na az nem leszek soha, most már bevallom, egyszerűen nem megy :-)

Kamaszkorom óta próbálkozom az alkoholos italokkal, soha nem ízlettek, de hát ezt az ember 17 évesen nyilván nem vállalja be egy bulizós közösségben, így ittam a különböző gusztustalan olcsó piákat a különböző alkalmakkor, mindig óvatosan, mert utálom azt az érzést, amikor kezdek becsípni, így ilyenkor azonnal leálltam, persze feltűnésmentesen lengettem a barackleves poharamat, és időnként bekamuztam, hogy peeersze, ütős ez a vodkanarancs, nem tűnt fel senkinek, mert amúgy is sokat röhögök és sokat beszélek, szóval elmentem spiccesnek. Huszonévesen aztán, kissé már benőtt fejlággyal nekikezdtünk a minőségi borozgatásnak, mert az milyen trendi, ha az ember gerét iszik meg bockot meg mittoménmit, és én bólogattam, és még akkor sem mertem bevallani, hogy nekem egyik sem ízlik, egyszerűen rosszul vagyok az ízüktől, akkor is ha tízcsilliárdba kerültek, és nyolcszáz éve érlelték mókusmentes tölgyfahordóban. Tiszta megkönnyebbülés volt terhesnek lenni meg szoptatni éveken keresztül, végre nem kínálgattak, és nem éreztem magam idiótának, utána egy ideig mondhattam, hogy ááá, ennyi idő után már elszoktam tőle, de aztán most már nincs mentségem, és meg is öregedtem annyira, hogy leszarjam a mások véleményét, úgyhogy nyugodtan kijelenthetem, hogy utálok inni, mindenféle alkoholt, nem is értem az embereket, de most komolyan, a sör keserű, mint a dög, nekem a legdrágább bor is savanyú meg keserű meg mar és utálom a tannint, a töményekről ne is beszéljünk, gyerekkoromban egyszer gyomorrontásom volt és lehúzattak velem egy feles unicumot a vécé előtt állva, mert azonnal jött vissza, na azóta az ilyen gyógynövényes töményeknek már a szagától elkezd forogni a gyomrom, a pálinka büdös és mar, az ilyen édes likőrök meg aszúk ugyan finomak, de fél deci után ragad a szám, és úgy érzem, mint aki lenyelt egy vattacukros bódét, a trendi koktélok is jók, de őszintén szólva én nulla különbséget érzek a virgin meg az alkoholos mojito között, akkor minek igyak alkoholosat?

És ez kicsit hosszú felvezetés magyarázza meg azt a sztorit, hogy kaptam a télapótól 5 db nagyon finom kis csokihordót, valami löttyel benne, olyan konyakmeggy méretűeket, és mivel a tegnapi nap a fullos csokizabálásról szólt, komolyan, a kétésféléves egy ültő helyében behúzott egy félméteres csokimikit,  hiába próbáltuk elvenni tőle, látszott a szemén, hogy ekkora zsákmánya még sosem volt, és előbb hagyja leszakítani a karját, minthogy odaadja, hát hagytuk, na és így szépen a délelőtt folyamán én is benasizgattam a kis hordóimat, és hát mit szépítsük, egyszercsak azt vettem észre, hogy az ebéd utáni barbis meséből hirtelen kiesett negyedóra, ugyanis bealudtam a kanapén, hálistennek ha én lefekszem, a három gyerekből minimum kettő ezt azonnal úgy veszi, mint felhívást keringőre és seggeseket ugranak a gyomromba, most is ezt tették, így épp csak, hogy bebólintottam, de ahogy felébredtem, hirtelen eszembe jutott a született feleségekből az alkesz bree, amikor kiüti magát fényes nappal, és irtózatosan elkezdtem röhögni, hogy natessék, csak eljutottam én is idáig :-D