Azaz kettő darab óvodás gyerekem van mától, elképesztő. Persze ez a hét még beszokós, úgyhogy délben hozom haza mindkét agyroggyantat, de majd jövök beszámolni. Vicces, mert egyáltalán nem izgulok úgy, mint anno Pömpöllérnél, biztos vagyok benne, hogy Lujzika, aki az elmúlt évben mindennap ott volt az oviban, aki már többször ottmaradt, amikor szülői vagy szmk-s akármi volt, és röhögve beült festeni-gyurmázni, nem fog különösebb lelki traumát szenvedni, ha otthagyom ebédig. Legalábbis remélem. :-)

UPDATE: Időutazó vagyok egy szem kisgyerekkel :-) Jelentem kilenc óra van, Lujzibujzi simán és kacagva ottmaradt az oviban, megfogta szépen az óvónéni kezét, a bátyja segített neki, megmutatta hol a vécé meg a szekrénye, én elbúcsúztam, hogy most megyek vásárolni, meg haza összetakarítani, és majd jövök érte, mondta jó, majd fest nekem csigabigát, kaptam cuppanós puszit, de már szaladt is el, és mire az ablakhoz értem, és bekukucskáltam, már bőszen festett két másik copfos között, épp csak hogy odaintett. Ennyi. Brühühü. :-)

Egy nagycsoportos és egy kiscsoportos:

Indulás előtt:

Ezek meg hova mennek???