Tisztában vagyok vele, hogy irigylésre méltóak a problémáim, de ezen most már akkor is felrántottam magam, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy tényleg léteznek a zoknilopkodó manók, vagy a zoknievő zsebcickányok, és mégis, mégis, konkrétan annyi páratlan zoknink van, hogy egy öttagú százlábúcsaládot is el tudnánk látni élete végéig, és az uram szokta mondogatni reggelente, amikor morog, mert nem talál összegombócozott zoknipárt, hanem a félméteres zoknihalmazból kell turkálnia két megközelítőleg egyforma színűt és méretűt, hogy nem igaz, hogy kb neki van a világon a legtöbb zoknija, és mégis ide jutott, és tényleg. Eleinte hajlottam azt hinni, hogy a többi ruha nem szereti a zoknikat, és amikor ott hemperegnek a szennyeskosárban, valahogy felfalják őket, vagy mittudomén. De az uramnak most már van egy külön szennyeskosara, amiben csak és kizárólag az ő antiszociális és szökésre hajlamos szennyes alsóneműje leledzik, és én esténként a saját két szép szememmel látom, amint lehámozza habtestéről azokat a rohadt zoknikat, és belehelyezi őket. Amikor a kosárka megtelik, ez volt ma, tartalma átvándorol a mosógépbe, egy az egyben, lehetőséget nem adva a menekülésre. A mosógép kimossa, zárt rendszerben. Amikor kész, jövök én, kiteregetem, majd, ha megszáradt, összeszedem, és nekiülök, hogy a zoknipároztatás nemes cselekedetével sikáljak kicsit a karmámon, és bakker 5 darab páratlan van közte, és nem értem, hogy hogyan, amikor a lábáról párosával vette le őket, egyenesen a kosárba, onnan szeparáltan a mosógépbe, onnan szigorú felügyelet mellett a szárítóra, és basszuskulcs, újabb öt delikvens megy az elfekvőbe a többi páratlan közé, és nem értem, és minden alkalommal ez van, és akkor a gyerekzoknikról még nem is meséltem, de most komolyan, hogy van ez?? :-D