfencezik meg leugrik mindenhonnan, de persze csakazértis csinálja, így naponta átlagban egyszer fejre esik valahonnan, és akkor meg ugye jön a jólismert visítás. És ha Géza tejet iszik, ő is azonnal azt követel, ha bármit eszik, neki csakis és kizárólag az kell, semmi más, ha játékot mer a kezébe venni, Picciolinácska már ordít is hogy ő pont azzal akart játszani, szóval remélem hamar elmúlik ez az időszak, mert unom egy kicsit hogy kiképzőtisztbe oltott vigasztalórobotként vezetek le napi 20-25 vitát, és senki nem alszik délben, mert nem hagyják egymást, helyette ötvenháromszor lejönnek, visszamennek, veszekszenek, és a lakás úszik, mert a két pelenkapusztító meg az unatkozó ovis mellett csakis este jutnék hozzá ahhoz, hogy kibírhatatlanul rendetlenből szimplán undorítóvá takarítsam, de akkor meg már dögfáradt vagyok, és dühít az, hogy az a jutalmam, ami régebben a bünti volt, hogy mondjuk este, amikor már mindenki alszik, elmosogathatok végre.
Még Gazpömpöllér a legkibírhatóbb, attól eltekintve hogy folyon nyilazni akar, és újabban duzzogósra vette a figurát, ha valami sérelem éri, akkor meg olyanokkal fenyeget, hogy ha majd nagy lesz, akkor elköltözik egy saját házba és ott marad örökre, és lesz saját barátja, és akkor se jön el hozzám vendégségbe, ha hívom, amivel egyébként tudtán kívül egy eléggé reális jövőképet vázolt fel. :-D
Szóval ha lenne főnököm, MOST vennék ki egy hét szabit.
