Most már ugyanannyi időt töltött idekint a fiatalember, mint odabent, úgyhogy reményeim szerint kellőképpen akklimatizálódott :-)

Tündérmackó egy kis pasi lett belőle, imádja a csajokat, mindenkire üdvözülten vigyorog, és fogdossa őket, egészen konkrétan simiz, Isten tartsa meg azt az édes szokását, hogy elalvás közben a kis puha tenyerével cirógat.

(

 (Hé, bébi, nincs kedved bebújni velem a járókámba? ;-)és figyeljük csak a jobb kezét!:)

Turbótempóban mászik, ha elfeledkezik magáról, mert valami izgalmasat talál, (kábel, konnektor, távirányító, mobiltelefon, legódarabka, elejtett filctoll, ellopott alufóliás henger, cd, zseblámpa meg ilyenek), akkor gyakorlatilag bármeddig elálldogál kapaszkodás nélkül. A múltkori négylépéses produkciót nem ismételte meg azóta, úgylátszik megijedt kissé, 1-2 lépés a standard per pillanat, de annak is lampionos ünnepséget rendezünk, és ő is rettenetesen örül magának. Mindig a lehető legmesszebb megy el két lábon, és csak akkor térdel le, és kezd el mászni, ha már teljesen esélytelennek látszik, hogy magával húzza a szekrényt. :-)

Ja és persze rossz, mint egy kisördög, vagyik inkább nevezzük ööö eleven, érdeklődő gyereknek, fél percig nem nézek rá, és 3 darab hangfalat ken be popsikrémmel szép alaposan , a tesói játékasztalát meg rendszeresen és módszeresen irtja, akadályt nem ismerve :-)))

  (térdig a játékosdobozban, és pusztít :-)

Nagyon nagy nőcsábász lesz, ha így folytatja, én abszolút látom magam előtt, mint kétméteres, szőke, gödröcskés mosolyú hallgatag vízilabdás félistent, aki után bomlanak a csajok, de ő szilárdan kitart a szintén szépséges és okos barátnője mellett, aki természetesen a tudományos kutatásaiban is segít neki, majd kéz a kézben veszik át a Nobel-díjat. Tuti így lesz. :-)