Lánylény mostanában kezd nagyon a tudatában lenni annak, hogy ő mennyire cuki és muki, édi és bédi, és ez időnként rettenetes önparódiába fajul, amikor a legrettenetesebb könnypotyogós hisztiből egy nanomásodperc alatt megy át valami irtózatosan gejl bazsalygásba és bájolgásba, vagy amikor a múltkor hányt egyet, mert némileg túlette magát karácsonykor, hallom, hogy köhög, meg toccsan a parkettán a cucc, odaszaladok, ijedt, könnyes szemmel néz rám, majd sírós hangon elpanaszolja, hogy koszos lett a harisnyája, kér egy másikat, a katicásat, vááááá, az nem zavarja hogy teleokádott fél négyzetmétert, amibe persze Gergő azonnal rohanni akart ujjfesteni, de az a kurva harisnya, az igen. Ja és rendszeresen rúdtáncol pipiskedve a kétajtós hűtő fogantyúján, már meg se rezzenek. 

És nagyon sokat és szívesen segít a háztartásban, de azért pl elég rossz nézni, ahogy összecsippentett mutató  és középső ujjal szórogatja morzsánként a panírozandó húsra a zsemlemorzsát, és nyafogógörcsöt kap, ha hozzáér a kisujja a tojásos részhez..

De ma azért egy kicsit kapartam magam, amikor lejöttem Gergőaltatásból, és megdicsértem, amiért magától kikapcsolta a tévét, mert egy ronda mese kezdődött benne, amit nem engedek nézni (Én kicsi pónim, elbeszélgetnék szívesen az alkotókkal, csak lenne nálam mondjuk egy csákány ),  mondom neki, hogy jól van, Lujzi, nagyon okos csajszi vagy, hogy kikapcsoltad a ronda mesét. Mire a kis cukibogár odabazsalyogja nekem: Igeeen, okos vagyok, igazi tündéj vagyok!!

Istenem, szegény pasijai.

Ez a kép a ma esti bónusz, senki nem fogja elhinni, hogy nem állítottam be őket (mintha lehetne, muhaha), Lujzi belefetrengett Gergő hordozójába (amibe egyébként már cipőkanállal kell szegény püfedlit beletuszkolni, indulhat megint a gyereküléskajtató-derbi), és én le akartam kapni, és Pömpöllé rodament és spontán összebazsalyogtak :-))