Kértétek a hisztis képeket, kevés van belőlük, mert ugye akkor általában a hiszti kezelésével telik az idő, nem fotózgatással, de azért találtam párat, jóval kevesebbet, mint amennyit a kisasszony hisztizik, ugyanis mostanában beturbózta magát, nagyjából a múltkori róla szóló némileg ömlengő posztom óta, ahogyan az már lenni szokott, a bátyja is pont azután kurvázta le az óvónénit, hogy beírtam ide, hogy milyen ügyesokosédes stb, kezd úrrá lenni rajtam a meggyőződés, hogy stikában olvasnak ezek a kis mocsoládék, tekintve hogy két nappal azután, hogy ide benyálzottam a lánylényről, hogy milyen tündér és édes és cuncumókus, teljesen elmentek neki hazulról, lehetetlen dolgokért nekiáll hisztizni, de nem gyenge módon, nálam kevésbé edzett idegrendszerek már tuti ördögűzőt hívtak volna némelyiknél, hálistennek az óvodában még nem fedte fel Ms Hyde-ot, ott még mindenki ömleng róla és szuperlatívuszokat használ, én meg laposakat pislogok, és nem árulom el, hogy tegnap azért üvöltött negyven percig reggelinél, mert felvágtam a kenyerét, és hiába ajánlottam neki egy másik, még felvágatlan szeletet, neki AZ a kenyér kellett, de nem felvágva, és mivel varázsolni, illetve szemmel kenyeret forrasztani továbbra sem tudok, így a hölgy nem evett és üvöltött, és még mesélhetnék ilyeneket. :-)

Azt talán még nem is meséltem, hogy a múltkor sikerült annyira kiborítania balatonról hazafelé jövet a kocsiban, hogy 130 km után egyszerűen nem bírtam tovább a kéjekvizeeetnemeztavizeetamásikaaaatnemezteztúlhidega gergőéééétaddideeeeneeeeáááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁkéjeeekvizeetnemeztnemkellnemnemnemnem pisilnikellnemkellpisilnineáálljunkmegálljunkmegéhesvagyoknemkell típusú visítást, hogy úgy Piliscsaba környékén behúztam a satuféket, megálltam az út szélén, kiszálltam, átmentem a kocsi másik oldalára, kikötöttem a csajt, és nemes egyszerűséggel kiraktam a kocsiból az út szélére, hogy akkor édeslányom, te most kiszállsz, mert ezt én nem hallgatom tovább. Annyit végülis elértem, hogy hazáig csönd volt, de az már csak negyedóra volt, és az előtt lévő egy és háromnegyedet végigszirénázta, de az még aranyosabb volt, hogy a bátyja hogy elkezdett zokogni, hogy ne hagyjuk itt, neee, aztán persze mondtam neki, hogy soha nem hagynám ott igaziból egyiküket sem, csak muszáj volt valahogy kizökkenteni a Lujzit a hisztiből.

Egyébként elfogultság ide vagy oda, amilyen szépséges egy tündérmaca, amikor mosolyog, olyan egy ronda, görbe szájú béka, amikor hisztizik.

Azért a l'art pour l'art hiszti műfaja még mindig a megszokandó dolgok listáján van, a fiúgyermeken edzett anyuka ugyanis képtelen aggyal befogni, hogy amikor azt mondja a lányának, hogy ne piszkálja ezt vagy azt, akkor az illető lányka miért reagál éktelen malacvisítással, és totálisan logikátlan, oda nem illő vagdalkozással, pölö édes lányom, tedd le azt az öngyújtót légyszíves! válasz: Akkor nem játszom többet a Bagilujzival (ovis barátnő). Reakció: döbbent csend részünkről, hogy most mivaaan? De végülis lehet hogy ez a célja. :-)))))

MIndenesetre nem irigylem a pasiját. :-D