Kezdek aggódni. Nem is a lányom, inkább az apja miatt, mert előbb-utóbb sittre kerül a rengeteg szépséggel és bongyorsággal, ámde igen kevés józan ésszel megáldott leánykája miatt. Vagy a gyogyóba.

Lujzibujzi ugyanis egy merész húzással amennyire szép, ugyanannyira kéjenc is, amin hol röhögünk, hol sírunk, de az már tuti, hogy nem lesz az a könyörgés, hogy az utcára nyíló ablakú szobát megkapja nagyobb korában.:-)

A nőszemély kéjencsége már igen kiskorában megmutatkozott, már akkor elkezdte azt, hogy ha simogattuk - bárhol, akkor azonnal lemerevedett, lúdbőrzött, későbbiekben enyhén nyögdörészett,  szeme félig fölakadt, és ha abbahagytam a hátsimit mondjuk, akkor erélyesen tiltakozott. Namost a helyzet azóta csak fokozódik, ha bárki hozzáér a nyakbőréhez, gyerek azonnal fényt kap, enyhén megrogy és simogattatja magát. Azt már le se merem írni, mi volt, amikor kicsípte a seggét a pisi a pelenkában és pár napig sűrűn kenegetni kellett, a gyerek félóránként pornószínésznőket bealázó pózokba vágta magát a kanapén, és követelte Ami Neki Jár.

És ma újabb lépést tettünk a promiszkuitás ronda útján, a lánylény megtanult egyedül levetkőzni, így ma meg is örvendeztetett vele vagy négyszer, elég volt elmennem vécére, vagy leülnöm a gép elé öt percre, visszafordultam, és ott meredezett egy pucér segg.

Hihetetlen.