Azt hiszem a fiacskámnak még sok gondja lesz a nőkkel, illetve ezzel az egész érzelmi életnek nevezett hülyéskedéssel. Van ugye életünkben a Nő, Hófehérke, azaz a szomszéd kislány.
Történt a múltkor, hogy beállít hozzánk a leányzó, kezében egy kis, takarosan selyempapírba bugyolált csomagocskával, amit a fiam kezébe nyom, hogy neki hozta. Kibontva a kis csomag egy matchboxot rejt, amit az én fiacskám áhítattal dédelget, és jó pár napig úgy hordoz, mint a véres kardot.
Még aznap este, a szokásos utcai dzsemborin a csaj meghitten átkarolja a gyerekem, és a fülébe súgja, hogy szerelmes belé. Ezt onnan tudjuk, hogy az én fiacskám, azaz más néven a diszkréció világbajnoka ezt a tényt úgy tíz méterről odaordította nekünk nagy röhögések közepette: ANYAAAAA, A JEBEKA SZEJELMES BELÉÉÉÉÉM! MUHAHAAAA!
Na aznap este az ágyban a szerelemről beszélgettünk, okítottuk a kölyköt, hogy a lányok miért is virágszálak, hogy a szerelmet miért nem kell szétordítani a világba, stb, stb, ennek eredményeképp másnap délelőtt, amikor a bolt előtt találkoztunk Rebekával, már nyolc méterről üvöltötte teli torokból, hogy REBEKAAA, SZEJELMES VAGYOK BELÉÉÉÉD! és nézett elégedetten, mint aki végre mindent a helyére pakolt. Igenám, csakhogy Rebeka, akit az előző esti incidens némileg kiábrándított, most csak annyit közölt szemlesütve, hogy ő meg már nem.
Na a gyerek itt befarcolt, és láttam rajta, hogy semmit sem ért az egészből, és elég valószínűnek tartom, hogy lesz ez még így a későbbiekben is. :-)))
Azért a nap folyamán kibékültek, olyannyira, hogy este a kádban ázva a gyerekem arról informált minket, hogy ő a Rebekát fogja feleségül venni majd, és vele óhajtja a titkos sejtecskéit összekeverni, hogy gyerekük legyen. :-)))
Mondtam, hogy részemről oké, de ha lehet, ezt a sejtes dolgot halasszák egy kicsit.
:-D