Én nem hiszem el a gyerekemet, de tényleg.

Reggel hetes kelés után tizenegykor barátaink elvitték az erdőbe gombászni, délután háromra ért haza, megjárta tolnát-baranyát, látott hánytató galambgombát és sátántinórut, vaddisznótúrást (amit először nem értett, lévén eddig csak vakondtúrásról hallott, és nem igazán vágta, hogy hogy a manóba közlekedik egy vaddisznó a föld alatt :), fejetlen és fejjel rendelkező szarvasbogarakat, kecskekoponyát foggal, amit haza akart nekem hozni hogy főzzek belőle levest, madárfészket és fiókát, farakást és lovakat, hazafelé már szó nélkül baktatott, mesélik, maga után húzta a botot, amit kapott.

Bejött, összefoglalta a fentieket kettő és fél mondatban, majd érdeklődött, hogy akkor megyünk-e biciklizni. :-))

Bezavartam ebédelni, és lenyomtam egy félórára tévét bambulni, majd utána kimentünk biciklizni, egészen este fél tízig biciklizett a nőjével, majd este a kádban közölte velem, hogy ő soha többet nem fog lábat mosni, mert akkor ő lesz a Világ Legbüdösebb Lábú Embere, és ha bármilyen gonosz meg akarna minket támadni, ő a rettenetes, ú.n. Mocsárbűz-Lábszag-támadással azonnal leöli, én csak ne aggódjak amíg őt látom.

Legalább már van életcélja :-D