Mini kiadásban persze. Természetesen Gergőről beszélek, aki kezd hihetetlen méreteket ölteni, másfél kilót ver rá az ennyi idős Pömpöllérre, pedig az se volt egy kis darab, hosszú, és olyan izmos, hogy csak lesünk, úgy szorítja az ujjunkat, mint a nővére, vagy még erősebben, simán kinyomja magát állásba ha engedjük, a fölé rakott műanyag babatornáztatót pedig fél kézzel hajítja le a kanapéról, és vágja el a szőnyeg közepéig :-)
Valamint izomból vetődik oldalra, hasra, bárhonnan lerugdossa magát hanyattfekvésben, iszonyúakat rúg, csap, ha elkapja a hajam, ki nem szedem a kezéből 40-50 hajszálnál kevesebb veszteséggel, és hihetetlen módon imádja a tesóit, érdekes módon azok viszontimádják, kis játékait tiszteletben tartják, még Lujzi, a minipukkancs is, és bár a nagyok között dühöng a testvérféltékenység, a kicsit iszonyúan szeretik mindketten, és most, hogy már interaktív lett, szanaszét röhögik magukat rajta. Pömpöllér kedvenc játéka, hogy egyik lábamon ül Gergő, ő meg odaáll szorosan mellé, Gergő persze izgalomba jön, hogy ilyen közel van az egyik bálványa, és elkezd hónaljból csapkodni meg berregni, Géza meg kapja az óriás sallereket és fejhangon röhög. És ezt játsszák bármeddig. Ja meg a robot-támadást is, ami úgy néz ki, hogy Gergő fekszik a kanapén, amikoris megtámadja őt egy legó-harcos, lehetőleg minél több ráaggatott fegyverrel-páncéllal. Gergőenk persze felkelti az érdeklődését a színes vacak, és elkezd kaszálni a mancsaival, hogy megszerezze, és persze szanaszét csapja, repülnek a minisisakok meg pajzsok, Géza meg gurul a röhögéstől, és dícsérgeti az öcsit, hogy mekkora harcos. Annyira jófejek! És érdekes módon még Lujzi, akinek tízenöt perces hiszti ha egy szösz van a kisujján, még ő se nyikkan meg, csak röhög, amikor öcsipöcsi két kézzel tépi a loknijait. Jaj, annyira szeretném, ha jó testvérek lennének!