Norkától kaptam egy feladatot. Ez egy blogos játék, amelynek a játékszabályai a következők:
- Linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett.
- Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
- Pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba.
- Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve
Norkát nem linkelem be, mert azt kérte, az ő blogja nem nyilvános.
De összeírtam magamról hét dolgot, hogy szignifikáns, vagy inszignifikáns, döntse el mindenki maga. :-)
1. Eredetileg keramikusnak készültem, elég komolyan, 12 éves koromtól 18-ig minden szabad időmben rajzoltam, festettem, művésztelepről rajzstúdióba jártam, hosszú szoknyám volt, ötvenmillió bőr a csuklóm körül és nagy kendőim. :-) Aztán az iparművészetis felvételi kellős közepén hagytam az egészet a pitlibe, mert kiábrándultam belőle.
2. Betegesen félek az altatástól, az a kényszerképzetem, hogyha egyszer oda kerül a sor, hogy engem bármilyen műtét miatt elaltassanak, soha nem fogok felébredni. Az okok ismeretlenek, semmiféle precedens nincs.
3. Kiskoromban kedvenc hobbim az volt, hogy csigákat mászattam magamon - anyám legnagyobb kiborulására - aki undorodott tőlük - mindig úgy jöttem be a kertből, hogy a kezemen-lábamon csigák, és gyönyörködtem bennük.
4. Kamaszkoromban fixa ideám volt, hogy le tudok rajzolni pontosan egy villámot, így sokszor órákig álltam a teraszon viharban :-))
5. Meg tudom nyalni az orromat. :-)
6. Van egy jópár sajátos babonám, nem érdekel a péntek 13 meg a feketemacska, de ha elindultam valahová, és otthon felejtek valamit, nem megyek vissza, vagy ha nagyon muszáj, akkor viszont leülök egy percre, és úgy indulok újra, ha hídon megyek át, mind a két oldalra átnézek (ez nagyapám babonája volt, iránta való tiszteletből használom :-), és ha kibontok egy doboz cigit, az első szálat kiveszem, és megfordítva visszarakom, és utoljára szívom el, az a szerencseszál, valamint hiszek a dolgok hármasságában, ha valami megtörténik egyszer, az vagy megtörténik mégegyszer, vagy soha többé, de ha valami megtörténik kétszer, az tuti meg fog harmadszor is, még nem tartok ott, mint a nagyanyám, aki ha eltört egy bögrét, rögtön utánadobott kettőt, mondván úgyis eltörne még ma, de még van időm :-)
7. Nem ragaszkodom a tárgyaimhoz, szeretem őket, de ha eltörik a kedvenc bögrém, arra gondolok, hogy na, legalább ez se él túl engem, valahol szemtelenségnek tartom a tárgyaktól, hogy sokkal tartósabbak az embereknél, és én már rég sehol sem leszek, amikor a manikűrollóm vagy a kávésbögrém még mindig virulni fog, és majd régészek söprögetik le róla a homokot ezer év múlva.
Nem választok ki senki, de akinek esetleg a kommentelők közül van kedve, az csinálja meg, jó móka. :-D
