Kész nevelési csőd ez a brigád, illetve ma égtem be csúnyán az összes gyerek előtt, választhattak, hogy vagy totál hülye vagyok, vagy hazudok az összes felnőttel egyetemben, ugyanis most már lassan egy hete belemásztunk egy ilyen vírusos izébe, kezdte Lujzi a szűk keresztmetszet ugye, rekedtséggel, köhögéssel, folytattam én egy lájtos agonizálással, majd pici, átmeneti javulás után, mikor már-már kezdtem azt hinni, hogy megússzuk, bedurvítottunk, Lujzi úgy köhög, mint egy láncdohányos, tüdőtágulásos szamár, a doki már írta is fel neki az antibiotikumot,  én lájtosan hörgök, tegnap becsatlakozott ebbe a gyönyörű csapatba Pömpöllér is egy combos gyomorfájós vírussal, majd éjszaka szegény leány kidobta a taccsot, ma a két nagy a kanapén fetrengve töltötte a napot. És mit csinált eközben a kiscsíra? Semmit, kéremszépen, napi két orrfújással boldogan jár óvodába, esténként különcirkuszt rendez, kádbanautóz, ficánkol, és általában úgy viselkedik, mint egy bespeedezett, vihogó sajtkukac.

És hol itt a csőd?

Ott, hogy amíg a két nagy szereti és eszi is a gyümölcsöt-zöldséget rendesen, gyakorlatilag a kelbimbón és a kelkáposztán kívül szinte mindent tolnak, nyers répától karalábén át napi több kiló paprika-paradicsomig, addig a kicsi az egy finnyagép, egészen konkrétan almát hajlandó enni, banánt bármilyen mennyiségben, és életveszélyes fenyegetések kilátásba helyezése esetén napi egy vékony csík paprikát. Slussz, a többi nem kell, rohadjon meg ott, ahol van, fúj, bárhogyan és bármit próbáltuk, a tudományos magyarázástól Paprika kapitány és Paradicsom közlegény kalandos életéig, nem és nem és nem, és pont a napokban fejtettem ki neki többszázadjára, hogy tényleg muszáj lenne ennie zöldséget meg gyümölcsöt, mert abban vannak a vitaminoook, és azok segítenek a szervezetnek, hogy legyőzze a betegségekeeet, és erősítik az immunrendszeeert, és ha nem eszik normális kaját akkor ő hamarabb kapja el és nehezebben öli meg a bacikat meg a gyagya vírusokat, bizoooony. Erre bazmeg nem. Erre a két zöldség-gyümölcszabáló testvére kipurcan, ő meg vidoran pattog a nappaliban, és üdvözült fejjel közli, hogy látod, anya, nem is igaz, nem is kell sok gyümölcsöt enni, mert én nem ettem, és nem betegedtem meg, na ugye, és a tesói ugyanezt kérdezik tőlem, hogy akkor miért ők betegek, amikor vödörszám tolják a paradicsomot meg a kivit meg a szőlőt meg a mindentökömet, a kicsi meg szíve szerint elélne sonkás kenyéren és tejbegrízen, és én most ezt hogy magyarázzam ki??? :-))))