Csak ismételni tudom magamat, az eszem megáll ezen a gyereken :-)

Tegnap reggel egy döglött szarvasbogár kapcsán valahogy leesett neki a tantusz, hogy én is meg fogok halni, és szegénykém megzizzent, tőle eléggé szokatlan módon egy jó órán keresztül ült az ölemben, belém fúrta a fejét, patakban folytak a könnyei, hüppögött, és azt kérdezgette, hogy akkor én is meg fogok-e halni, majd az igenlő válaszra még jobban zokogott, akárhogy is próbáltam tompítani mennyországgal meg angyalokkal, teljesen kikészült, már én is a könnyeimet nyeltem, és megfogadtam magamban, hogy nem szokom vissza a cigire szoptatás után sem.

Majd egyszercsak snitt, szipog, sírás leáll, téma leejt, és félóra múlva elhúzott a fogkeféjével a retekbe, a barátaihoz aludni, azóta se láttam, nem jött haza, még köszönni is elfelejtett a nagy lelkesedésben, hogy máshol alhat, kezdek megsértődni :-). Ráadásul olyan csend van a lakásban, senki nem faggat arról, hogy miért szőrös a málna, hogy járnának az emberek, ha nem lenne lábuk, szokta-e a sas kifenni a csőrét a hatékonyabb marcangolás érdekében, és hol van a gilisztának a segglyuka.