Annyira szeretem, hogy hihetetlen, és olyan de olyan büszke vagyok rá, nagy és okos és ügyes, és már szinte el sem hiszem, hogy valamikor ő is puha, tejszagú kisbaba volt... Most már egy komoly pasi, akinek mindenféle Fontos és Férfias Dolgokon jár folyton az esze, úgysmint jedik, bolygók, vulkánok, Isten, lézerkardok, űrhajók, sárkányok, ágyúk, a világűr, a végtelen és hasonlók. :-)

És szupereket lehet vele beszélgetni, és okosakat kérdez, és figyel és megért, és egyre higgadtabb, persze az alaptermészete még mindig pukkancs, valószínűleg az is marad, de most már, ha valamin behisztizik, összeveszünk, megszidom, stb, akkor valahogy egyre gyakrabban képes saját magát lehiggasztani, tehát elvonul duzzogni, majd átgondolja a dolgokat és magától visszajön bocsánatot kérni, és ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeli, akkor is meg lehet vele beszélni, mint pl tegnap, amikor megígértem neki, hogy átmehet a barátnőmékhez legózni a fiaival, de aztán nem úgy alakult, és mégse ment át. Régebben egy ilyenből sírós-rugdosós hiszti lett volna, most elmagyaráztam neki, miért nem mehet, felajánlottam kárpótlásul egy társast csak vele, meg hogy félórát nézhet star-warsos játékokat a neten, és belement, és nem is volt semmi hiszti, sőt nagyvonalúan legyintett, hogy nem baj, úgyse engedtek volna játszani. :-)

És ilyen tutinger birodalmi lépegetőt épít, és én csak a nyakánál segítettem, hogy stabil legyen, a többi az s.k.

és a lujzi hisztijére is egyre értelmesebben reagál, szekálja, persze, ez sosem fog elmúlni, rájöttem, de most már egyre többször mond nekem olyanokat, hogy anya, a lujzi tök bénát rajzolt, csupa irkafirka volt az egész, de én azt mondtam rá, hogy nagyon szép, mert ő még kicsi, hadd örüljön :-), meg segít neki kirakózni, és ilyeneket lehet fotózni róluk sokszor:

Egyébként egy kítűnő és költséghatékony módszert fedeztünk fel a kisasszony lefoglalására, kell hozzá 2 db A4-es lap, lehetőleg színes, de a fehér is jó, meg egy olló. A csaj nekiül, és síri csendben, rettenetesen elszánt fejjel tízenkilencmillió darabba vágja a papírt, és mikor már olyan alatta a szék, mintha havazott volna, és nem található az asztalon kisujjkörömnél nagyobb papírdarabka, akkor büszkén konstatálja, hogy VÁGTAM, vagy odahoz egy ilyen kis miszliket, és kijelenti hogy űrhajó, ugyanis Pömpöllérrel star warsos űrhajókat rajzoltunk meg vágtunk ki, és azokkal volt nagy fight, és persze ő utánoz. Egyébként tök jó, eljutottam oda, hogy bekötött szemmel is tudok X-szárnyút meg ezeréves sólymot, meg darkfater tiefightert rajzolni, és ezzel népszerűségem az ismerős fiúgyermekek körében jelentőset ugrott, apró örömök az életben. :-)))))